Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

2 KÉPÚJSÁG

1977. január 16.

i

Hétfő: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Törökországba utazik. — A Rhodesiával határos afrikai frontállamok tanácskozása.

Kedd: A PFSZ Központi Tanácsának ülése Damaszkuszban. — Barre, francia kormányfő londoni látogatása. — Tüntetések Spanyolországban.

Szerda: Honecker—Tito találkozó Belg- rádban. — Leonyid Brezsnyev fogadja az olasz külügyminisztert. — Libanonban lejár a nehézfegyverek beszolgáltatásának határideje. — A luxemburgi külügyminiszter Prágában.

Csütörtök: Ford utolsó kongresszusi üzenete. — A vietnami parlament ülése. — A Biztonsági Tanács Botswana panaszát tárgyalja.

Péntek: Előkészületek Carter beiktatására, a jövendő elnök sajtóértekezlete. — Pe- kingben Teng Hsziao-ping rehabilitálását követelik, cáfolják, hogy a politikus töltené be a kormányfői posztot.

Szombat: Tanácskozik Moszkvában a békeszerető erők világfóruma. — Arabközi megbeszélések a genfi újrakezdés érdekében.

KOMMENTÁTORUNKÉ, RÉTI ERVINÉ A SZÓ:

A törökországi hivatalos látogatáson tartózkodó Púja Frigyes külügyminisztert (baloldalt) fogadta Süleyman Demirel miniszterelnök (balról a második). A megbeszélésen jelen volt Ihsan Sabri Caglayangil külügyminiszter és Kapcsos Károly (jobbszélen) ankarai magyar nagykövet.

A HÉT HÁROM KÉRDÉSE

Az év második hetében magasabb sebességfokozatra kapcsolt a diplomácia: három állam-, illetve kormányfői, hét külügy- nfiiniszteri találkozóról tudósítottak a jelentések. A megválasztott amerikai elnök — öt nappal a beiktatása előtt — telefon útján teremtett közvetlen érintkezést legfont(^abb szövetségeseivel, de az a jövő kérdése, hogy a mézeshetek után, megmarad-e a „közvetlen tárcsázás”... Az államközi diplomácia mellett megkezdte mozgalmasnak ígérkező évadját a népi diplomácia is, Moszkvában tanácskozik a békeszerető erők világfóruma.

1. MI JELLEMZI AZ ÉVKEZDŐ TÁRGYALÁSOKAT?

A magyar külügyminiszter Ankarában, az olasz Moszkvában, a luxemburgi Prágában, a portugál Belgrádban, s egyszerre három ország diplomáciájának irányítói tartózkodnak a Közel-Keleten. A kelet—nyugati tárgyalások folytatódnak, a kétoldalú kapcsolatok mellett mind többször kerül szóba a június 15-re tervezett belgrádi konferencia is.

Az európai biztonsági konferencia „negyedik kosara” ugyanis olyan megállapodást tartalmaz, hogy a jugoszláv fővárosban a nyár kezdetén összeülnek a harmincöt érdekelt ország követei, az ügyrend elfogadása után különleges kormánymegbízottak — minden valószínűség szerint külügyminiszter-helyettesek — veszik át a stafétabotot, majd a tíz-tizenkét hetesre tervezett megbeszéléssorozat a külügyminiszterek összejövetelével zárulna. A központi téma, miként valósulnak meg a helsinki zöld könyv, az európai charta előírásai. Ha nagyon leegyszerűsített előmérleget vonunk: az európai politikai légkör kétségkívül javult, Helsinki szelleme realitás, de számos vonatkozásban nem történt haladás, a fejlett tőkés országokban egymást követő, kiélezett választási kampányok sajnos nem biztosítottak kedvező feltételeket a továbblépéshez. A szocialista országok azonban nem kölcsönös vádaskodásokból álló panasznapot akarnak Belgrádban, hanem az újabb együttműködési lehetőségek és formák felkutatására összpontosítják figyelmüket. Egyetlen meggyőző példa: máris javaslatok hangzottak el össz-európai szakértekezletek, így energetikai, környezetvédelmi, szállítási és közlekedési konferencia megrendezésére. A külügyminiszterek széles körű személyes érintkezése — s Forlanit Leonyid Brezsnyev, Thornt Gustáv Husák is fogadta, Púja Frigyes Ankarában pedig Demirel miniszterelnöknél és Korotürk államelnöknél tisztelgett — jó alkalmat nyújt a véleménycsere, a belgrádi felkészülésre.

