Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

1977. január 14. 'i-ÍÉPUJSAG 3 Az 1976. évi munka és az idei feladatok NEB-vizsgálat A fogászati ellátásról A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság februárban nyolc megyében és a fővá­rosban ellenőrzést végez a fogászati ellátás helyzetével kapcsolatban. A kérdés irán­ti fokozott figyelmet, és a széles körű vizsgálatot első­sorban a fog- és szájbeteg­ségek alakulása indokolja. A fogszuvasodás — főleg az iskolás korúaknái — igen je­lentős mértékű, csaknem 100 százalékos gyakoriságú, s egy-egy gyermeknek már 6—7 hiányzó, vagy tömött foga van. A fogszuvasodás együtt jár az úgynevezett következményes megbetege­dések — gyulladások, ciszták, gócfertőzések, állkapocsizü­leti panaszok, stb — foko­zódásával is. A felnőtt kor­osztályokban ilyen szempont­ból legveszélyeztetettebbek a terhes nők, a vegyipari és az élelmiszeripari dolgozók, a falusi és a városi lakosság egyes rétegei. Az ellenőrzés időszerűsé­gét indokolja az a körülmény is. hogy a feladatok megol­dásának megértek a feltéte­lei. Így például korszerű­södtek a fogászati ellátás­ban használt gépek, műsze­rek, eszközök és anyagok. Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen szélesedett, fejlő­dött a fogászati ellátás kapa­citása, javultak az ellátás le­hetőségei. A fogászati szak­rendelői szakorvosi munka­helyek száma jelentősen, csaknem háromszorosára nö­vekedett az elmúlt másfél évtizedben. Ezt azonban nem követte megfelelően a fog­orvosok száma: alig több, mint kétszerese az 1960. évi­nek. Ez az alapvető oka an­nak, hogy a létrehozott új kapacitások átlagos napi ki­használása nyolc óra, vagy még kevesebb, a reálisan le­hetséges 12 órával szemben. Figyelemre méltó a teljesen kihasználatlan — körzeti és üzemi fogászati — kapacitá­sok aránya is. Nem tekint­hetők elfogadhatónak a vi­déki-budapesti arányok sem, valamint az, hogy az iskola­fogászat napi óraszáma 1970- től stagnál. (Folytatás az 1. oldalról). az üzemekben a termelés nö­vekedésének 90—95 százalé­kát fedezte a termelékenység emelése, a szövetkezeti ipar­ban ez 100 százalék. A múlt évi cselekvési program ered­ményes megvalósításának ha­tását mutatja, hogy a máso­dik félévben már nagymér­tékben javult a termelés üte­messége és ezt az egyenletes tempót sikerül „átmenteni” 1977-re is. Egyébként ezt tá­masztotta alá a dombóvári Unió Szövetkezet elnökének hozzászólása, náluk szinte észre se vették, hogy már ja­nuárt mutat a naptár. Ám a Láng gépgyári hozzászóló már ellenkező tapasztalatról szá­molt be, sok gondjuk volt ta­valy, átállás új profilra, anyagellátási problémák, va­lamennyit nem sikerült meg­oldani és most, január elején megtorpanás mutatkozik a termelésben. A napokban már megkezdték kielemezni az okokat és intézkedéseket tesznek a hibák feltárására és kiküszöbölésére. Szélesedett és tartalmában is erősödött a szocialista ver­senymozgalom, különösen a szocialista brigádok tűntek ki kezdeményezéseikkel, jó munkájukkal. A múlt évi eredmények el­lenére még számos nehézség­re mutatott rá az írásos be­számoló és a városi párt- bizottság titkára. Többek kö­zött — a javulás ellenére — még nincs minden rendben a munkaerő-gazdálkodásban, sokat lehet és kell tenni a belső munkaerő-tartalékok feltárásáért. A mezőgazdasági termelés mérsékeltebben fejlődött és ennek nemcsak a kedvezőt­len időjárás az oka. Néhány termelőszövetkezet lemaradá­sa okoz problémát többek kö­zött. Nem nőtt a tervezett mértékben a tehénállomány, a hozamnövekedés következ­tében azonban a tejértékesí­tés 6,6 százalékkal volt maga­sabb a tervezettnél. Az álta­lános képhez tartozik a Dal- mandi Állami Gazdaság ki­emelkedő fejlődése és ehhez képest a szövetkezetek egy részének egy helyben topo- gása. Az 1977-es népgazdasági tervben célul kitűzött fejlő­déshez Dombóvár