Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
u Képújság 1977. január 30. magazin magazin magazin Csillagok a tenger mélyén Érdekes táj a Szovjetunióban a Tatár Autonóm Köztársaság. A Volga—Káma mellékén terül el, alacsony, hullámos felszínű erdqs, sztyeppvidék. Mivel nagy szárazulat belső területén fekszik, távol a tengerektől, éghajlata meglehetősen szélsőséges. Ásványi kincsei közül figyelmet érdemel a kőolaj és a földgáz, amelyeket csővezetéken szállítanak az uráli iparvidékre, de található kőszén és gipsz is. A bányászat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kibontakozó átfogó geológiai felmérés eredményeként indult meg. Mezőgazdasági szempontból a rozs-, a burgonya-, a kukorica- és takarmánytermesztés jelentős; ez utóbbi látja el tekintélyes szarvasmarha-, sertés- és juhállományát. Fővárosa a Vólgától 6 km- re települt, nagy folyami kikötővel rendelkező 1 millió lakosú Kazány. A város gyors ütemben fejlődik, iparosodik. Különösen jelentős a gép-, vagon- és hajógyártása, de mezőgazdasági ipara is virágzik, főleg a bőr-, szőrme-, textil-, fa- és malomipar. De mint kulturális centrum is kiemelkedik, híres egyetemével és erdészeti főiskolájával. Egyetemén tanult Tolsztoj és Lenin, Gorkij : Az én egyetemeim c. ön- élearajzi regénye itt töltött ifjúkori éveiről szól. A XIII. században alapított városban számos történeti és műemlék vonzza a turistákat, különösen a Kreml és a székesegyház. Közlekedését segíti elő repülőtere, amely élénk légiforgalmat bonyolít le. A turisták elhelyezését szolgálja a város lüktető forgalmú szívében most felépült új szállodája, a Hotel Tatarsztan. Új érzéstelenítő Celnovokain néven új készítményt hoztak létre és már alkalmaznak is Lettországban. A Celnovokain kevésbé mérgező a Novokain- nál és gyógyhatása 4—5-ször nagyobb, érzéstelenítő képessége pedig háromszoros. Oldatban stabilizátorok nélkül is hosszú időn át aktív állapotban tárolható. Az új készítményt erős légcsőasztma rohamok gyógyítására is alkalmazzák. Könyvtárak együttműködése A Mongol Népköztársaság állami nyilvános könyvtára évről évre bővíti nemzetközi kapcsolatait. Jelenleg több mint 40 ország 70 könyvtárával, tudományos intézményével és 'társaságával tart fenn állandó kapcsolatot. Legrégebben — 1929 óta — a moszkvai Lenin Könyvtárral folytat együttműködést. A nemzetközi kapcsolatok bővülésével párhuzamosan fokozódik a könyvcsere a mongol könyvtár és a külföldi társintézmények között. A 2 millió kötettel rendelkező könyvtár az utóbbi években több mint 33 ezer új, különböző nyelveken megjelent könyvvel és más kiadvánnyal gazdagodott. (BUDAPRESS MONCAME). A tengerek talán legismertebb állatai a tengeri csillagok, ezek a többé-kevésbé valóban csillagra emlékeztető alakú, gyakran szép színekben játszó állatok. A legkülönbözőbb mélységekben megtalálhatók, de többségük a sekély vizekben él. A legnagyobb mélységekből sem hiányoznak. Megállapították, hogy 3000 m-nél mélyebben még 139 fajtájuk otthonos. Az egyik fajtájukat 7600 m mély tengerben találták. Szeretik a minél sósabb tengervizet, azonban a félsós vizekbe is behatolnak, például a Keleti-tengerbe. Egyesek a sziklás tengerfeneket, mások a homokos, iszapos parti régiót kedvelik, beleássák magukat a puha talajba. Mozgásuk a talajon igen lassú, a gyorsahbak percenként néhány cm utat tesznek meg, a lassúbbak csak 2 mm-t. Ha hátára fektetjük a tengeri csillagot, előbb-utóbb visz- szafordul, sokszor órákig tartó erőfeszítés után. Méretük is meglehetősen változó: a kisebbek karcsúcstól karcsúcsig mért átmérője 1 cm, a legna- gyobbaké 1 m. Ha kezünkbe veszünk egy tengeri csillagot, gyakran előfordul, hogy leválasztja a megfogott karját, úgy igyekszik menekülni. A levált kar többnyire elpusztul, de előfordul, hogy teljes állattá kiegészül. Képünkön a Szovjetunió