Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-27 / 22. szám

1977. január 27. Kilencvenmillió víz- és csatornahálózatra (Folytatás az 1. oldalról). tésére a tanácsok 1974-től 90 millió forintot fordítottak. Ebből kiépült 88 kilométer vízhálózat és 13 kilométer hosszúságú szennyvízcsator­na. Uj vízmű létesült Pári- ban, Felsőnyéken, Pálfán, Na. kon, Nagykónyiban, Alsóná- nán és Szedres községben. A jelölő gyűlésen felvetett la­kossági javaslatoknak is sze­repük volt abban, hogy ja­vultak az alsó- és középszin­tű oktatás feltételei. Ezen időszakban megvalósult 600 új óvodai férőhely — döntő­en építéssel, kisebb részben bővítéssel —, gyarapodott 28-cal az általános iskolák, 9-cel a középiskolák tanter­meinek száma, és megvaló­sult közel 600 középiskolái kollégiumi férőhely fejlesz­tése. Különös hangsúllyal sze­repelt a jelölő gyűléseken a közművelődési intézményhá­lózat fejlesztése. Ezért je­lentős, hogy 11 művelődési ház és 12 klubkönyvtár ke­rült meglévő épületek kor­szerűsítésével, felújításává' kialakításra. Épül az új mű­velődési központ Pakson. Bonyhádon és Dombóváron. Az egészségügy keretében átadásra került 220 bölcsődei férőhely és 20 orvosi rende­lő. Bővült a kereskedelmi és szolgáltatóhálózat, javult az ellátás. Fontos dolog ugyan­akkor hangsúlyozni — amit a megyei tanács végrehajtó bizottsága is hangsúlyozott a napirend vitájában —, hogy a közérdekű javaslatok meg­valósításának helyzete nem mentes a szóródástól. Hogyan értendő ez? Úgy, hogy Re- gölyben például valamennyi közérdekű és teljesíthetőnek értékelt javaslat megvalósult. Vannak ugyanakkor helyi tanácsok, melyek egy-egy je­lentősebb, a lakosság által többször is sürgetett fejlesz­tést felvettek ugyan tervük­be, tartalékolják is anyagi alapjukat a megvalósításra, de a megvalósítás késik. Ilyen Pincehelyen a művelő­dési ház, vagy Faddon az óvoda-napközi építése. Szek- szárd város területén 161 közérdekű javaslatból 117 valósult meg. JAVASLATOK A MEGOLDÁSRA Az országgyűlési képviselő választásokat megelőző jelö­lő gyűléseken viszonylag ke­vesebb közérdekű bejelentés hangzott el, mint a tanácsta­gi jelölő gyűléseken. (96 fel­szólalás és 46 javaslat hang­zott el). Igen fontos jellem­zője volt viszont a jelölő gyű­léseknek, hogy a felvetett igények mellett a felszólalók a megoldásra is tettek mind­járt javaslatokat, mintegy biztosítva ezzel a tanácsve­zetőket a lakosság aktív közreműködéséről. Ez utób­binak hatásfokát jól szem­lélteti egyrészt a javaslatok terv szerinti megvalósításá­nak számos eredménye, más­részt pedig az, hogy az egy főre eső társadalmi munka értéke az 1973. évi 144-ről 1975-ben 213 forintra emel­kedett. A megyei tanács az előter­jesztés vitáját követően ho­zott határozatában felhívta a helyi tanácsok végrehajtó bi­zottságait, hogy tételesen tartsák nyilván az V. ötéves tervben még megvalósítandó létesítményeiket és az or­szággyűlési és tanácstagi je­lölő gyűléseken felvett ja­vaslatok megvalósításáról rendszeresen tájékoztassák a testületeket, országgyűlési képviselőinket és a tanácsok tagjait, ez utóbbiak pedig be­számolóikon a lakosságot. Pair Szóiig Csői tárgyalásai Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, és Alek- szej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke fogad­ta a baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Pák Szong Csőit, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­ját, a KNDK Közigazgatási Tanácsának (kormány) el­nökét. A találkozón véleményt cseréltek a szovjet—koreai együttműködés továbbfej­lesztésének kérdéseiről, a nemzetközi élet időszerű problémáiról, különös tekin­tettel az ázsiai helyzetre. Leonyid Brezsnyev hang sú’yozta: a Szovjetunió kö­vetkezetesen támogatja a KNDK-nak Korea békés, de­mokratikus egyesítésére irá­nyuló erőfeszítéseit. Pák Szong Csői kijelentette, hogy a koreai nép nagyra értékeli a Szovjetunió internaciona­lista állásfoglalását e kér­désben. A portugál jobboldal mesterkedése Tel Avivban ülést tartott