Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

1977. január 21. ■WéPÚJSÁG 3 A KSZE ALAPGÉPÉI Sok dollár, más kemény valuta, kukorica, egyéb ter­mény formájában sok-sok pénzünkbe került az iparsze­rű termelési rendszerek gé­pesítése. A sok pénzért nem­csak jó gépeket, hanem hasz­nos tapasztalatokat is sze­reztünk. Kimondhatjuk, és le is írhatjuk bátran: van ismét traktoriparunk. A Rába-Stei- ger világszínvonal. Nincs még a világon olyan nagy cég. amely ilyen rövid idő alatt fejlesztette-készítette volna el erőgépét, mint a Rá- ba-művek, azaz a Magyar Vagon, és Gépgyár. A ma­gyar mezőgazdaságnak szük­sége volt a nehéztraktorra. Van nehéztraktorunk. Köze­pes traktor is kell. Az is van. A múlt év végén mutatták be a Rába—180.0 típusú erő­gépet. A szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták. Ez a gép, „bátyjával” a turbófel- töltőssel együtt, alkalmas a magyar mezőgazdasági üze­mek traktor-feladatainak el­látására. A száznyolcvanas Rába be­mutatóján részt vettek a Ku­koricatermesztési Szocialista Együttműködés (KSZE) szak­emberei is. A Szekszárdi Ál­lami Gazdaság, mint gesztor gazdaság, a KSZE-rendszer gazdája, idén 114 partnergaz­dasággal 237 ezer hektáron kezdte az évet. Tolna megyé­ből négy új taggazdaság lé­pett a KSZE népes, és jó eredményeket elérő táborá­ba: a decsi, a faddi, a bátai és a magyarkeszi közös gaz­daság alkalmazza a szekszár­di rendszert. Egyébként a KSZE 113 ezer hektáron ter­mel kukoricát, 91 ezer hektá­ron búzát. 10 ezer hektáron napraforgót, és több mint 20 ezer hektáron egyéb ipari nö­vényt. Ehhez a gazdasági rendszerhez eddig főleg nyu­gati JD-traktorokat adtak. Az újabb koncepció szerint a taggazdaságokat néhány éven belül teljesen átállítják ma­gyar gyártmányú traktorok­ra, s ha lesz, akkor magyar munkagépekre. Miért a vál­tás? Elsősorban azért, mert a Rába traktorok jók, másod­sorban, mert olcsóbbak, mint az eddig használtak. Az őszi bemutató, az új traktor paramétereinek meg­ismerése alapján, és nem utolsó sorban bízva a győri gyárban, alapozzák a KSZE gépparkját a Rába traktorra. Februárban a négy termelé­si rendszer kap egy-egy száz­nyolcvanas Rábát, ezeket nyúzzák, ég rendszeresen kül­dik az értékelést Győrbe. Ez a traktor főleg a közepes gaz­daságok igényeinek felel meg. Elsősorban azért, mert sokoldalú, a száznyolcvan ló­erős Diesel-motor hosszú életűnek ígérkezik, és rend­szeres karbantartás mellett nincs vele baj. A négy rendszerben gyűj­tött tapasztalatok alapján a győri gyárban elkezdik a so­rozatgyártást. Ügyhogy két év sem telik el, a magyar me­zőgazdaság sorozatban — nem nagy sorozatban — kap­ja a nagy és a közepes Rába traktorokat. A szekszárdi rendszer pedig, amint kimúl­nak az első gépek, csak ma­gyar traktorokkal akar tag­gazdaságaiban dolgoztatni. Ügy tűnik tehát, hogy van jó magyar nehéz és közepes traktor. Sokat beszélünk ma­napság e gépek munkaeszkö­zeiről. Legtöbb szó az ekék­ről esik. Gyengék az ekék. A a vetőgépek némelyike nem alkalmas vagy a nagy sebes­séghez, vagy éppen a techno­lógiához. A tárcsák, talaj la­zítok, különféle szóróeszkö­zök egyike-másika a rend­szerekre a kistraktoros-világ- ból maradt. így ezekkel nem érdemes működtetni a nagy traktorokat. A feladat tehát a KGM-re hárul; jó, használha­tó munkaeszközöket gyártas­son a jó traktorokhoz. Győr­ből jön a jó hír: az ekék, la­zítok, egyéb földmunkáló gé­pek kísérleti gyártása igen jó ütemben halad. Próbára is adtak néhány sokat ígérő ekét az R—S-hez, s a mér­nökök Győrből azzal biztat­ják a mezőgazdasági embere­ket, hogy legalább olyan rö­vid idő alatt adnak majd jó gépeket, mint a traktort. Igaz, a négy magyarorszá­gi termelési rendszer is