„Yes, sir!..., vagyis, igen, uram!” — a benfentesek szerint pontosan ennyiből áll

Fukuda Takeo új japán kormányfő angol nyelvtudása, ezért tolmács útján társalgóit, amikor James Carter, a beiktatásra váró új amerikai elnök felhívta telefonon, hogy rövid eszmecserét folytassanak. Hasonlóképpen csengett a készülék Londonban, Bonnban és Párizsban — Carter a hírek szerint egy nyugati gazdasági csúcstalálkozó tervéről folytatott eszmecserét. Sürgősnek tűnik az ügy, hiszen még nem tette le az esküt, a hét Ford búcsújának jegyében telt. A távozó elnök természetesen átadhat bizonyos tapasztalatokat, miután a gazdasági csúcs valahogy Puerto Rico festői szigetén sem hozott átütő eredményeket, nem olyan régen, tavaly nyáron. A fejlett tőkés országok között ugyanis nem csekélyek az ellentétek, erős törekvés mutatkozik meg a válság következményeinek kölcsönös áthárítására, s nem biztos, hogy az amerikai indítványokra a japán kormányfő használni fogja szerény angol szókincsét: „Yes, sír!”

2. MIBEN ÁLL A MOSZKVAI BÉKEFÓRUM JELENTŐSÉGE?

Jó három esztendővel ezelőtt, 1973 októberében ült össze Moszkvában a békeszerető erők világkongresszusa, amely mind ez idáig a legnagyobb méretű és legszélesebb körű rendezvénye volt a népi diplomáciának, a békéért küzdő tömegmozgalomnak. Jóllehet éppen ez a sokféleség kizárta, hogy valamiféle zárt szervezet alakuljon, a kongresszus egy folytató-összekötő bizottságot alakított, amelynek két társelnöke Romesh Chandra, a BVT főtitkára és Sean McBride, volt ír külügyminiszter, az ENSZ Nobel-békedíjjal kitüntetett Namíbia-főbiztosa lett. Ez a bizottság hívta egybe Moszkvába a békeszerető erők világfórumát.

A félezer küldött ezúttal csupán két plenáris tanácskozást tart a KGST-palota nagytermében, az érdemi munka tizenhárom vitacsoportban zajlik, amelyek sorra veszik a leszerelés, a fegyverzetcsökkentés időszerű kérdéseit, fontos javaslatokat dolgoznak ki. A nagy munka — amelyben részt vállal a Kállai Gyula vezette magyar delegáció is —, azt célozza, hogy a világ közvéleményét mozgósítsák a leszerelési feladatok érdekében, meggyorsítsák a tárgyalási folyamatokat.

Elég arra utalni, hogy az EBK helsinki csúcsértekezletét miként segítette elő a kontinens társadalmának közgyűlése; a ciprusi válságtól a közel-keleti krízisig, hogyan nyilvánítják véleményüket a különböző szolidaritási konferenciák; milyen erőteljes mozgalom bontakozott ki — az ENSZ- döntésekkel párhuzamosan — az apartheid rezsimek felszámolásáért. A hagyományokat követni kell, s bizonyosak lehetünk abban, hogy a moszkvai fórum, a maga eszközeivel, jelentősen előremozdíthatja a leszerelési világkonferencia, a fegyverzetcsökkentés ügyét.

3. MIRŐL SZÓLNAK A LEGÚJABB TACEPAOK?

A nagybetűs plakátok, a tacepaok egy évtizede hozzátartoznak a pekingi utcaképhez, s a kínai fővárosból érkező jelentésekhez. Jóllehet az elmúlt napok a Csou-évforduló jegyében teltek (most volt a miniszterelnök halálának első évfordulója), a legtöbbször Teng Hsziao-ping neve került felszínre, akinek életrajza ugyancsak mozgalmasnak mondható. A KKP főtitkárából a kulturális forradalom idején sertésgondozó lett, azután miniszterelnök-helyettes és a nagybeteg Csou utódjelöltje, majd „a pártban kapitalista úton járó személy” és egy új kampány célpontja. A plakátok most rehabilitálását és kinevezését követelik, s a „négyek bandájának” áldozataként említik. Egy hongkongi lap egyenesen azt írta, hogy Teng a kínai miniszterelnök, de ezzel kapcsolatosan cáfolatok hangzottak el Pekingben.