az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága. A kü­szöbönálló parlamenti és szakszervezeti választásokra való elŐKészületekről szóló beszámolót Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára tartotta Az Izraeli Kommunista Párt Kózpon'i Bizottsága élesen tiltakozott amiatt, hogy az arab lakosságot ki­űzik Jeruzsálem óvárosábói. Ezek az akciók — mint a párt rámutatott arra irá­nyulnak, hogy megakadá­lyozzák a közel-keleti igazsá­gos és tartós béke megterem­tését. A portugál jobboldal arra sarkallja Soares szocialista­párti kormányát, hogy vég­leg szakítson a népi tömegek érdekeivel és helyezkedjék egyértelműen tőkés állás­pontra — írja a lisszaboni O Diario szerdai számában Carlos Brito, a PKP PB tag­ja, a KB titkára. A PKP parlamenti csoport­jának vezetője megállapítja: a jobboldal azt a taktikát vá­lasztja, hogy „mankót adjon az elesettnek” tudniil'ik Soares kisebbségi kabinetjé­nek. Erre szolgál a kormány átalakításának sürgetése is, hiszen saját érdekeik érvé­nyesítésének újabb lehető­ségét látják benne. Milliomoslányból bankrabló (2.) Ügyész kontra szupersztár Patricia Hearst apja, Wil­liam Randolph Hearst, az Egyesült Államok egyik sajtó­cézárja, számtalan újság, nyomda és kiadó teljhatalmú tulajdonosa. A vagyont a Hearst-lány nagyapja alapoz­ta meg, igazi gátlástalan ame­rikai stílusban. Orson Welles, a neves filmrendező erről az első Hearstről készítette híres leleplező erejű filmjét, az Aranypolgárt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a szupermilliomos szu­perügyvédet fogad leánya vé­dőjéül. Erre a mai Ameriká­ban egyetlen ember jöhetett számításba, „a tárgyalótermek Richard Burtonja”, az elegáns, az ellenállhatatlan Lee F. Bailey, ő védte a bostoni foj- togatót és Medinát, My Lai egyik vérszomjas hóhérát, ő hozta ki a börtönből San Sheppardot, a feleséggyilkos­ságért életfogytiglanra ítélt orvost. Baileyt Amerika- szerte zseninek kiáltották ki, aki ötvenhárom nagy peréből mindössze kettőt vesztett el. A tárgyalás elején, amikor a vádlott elrablása és fogva tar­tása keserű körülményeit is­mertette, úgy tűnt, hogy a szupersztár ezúttal is henge­rel. A New York Times kom­mentátora akkor így fogal­mazott : a jelek szerint az első menet vitathatatlanul a vé­dőé. „A TÉNYEK VELEM VANNAK" De az ügyész, James Brow­ning sem adta fel a játszmát. A két férfi között az életkor az egyetlen azonosság — 43 évesek. Bailey zömök, széles vállú, jóképű, Browning ma­gas, szikár, szemüveges, jel­legtelen. Bailey világhírű és magabiztos, Browningnak idegen a rivaldafény, elfogó- dott, szinte félénk. De — mint kijelentette — „Nem félek nagynevű ellenfelemtől. Üres iszákkal érkezett. A tények velem vannak.” Ami ezután következett, voltaképpen nem volt más, mint az ügyész e mondatának illusztrációja. — Miss Hearst, a védelem szerint tehát ön minden tettét halálos fenyegetés és elvisel­hetetlen nyomás hatására kö­vette el. Ez annyit jelent, hogy letartóztatása megvál­tás, mérhetetlen megkönnyeb­bülés volt. Jól gondolom? — kérdezte Browning és Patri­cia természetesen igen-nel fe­lelt. Az ügyész erre kérte Janey Jimeneznek, a San Mateo börtön tisztjének ki­hallgatását. A börtönőrnő el­mondotta, hogy amikor a vádlottat behozták, gumit rá­gott, gúnyosan mosolygott és a foglalkozási rovatba ezt diktálta be: „városi gerilla”. A tanú szerint a vádlott ki­jelentette neki: — Nézze öreglány, magát most megrohanják az újság­írók. Nagy szám lesz nekik, hogy elfogták Amerika első számú közellenségét, aki most biztos bánatosan bőg. Közöl­je velük, hogy Tania Hearst nem bőg, hogy fütyül a disz­nókra, akik elfogták. AZ FBI-FŐNOK VALLOMÁSA Az ügyész következő tanú­ja, a vádlott cellatársa, ugyan­csak azt vallotta, hogy Patrí­cia „dühöngve” vette tudomá­sul „letartóztatását”. Kezdtek jelentkezni az első repedések a szupervédő gondosan fel­épített remekművén, amely­nek lényege az volt, hogy a milliomoslány végig áldozat­nak és nem tettestársnak te­kintendő... Browning követ­kező húzása