ipara oly­képpen járul hozzá, hogy az üzemek mintegy 10—13 szá­zalékos termelésnövelést ter­veztek. Ez reális. Az exportot 10—15 százalékkal tervezik növelni. Sok feltétele van en­nek, ezek biztosítására kellő alapot ad a cselekvési prog­ram, annak következetes meg­valósítása. A vitában sokoldalúan vi­lágították meg a résztvevők a feladatokat. Elhangzott töb­bek közt, hogy a legtöbb he­lyen ma már — munkaerő- hiány ide, munkaerőhiány oda — alaposan megnézik, kit vesznek fel a jelentkezők közül. A vitának szinte „súly­pontja” volt a vezetés szín­vonalának emelése, az eddi­ginél sokkal nagyobb köve­telmények támasztása a veze­tőkkel — és nemcsak az úgy­nevezett első számú vezetők­kel, hanem a középvezetőkkel szemben is. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fel­szólalásában elmondta, hogy a Központi Bizottság pozitívan értékelte az 1976. évi munkát, annak ellenére, hogy nem tel­jesítettük minden vonatko­zásban a népgazdasági tervet. Az elmaradást főképp egy sor előre nem látott külgazdasági probléma, változás okozta. Ez azonban ma már nem okozott olyan sokkot, mint pár évvel ezelőtt. Jobban ki tudjuk vé­deni az ilyen változások ha­tását. Az az alapvető, hogy el­indult a folyamat a népgazda­ság egyensúlyának helyre- állítására és ezt kell tovább folytatni, erősíteni. Nem sza­bad türelmetlennek lenni az új üzemek iránt, vagy azok­kal szemben, ahol profilváltás okoz átmeneti nehézségeket, ám itt nem elvtelen megalku­vásról lehet szó, következete­sen számon kell kérni, hogy éljenek a lehetőségekkel és ne hárítsanak át minden bajt az objektív okokra. Mert erre — az objektív körülmények, okokra való hivatkozásra — számos példa van. Előfordult nemegyszer, hogy az üzemek vezetői anyaghiányra hivat­koznak, mondván, azért nem tudnak munkát adni az em­bereknek, mert nincs anyag. És ezért van hajrá, túlóra, amikor végre sikerül besze­rezni az anyagot. Több eset­ben megvizsgálták ezt és ki­derült, hogy vagy egyáltalán nem, vagy késve rendelték meg az anyagot. A megyei pártbizottság el­ső titkára a feladatok közt ki­emelten foglalkozott a veze­tők munkájának javításával, a vezetés színvonalának eme­lésével. Igazuk van azoknak a felszólalóknak — mondotta —, akik ezt türelmetlenül sürgették, mert itt nincs he­lye elnézésnek. Elhangzott itt, hogy nem lehet csak hanyag munkásokról beszélni, mert ahol ilyet látunk, találunk, ott meg lehet és meg is kell ta­lálni a hanyag vezetőt. Ez így van. Sokszor a rossz vezetés miatt kénytelen tétlenkedni a dolgozni akaró munkás is. Az utóbbi időkben volt né­hány súlyos baleset — robba­nás, tűzeset —, ami ember­életeket követelt. A vizsgálat minden esetben megállapítot­ta, hogy a hanyag munkát a hanyag ellenőrzés tette lehe­tővé, idézte elő. Dombóvár jövőjével foglal­kozott a továbbiakban K. Papp elvtárs. Elmondta, hogy e tervidőszak végére, tehát 1980-ra a dombóvári ipari park betelepül, kialakul a város ipari profilja. Befeje­ződik az az ipartelepítési program, amit a VIII. párt- kongresszus határozata indí­tott el és amelynek keretében a város központi forrásokból kapott rendszeresen iparfej­lesztési alapot. Ma már csak Dombóvár részesül ilyen tá­mogatásban. A következő évek feladata a továbbfejlesz­tés lesz. A mezőgazdaságról szólva elmondta, hogy nem szabad eltűrni — és ez nagyon helye­sen tükröződik a beszámoló­ban és a cselekvési program­ban is —, hogy egyes termelő- szövetkezetek szinte évekig megpihenjenek a babérjaikon és ne törekedjenek a fejlő­désre. A vitában felmerült kérdé­sekre Cserép Imre adott vá­laszt, majd Gyuricza István összefoglalója után a párt- bizottság elfogadta a beszá­molót és a cselekvési prog­ramot. (J) Híradás a pusztából Az Eszterházyak egykori pusztájába. Ürgevárra Hő- gyészről néhány évtizede még legfeljebb csak izenni lehe­tett. Ma az állami gazdaság központjából