Természetesen értelmetlen lenne bármiféle találgatás, amint elég sok a más irányú — s tegyük hozzá: ellenőrizhetetlen — híresztelés a külföldi sajtóban Kínáról: ezek állítólagos összetűzésekről, különböző irányú fejleményekről szólnak. Ami megállapítható: a kínai belső helyzet, minden jel szerint erőteljes mozgásban van, s még idő kell az események letisztult megítéléséhez.

Egyelőre nem adott programot a Közös Piac újjáalakított végrehajtó testületé. Az EGK bizottsága nevében az új elnök, az angol Roy Jenkins, aki a hivatali eskü letétele után bemutatkozott a kilencek parlamenti képviselőiből álló európai parlamentben.

Z. N. Nurijev elutazott Budapestről

Szombaton elutazott Budapestről Zija Nurijevics Nurijev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, aki a magyar kormány meghívására január 10—15. között tett látogatást hazánkban.

Kairó, Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton befejezte egyiptomi látogatását Husszein jordániai király.

Az előzetes kommentárok Egyiptoban és Jordániában “is azt emelik ki, hogy „tovább erősödött a frontállamok egysége”, s hogy a két államfő egyetértett a palesztin állam megalakításával. A két ország vezetése „azonos nézeteket vall a rendezés kérdéseiről is” mondják a kommentárok. Az egyiptomi rádió utalt arra, hogy Kairó a Palesztinái Felszabadítási Szervezet és Jordánia viszonyának rendezését készíti elő.

Egyiptom és Szudán ugyanakkor — a Nimgri elleni legutóbbi államcsínykísérlet utáni államfői megállapodás

A Ferihegyi repülőtéren Havasi Ferenc, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter búcsúztatta. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI)

végrehajtásaként — katonai szerződést kötött. A megállapodást Taher szudáni alel- nök látogatásának eredményét szombaton hozták nyilvánosságra. Eszerint a két állam kölcsönös segítséget nyújt egymásnak és Egyiptom vállalja azt is, hogy külső és belső „felforgató” tevékenység esetén, függetlenül a beavatkozó külső hatalom méreteitől és erejétől, segíti a szudáni rendszert.

Egyiptom ezzel mintegy politikai garanciát adott Ni- merinek, hogy bonyolult helyzetben melléáll és nem engedi kormányzatát megbuktatni.

Kairóban ugyancsak szombaton arab külügyminiszteri értekezlet nyílott.

LAPZÁRTA

WASHINGTON

James Carter, a jövő héten hivatalba lépő amerikai elnök kijelölte közvetlen fehér házi munkatársait. A hét vezető tanácsadó közül hatan Georgia államból, az elnök szűkebb hazájából származnak, egy néger.

A fehér házi gárda túlnyomó része fiatal, 30—35 év körüli, s már huzamos ide- je részt vettek Carter korteskampányaiban.

Az új elnök azt ígérte, hogy a bürokrácia elleni harc jegyében lefaragja az elnöki hivatalok évről évre növekvő létszámát. Központi munkatársaitól azt igényelte, hogy mintegy harminc százalékkal csökkentsék a Fordtól örökölt apparátust.

BELGRÁD

Az NDK párt- és állami küldöttsége, amelyet Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke vezet, jugoszláviai hivatalos és baráti látogatásának utolsó napját Zágrábban töltötte. A delegáció szombaton reggel a horvát főváros egyik legnagyobb üzemébe, a Nikola Tesla nevét viselő híradástechnikai gyárba látogatott, majd megbeszélést folytatott a Horvát Szocialista Köztársaság vezető képviselőivel.

PÁRIZS

Közös közlemény aláírásával befejeződött a szovjet —francia tudományos-műszaki és gazdasági együttműködési vegyes bizottság január 12—14. között Párizsban megtartott ülésszaka.

A bizottság kijelölte a további közös tevékenység irányát és megerősítette a két félnek a szovjet—francia együttműködés fejlesztésére és bővítésére irányuló eltökéltségét.