sem volt hatásta­lanabb. Kérte az FBI San Franciscó-i főnökének, Char­les Batesnak a kihallgatását, aki elmondta, hogyan sikerült végül is elfogni a vádlottat. — Nagy apparátussal és hosszasan figyeltük Miss Hearst egész rokoni és baráti körét. Ez nem vezetett ered­ményre, 3 vádlott valóban tel­jesen szakított régi életével. Ráálltunk az anarchista és maoista csoportokra. Ez a szál helyesebbnek bizonyult. Eljutottunk egy elhagyott farmra, amelynek egyik he­lyiségében megtaláltuk a vád­lott ujjlenyomatait. A közel­ben piros Volkswagen állt, éppoly elhagyottan, mint ma­ga a tanya. A tulajdonos, akit természetesen megtaláltunk, felháborodottan értesült ar­ról, hogy a kocsi még mindig az ő nevén van. Az a Kathleen Soliah nevű lány, akinek egy éve eladta, vállalta, hogy el­intézi az átírást. Amikor ez a név elhangzott, tudtam, hogy fontos nyomra bukkan­tam. Miss Soliah ugyanis raj­ta volt az FBI országos körö­zési listáján. A továbbiakban kiderült, hogy mivel Patricia Hearst il­legális lakásán együtt élt Kathleen Soliah ugyancsak körözött bátyjával, ez a nyom nem egyszerűen fontosnak, hanem döntőnek bizonyult. Az ügyész pedig diadalmasan jelentette ki: — A szövetségi nyomozó- iroda háromszáz embere öt- százkilencvenegy napon át dolgozott azon, hogy Miss Hearstöt kézre kerítsék. Ez enyhén szólva nem tűnt kö­zömbösnek annak eldöntésé­ben, ami a per lényege: ál­dozat vagy tettestárs volt-e a vádlott. A következőkben már „csak” azt kell bizonyítanom, valóban végig gondosan őriz­ték-e Patricia Hearstöt. A VÁD TANÚJA És Browning hozzákezdett a további bizonyításhoz. Mi­után a védő tiltakozott, hogy túl kevés szó esik a vád tu­lajdonképpeni tárgyáról, a Hibernia bank kirablásában való részvételről, az ügyész visszatért ehhez a témához. Tanúk sorával bizonyította be, hogy a milliomoslány sér­tegette és megfenyegette a bank személyzetét és ügy­feleit. Az egyik tanú, Evans őr kijelentette: „Miss Hearst nem úgy viselkedett, mint akit megfélemlítettek, hanem úgy, mint aki éppen egy nagysze­rű játékban vesz részt.” HARMAT ENDRE (Következik: Uj felvonás, félhomályban). Spanyolország Párbeszéd a terror árnyékában A JÓZAN POLITIKAI kiegyezés, meg a terror és az erő­szak elburjánzása egyszerre nyomja rá bélyegét e súlyos ja-' nuár végi napokban Spanyolország politikai életére. A kor­mány és a kommunista pártot is magába foglaló ellenzék meg­bízottai között változatlanul folytatódik a párbeszéd. Nagyjá­ból kibontakozóban vannak a megoldás körvonalai. Az év első felében megtartják a választásokat és elvben a szakszervezeti jogok visszaállítása is befejezett ténynek tekinthető. Az ellenzék és a kormány párbeszéde természetesen nem azt jelenti, hogy a két tárgyaló fél mindenben egyetért: a leg­lényegesebb nézetkülönbség a kommunista párt legalizálása körül mutatkozik. Ezt a kormány legjobb esetben is csak a választások utáni időszakban tartaná lehetségesnek — a párt ^ viszont már leszögezte, hogy bármi történjék, indul a válasz­tásokon, s ebben ma az egész spanyol baloldal támogatását élvezi. A fennálló és természetes nézetkülönbségek ellenére azt lehet mondani, hogy a kormány és az ellenzék tárgyalásai nagy­jából megjelölték a spanyol polgári demokratikus kibontako­zás útját. Régóta tudni lehetett, hogy ez az út nem lesz könnyű, s hogy az erőszak lehetőségét nem lehet kizárni. Spanyolország­ban a terrorizmusnak mély történelmi gyökerei vannak, még­pedig a szélsőségek mindkét szárnyán, az anarchista-ultrabal áramlatok között és a fasizmus soraiban egyaránt. ÉVSZÁZADOS MÜLT JA VAN Spanyolországban az anar­chista mozgalomnak. Tömegbázisát eredetileg a dél-spanyol­országi, andalúziai mezőgazdasági proletariátus alkotta. Majd amikor Katalónia (Barcelona és környéke) rohamosan iparo­sodni kezdett, az ide vándorló agrárproletár tömeg is jórészt az anarchizmus felé fordult. Az egyéni terror és az erőszak ultrabaloldali bázisa az utóbbi évtizedben egyre inkább Baszk­föld lett. Ezért a fő felelősség a Franco-rezsimet