pillanatokon belül megteremtik a kapcso­latot az ottani kerület iro­dájával: — rádiótelefonon. „Mostan igazán puszta ám a puszta!” — gondolná az idegen, aki hóra és járhatat­lan szekérutakra számít, de nincs igaza. Ürgevárra a 65-ös útról jól kiépített út vezet. A régi cselédházak ugyan hirdetik még a múlt emlékét, de a közös konyhá­kat már rég leválasztották és ott ahol most a modern te­lepvezetői lakás áll, fokoza­tosan kialakítják majd a modern puszta központját, összkomfortos otthonokkal. Ürgevárott huszonöt csa­lád él, örvendetesen nagy számú gyerekkel, akiket na­ponta visz az állami gazda­ság autóbusza a szakályi is­kolába. A családfenntartók közül sokan törzsgárdisták, Kántor János például 1958, Balogh József 1965 óta dol­gozója a gazdaságnak. A Hő- gyészi Állami Gazdaság ür­gevári kerülete nagy. Mi csak a szorosan vett pusztáról faggattuk Bárdos Sándor ke­rületvezetőt — és a bérelszá­molási kartonokat. — A sertéstenyésztés dol­gozói átlagosan 3000 forintot, a baromfitenyésztésben fog­lalkoztatott nők 2446 forintot keresnek. Ottjártunk napján, j; • uár 11-én, 11 ezer 400 sertés „la­kott” a modern telepen, a ba­romfitenyésztésből pedig két- havonként 20—25 ezer Hampshire-t bocsájtanak ki. A 65-ös úton járók hosszú évekig az „ürgevári ürgéről” ismerték a pusztát. A part­falba faragott primitív em­beralak volt ez, már a helyi­ek se tudják, hogy kinek a keze munkája. Az ürgevári ürgét évekkel ezelőtt lere- pesztette a fagy. A puszta lé­tét most az állami gazdaság kerületét jelző tábla hirdeti. Ez sokkal maradandóbb. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán A rádiótelefon mellett Az új esztendő első hó. ----------!— napjában érzékel­hető módon lelassul a gaz­dasági élet lüktetése. Janu­árban nemcsak december, hez, hanem az előző év havi átlagához képest is 10—15 százalékkal visszaesik a ter­melés, s mintegy 25—30 szá­zalékkal a készárutermelés és az értékesítés. Az ipar- vállalatok ugyanis az év utol. só hónapjaiban, heteiben — ahogy mondani szokás — ki­ürítették az alkatrészraktá­rakat, mindent összeszerel­tek és értékesítettek, az új esztendő kezdetén az alkat­részek és részegységek elő­állításával kell kezdeni a munkát. V an azonban a vállalati tevékenységnek egy olyan területe, ahol a munka tem­póját az év vége sem törte meg, ahol a munka dan­dárját éppenséggel január, ban és február első hetei­ben kell elvégezni. Majd minden gazdasági tevékeny­ségnek, munkának van rész­ben természetes, részben ki. küszöbölhetetlen csúcsidő- szaka. Az iparban a ne­gyedévek utolsó hónapjában, és az év végén sűrűsödik a munka, a mezőgazdaságban az őszi betakarítás idején, de van csúcsidőszaka a köz­lekedésnek, a postának, a kereskedelemnek és — ami­ről ezúttal szólni kívánunk — a vállalati és szövetkezeti gazdálkodás minden folya­matát, eseményét számok­ban, forintokban rögzítő és visszatükröző számviteli munkának is. A számviteli munkának ez a mostani tetőzése, amely a vállalatoknál az éves mér­leghez, a termelőszövetkeze­tekben pedig a zárszámadás­hoz kapcsolódik, még a múlt év vége táján kezdődött a leltározással, amelynek alap­ján helyesbíteni, illetve el­lenőrizni lehet a különböző nyilvántartásokat. A mér­legkészítés érdemi munkáját megelőzi több tucat összesítő és még több — az előbbiek összetevőinek értékét fillér pontossággal bemutató — részadat kigyűjtése, ellenőr­zése és egyeztetése. Ilyen­kor szerfelett keményen és intenzíven dolgozik a szám. viteli apparátus, általános a túlórázás. Késedelmes szál­lításra. a beruházásoknál az üzembe helyezés határidejé­nek túllépésére bőven akad példa, de arról még nem hallottunk, hogy az éves mérleg benyújtásának, le­tétbe helyezésének határide­jét bárki is elmulasztotta volna. Az 1976. évről ké­szített mérlegbeszámolót február 20-ig kell megkül­deni, egyebek között az