bíz­tatja nemcsak a győri gyárat, hanem a KGM mezőgazdasá­gi gépiparát is. így javítot- ták-készítették a Lajta Szu­per 32 vetőgépet. Ha kész lesz majd a Rába- traktorokhoz a munkagépcsa­lád — vagy itthon gyártanak, vagy a KGST-tagországokból szereznek be egyes gépeket — akkor még mindig ott a nagy feladat: minden gép annyit ér, amilyen a szervize, szol­gáltatási hálózata. A magyar traktoroknak jó lesz a szer­vize. Ámbár az is az igaz­sághoz tartozik, hogy jól fel­szerelt műhelyben, miután lesz elegendő alkatrész, ezer órás üzem után. napok alatt el lehet végezni a szükséges tmk-t. Persze jó lenne, ha a KSZE égisze alatt, vagy tár­sulati alapon összeállna vég­re az a javító raktárbázis, amelynek terve két év óta kész. A szekszárdi AGRO- KER telepét veszi meg a SZÁG, és itt rendeznének be egy alkatrészraktárt és ja­vítóbázist, pontosabban: ja­vításra kiképző bázist. A terv kész, a bázis építésével min­denki egyetért. Vajon mikor rakják le az épület alapját? Higgyük el a KSZE embe­reinek, hogy a magyar Rába- traktorokkal megoldódott a rendszerek erőgépellátása. Ez nemcsak a Magyar Vagon- és Gépgyárnak az érdeme, a me­zőgazdasági szakembereké is. Előrehaladás történt tehát a traktortémában, de megre­kedtünk a kombájnoknál. A termelési rendszerek a JD- és a CD-kombájnok felé fordul­tak. Ezek a gyors járatú, ke­vés szemveszteséggel, gazda, ságosan dolgozó, hosszú éle­tű betakarítógépek megfelel­nek a követelményeknek. De hol késik a szocialista kom­bájn, egyáltalán: az öt-hat éve dolgozó CD- és JD-gépe- ket mi váltja fel? Hiszen köz­tudott, hogy szinte alkalom- adtán tudnak csak napjaink­ban vásárolni egy-egy ilyen kombájnt. Az NDK gyártmá­nyú E—516-os sokat ígér: majdnem olyan jó, mint a világon gyártott bármely nagy kombájn. A lengyel Bi­son Gigant-ot is megelőzte híre: jó, megbízható. Csak mindegyikből kevés érkezik. Idén az NDK-gépből hatva- nat kap a rendszer, és húsz Bison Gigant-ot. Tavaly eb­ből a lengyel gyártmányú gépből akkor érkezett kilenc, amikor a kukorica betakarí­tásának felénél tartottak. A magyar külkereskedelem nem nagy „dicséretére”, a kom­bájnokhoz nem hozattak ku­koricaadaptert... Az iparszerű termelési rendszerek bebizonyították létjogosultságukat. Techno­lógiájuk, szakmai segítésük nyomán a terméseredménye­ket nem egy gazdaságban kétszeresre növelték. A ter­melési költségek kedvezően alakulnak. Tudja ezt a ter­melőszövetkezeti gazda, az elnök, a KSZE, a KITE és más rendszerek mérnöke. Is­merik a gondokat, a lehető­ségeket. Ügy véljük, a lehe­tőségek jelentős részét azon­ban nem használjuk fel... Példának, s nem éppen kurió­zumnak : a Rába—Steiger traktorok sokkal jobb telje­sítményt adnának szimpla kerékkel. Olyan erős, rugal­mas köpeny nincs, amellyel szerelni lehetne a Rábákat... Persze ez kis gond, a nagy gond: .munkagép, alkatrész. Traktor, jó, világszínvonalon álló, már van. Munkagép is lesz, ígérik Győrben, Mo­sonmagyaróváron és a külke­reskedelemben. Bízunk ab­ban, lesz munkagép, és alkat- rész is. PÁLKOVÁCS JENŐ Kormánymű összkerikkormányzás, trapéz rudazsttal. Hidraulikus, ORBIT rendszerű. Kormányzási módok I. II. III. mellsókerák kormányzás fvmenet oldalazó mozgás Az országgyűlés évente több alkalommal ülésezik. Az ülésszakok közötti idő a hétköznapoké. Országgyű­lési képviselőnek lenni — ez Magyarországon már régóta nem főfoglalkozás. A kép­viselők a legkülönözőbb munkahelyeken dolgoznak és emellett látják el azokat a teendőket, ami kötelességük. Dániel Máriát is munka­helyén, a Paksi Konzerv­gyárban kerestük meg. — 1971 óta képviselő. Ta­lán furcsa így kérdezni: be. lejött? Mosolygott: — Remélem. De első par­lamenti felszólalásomra még ma ser szívesen