Oceonográfiai Kutató Intézetének munkatársai tanulmányozzák a csendes-óceáni és ohotszki-tengeri partvidék állatvilágát. Ebből a célból vizsgálják a mélyből felhozott tengeri csillagokat és jókora tengeri rákokat. EGY KIS HUMOR Müvészportrék a régi Opera Kávéházitól Az ingatlanügynök egy házat mutat meg az ifjú párnak. — A következőképpen járunk el: önök megmondják azt az árat, amelyet fizetni szándékoznak ezért a házért, aztán valamennyien őszintén szívből kacagunk — majd végül hozzáfogunk a komoly tárgyaláshoz. * A híres filmcsillag felháborodottan meséli: — Ezek az elviselhetetlen újságírók állandóan túloznak. Mindannak a hazugságnak, amelyet rólam terjesztenek, a fele része nem felel meg a valóságnak! * A vezérigazgató váratlanul tér haza, ifjú feleségét az ágyban találja. Dohogva jegyzi meg: — Mégiscsak túlzás, hogy a szolgáltató szektorban mennyire spórolnak! Most találkoztam a lépcsőházban a postással. Csak egy alsónadrág volt rajta! * Két régi barát találkozik. — Gratulálok öregem — így az egyik — hallom 76 éves korodban eljegyezted magad. És a menyasszony hány éves? — Hetvenkettő. — Mikor tartjátok az eskü- sőt? — Fogalmam sincs, a szülei ellenzik a házasságot. A régi Opera Kávéházra az ifjabb nemzedék aligha emlékezik. A felszabadulást követő években ugyanis az Állami Balett Intézet használta próbateremnek a Hajós utca és a Népköztársaság útja sarokházának tágas, világos kávéházi helyiségeit, ahol egykor sűcűn sarokházának tágas, világos kávéházi helyiségeit, ahol egykor sűrűn megfordultak a régi művészvilág ismert alakjai. A balettintézet, a közelmúltban új, korszerű-otthonába költözött — a gazdátlanná vált termekben az átépítés után a Román Kultúra Háza költözik majd. Gundel Imre, a Vendéglátóipari Múzeum kutatója az átépítés megkezdése előtt átvizsgálta a helyiségeket. Ekkor bukkant rá a lambériába beépített, az idők folyamán teljesen megfakult értékes művészportékra, a századforduló neves grafikus- művészei, Feiksz Jenő és Ga- ra Arnold munkáira. A 30 művészi szépiarajz többek között Verdi, Mahler, Bizet, Puccini portréit ábrázolja, s szerepelnek a képeken a régi idők olyan nagy énekesei, mint Anthesz György, Dalnoki Béni és Szendrői Sándor. 18. Már látta, hogy Zsabka hajlik a dologra, bár még visszakérdezett: — És mi a fenének? — Az az én dolgom. — Na jó — mondta Zsabka, hátradőlt a széken, urasan, fölényesen. — Négy piros. A trafikost elöntötte a bíbor. — Egy rabló vagy. — Az kell magának. Zsabka vigyorgott, a trafikos fejét csóválta tehetetlen. — Mást úgyse találna erre — mondta Zsabka még pimaszul. — Na jó. Kezet adtak egymásnak. Teli korsóikat megemelték és felhajtották. A trafikos már felállt volna, de Zsabka még mindig hátradőlve ült a széken. — Várjunk még — mondta, és kinyújtotta markát. — Kettőt most, előre. — Akkora zsivány vagy — morgott a trafikos, míg zsebében kotorászott a két bankó után, amit aztán Zsabka megpökdö- sött és eltett. — Nálam találkozunk. Zsabka indult elsőnek. Majd kisvártatva ' Sandi is. De ő még megállt Matejék asztalánál. Mert úgy érezte, magyarázkodnia kell. — Ez is megkomolyodik, mint a többi — mondta Matejéknak. — Felássa a kertem. / Nyáron? — gondolta Matej, de tompa, alig'forgó agya mindjárt el is vesztette, amit talált. Ellenben Ján, az asztalos hamisan hunyorított Sandira, meg is fenyegette az ujjával; jól tudta, miféle üzlete van a trafi- kosnak a Zsabka gyerekkel: mennek az erdőbe, már pitymallatkor bizonnyal. Egyiket se találta el. Mert a báli muzsika zümmögve terült még el a falu fölött, mint könnyű köd, s az óra még csak a tizet ütötte, mikor Zsabka zörgetett a trafik ablakán, valóban ásóval, lapáttal. És valóban kertbe mentek, nem pedig erdőbe. Igaz, a kert nem Sandi kertje volt, hanem a templom mögötti temetőkert, ahol a trafikos a csillagfényes éjszakában, midőn a