terheli, amely az ország északnyugati részén lévő, erősen iparosított és ugyanakkor mélyen vallásos baszk tartományokban a fasiszta elnyomást a legbrutálisabb nemzeti elnyomással párosította. Az eredetileg polgári nacionalista ellenzék pártjai többszörös szakadáson mentek keresztül, míg végül az ETA nevű ellenzéki párt szélsőbal szárnyán megjelentek a trockista-maoista „ide­ológiát” hordozó terrorosztagok. A Franco-rezsim alkonyán, 1968-tól 1975-ig ezek követték el az egyéni terrorakciók jó részét. MAR EBBEN az időszakban világos volt azonban, hogy egy másfajta, fasiszta terror is tevékenykedik Spanyolország­ban! A hatalommal összefonódott és kimeríthetetlen pénzfor­rásokkal rendelkező falangista szervezetek szélsőjobboldalán megjelentek a fasiszta fegyveres különítmények (a „Krisztus király gerillái” és társaik.) A szélsőjobboldali terror szorosan együttműködött a fasiszta rendőrségi és csendőri szervekkel, valamint a titkosrendőrség politikai osztályával. A terror- cselekmények egy részét kétségkívül a végsőkig elkeseredett baszk mozgalom ultrabal szárnya követte el. Ugyanakkor azonban éppen a legkritikusabb pillanatokban végrehajtott terrorakciók ügyében mindig élni kellett a gyanúperrel, hogy a látszólag ultrabal csoport mögött nem a rendőrprovokátorok és a fasiszta szélsőjobboldal szövetsége bújik-e meg? AMIKOR DECEMBER 11-EN elrabolták Oriolt, a spanyol államtanács elnökét, egy „Grapo” (Október 1. csoport) nevű, magát „baloldalinak” nevező szervezet vállalta a tettet. Már akkor sokan úgy vélték, hogy ez az eddig ismeretlen szervezet valójában egy provokációs csoport. Az emberrablás ugyanis a spanyolországi népszavazás napjaiban történt és következmé­nye mindmáig az, hogy késlelteti a teljes amnesztia kihirde­tését. Néhány napja ugyanez a szervezet rabolta el a spanyol jobboldal egy másik jelentős figuráját, Villaescuza tábonokot, a legfelső katonai bíróság elnökét. Méghozzá éppen olyan idő­szakban, amikor a kormány és a felelős politikai ellenzék tárgyalásai előrehaladást mutatnak. A gyanú — hogy valójá­ban a szélsőjobboldal, illetve a rendőrség által kezdeményezett provokációról van szó — tehát jogos, bár a teljes igazságot még titok fedi. NEM EZ A HELYZET a fasiszta terroristák olyan nyílt fellépésénél, mint az öt baloldali ügyvéd géppisztolyos legyil- kolása egy irodában, a főváros kellős közepén. A terror hul­láma mutatja, hogy a politikai kiegyezés létrehozása és elfo­gadtatása nem lesz könnyű. E viharos pillanatokban minden­esetre két biztató fejlemény is van. Az egyik az, hogy a szélső- jobboldali terrort páratlan hevességű és egységes sztrájkmoz­galom kísérte a spanyol nagyvárosokban. Másodszor: a kor­mány és az ellenzék tanácskozásairól kiadott — negyven esz­tendeje az első — közös közleményben mindkét fél úgy ítélte el a terrorista szélsőségeseket, mint amelyek „akadályozzák a spanyolországi demokratizálásért kifejtett erőfeszítéseket”. —i—e LAPZÁRTA BUDAPEST Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az MSZMP Politikai Fő­iskolájának rektora szerdán Komárom megyébe látoga­tott. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja szerdán Nógrád megyébe látogatott. RÓMA Walter Mondale amerikai alelnök Nyugat-Európában és Japánba vezető körútja har­madik állomásaként szerdán Rómába érkezett. MOSZKVA A Trud című szovjet szak- szervezeti lap szerdai jelen­tése szerint január 24-én Moszkvában megtartották a szocialista országok szakszer­vezeti vezetőinek találkozó­ját. A találkozó alkalmával megvitatták a testvéri orszá­gok szakszervezetei közötti együttműködés fejlesztésé­nek és elmélyítésének kérdé­seit, eszmecserét folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdé­seiről. WASHINGTON Az USA törvényhozása jóvá hagyta Andrew Young kine­vezését az amerikai ENSZ- küldöttség vezetőjévé. Az el­ső színes bőrű ENSZ-nagy- követ. (Képtávírónkon érkezett). Az Izraeli KP ülése Patricia mint „Tania” pózol az SLA emblémája előtt

Next

/
Thumbnails
Contents