Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

2 “Képújság < Az olasz külügyminiszter Leningrádban Arnaldo Forlani olasz kül­ügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására hiva­talos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, csütörtö­kön Moszkvából Leningrádba utazott. Az olasz külügyminiszter két napot tölt Leningrádban. Arnaldo Forlani Moszkvá­ból történt elutazása előtt nyilatkozott a szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalásai­ról. Az olasz diplomácia veze­tője megelégedettségét fe­jezte ki Leonyid Brezsnyev­vel és Andrej Gromikóval folytatott eszmecseréinek eredményeit illetően. „Nézeteink sok nemzetkö­zi problémáról megegyeztek, mások esetében pedig meg­van a lehetőség arra, hogy azonos véleményt alakítsunk ki. Az országaink közötti kapcsolatok sikeresen fej­lődnek és mindkét fél közös törekvése a baráti kapcso­latok további megszilárdítá­sa. Az olasz—szovjet kap­csolatok fejlődése a béke és a nemzetközi enyhülés ügyét szolgálja” — jelentette ki Arnaldo Forlani. Izrael Hatalmi harcok Az egyiptomi fővárosba el­jutott értesülések szerint éles hatalmi harc kezdődött az izraeli kormánykoalició veze­tő pártja, a munkapárt sorai­ban. Az izraeli vezetés merev külpolitikája zsákutcába jut­tatta az országot. A fegyver­kezés és az amerikai hadi- technika legkorszerűbb ter­mékeinek tömeges felvásár­lása mély gazdasági válságot idézett elő. Tel Aviv vezető köreit a korrupció bomlaszt­ja. A kormány tekintélye mélypontra zuhant. Ez tük­röződött a legutóbbi kor­mányválság kitörésekor is, amikor a koalíció elvesztette a parlamenti többség támo­gatását. A párt legfelsőbb vezetésé­ben nyílt civakodás folyik, s egyes vezetők addig is el­mennek, hogy őrségváltást követelnek, beleértve Rabin miniszterelnöknek a párt élé­ről történő eltávolítását. Rabin sorsáról a munka­párt február végi kongresz- szusán döntenek. Lengyel túszok Irakban A PAP lengyel hírügynök­ség jelentése szerint egy fegy­veres banda Irak északkeleti részén, a kurdok lakta kör­zetben elrabolt négy lengyel szakembert — Jerzy Golost, Franciszek Palyst, Marian Roguzát és Antoni Sobisze- ket —, akik talajjavító mun­kálatokon dolgoztak az or­szágban. Amint a lengyel ha­tóságok tudomást szereztek az emberrablásról, minden le­hetséges intézkedést megtet­tek, hogy kiszabadítsák a tú­szul ejtett lengyel állampol­gárokat. A lengyel és iraki legfel­sőbb hatóságok állandó kap­csolatot létesítettek. Henryk Jablonski, az államtanács el­nöke üzenetet intézett Hasz­szán Al-Bakr iraki köztársa­sági elnökhöz egy különbizott­ság segítségével, amelyet a belügyminiszter-helyettes ve­zet. A varsói kormány állan­dó kapcsolatban áll Irak len­gyelországi nagykövetével, aki több ízben járt az ügy miatt a belügyminisztérium­ban. A bagdadi lengyel nagy­követ szintén szakadatlanul konzultál az iraki kormány­nyal. Az iraki hatóságok, amelyek a külföldi szakem­berek biztonságáért felelős­séggel tartoznak, minden szükséges lépést megtesznek, hogy minél hamarabb kisza­badítsák a foglyul ejtett négy lengyel állampolgárt, akik tu­domásuk szerint épségben vannak. Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Gerald Ford szerint az Egyesült Államok helyzete jó. A jövő héten lelépő ame­rikai elnök szerdán este a kongresszus elé terjesztett, szokásos évi jelentésében lé­nyegében rózsás képet fes­tett az Egyesült Államok nemzetközi szerepéről és bel­ső viszonyairól. Ford, aki a jövő héten adja át tisztét James Carternek, utolsó nagy beszédében szorgalmazta az úi SALT-egyezmény megkö­tését, de egyúttal sürgette az Egyesült Államok további nagyszabású fegyverkezését is. A távozó elnök saját, nagy érdemének tudta be, hogy sikerült megfordítani az amerikai fegyverkezés — ál­Ford hosszú távra szóló ha­dászati fegyverkezést hirde­tett, támogatva a B—1-es bombázó, további rakétahor­dozó tengeralattjárók, s új típusú interkontinentális ra­kéták építését. Egyúttal a hagyományos szárazföldi, lé­gi és tengeri erők felesztését is sürgette, különös tekintet­tel a NATO európai erőire. Egyéb külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozva az elnök hangsúlyozta az amerikai— kínai kapcsolatok fontossá­gát, tartósságát. Méltatta az Egyesült Államok afrikai sze­repét és kijelentette: „hála Amerika vezetésének”, a Kö­zel-Keleten „Nagy lehetősé­gek vannak a végleges ren­dezésre”. Ford simának jellemezte az átmenetet a Carter-vezet- te demokrata kormányhoz és Gerald Ford rózsás képet festett az USA nemzetközi sze­repéről és belső viszonyairól (bal oldali felvétel), majd meghatottan búcsúzott kollégáitól (jobb oldali felvétel). (Telefotó — AP—MTI—KS) lítása szerint — „csökkenő irányzatát”. Az Egyesült Ál­lamok „soha nem tűrheti el a hadászati egyensúly rová­sára való eltolódását — s még olyan helyzetet sem, amelyben az amerikai nép, vagy szövetségeink azt hihe­tik, hogy az egyensúly rová­sunkra eltolódik” — hangoz­tatta Ford. kérte a (demokrata többségű) törvényhozást: ne avatkoz­zék be mértéken felül az el­nökvezette külpolitikába. Ford, aki képviselőként ne­gyedszázadon át volt a kong­resszus tagja, meghatottan búcsúzott kollégáitól, akik meleg ünneplésben részesí­tették a visszavonuló elnö­köt. A berlini tanácskozás határozatai alapján üríti monopolista küzdelem A kommunista és munkás­pártok berlini tanácskozásá­nak záróokmánya alapos, marxista helyzetelemzést adott a hetvenes évek Euró­pájáról. A testvérpártok kol­lektív tapasztalata szerint a kapitalizmus általános válsá­ga a legutóbbi időben elmé­lyült. Az, amit általában ener­giaválságnak neveznek, el­választhatatlan a nyersanyag- termelő országok törvényes jogától, hogy természeti kin­cseikkel maguk rendelkezze­nek. A válság mély ellent­mondásokat idéz elő a nem­zetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban. Kifejeződik ez egyebek között a tőkés vi­lág egyes erőközpontjai, s az egyes országok — így az EGK-tagállamok — monopo­lista csoportjai közötti keres­kedelmi konfliktusokban, az elkeseredett konkurrencia- harcban, valamint a tőkés monopóliumok és a fejlődő országok közötti ellentétek­ben. A KIZSÁKMÁNYOLÁS „MOTORJAI” A nagy monopóliumok, amelyek minden tőkés ország­ban a kizsákmányolásnak mintegy „motorjai”, növekvő aktivitást fejtenek ki nemzet­közi méretekben is. A tanács­kozáson elhangzottak alapján az eddiginél élesebb képet ka­punk a szélsőségesen reakciós erők kontinentális kereszt- metszetéről és tevékenységé­nek tartalmáról. Ami a keresztmetszetet il­leti: az említett monopolista csoportokon kívül, amelyek­nek fő ereje „láthatatlansá­gukban”, személytelenségük­ben rejlik, itt említhetjük a militarista csoportokat, a NATO-bürokráciát, a revan- sista-neofasiszta tömörülése­ket. A monopóliumok „hadi­tervének” lényege nem egy országra, hanem az egész földrészre vonatkozik: céljuk az enyhülés irányzatának visszafordítása. A tanácskozáson képviselt pártok egyöntetű véleménye szerint ma lehetőség van ar­ra, hogy a kommunista pár­tok a legszélesebb tömegeket mozgósítsák a nyugat-európai demokratikus átalakuláso­kért, a munkások jogainak védelméért és a szocializ­musért: a szélsőséges reakció elszigetelésével az Európában eddig elért pozitív változások megszilárdításáért. . Ez a lehetőség az egyes tő­kás országokban nemcsak azon alapszik, hogy