Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 24. szám
1977. január 29. ‘fÜÉPÚJSÁG 3 Zöld utat az atomerőmű építkezésének A Nehézipari Minisztériumban csütörtökön írták alá a kormány és KISZ Központi Bizottság együttműködési megállapodását a paksi atomerőmű építésére. Hazánk villamosenergiaszükségletének gyors növekedése új, nagy teljesítményű villamosenergia-termelő objektumok létesítését teszi szükségessé. Az V. ötéves terv egyik legnagyobb beruházása, a Szovjetunió közreműködésével épülő paksi atomerőmű. Ennek építéséből az ifjúság is kiveszi a részét. A KISZ IX. kongresszusa nyilvánította KISZ- építkezéssé a beruházást. Péti Ifimének, a megyei KISZ-bizottság első titkárának tettük fel a kérdést, hogy az együttműködési szerződés miben határozza meg az ifjúsági szervezet és a fiatalok feladatait? — A legkorszerűbb technika alkalmazása, a nagy mennyiségű és bonyolult munka, a széles körű nemzetközi és hazai kooperáció a résztvevőktől kifogástalan együttműködést és kitűnő minőségű munkát követel meg. Ezít csak magasan kvalifikált, pozitív emberi tulajdonságokkal, széles körű politikai ismeretekkel rendelkező munkás- és műszaki gárda képes megoldani. Ebből következik a KISZ egyik feladata, a legfontosabbak közül. Kiválasztani azokat a fiatal szakembereket, akik a leginkább alkalmasak és méltók arra, hogy ebben a munkában részt vegyenek. Ha például egy vállalat háromszáz emberrel vonul fel az építkezésre, akkor a cél és a feladat, hogy a legjobb háromszáz jöjjön, KISZ- megbízólevéllel. A kiválasztás a gazdasági vezetés és a KISZ-szervezet közös feladata. — Már az építkezés megkezdésének elején felvetődött az építőtábor gondolata. — Az együttműködési megállapodás erről is dönt. Nyaranta, ha szükség lesz rá, a KISZ Központi Bizottsága műszaki képzésben résztvevő egyetemistákból szervez építőtábort Paksra, azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy a végzett szakembereket megnyerje az atomerőmű és a város számára. Fontos része az együttműködési megállapodásnak, hogy az atomerőmű építésével együtt és vele szerves egységben fejlődjék a majdani város is. A jelenlegi lakosság tekintse sajátjának az építkezést, de az ott dolgozók is érezzék magukénak a községet. Konkrét akciók szervezését is tervezzük. Ha park, vagy út kell, úgy az atomerőmű KISZ-bizottsága szervezze meg a társadalmi munkát. El kell érni azt is, hogy az ott dolgozó fiatalok — és persze nemcsak fiatalok — kapják meg a szabad idő szervezett és kulturált eltöltéséhez szükségeseket. A rendezvényeket, művészeti és sportprogramokat a KISZ szervezi számukra. A fiatal tervezők és művészek szabadjára engedhetik fantáziájukat. A jövő városában minden elképzelésük valóra válhat, ha az célszerű és szép. A KISZ Központi Bizottsága pályázatokat fog hirdetni, ezekben a fiatal értelmiség megmutathatja, hogy mit tud. Ugyancsak a mi feladatunk, hogy az összes ott dolgozó vagy az atomerőműnek szállító vállalatok is tartsanak kapcsolatot az építkezés KlSZ-bizottságá- val. Nem fordulhat elő, hogy egy hiányzó csavar miatt akár egy percre is álljon a munka. Ha nem várt esemény jön közbe, például valami meghibásodik, úgy a KISZ rendkívüli rohambrigádokat szervez. Ezeknek a feladata a legrövidebb időn belül kijavítani a hibát. Sok részterületről nem beszéltem még, például arról sem, hogy az építkezésen dolgozó fiatalok közösségi aktivitását, szakmai és politikai továbbképzését, eszmei és ideológiai nevelését is célul tűzte ki a megállapodás, és ezek is feladatai a KISZ-nek. Szeretnénk azt is elérni, hogy ez az építkezés nyitott legyen, a