Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-26 / 21. szám
1977. január 26. Í^PÚJSÁG 3 Szocialista módon Néhány gondolat a szocialista életmódról Szekszárdi járás Eredmények és tervek 14 tsz-ben Mostanában egyre ------------------------- gyakrabban kerül az önmagunkat is alakító munkánk megválaszolandó kérdései közé az életmód. Az, hogy miként élünk és éljünk, hogy életvitelünk jól kapcsolódik-e a szocialista emberformálás céljához. M indenkit érint ez a kérdés. Szűkebb körben, politikusok, szociológusok korábban is aktuális kérdésként kezelték, hiszen a probléma egy idős a szocializmussal, a közvéleményben viszont erőteljesebben csak néhány éve került előtérbe. Történelmileg rövid idő alatt leraktuk a szocializmus alapjait, megteremtettük az új társadalom intézmény- rendszerét. Pótoltuk a múlttól örökölt hiányosságokat termelésben, fogyasztási javakban, gazdasági szerkezetben, a tömegek kulturálódásá- ban, kiegyenlítettük az óriási szociális különbségeket. Ma a fejlett szocializmus megteremtésén munkálkodunk. Szabadságunk 32 évének eredményét mindannyian jól- esően nyugtázzuk: jobban élünk, másként élünk. Más ma az élet minősége. Életünk minden percében ta- pinthatóan jelen vannak az új, a szocialista vonások. A kollektivizmus, a demokratizmus, az öntudatosodás, a munkához való új viszony kibontakozása, a társadalmi egyenjogúság, az internacionalizmus, a naponta erősödő eszmei-politikai-erkölcsi azonosulás, a tettekben is kifejeződő népi-nemzeti egység- már-már természetes jelenségnek számít. Általános az a közérzet, amelyben a szocializmus, mint az eddig volt társadalmak legigazságo- sabbika tudatosul az emberek többségében, ám az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a múlthoz képest kell más életvitelt, más értékrendet kialakítani és követni, hanem a jövőt is szükséges néznünk. A szocializmus objektív létviszonyai lényegükből fakadóan zöld utat biztosítanak a gyors társadalmi előrehaladás számára. A fejlett szocializmus építésének üteme ma attól függ, hogy mennyire tudatosulnak a tennivalók, mire irányítjuk cselekedeteinket, minek az érdekében, milyen célból és hogyan használjuk fel erőforrásainkat és milyenné formáljuk önmagunkat. A „miből éljünk” mellett már tömegméretekben keressük a részletesebb választ a jobb, az értelmesebb életvitelre. Igen összetett problémakör az életmód. Kancsoló- dásait, összefüggéseit teljességében felsorolni is sok lenne. Most is csak utalni tudunk közülük azokra, amelyekben nemcsak a politika alakítóinak, nemcsak a hivatásos életmódkutatóknak, hanem mindannyiunknak vannak, akadhatnak teendői. Lényegében szakítottunk azzal a felfogással, hogy az élet olyan „magánügy”, amelyet a bezárkózás, az „egymagámban is élhetek” törekvése jellemez, az együtt dolgozásra, az együtt boldogulásra való törekvés társadalmi méreteket ölt. A kollektivizmus teljes kibontakozásának adottak a feltételei, de nem valósul meg automatikusan. Gyorsul egy ma még tömeges életideál módosulása is. Kétségtelen, hogy a családszeretet, a mértékletesség és a becsülettel végzett munka dicséretes emberi vonások és a szocialista emberben is erősítendők, önmagukban azonban nem elegendők, mert a szocializmusban ezeken túlmenően kiemelkedő fontosságú a társadalmi környezetben, a politikához való igazodás, a velük való azonosulás. Következetes, szívós _________________— harcot k ell folytatnunk a polgári életfelfogás egyes elemeinek makacs továbbélése ellen is — amely sokszor pazarlásban vagy státusszimbólumok (külföldi út, nyaraló, mások megvárakoztatása) láttatásá- ban mutatkozik meg. Néhá- nyan az ember értékét az általa megszerzett javakból ítélik meg, a figyelmet az anyagi és más különbségekre irányítják. Elég gyakori, hogy indokolt eltéréseket kifogásolnak, ugyanakkor kirívó törekvéseket, ügyeskedéseket szó nélkül hagynak. Találkozunk az egymás figyelése és