SÁRVÁR

Szombaton befejezte a múlt év; répa feldolgozását a sárvári cukorgyár. A 105 napos folyamatos üzemelés alatt a gyár 90 éves történetében átlagfeldolgozási rekord született; 24 óránként átlagosan 263 vagon répát dolgozott fel, 30—40-nel többet az eddiginél, összesen 27 000 vagon nyugatdunántúli, továbbá alföldi répa ment át az üzem technológiai során, s ebből 3000 vagon cukrot állítottak elő.

Corvalán kitüntetése

Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke nyújtotta át a Lenin-rendet Luis Cor- valánnak. a Chilei Kommunista Párt főtitkárának. (Képtávírónkon érkezett.)

O

H

arminckét éves, száznyolcvanöt centi magas, testalkata vékony. Szeme elevenbarna, haja sötét és halántéktájon erősen őszülő. Három évig élt Amerikában, előtte több mint fél évet az olaszországi Latinában. A december hozta haza második feleségével és fiával. (A gyerek kint tanult beszélni és nem tudják még, hogy ősszel mehet-e iskolába, mert csak töri a magyart. Nem ismerte meg a kishúgát és szülőanyját sem — akiket a „mostani anyukával” hagytak itt. A gyerek azt nevezi otthonnak, ami mögöttük van. Az itthon csupa ismeretlenség és rengeteg gondot okoz neki a két anyuka, mert mind a kettő igazinak mondja magát. A húgocska pici. Angolul nem beszél, csak cirógatni tud és nézni nevető szemekkel. Itthon, ez az egyedül; jó.)

— Befejezem a bolyongást — mondja mosolyt erőltetve az arcára. Hangjának szürkesége sehogy sem illik külső megjelenéséhez. Különben, valamikor agyon- verhetetlenül vidám fickó hírében állt, eszessége, karakánsága miatt nyugodtan lehetett volna valami izig- vérig mai történet pozitív hőse. Fáj érte a szívem.

— Nem lehet ráismerni!

— Úgy látszik, valami az agyára ment...

Betoppanásál ilyen vélemények előzték meg. Most itt ül. Hamis magabiztossággal arról igyekezett mind. járt érkezése után meggyőzni, hogy nem akar tőlem semmit, csak erre járt, a régi ismeretség hozta és szeretné tudni, hogy miért nem válaszoltam a leveleire?

Ha azt mondom, hogy nem volt miről írnom, úgysem hiszi el. Föltehetően azt sem, hogy örülök is, nem is a megjelenésének. Bár jólesik látnom, zavaróan sokat hallottam felőle az elmúlt hetekben. Megtaláljuk majd a régi hangot? Szeretném, jóllehet azon a baján, ami hozzám elhozta, nem tudok tevői eg segíteni. Vannak utak, amelyeket az ember csak egyedül járhat meg. Az értelmetlen bolyongás utáni hazatérés ilyen út...

e

Az első meglepetés a határátkelőhelyen érte. Se rezesbanda, se üdvözlő tömeg, csak udvarias formaságok és egy jóindulat melegétől fűtött kívánság a fehér Mercedes utasainak:

— Szerencsés hazatérést!

Úgy érzi, hogy nem fogant meg ez a már hazai útra- való és panaszolja is.

— Nem magában van a hiba?

Kérdésemet elereszti a füle mellett, hangja tűnődő:

— Senki sem olyan hozzám, mint régen volt...

— Mit gondolt? Hogy ünnepelni fogják?

Hevesen tiltakozik, hogy azt nem, de valamivel több megértésre azért számított.

— Nézze, ha itthon marad, most nem lenne nehéz helyzetben.

Legyint, hogy ezen kár vitatkozni.

— Beszéltem a brigádjának a vezetőjével.

Erre fölkapja a fejét, de igyekszik közömbös maradni.

— Na és? Mit mondott?

— Azt hiszém, semmj olyat, amit maga is ne tudhatna — felelem és lassan hozzálátok a beszélgetés reprodukálásához. Egyszemélyes hallgatóságom 23 évesen lett vezető szerelő egyik nagyberuházásunk építésén. Szakmai tudása, józan esze, megbízhatósága érdemesítette arra, hogy a legjobb szakmunkások egyikének tartsák.

— Mondja, mi baja volt ennek itthon? — szögezte mellemnek a kesernyés kérdést annak a brigádnak a mostani vezetője, amit távozása előtt ő vezetett. — Kiváló munkás volt, két- szoba-összkomfortos lakása

Husszein befejezte tárgyalásait