megye és az ország fiataljai ismerjék meg az itt folyó munkát. — Köszönjük a beszélgetést. — ihárosi — Prof i I vá ltozás Csatornatisztítás, parképítés A Tolna megyei Talajerő, gazdálkodási Vállalat új neve: Tolna megyei Tanácsj Kommunális Szolgáltató Vállalat. A névváltozás tartalmi módosulás, profilváltozás következménye. Míg korábban mezőgazdasági üzemek és a lakosság megrendelésére főleg tőzeges szerves trágyát — sertés és fe- káltrágyát — állítottak elő, ma már a birtokukban lévő nagy teljesítményű gépekkel zárt és nyitott rendszerű csatornák, vízlevezető árkok, átereszek hordaléktól való megtisztítását, csatorna, és útépítést, az ipari tevékenységből eredő iszapszerű és folyékony hulladékok elszállítását, kezelését és elhelyezését, parképítést és térburkolást is vállalnak. Sőt, idén kísérletképpen a tápföld- gyártást is megkezdték. E- mellett továbbra is feladatuk a szerves alapanyagú kom- poszttrágya készítése, valamint a lakosság; és közületi szennyvíztárolók ürítése — jelenleg 22 szippantókocsi járja a megyét, s a megrendelést követő 8—10 napon belül már a helyszínen vannak. A vállalat tevékenységi körét az utóbbi három évben fokozatosan bővítette a fent említett szolgáltatásokkal. A profilváltoztatásra nemcsak azért volt szükség, mert 1970. és 1974. között az üzemek szervestrágya-igénye 15 700 vagonról 3800 vagonra csökkent, hanem azért is, mert a mezőgazdasági és ipari üzemeknek és helyi tanácsoknak nem célszerű a speciális, nagy teljesítményű és drága gépeket megvásárolni, hisz nem tudják azokat rendszeresen foglalkoz. tatni, kihasználni. Az indulás nem voltköny- nyű: 1972-ben és 73-ban a gazdaságtalan termelés miatt szanálták a vállalatot, s már-már a megszüntetésére is gondoltak. A mélypontról kiinduló első lépés a piackutatás volt: felkeresték a megye üzemeit és a helyi tanácsokat, s megkérdezték, hogy milyen, a vállalat tevékenységi körébe tartozó szolgáltatásokra lenne szükségük. Az eredmény: a vállalat munkája a megyében nélkülözhetetlen, a lehető leggyorsabban bővíteni kell a szolgáltatások körét. Vásároltak többek közt egy magasnyomású csatornanisztító berendezést — ma már ez az egy gép kevés — kotrógépekkel a vasúti rakterek rendezésén dolgoztak, megtisztították a vízlevezető árkokat a hordaléktól. A vállalat szakemberei dolgozták ki a kurdi agyagbánya helyes bányaművelési technológiáját, s ennek megvalósításából is kivették a részüket. Az 1974-es esztendőt már két és fél millió forintos nyereséggel zárták. A kommunális szolgáltató vállalat kibővült munkája sürgős hiányt pótol. Egy példa a sok közül. A megye iparosodásával speciális szolgáltatásokra is szükség van; az MMG-ben, a BHG-nél és az Óra-Ékszernél keletkező mellékterméket, a galván- iszapot, a Bonyhádi Zománcipari Vállalat zománciszapját és a Dunaföldvári Oxigéngyár karbamid mész- iszapját speciális, zárt tartá- lyú gépekkel szállítják olyan hélyre, ahol nem szennyezi a környezetet, sőt, esetenként közömbösítésre, talajjavításra újra felhasználhátó. Munkájuk nem mindig zökkenő- mentes. Köztudott, hogy míg a lakosság vízvezetéki vízzel való ellátása a megyében nyolcvan százalékban már megoldott, addig a csa. tornázás csupán 9—10 százalék körüli. A szennyvízürítő helyek kijelölését rendelet szabályozza, s hogy a tanácsok ennek a rendeletnek eleget tehessenek, a vállalat helyszínrajzot küldött ki a vízvezetékkel rendelkező községekbe. Ennek ellenére a községek nagy részé, ben ki sem jelölték a szennyvízürítő helyét. Ez a fajta hanyagság nemcsak a rendszeres szolgáltatást, hanem a környezetvédelmi törvény betartását