túl- licitájása jelenségeivel is. Erőteljesen kiütközik még az anyagi érdek túlzott dominanciája — nagyrészt ez a magyarázata a gyakori munkahely-változtatási gyakorlatnak, illetve szándéknak. Gyakori, hogy a meglévő szükségletek nem a korszerű termelésre, nem a tartalmasabb kulturális igények kielégítésére ösztönöznek. Ismerős az ízlésbeli elmaradottság, például lakáskultúrában, települési, építési szokásainkban — amelyek jelentős mértékben újratermelődnek. Ismerünk a jót akarásba belerokkant szülőt, aki utódai jövőjét a saját 20—30 évvel ezelőtti vágyai, hajlamai alapján kívánta biztosítani, aki fájdalommal és csalódással volt kénytelen tudomásul venni, hogy gyermekei nem méltányolták ebbéli igyekezetét — a család szétesett. Nem ritka, h°ey, szor---------------------- galmas, m unkaszerető ember értelmetlenül, a kimerülésig hajszolja magát, csakhogy külsőségekben legalább „egy fokkal feljebb” láttassa önmagát. Elítéljük-e ugyanakkor a többet, jobbat akaró személyt, aki talán a társadalmat mentesíti azzal, hogy magára vállalja igényei kielégítésének költségeit? Ellenkezőleg: dicsérnünk kell azt, aki például lakásgondjai megoldása végett többletmunkát vállal, aki a háztájiban termelt áruval az ellátást segíti. A munka, a cselekvő élet az alapja, a kiindulópontja a szocialista életmódnak, de nem mindegy, hogy a tevékenység testet-lelket gazdagító, előrevivő — vagy öncélú, kispolgári anyagiasságot mutató beállítódást takar-e. A munka révén érjük el életünk célját. Természetes, hogy ma is az elsők között szerepel az anyagi jólét, az erre való törekvés. Gazdaságpolitikánk ehhez kedvező kiindulópont. Fejlett szocializmus, sőt kommunizmus sem lehet jólét nélkül. Csakhogy ez nem konkrétan meghatározható nagyság. A viszonyítás mércéje nem lehet egy képzeletbeli szint. Ez a termelőerők, a gazdaság fejlődésének függvénye,- amit nem lehet elhatározással helyettesíteni. Egyszerűbben: elfogyasztani, felhasználni csak a megtermeltet, megte- remtettet lehet. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a javak mennyisége nem minden. Ismerünk javakat pazarló elégedetleneket, jövedelmüket beosztani nem tudókat és viszonylag szerényebb anyagiakkal bíró harmonikusan élőket. Törekszünk továbbá egyfajta megállapodottságra (de nem változatlanságra) társadalmi pozícióinkban, emberi kapcsolatainkban. Ez ' természetes, de csak akkor, ha nem mások rovására, nem mákokat kihasználva, vagy becsapva tesszük. Ne tagadjuk: fellelhető néha még a számító, alázatoskodó, alattvalói magatartás is. A szocializmus emberközpontúságot, de ne önzést jelentsen. A szocialista embert jellemzi a kulturáltság. Ez alatt az életmód vonatkozásában nagyfokú igényességet kell érteni önmagunkkal és környezetünkkel szemben. Igényességet jelentsen a munkában és szabad időben, a magánéletben és közéletben — s ne pusztán ismeretmennyiséget, ne csak iskolai végzettséget. S mindebbe beleszólnak a hagyományok, nevelőmunkánk, önformálásunk hatékonysága is. Bizonyos, hogy a szocializmusban is elfér egyes osztályok, rétegek, egyének konkrét életvitele, hisz a közös helyzet közel azonos törekvéseket alakít ki. Nem is uniformizált embereket akarunk. A lényeges kérdésekben legyen azonos az alapállásunk és gyakorlatunk. E kérdések mindig jelen vannak az adott időszak céljai között — például tartalmazza a XI. kongresszuson elfogadott program is. A szocialista .--------------------------- f ormala s ában, életmódjának kialakításában sok dolog vesz részt. Közülük egyik vagy másik nagyobb jelentőségű, ami még egyénenként is változó lehet — például a lakás, másnak a családon belüli, illetve a munkahelyi légkör, a brigád nevelő hatása, stb. Nincs, nem lehet receptet adni. Idő kérdése is a szocialista életmód. Nem egyszerre, nem egy-két követelmény hatására, hanem folyamatában, a sokféle tényező összhatásaként valósul meg a szocialista ember, aki szocialista módon él, aki előtt széles távlatok állnak. BALOGH ISTVÁN A SZEKSZÁRDI járás 14 mezőgazdasági > termelőszövetkezetének termelése szervesen beépül a megye, az ország, a népgazdaság termelésének tervébe. Ahhoz, hogy a különböző növényféleségekből megfelelő legyen az ellátás, ebben a járásban például 515 hektáron cukorrépát, 1660 hektáron napraforgót, 1472 hektáron zöldségféléket, 90 hektáron pedig dohányt kell termeszteni. A búza és a kukorcia vetésterületét a szövetkezetek maguk határozzák meg; sem területben, sem pedig hozamban nincs lemaradás, hisz mindkét növény jól fizet, t a talajmunkáktól a betaka rításig minden munkafolyamat gépesített. A 14 termelőszövetkezet közösen művelt területe 48 659 hektár, ebből 38 009 hektár szántó, a többi szőlő, gyümölcsös, rét, legelő és erdő. Az elmúlt év összességében gyengébben sikerült, mint az előző esztendő, bár üzemenként változtak az eredmények. A mözsi termelőszövetkezetben kétszer annyi kukorica termett, mint öcsényben és Várdombon, holott kimutatható, hogy mindhárom termelőszövetkezetben talajelőkészítésben, vetőmagban, műtrágyában megadták azt a mennyiséget, és minőséget, ami a jó termés alapfeltétele. A különböző adottságok a jelentős eltéréseket nem indokolják. A várdombi tsz-ben a szei- vezés hiányossága miatt december közepén még 71 hektáron nem törték le a kukoricát. Nem mentség az esős idő sem, hisz azok a szövetkezetek, melyek már befejezték a betakarítást, felajánlották a segítségüket. Az viszont igaz, hogy a korai kukoricafajták a vegetáció kritikus időszakában nem kaptak esőt, s emiatt alacsonyabb lett az átlagtermés. A szövetkezetek többsége egyedül a napraforgótermesztéstől idegenkedik: köztudott, hogy a napraforgó talajzsaroló növény, szárítása miatt esetenként várni kell a kukorica törésével, s szívós, vastag szára tönkreteszi a betakarítógépeket. A megyében a szekszárdi járásban legnagyobb a zöld- ségtermő terület. A lakosságnak és a konzervgyárnak is jut elegendő; minden községben, helyben megoldották az üzletek friss áruval való ellátását. A jövőben növelni lehetne még a fólia alatti területet. Az állattenyésztésben nőtt a termelési érték, egy év alatt 350-nel növekedett a tehénlétszám, 230-ca’ több juhot tartottak tavaly, mint az előző évben, s a tervek szerint idén 3100 literre emelkedik az egy tehénre jutó évi tejhozam. A szövetkezetek 1977-ben a kocalétszám hatszázalékos emelését tervezik. Jelenleg egyik szövetkezetben sem építenek állat- tenyésztési telepet, a fejlesztésre szánt összegből jórészt erő. és munkagépeket vásárolnak. Több üzemben — éppen azért, mert a nagyobb beruházások a pénzeszközök jelentős részét korábban lekötötték — az erőgépek elöregedtek, a munkagépek pedig kikoptak. Az V. ötéves tervben Faddon sertéstelep, Bátaszéken pedig szarvasmarha-telep építését tervezik, Tolnán száz férőhelyes tehénistálló készül, Mözsön és Sióagárdon pedig bővítik a meglévő istállókai. Az időjárástól függetlenül évről évre stabilan gazdálkodik a bátai, a decsi és a mözsi termelőszövetkezáf, a gyengébbek között a várdombi, az őcsényi tsz-t említhetjük, valamint a kölesdit, annak ellenére, hogy az esedékes mezőgazdasági munkákat ebben a szövetkezetben fejezik be csaknem minden évben elsőként. A NÉPGAZDASÁG idei terve a mezőgazdaság 7—8 százalékos termelésnövekedését irányozza elő. A terv kétségtelenül feszített, de teljesítéséhez a lehetőségek adottak, bizonyítja ezt az évről évre emelkedő terméshozam. A legtöbb tartalékot a növénytermesztés rejti magában. Jól tudják ezt a járás szövetkezeteinek vezetői is, és ennek megfelelően készülnek a tervtárgyaló közgyűlésekre. fejkendőt visel K ontyba csavart hajának csak a vége csillog szőkén, a gyapjúkendő alól ősszel kevert barnás hajszálak látszanak. Ennyi figyelmeztet korára — negyvenhét éves. Lőrincz Aladárné született Molnár Vilma teát főz, megpiszkálja a