adóhatóságnak, az alapító szervnek — minisztérium­nak, tanácsnak —, a Köz­pont; Statisztikai Hivatal­nak, a Magyar Nemzeti Banknak. Mit tartalmaz a mérleg- beszámoló, amelyet — nyil­ván nem ok nélkül — egy­aránt érdeklődéssel vár az adóhatóság, a felügyeleti szerv és a Központi Statisz­tikai Hivatal, a tanács és a bank? A mérlegbeszámoló tíz-egynéhány nyomtatvá­nyának rovatai, rubrikái, amikor megtelnek bizonyla­tokkal alátámasztott ada­tokkal, két alapvető kérdés­re válaszolnak: az évkez­dettől az év végéig hogyan változott a vállalat vagyoni helyzete, eszközeinek és for­rásainak értéke? A vállalat gazdasági tevékenységéből mekkora — pénzügyileg realizált — eredmény szár­mazott? A kimutatások több­sége a vállalat, szövetkezet vagyon- és eredményalaku­lásának összetevőit részlete­zi. Példának okáért az álló­eszköz vagyon gyarapodását eszközfajtánként — épület, gép, jármű, stb. — és a for. rások — saját erő, beruhá­zás; hitel, állami kölcsön — szempontjából is be kell mutatni, a költségnemeket részletező kimutatásban pe­dig olyan kiadásokat is sze­repeltetni kell, mint a bír­ság és büntetés, belföldi ki­küldetés, külföldi utazási és kiküldetési költség, repre­zentációs költség, stb. A különféle gyártmányok milyenségét — műszaki tel­jesítményét, minőségét — a műszaki paraméterek feje­zik ki, azok teszik lehetővé — a legbonyolultabb gyárt­mányok esetében is — ösz- szehasonlításukat. A mérleg- beszámoló gazdasági vonat­kozásban hasonló szerepet tölt be; tájékoztat a válla­lat vagyoni helyzetéről, mű­ködésének gazdasági-pénz­ügy; eredményéről. A mér­leg azonban értékel és bí­rál is, a rovatokban szerep­lő forintadatok nemcsak a költséggazdálkodás nagy­vonalúságáról, vagy takaré­kos voltáról, hanem például a vállalat exporttevékenysé­gének gazdaságosságáról, nemzetközi versenyképessé­géről is tájékoztatást, minő­sítést ad. Ha a mérlegek az egyes vállalatok birtokában lévő vagyontárgyak értékének alakulásáról és a vállalati tevékenység gazdasági ered­ményéről adnak hiteles ké­pet — s ezért, a mérleg va­lódiságáért a vállalat veze­tői felelősek —, úgy a sok­sok mérleg összesítése nép- gazdasági szinten tájékoztat és szolgáltat adatokat. A vállalati mérlegekből — számítógépek igénybevéte­lével — minden esztendőben több ezer — népgazdasági, ágazati, szakágazati, szekto­rok szerinti, továbbá mi­nisztérium; és megyei bon­tásban — összesítés készül, s a mérlegekben felhalmo­zódó információkat a Köz­ponti Statisztikai Hivatal is messzemenően, számtalan célra hasznosítja. A vállalati köztudat a ---------------------- mérlegbe­számoló szerepét egyoldalúan abban látja, hogy az igaz­gató erről szóló tájékoztató­ját soron követi az év végi részesedés kifizetése. Pedig a mérlegbeszámoló rászolgál a kollektíva érdeklődésére is, hisz a gazdálkodás ered­ménye az éves terv pénz­ügyi és egyéb fejezeteivel egybevetve mindenképpen tanulságokra, jövőben meg­oldandó feladatokra hívja fel a figyelmet. G aramvölgyi István Győrött lesz a IV. költészeti biennálé Az idén október 20—21. között rendezik meg a IV. költészeti biennálét Győrött — jelentették be a Radnóti- emlékbizottság csütörtöki ülésén. A hagyományokhoz híven a biennálé díjait ez­úttal is azok a költők kap­ják, akik tevékenységükkel a hazafias és a közéleti köl­tészet továbbfejlesztését szol­gálják. Az idei biennáléval egy- időben kerül sor a dunántúli költőtalálkozóra. A találkozó központi témája a „Szülő­föld — haza” lesz, s ugyan­ilyen címmel rendezik meg a jelenlévő költők irodalmi estjét. Az esten közreműköd­nek az elmúlt évek Radnóti­ról elnevezett felnőtt ama­tőr versmondóversenyeinek győztesei. A tervek szerint a IV. költészeti biennálé kere­tében történik meg az új Radnóti-emlékmű felavatása is. Ürgeuar A puszta télen A modern sertéstelep

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents