Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

m 2 IIéPÜJSÁG Hazai krónika A VASAS SZÉKHÁZBAN véget ért a kétnapos élelmi- szeripari tanácskozás, amelyet a MÉM rendezett: élelmiszer- ipari üzemi vezetők, szakem­berek vitatták meg az idei feladatokat. A tanácskozáson dr. Ko­vács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes arról szólt, hogy az üzemek csakis akkor tudják teljesíteni az elmúlt évinél 6 százalékkal nagyobb termelé­si előirányzatukat, ha elegen­dő nyersanyagot kapnak a mezőgazdasági termelőktől. A tervek szerint a mezőgazdaság fedezi a szükségleteket, hi­szen az ipari üzemeknél na­gyobb arányban, 8 százalék­kal fokozzák a termékkibo­csátást. A növekedés azonban nem arányos, a növényter­mesztők az előirányzat sze­rint nagyobb mértékben fo­kozzák a termelést, mint az állattenyésztők, s ehhez az ipari feldolgozóknak alkal- mazkodniok kell. Az élelmiszeripar 1977-ben 30 százalékkal nagyobb beru­házási eszközökkel rendelke­zik, mint tavaly. A szelektív- iparfejlesztés politikája idén segíti ezt az ágazatot és ki­emelt módon támogatja a la­kossági ellátás szempontjából fontos beruházási programo­kat. Az állami támogatásra szükség van, miután a bőví­tett újratermelés, valamint a korábbi években mutatkozó lemaradás csakis így valósít­ható meg, illetve mérsékelhe­tő. De az is kétségtelen, hogy az üzemek önfinanszírozási lehetősége is nagyobb lesz idén az elmúlt évinél. Olyan beruházások is vállalati ha­táskörben valósulnak meg — például ezervagonos hűtőtá­roló, növényolajipari üzem, stb —, amelyek néhány évvel ezelőtt egyértelműen állami nagyberuházásnak számítot­tak és mint ilyenek, kiemelt támogatást élveznek. A MAGYAR TUDOMÁ­NYOS AKADÉMIA ELNÖK­SÉGÉNEK tevékenységéről, idei elképzeléseiről, az Aka­démiai Kiadó 1977. évi tervei­ről, valamint a Magyar Tudo­mány című folyóirat új fel­adatairól tartottak sajtótájé­koztatót kedden az MTA tu­dósklubjában. Tamássy István akadémikus egyebek között elmondta, hogy az Akadémia elnökségé­nek idei terveiben szerepel az alkalmazott matematika és a magkutatások eredményeit tárgyaló helyzetelemzések el­készítése. Az elnöksíg nem­csak az egyes tudományágak helyzetét kívánja megvitatni az idén, hanem 1978 végéig ér­tékelik valamennyi tudomá­nyos osztály fejlődését, tevé­kenységét. Az Akadémia testületé az idén is fontos tudománypoli­tikai és tudományszervezési kérdéseket tárgyal meg. Érté­keli az MTA 1970. évi szerve­zeti reformja végrehajtásá­nak tapasztalatait és kidol­gozza az ezzel összefüggő, so­ron lévő feladatokat. Elem­zik, hogy miként valósították meg az Akadémia közművelő­déssel kapcsolatos elképzelé­seit. A közeljövőben az MTA elnöksége együttműködési megállapodást köt a TIT el­nökségével a közművelődési kutatási eredmények gyor­sabb, szervezettebb megis­mertetése, népszerűsítése ér­dekében. A Tudományos Akadémia ez évi közgyűlését május 4— 6-ra hívják össze. Az Akadémiai Kiadó ez évi terveiről Bernát György igaz­gató tájékoztatta az újságíró­kat. Az idén 700 kiadvánnyal jelentkezik a kiadó. Köpeczi Béla akadémikus a Magyar Tudomány című fo­lyóirat új szerkesztési elveiről, tartalmi változásairól beszélt. MONDALE BONNBAN Mérgezett levegő. 1977. január 26. 1 Walter Mondale amerikai alelnök (jobboldalt) villám- látogatásra Bonnba érkezett. A repülőtéren Hans-Diet- rich Genscher nyugatnémet alkancellár, külügyminiszter fogadta. (Telefotó —AP—MTI—KS) Kedden délután megkezdő, dött Bonnban Walter Mon­dale amerikai alelnök és tíelmut Schmidt nyugatné­met kancellár megbeszélése. A két politikus egy órán át négyszemközt tárgyalt, majd csatlakozott hozzájuk Gen­scher nyugatnémet külügy-, Apel pénzügy- és Friderichs gazdaságügyi miniszter, va­lamint Wischnewski kancel­lári államminiszter. Mondale (aki hétfőn este érkezett a nyugatnémet fő­városba). kedden fogadta Walter Stoesselt, az Egyesült Államok bonni nagykövetét, aki tájékoztatta a nyugat­német kormány gazdasági, kül- és katonapolitikai hely­zetéről. A tárgyalások megkezdése előtt nagy feltűnést keltett a Die Welt című jobboldali nyugatnémet napilap keddi cikke. A lap a New York Timesre hivatkozva idézi Schmidt kancellárt, aki a múlt héten amerikai újság­írók előtt kijelentette: nem tartja szükségesnek az ame­rikai gazdasági elképzelések követését, a hozzájuk való igazodást. Tekintettel arra, hogy az NSZK gazdasági helyzete jobb nyugat-európai partnereinél, a Die Welt szerint Schmidt inkább a „német példa” követését ja­vasolta. „Minden amerikai közgazdásznak, aki szerint gazdasági prolémáink meg­oldásához inflációra van szükség, Európába kellene jönnie a kérdés tanulmányo­zására” — jelentette ki ál­lítólag a kancellár. Hozzá­fűzte, hogy nincs szüksége az amerikai leckére, mert a nyugatnémet gazdaság jobb az amerikainál. A Die Welt szerint a kancellár visszafogottan nyi­latkozott Carter beiktatási beszédéről is. Mint mondot­ta, hiányzik belőle a „tiszta irányvonal”. Hiba lenne Carter részéről, ha nem ké­szítené kellőképpen elő a nyugati állam, és kormány­fők tervezett csúcstalálkozó­ját. Kedden Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvi­vő mentegetőző nyilatkozatá­ban cáfolta, hogy Schmidt nyilatkozatával az új ameri­kai elnök gazdasági tanács­adóit akarta volna megsér­teni, vagy kioktatni. A közbiztonság Olaszországban Andreotti miniszterelnök kedden beszámolt az olasz képviselőháznak arról a problémáról, amely a gazda­sági nehézségek mellett a leginkább foglalkoztatja az ország közvéleményét: a közbiztonság helyzetéről. A kormányfő kénytelen volt elismerni, hogy a politikai és köztörvényes bűnözés ter­jedése folytán a közbizton­ság az utóbbj időben erősen megrendült („bár nem job­ban, mint más nyugat-euró. pai országokban” — állítot­ta Andreotti), s azt is, hogy a közbiztonsági és igazság- szolgáltató szervek, intéz­mények működési zavarai miatt egyre kevésbé képesek e jelenségnek gátat szabni. A köztörvényes bűnözés terjedésében a kormányfő nem hallgatta el ennek szo­ciális okait (munkanélküli­ség, stb), de a társadalmi okok orvoslását illetően nem tudott előterjeszteni semmi­féle összefüggő és konkrét javaslatot. Társadalmilag „igen veszélyesnek” minősí. tette a váltságdíjért történő emberrablásokat. 1975-ben 62, a múlt évben 48 ilyen bűncselekmény történt­Kedd esti kommentárunk. Mostanában világszerte sok szó esik a környezetvédelem­ről. Mind többen sürgetik a nemzetközi összefogást a légkör szennyezése ellen. Úgy tűnik, érdemes lenne megfogadni ezt a tanácsot a politikai légkör mérgezőivel szemben is. Azok, akik az elmúlt hét végén újabb merényletet követtek el a Német Demokratikus Köztársaság bonni képviselete ellen és mind­azok, akik különböző szinteken mögöttük állnak — nemcsak a szó szoros értelmében mérgezik a levegőt maró gázt tartalmazó bombájukkal, hanem átvitt értelemben is. Az újra és újra bezúzott ablakokon át behajított szerkeze­tek nemcsak a külképviselet munkatársainak egészségét káro­sították — ez pedig sajnos orvosi tény —, hanem Európa egész­ségét is. Ha valamelyik állam fővárosából olyan hírek érkeznek, hogy ott nem tudják vagy nem akarják biztosítani egy ország külképviseletének nyugodt, zavartalan munkáját, a közvéle­mény ellenszenvvel fogadja az ilyen jelenségeket. A nemzet­közi jog egyértelműen előírja a diplomáciai missziók védelmét, az úgynevezett bécsi konvenció pontosan, félreérthetetlenül megszabja a fogadó állam ezzel kapcsolatos teendőit. Ebben az esetben ráadásul a szokásosnál is fontosabb len­ne, hogy Bonnban is maradéktalanul megvalósuljanak e kon­venció előírásai. A közeli múlt történelme megmutatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság kapcsolata rendkívüli jelentőségű, a két ország két­oldalú érintkezését meghaladó nagyságrendű kérdés, amely — nem túlzás — befolyásolja az össz-európai, így a világhelyzetet is. Helsinkihez olyan út vezetett, amelynek egyik legfontosabb állomása annak a kölcsönös elismerése volt, hogy a sajátos történelmi fejlődés során két különböző társadalmi és politikai rendszerű szuverén német állam jött létre. A merénylők és megbízóik a jelenlegi európai status quó- nak ezt az egyik döntő pillérét támadják. Ezt teszik a jobb­oldali ellenzék, a CDU és a CSU politikusai — ezt megszokhat­ta a világ. Azt azonban nem lehet megszokni, hogy sem a jobb­oldali támadások, sem a tényleges merényletek nem találnak azonnali, félreérthetetlen visszautasításra a hivatalos Bonn részéről. Csak határozott fellépéssel segíthetne az NSZK kor­mánya a legmagasabb rendű „politikai környezetvédelemben”, a minden tekintetben tiszta levegő megteremtésében. HARMAT ENDRE Milliomoslányból bankrabló (I.) „Ciános gólyáink vonnale...” A CBS amerikai rádiós és televíziós társaság kommen­tátora szerint általában az számít eseménynek, ha egy úrilány nem alszik otthon. Ennek ezúttal az ellenkezője igaz: a világsajtó 1976 utolsó napjaiban nagy, terjedelem­ben közölte azt a hírt, hogy Patricia Hearst, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb örökösnője hosszú idő után először alszik odahaza, szülei kastélyában. A hír háttere többé-kevésbé közismert. Az ifjú hölgyet bankrablásban való részvé­telért először hét év börtön- büntetésre ítélték, majd kö­rülbelül egymillió dollár óva­dék ellenében ideiglenesen szabadon bocsátották. A má­sik milliót a papa Amerika legjobb ügyvédjének fizette ki és komoly esély van arra is. hogy az újságkirály ezen­kívül is nagy összegekkel ál­dozott különböző politikai ol­tárokon. Mivel mindaz, ami az ítélet előtt és után történt, többé-kevésbé tipikus, érde­mes egv pillantást vetnünk a nem mindennapi ügyre. „AZT HITTEM, A HAVERJAIM...” 1974. február 4-én reggel 9 óra felé csöngettek a kalifor­niai Berkeley egyetem közelé­ben lévő egyik lakás ajtaján. Patricia Hearst, aki az egye­tem hallgatója volt, lakott ott. Gyakran megesett, hogy né­hány diáktársa bejelentés nél­kül betoppant. Ezúttal sem nézett ki; egyszerűen ajtót nyitott. Vőlegénye, Stephen Weed, a reggelizőasztalnál maradt. Amikor kinyílt az ajtó, elegáns, törékeny leány állt ott, kezében revolverrel. — Először azt hittem — mondta később a tárgyaláson Patricia Hearst —, hogy a ha­verjaim állnak mögötte • és valami otromba tréfa az egész. De nem a cimboráim léptek be, hanem két idegen férfi: egy zömök fehér, ma már tudom, hogy Bill Harris és egy fekete óriás, Donald de Freeze, aki a szervezetben Cinque marsallnak nevezte magát. A revolveres lány mögött a szobába nyomult férfiak le­ütötték a vőlegényt is, Pat­ríciát is és az ájult lányt ma­gukkal vitték. Mikor magához tért, felismerte, hogy egy „országúti cirkáló” hátsó ülé­se előtt fekszik a földön, több pokróc alatt. Fuldokolt, úgy érezte, nem bírja sokáig. Vagy háromórányi keringés után közölték vele: forgalmas he­lyen fognak kiszállni, ezért szíveskedjék mosolyogva ve­lük tartani, ellenkező esetben kénytelenek lesznek lőni. „Ciános golyóink vannak, egy karcolás is halálos”.— kö­zölte állítólag Harris. ABLAKTALAN ZUG A lakásban az elrabolt mil­liomoslányt betuszkolták egy ablaktalan zugba, ahol a ta­karítószereket tartották. A helyiség olyan volt, hogy csak feküdni lehetett benne, sem állni, sem ülni nem. — Itt teljes, áthatolhatatlan sötétségben tartottak, meg­mondták, hogy naponta két­szer nyitják ki az ajtót. Ilyen­kor enni kaptam és egy-két percre elhagyhattam a szobát. Ez volt a kezdet. A folyta­tás meglehetősen rendhagyó­nak bizonyult. Erről szóljon az ügyész, aki az 1976. már­cius elsején San Franciscó­ban megkezdődött tárgyalá­son a következőket mondotta: — A vádlott 1974. április 15-én délelőtt 11 óra 23 perc­kor, társaival, az SLA fedő­nevű terrorista banda tagjai­val egyetemben behatolt a San Francisco-i Hibernia- bankba, ahol tevékenyen részt vett annak kifosztásá­ban, illetve a személyzet és az ügyfelek sakkban tartásá­ban, brutális megfélemlítésé­ben. A vád véleménye szerint a vád tárgya tökéletesen bi­zonyítottnak tekinthető. Szá­mos tanú kész eskü alatt val­lomást tenni arról, hogy az egyik támadó rámutatott a vádlottra és ezt kiáltotta: „Ez itt Tania Hearst!” (Mint is­meretes, a vádlott az őt el­rabló bandához csatlakozva, a „Tania” fedőnevet vette fel.) Többek között — folytat­ta Browning ügyész — ezt a jelenetet is megörökítette a bank rejtett kamerája által készített film, amelyet a kép­ernyőn milliók láttak és amelynek eredetijét a vád — az FBI jóvoltából — a bizo­nyítékokhoz csatolhatta. Gyakorlatilag ezzel kezdő­dött az Egyesült Államok tör­ténetének egyik legérdeke­sebb bírósági tárgyalása. Mi­vel a vád tárgyához, a bank­rablásban való részvételhez semmi kétség nem fért, az ügyész azt kívánta bizonyíta­ni, hogy az elrabolt milliomos­lány önként csatlakozott a bandához. A védő ezzel szem­ben minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy bebi­zonyítsa : Patricia Hearst mindvégig az emberrablók ál­dozata maradt és soha nem vált szabad akaratából aktív tettestársukká. A tárgyalás során a vádlott elmondta, hogy huszonnyolc napig tartották az ablaktalan zugban, utána ismét elrejtet­ték egy nagy személygépko­csiban. „Ezután hetekig csak mentünk. Kaliforniát például egy csomagtartóba helyezett kukában autóztam be.” Lee F. Bailey védő ezután jelentette ki a tárgyaláson: — Tisztelt bíróság, esküdt hölgyeim és uraim! Törvé­nyeink betűje és szelleme sze­rint senkit nem lehet elma­rasztalni olyan tettekért, amit életveszélyes fenyegetés ha­tására követett el. A tárgyalás folytatódott. HARMAT ENDRE (Következik: Ügyész kont­ra szupersztár) LarZARTA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke India nemze­ti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte F. A. Ah­med indiai elnököt. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Indira Gandhi mi­niszterelnöknek küldött üd­vözlő táviratot az évforduló alkalmából. MOSZKVA Mint a TASZSZ tudósító­jának tudomására hozták, Szergej Guszev, a Szovjet, unió főügyészének helyette­se, államtanácsos, beidézte a Szovjetunió ügyészségére Andrej D. Szaharovot és kö­zölte vele, hogy provokációs jellegű nyilatkozata, amely szerint hatósági szerveknek „köze volt” a moszkvai met­róban történt robbanáshoz, szándékos koholmány, amely rágalmazza a szovjet álla­mi és társadalmi rendet és ezért büntetőjogilag üldözen­dő. Szaharovval hivatalosan közölték, hogy a továbbiak­ban megengedhetetlen az ilyesfajta rágalmazó tevé­kenység és ha figyelmen kívül hagyja ezt a figyel­meztetést, akkor a szovjet törvények alapján felelős­ségre fogják vonni. HÁGA A holland külügyminisz­tériumban kedden megkez­dődtek a politikai konzul­tációk Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere és holland kollegája, Max van der Stoel között. A konstruk­tív, baráti légkörben meg­tartott megbeszélésen mind­két fél megelégedéssel álla­pította meg, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok fo­lyamatosan fejlődnek. A milliomoslány és elrablói. Jobbról az első de Freeze, alias Cinque marsall.

Next

/
Thumbnails
Contents