tüzet, apró szikrák fogják körül. Ma- joson vagyunk, hosszú, masszív parasztház — akkor vették Lőrinczék, amikor lányaik iskolások lettek. Környezete minden apró tárgya a lehető legszokásosabb. Mégis, azonnal tudni, igaz, amit Vilma asszonyról mondanak: született tehetség, akinek nézéséből, mozdulataiból, hanglejtéséből sugárzik az emberség, a végtelen szerénység. Más sokkal kisebb képességgel hírnévre tesz szert, neki ugyan két könyve is megjelent — utóbbinak több utánnyomása is —, de nem tartja fontosnak beszélni róla. Nem író vagy költő — a népművészet mestere, szövő- és hímzőasszony. A bukovinai székely népi hagyomány kitartó feltárója, gyűjtője, őrzője, művészi újra- teremtője. A ház melletti kamrában áll két szövőszéke, mindkettőn ott a kelme. Naponta hét-nyolc órát dolgozik a kis sötét kuckóban. Látni alig láthatja, mit készít: az ujjaiban és a fejében vannak a minták, amelyek egyszerűségükkel ragadnak meg, és azzal ejtenek csodálatba, hogy nagyon is bonyolultak. Fehér alapon puha szálból bordó és fekete minták: futó, párna, asztalra- való. Hímzett pávák és különös, játékos szőttes — gyerekszobába. Ezt a kollekciót látjuk most. Valamennyi különlegesen szép, nem véletlen, hogy a népművészeti kiállítások rendezői azt mondják, Lőrinczné munkáit bárhová el lehet helyezni — mindenhol jó a helyük, a nézőnek, akárhol vannak, feltűnnek. Istensegítsről vándoroltak idáig. Vilma asszony nagyon keveset járt iskolába, annál többet a földre, dolgozni. Mikor jó tíz éve először varrt egy párnát — s azzal rögtön aranyérmet nyert egy kiállításon — ,a döbbenettől sírdogált. Hogy ő aranyérmet kapjon... Apósa faragóember, sógora — Lőrincz Vitus — festőművész, kisebb lánya iparművészeti főiskolás, freskóival teli a fürdőszoba. A művészetre érzékeny család örült Vilma hirtelen napvilágra jutott tehetségének, s azóta is vele örülnek. Fér- ja, aki tefmelőszövetkezet- ben dolgozik, önként vállalja a nagyobb terhet, csakhogy Vilmát ne kösse a munkába járás, s szőhessen. Az eltelt évek alatt sok minden megváltozott Vilma asszonyban: új ismeretei kitágították, mélyebbé tették világát. Külsejében és mindennapjaiban mégis tovább őrzi régi önmagát. Fejkendőt visel és állatokat gondoz, fejet hajt a falu igénye előtt: ne válj ki közü- ' lünk, a miénk maradj. Tiszteletre méltó ez az alkalmazkodás, mert szolgálat. Azért vállalja, hogy egyetlen szála se szakadjon el a köteléknek, ami azokhoz fűzi, akiknek művészete olyan fontos számára. Ha nem ilyen csendes, mosolygós, visszavonult lenne, s nem olyan kitartóan őrizné a népművészet tisztaságát, bizony, némely tekintetben előbbre lenne a Lőrincz família. Vállalna szövetkezeti be. dolgozást — de csak úgy fogadnák munkáját, ha a megrendelők szabnák a művészi mértéket. (Sajnos, tudjuk, ez mit jelent — az „igények” sokszor igénytelensé. get tükröznek.) Vállal megbízásokat — csakhogy munkájáért nevetséges összeget számol, mondván, amúgyis drága a szőttes, a fonal miatt... így aztán Lőrincz Aladárné szemfelszedéssel keresi meg a konyhapénzt, azt, amire feltétlen szükség van, hogy megéljenek, s szőhessen is. — A munka nem szégyen — mondja a mosolya, ahogy a félbehagyott harisnyákat félreteszi, s ez akkor is igaz, ha szemfelszedésről van szó. Az mégis szégyen, hogy ez az asszony — aki a maga nemében páratlan tudás birtokosa —, ezzel kell idejét töltse, méltóbb munkával nem jut keresethez. L őrincz Aladárné számos kitüntetés, érem, oklevél, és neves művészettörténész, néprajzos barát, tisztelő „tulajdonosa” csupán egyetlen dologról álmodik: legalább egyik gyermekével élhessenek együtt. Ilonka lánya Tatabányára ment férjhez, de Etelka, az iparművészeti főiskolás, szívesen jönne vissza a megyébe — ha hívnák. Hívjuk — mellette egy képzőművész férjet és művészien szövő népművész asszonyt nyerünk. Vilma asszony vágyálmáról nem beszélve... Virág F. É. Párnakép A szövőszéknél