is nehezíti. Az elmúlt három évben a vállalat tízmillió forint értékű beruházást eszközölt — saját erőből. De nemcsak gépeket, berendezéseket vá. sároltak, hanem gondoskodnak a dolgozók szakmai továbbképzéséről is: tavaly többek között 18 dolgozó szerzett közműkezelői képesítést. A vállalat legfőbb tö. rekvése: a gyors és pontos szolgáltatás; igény szerint a tevékenység bővítése, mégpedig a környezetvédelmi törvény szellemében. Építkezés a brikettgyárban A tavalyival azonos meny- nyiségű, 120 ezer tonna brikettet állítanak elő ebben az esztendőben a Nagymányoki Brikettgyárban. Ennek ellenére a tavalyinál jóval nagyobb felíidatot kell megoldaniuk a gyár dolgozóinak, ugyanis a harmadik negyedévben három hónapig állni fog az üzem. Uj hídmérleget készítenek, ami lehetővé teszi majd, hogy a négytengelyes vasúti kocsikat brikettel megrakva indítsák útnak. A jelenleg használt mérleggel ezeket a nagyméretű vasúti kocsikat nem tudják megmérni és ezért üresen kell a MÁV-nak viszszaadni. A nyár végén, amikor a brikettgyártást megszüntetik, a dolgozók egy része az új hídmérleget készíti, a többiek tovább bővítik a gyár betonúthálózatát és megkezdik egy kétszintes, új, korszerű szociális létesítmény építését. Híradás a pusztából A Dalmandi Állami Gazdaság 411 szolgálati lakásából kereken 360 pusztákon van, az ezer dolgozóból 850 pusztai. Az örökség nagyjából közös, de szerencsére a jelen is az. Előbbinél ezt a jelzőt azért nem lehet használni, mert Vörösegyháza, Alsóleperd, Szilfás, Szarvasd, Nagykonda, Csurgó, hogy csak a jelentősebbeket említsük, régi uradalmi birtokok voltak, akkor megszokott, a mai fiataloknak már el se képzelhető közös- konyhás cselédházakkal. A régi cselédházak egy része átalakítva, leválasztva, melegpadlóval ellátva még létezik. Aki ilyenekből akar távozni és akár Dalmandon, akár Dombóvárott vagy máshol saját házat épít, azt a gazdaság a szokásos vállalati kölcsön kétszeresével, 120 ezer forinttal segíti. Ez a lakhelyváltoztatási vágy természetesen él és ennél mi sem érthetőbb. Vörösegyházán mintegy 50, Alsó- leperden 80, Szilfáson 25—30, Szarvasdon 40, Nagykondán és Csurgón 20-20 lakás van. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a puszták népének életében a legnagyobb változást a szilárd burkolatú utak építése hozta. Korábban a téli hó és az őszi-tavaszi sár teljesen elvágta a világtól a puszták lakóit. Az utóbbi tíz évben azonban az állami Olyan időben, mint amilyen e hatalmas silók fényképezésekor volt, húsz éve még csak szekérrel lehetett volna eljutni a vörösegyházi útkanyarhoz. gazdaság minden korábbit felülmúló útépítési programba kezdett és most mindenhová járható út vezet. A „járás” a gyerekeknek iskolába járást jelent a gazdaság autóbuszával, az orvosnak azt, hogy nem kell bricskával döcögnie, ha valahová beteghez hívják, a gazdaságnak pedig az eredményes működés egyik alap- feltételét. Az utak jó része még a legújabb közhasználatú térképen se szerepel. A gazdaság központja értelemszerűen egyúttal a pusztáké is, hiszen itt van az iskola, a nagy művelődési ház és bár kisebb boltok odakinn is működnek, itt az áruház. A jövőt megjósolni nehéz és többnyire kockázatos. A puszták jövője mégis sejthető. Ahogy már ma azok, a különböző üzemágak központjai maradnak, esetleg néhány jól berendezett munkásszállással, állatgondozói lakással, 15—20 év múlva, ami csak egy ember életében hosszú idő, a családok zöme már nem itt lakik majd. ORDAS 1 VAN Fotó: Bakó Jenő Sütvény négylábú lakói Aláírták az egyiíttinűköáési megállapodást Téli munka. Ároktisztítás az egyik majorban.