hold éppen kapaszkodóban volt, egy bizonyos sírhoz vezette Zsabkát. A sírban Ján apósa nyugodott. Zsabka letette a szerszámokat, s ingujjra vetkezett. Sandi pedig megállt, kocogott a foga a hidegtől, s az izgalomtól, és mindvégig csak azért rettegett, hogy a szerszámok össze ne koccanjanak. Ezt tragikusnak találta volna, sőt végzetesnek, mert a csend dióhéja menthetetlenül összeroppanna. Ezt a diót papírhéjúnak képzelte, s még törékenyebbnek, mikor már a fű sem surrogott a talpuk alatt, csak a közeli erdő nyögött fel olykor hűvös lélegzéssel, és a friss ezüstben derengő-dermedő cifra művű kereszt felett, a vadkörte ágai közt a madarak nyöszörögtek, pittyegtek álmukban, s az éji bogarak motoztak körös-körül. Sandi anyagelvűnek vallotta magát, -de ez most sűrűbben eszébe jutott a kelleténél. — Igyekezz — sú£ta —, be is kell temetnünk. — Izgalmában hangja elrekedt. — Zsabka megfogta az ásót. — Nyugi — mondta. — Hol kezdjem, elöl vagy hátul? — Közepin — morgott bosszúsan a kis ember —, ahol akarod. Csak láss hozzá! Minden perc drága. — Hajnalra itt se voltunk — szólt Zsabka különösebb hangfogó nélkül, hogy a trafikos gyér haja a micisapka alatt égnek meredt. Ráadásul újra letette az ásót: — Mit csinálsz?! Zsabka munkáltatójára vigyorgott, ki egész lyukat topogott idegességében a talpa alatt. — Ezt nem kell? — A virágokat kezdte lepakolni a sírról. — Jól van, no — morgott Sandi. Visszakozott: persze, hát persze... A falu réme rendre lekopasztotta Ján apósának sírját, a bérmunkás közönyösségével a felvállalt munka célja iránt. Szándékos komótossággal dolgozott, annyi legyen meg legalább neki. Nehogy tévedésben legyen a kis ember, hogy 6 tesz szívességet. Meg aztán a gonosz mája élvezte, hogy amazt a frász töri. Pihenőre is fogta hamar az ásót, megtámasztva nyelén a könyökét. — Maga féli az Istent? — Pimaszul pislogott a kis emberre. — Eredj a fenébe! — Menjek? A trafikos nyeldekelt. — Csináld! Ne töltsd az időt! — Hát a szellemeket? — Nem! — kiáltott a trafikos. Kicsit nagyot kiáltott mérgében, meg is ijedt tőle. Zsabka röhögött. (Schubert Péter rajza.) — Akkor mit inog a lába? — Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek. — De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meggondoltam, nem csinálom ennyiért? A trafikos nem szólt. Zsabka pedig mégiscsak nekilátott, megpökdösve előbb tenyerét. De nem sokra haladt a melóval, mely elég könnyű volt, a porhanyós föld inkább lapátot kívánt. Éppen nyúlt utána, a hold sekély gödörbe sütött, mely térdig ért. És Sandi éppen azon mulatott, hogy ez a Zsabka gyerek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülő úton, de mégiscsak kikaparja. Ha tudná! Ezen mulatott éppen, és jól emlékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél tizenkettő se múlt. Azzal kezdődött, hogy odale ringani kezdett a holdfény. Zsabka benn állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt megmozdul a föld, és furcsamód elcsodálkozott. A laza töltelékföld úgy hullámzott a sírban, az örökalvó fölött, mintha az csak evilági ágyában szunnyadna a jó meleg dunyha alatt, édesdeden. Szép egyenletesen hullámzott, az egészséges szuszogás ritmusa szerint, egy pókhas mozgására. „Képzelődöm” — szólt magában Sandi, megdörgölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó holdfényt. Éppen mondta volna magában, hogy ennek fele sem tréfa, mikor a ringás abbamaradt. Fél percig ha tartott. Egy idegen szót keresett, valami természettudományos kifejezést a jelenségre. — Megvan — mondta —, vízió. Ám a túlvilágnak más volt a véleménye. A sír erősen megrázkódott. Sőt Sandi talpa alatt is nagyokat rándult a föld. Nem volt vitás, Ján apósa kikelni készül sírjából. A kis ember elordította magát és futásnak eredt. Impozáns épületek tudnak összeomlani pillanatok alatt. (Folytatjuk) Kazany szíve