a töme­gek elvesztették illúzióikat társadalmuk „betegségének gyógyíthatósága” iránt. A kommunista pártok tekinté­lye a legkülönbözőbb beren­dezésű tőkés országokban megnőtt — s van még egy na­gyon figyelemreméltó össze­tevő: a kommunista pártok éppen, mert szoros kapcsola­tot tartanak a tömegekkel, na­gyon is közvetlenül érzik, hogy milyen képet alkotnak azok a szocializmusról. An­nak ugyanis, hogy az egyes pártok hangsúlyozzák: adott­ságaiknak, történelmi hagyo­mányaiknak megfelelően kí­vánnak eljutni a szocializ­mushoz, egyáltalán nem mond ellent az, hogy a tőkés álla­mokban a tömegek számára a szocializmus fogalma nem el­vontan jelentkezik, hanem megvalósult formájáról von­ják le következtetéseiket. A SZOCIALIZMUS PÉLDÁJA Ebben az összefüggésben három tényező látszik külö­nösen fontosnak. Először: a szocializmus gyorsabb gazda­sági és társadalmi fejlődésé­nek a lehetőségei módot ad­nak előnyeinek még nyilván­valóbb bemutatására, és a ka­pitalista országok dolgozóira gyakorolt vonzóerejének nö­velésére. Másodszor: kedvező felté­telek jönnek létre az anti- kommunizmus és szovjetelle- nesség megfékezésére. Az el­mélyülő ellentét a szocialista országokban érvényesülő szi­lárdság és a kapitalista gaz­daság fokozódó ingatagsága között önmagáért beszél. Az antikommunizmus visszaszo­rításával elhárul a cselekvési egység és a széles körű anti- monopolista szövetség létre­hozásának legfőbb eszmei akadálya. Harmadszor: a kommunis­ta pártok utalnak arra, hogy a gazdasági együttműködés a különböző társadalmi rend­szerű európai országok között nem szüntetheti meg ugyan a kapitalista válság okait, de- mérsékelheti néhány különö­sen drasztikus hatását a mun­kásosztályra. Egyes országok­ban sikerült például a munka- lehetőség nagyobb biztonságát elérni. Egyebek között csak az NSZK-ban több mint négy­száz cég kötött kooperációs megállapodást szocialista or­szágokkal. Ugyanez érvényes Ausztriára is, ahol a munkás­elbocsátások nem öltöttek olyan méreteket, mint más országokban. Hasonló tapasz­talatok vannak Finn-, Fran­cia-, Olaszországban és má­sutt. A munkásosztály gazdasági és társadalmi körülményei­nek javulása persze sohasem lesz a monopóliumok ajándé­ka, azoké sem, amelyek szer­ződéseket kötnek szocialista államokkal. Az enyhülés és a gazdasági együttműködés fejlesztése javítja ugyan a munkásosztály harci pozícióit, de nem szünteti meg az osz­tályharcot. & Mindezen tényezők együt­tes figyelembevételével válik lehetségessé, hogy a munkás- osztály — ahogy a berlini do­kumentum erre felhív — eredményesen harcoljon a válság megfékezéséért. Ez megfelel a néptömegek érde­keinek és megnyitja az utat a társadalom demokratikus át­alakítása felé. VAJDA PÉTER 1977. január 14. Törökország Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere, csütörtökön, török- országi hivatalos látogatásá­nak negyedik napján az Égei-tenger partján fekvő nagyvárosba, Izmirbe uta­zott Istanbul nemzetközi re­pülőterén Púja Frigyest Na- mik Kemal Sentürk istanbuli kormányzó búcsúztatta. Kül­ügyminiszterünk Izmirből ellátogatott Efesbe (Ephesos- ba), ahol történelmi és mű­vészettörténeti emlékeket te­kintett meg. A közvélemény ereje A mai napon Moszkvában megnyílik a békeszerető erők világfóruma. A tanácskozás gondolata az 1973 ok­tóberében, Moszkvában megtartott kongresszuson vető­dött fel. A világfórumot a nemzetközi együttműködést és a kapcsolatok bővítését segítő nemzetközi társaság javaslatára hívták össze. Az eseményt értékeli cikkében V. Saposnyikov, az APN szovjet sajtóügynökség kom­mentátora. A világfórum lehetővé teszi a társadalmi mozgalmak kü­lönböző politikai és ideológiai beállítottságú képviselőinek, hogy összegezzék a moszkvai kongresszus eredményeit, kicse­réljék tapasztaltaikat és kijelöljék a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a társadalmi haladásért folytatott harc lehetsé­ges új útjait. A moszkvai világfórum az 1973-ban lezajlott kongresszus logikus folytatása és új lépés az ott elfogadott eszmék meg­valósítása felé. A világfórumnak — jóllehet létszámában kisebb, mint a kongresszus volt —, mégis hasonló a jelentősége. Fi­gyelemre méltó például a nemzetközi és nemzeti képviseletek számának jelentős növekedése. Úgy tervezik, hogy az eddigi tanácskozásokon bevált vitacsoportok mintáját követve teszik lehetővé minél több küldött részvételét a problémák meg­vitatásában. Az utóbbi esztendőkben megnőtt a békeszerető nemzetközi közvélemény tekintélye, tükrözve a legkülönbözőbb társadalmi rétegek véleményét és vágyait. Hogy ilyen a közvélemény, az elsősorban a békeszerető erők együttműködésének, tevékeny­ségük kiszélesedésének a következménye. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a békeszerető erők nemzetközi fórumának első napirendi pontjaként „Az enyhülés és a béke stratégiájának közéleti koncepciója” szerepel. Kívánatos, hogy a politikusok, tudósok, közéleti személyiségek elmélyült és sokoldalú tanács­kozásának eredményeként lelepleződjenek a béke ellenségei, aktivizálódjék a közvélemény harca az enyhülés valóraváltá- sáért, a nemzetközi kapcsolatok további demokratizálásáért. Ez a harc annál hatékonyabb lesz, minél szélesebb és aktívabb a különböző társadalmi mozgalmak és szervezetek együtt­működése. A jelenlegi helyzet megköveteli az új utak, a munka új formái keresését. A békeszerető erők mozgalmának stratégiá­ja és taktikája az elmúlt években különböző eszközökkel és módszerekkel gazdagodott. Ez lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megvitassák, miképpen érhetők el, hogy megnyilatkozásaik még hatásosabbá váljanak, hogyan javíthatják az együttes munkát és emelhetik magasabb szintre a gyakorlati együtt­működést. LAPZÁRTA PRÁGA Egy amerikai katona hosz- szabb időre szóló tartózko­dási engedélyért folyamodott a csehszlovák hatóságokhoz — jelentették be csütörtökön Prágában. Joseph Black, az USA hadseregének tagja né­hány nappal ezelőtt érkezett New Yorkból Csehszlovákiá­ba, s ezt követően terjesztet­te be kérését a csehszlovák szervekhez. MADRID------------- ( A spanyol kormány csü­törtökön betiltotta négy baszk tartomány városi ta­nácsosainak vasárnapra ter­vezett találkozóját. A belügyminisztérium a kormány döntését azzal in­dokolta, hogy a gyűlés meg­sértheti a közrendet. Alava, Guipuzcoa, Vizcaya és Navarra tartományok vá­rosainak képviselőit Echarri- Aranaz, egy Pamplona mel­letti kisváros tanácsa hívta meg. BUENOS AIRES Buenos Aires-i bejelentés szerint lezuhant az argentin haditengerészet egyik heli­koptere. A háromfőnyi sze­mélyzet életét vesztette. A helikopter egy korábban sze­rencsétlenséget szenvedett Hercules típusú katonai szál­lítógép felkutatására indult az Antarktiszra. SZARAJEVÓ Közepes erejű földrengést jelzett Közép-Jugoszláviából csütörtökön a szarajevói szeizmológiai intézet. A földrengés epicentruma Sza­rajevótól 140 kilométerre délnyugatra volt. Károkról és személyi sérülésekről nem érkezett jelentés. LAVINA OLASZORSZÁGBAN Kilenc ember meghalt, kettő eltűnt annak a hatalmas ere­jű lavinának a nyomán, amely az olaszországi Foppolára zúdult. Az eltűntek felkutatásába helikoptereket is bevon­tak. Képünkön: elszállítják az egyik sebesültet. (Képtáv­írónkon érkezett.) Púja Frigyes vidéki körúton

Next

/
Thumbnails
Contents