gondolok vissza. Nem ismertem a tu­lajdon hangomra. Vagyis, izgultam. — Mi sem érthetőbb. De az országgyűlési képviselő hétköznapjai nem a Parla­mentben telnek, így talán kevesebb izgalomra adnak okot. A 9. sz. választókerü­lethez melyik község tarto­zik? — Szülőfalum, Paks. Ezen­kívül Dunakömlőd, Mado- csa, Bölcske, Györköny, Du- naszentgyörgy, Gerjen. — Milyen problémákkal keresik fel a választói? — A legkülönbözőbbekkel. Nyugdíj, és járadékügyek­kel, kisajátítási perekkel és még más számtalannal. — Nem érzett olyasmit, hogy egyesek a képviselőt, akinek végtére is minden fórumon rendelkezésre kell, hogy álljanak, a saját ügyeik „kijárójaként” akar­ják használni? — Szerencsére az ilyen szándék egyre ritkább. Az viszont előfordul, hogy az érdekeltek jogi tájékozatlan, sága miatt egyes ügyekben már nem lehet érdemben intézkedni. — ön vezető konzervgyári szakember, nem jogász. Ki­hez fordul ilyen esetekben tanácsért? — Dr. Molnár István, a paksi járásbíróság elnöke mindig, mindenben a leg­készségesebben segít. Az persze előfordulhat, hogy va­lamiben nem értünk egyet, de hiszen ez nem kötelező... — Szóba került az imént, hogy az információkat kérő képviselő nyitott kapukra kell, hogy találjon. Ez min­dig így van? — Idáig minden esetben, kivétel nélkül így volt. — Hol találkozik válasz­tóival ? — Az említett községekből nagyon sokan járnak bedol­gozni hozzánk, a gyárba. Velük itt. — És a többiekkel? — Kialakult az a gyakor­lat, hogy rendszeresen meg­hívnak a községi tanácsülé­sekre. Ez kitűnő alkalom arra, hogy az ember köz­gondokkal ismerkedjen. Igyekszem is, ha csak lehet, elmenni. Az ilyen alkalma­kat aztán többnyire kombi­nálom a termelőszövetkezet, óvoda, iskola vagy bármi más meglátogatásával. — Ez képviselői munka- módszerének is mondható? — Igen! — Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy mekkora időbeli lekötöttséggel jár az országgyűlési képviselőség? — Nagyon nehéz, nem is vállalkozom rá. Munkakö­römmel és a gyár speciális feladataival függ össze, hogy nyáridőben viszonylag ke­vesebb időt szentelhetek vá­lasztókerületem községeinek. De ősszel, télen és tavasszal igyekszem ezt pótolni. Ordas Iván Fotó: Komáromi Zoltán Tartalékok a mezőgazdaságban (tlt.) “ 2, - 5 "" Az a bizonyos szellemi tőke Dr. Márton Jánossal, az-------------------------Agrárgazda­sági Kutató Intézet igazgató­jával beszélgetvén, kissé meghökkentő javaslatát hal­lottam a szakemberek — ter­mészetesen a legjobbak — ké­pességeinek kiaknázásáról. „Hajdan, úgyszólván divat volt a nagybirtokokon, hogy egy-egy általánosan elismert jószágigazgatót, gazdatisztet meghívtak, aztán körbejárat­tak a gazdaságban: nézze meg, vajon ebben és ebben a majorban mindent a lehető legjobban tesznek-e? Vajon napjainkban miért ne kezde­ményezhetnénk ilyen köruta­zásokat?!” Csakugyan: még nem hallottam ilyesféle, eset­leg a megyei tanácsok, tsz- szövetségek által megszervez­hető látogatásokról, jóllehet a tapasztalatcsere fogalma nem valami újkeletű. így vagy úgy, de kétségte­len, hogy a mezőgazdaságban az utóbbi évtizedben kivált­képpen fölhalmozódott szak­ismeret vagy — közkeletű ki­fejezéssel — szellemi tőke ki­aknázásában is bőséggel rej­lenek tartalékok. Mindez ösz- szefügg a tudomány termelő­erővé válásának közismert fo­lyamatával, az agrármérnö­kökön kívül a technikusok és szakmunkások képzésével és továbbképzésével. „Gondola­tok a tudományszervezés problémáiról” című tanulmá­nyában így írt erről Erdei Fe­renc, aki egyébként az Agrár- gazdasági Kutató Intézet igazgatói székében elődje volt tanítványának, Márton János­nak: „.. .tervezni és ösztönöz­ni kell a tudományok műve­lését. Ez nemzeti tőke, s mi­nél nagyobb ez egy országban, annál többször és eredménye­sebben gyümölcsöztetheti a társadalmi gyakorlat. Zseniá­lis új felismeréseket nem le­het tervezni, de azt igen, hogy bárhol a világon született tu­dományos eredményeket a magunk hasznára összegyűjt- sünk.” Belevág ebbe a szerteágazó témakörbe például a nemesí­tés, kutatás helyzetképe. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik fő­osztályvezetője így nyilatko­zott a minap a burgonya- nemesítők produktumáról: „Meghalt Teichmann Vilmos, s úgyszólván vele együtt a Gülbaba... Burgonyanemesí- tőink évtizedekkel elmarad­tak a követelményektől.” Saj­nos, nehéz megkérdőjelezni a gyakorlat próbája alapján ezt a kissé ironikus megállapí­tást. De más növények eseté­ben is eljuthatunk hasonló megfogalmazáshoz, jóllehet Maliga Pál meggyfajtái, a ceglédi Nyújtó Ferenc kajszi­nemesítő tevékenysége, Tóth Elek szilvakutatásai, az új­fehértói kutatóállomáson dol­gozó Pethő Ferencnek a jo­natán fenntartásában kifej­tett munkálkodása vagy Bró- zik Sándor cseresznye- és mandulafajtái, Szentiványi Péternek a dió- és gesztenye­nemesítésben végzett tevé­kenysége egyaránt kiemelke­dő. Vannak új körte- és őszi­barackfajták is, amelyek ki­elégítik mind a fogyasztók, mind az ipari felhasználók igényeit. Reményteljesek a martonvásári új búzafajták — egy-két éven belül jócskán elterjednek a szántóföldeken. De kétségtelen és termé­szetszerű, hogy — mint Erdei utalt rá — a világba való ki­tekintés föltétele a nemesítők munkájának. Kiemelkedő pél­dául, amit a Szovjetunió ku­tatóival kialakított kapcsolat­ból nyertünk, lett légyen szó búzáról, napraforgóról, juh- ról és így tovább. Dr. Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter így fogalmazott egy interjúban: „Nagyobb figyel­met kívánunk szentelni... az új fogadásának, a tanulásnak^ a szakképzés szerepe növek­szik.” S hogy a szellemi tőke gyarapítása nagyon is meg­fogható anyagi eredmények­kel jár, azt nem kell külön magyarázni, de akadt tudós vizsgálódó, aki alaposan föl­térképezte az ebbéli követ­kezményeket. Szederkényi Henrik, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos főosztályvezetője egyik tanul­mányában 33 állami gazdaság helyzetképének elemzésével jut a megállapításra: „Annál magasabb a munkatermelé­kenység színvonala, minél magasabb az egyetemet, főis­kolát végzett vezetők, a szak­munkások, az állandó munká­sok, az öt évnél hosszabb ide­je a gazdaságban dolgozó ve­zetők és az ötven évnél fia­talabb korcsoportbeliek ará­nya.” Napjainkban korlátozták az agráregyetemekre fölvettek számát — pontot téve egy év­tizedes vitára, amely akörül forgott: sok-e vagy kevés az agrármérnök? Mint minden a világon, ez is nézőpont dolga, ám kétségtelen, hogy nem gazdaságos, ha diplomás lát el olyan tennivalót, amire egy szakmunkás is képes. A III. tsz-kongresszus beszámolójá­ban akadt egy tűnődésre kész­tető passzus: a tsz-ekben munkára jelentkező fiatalok 15—20 százaléka még az álta­lános iskolát sem fejezte be. Hogyan legyen hát belőlük az új technikát mesterien kezel­ni tudó szakmunkás? Nyil­vánvaló, hogy először a mű­veltségnek ezt a legalacso­nyabb grádicsát kell átlép­niük ezeknek a fiataloknak. A téli hónapok sok lehe­----------------tőséget nyújtanak a képzésre és továbbképzésre, — a megyei tanácsok és tsz- szövetségek sorra szervezik a tanfolyamokat elnököknek, főkönyvelőknek, főmezőgaz­dászoknak. A minap a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­men pedig kétnapos tanács­kozáson vázolta föl a MÉM vezetése az 1977-ben mező- gazdaságunkra váró felada­tokat. A miniszter előadásá­val kezdődött, majd konzultá­ciókban folytatódott eszme­csere — amelyen megyei, vál­lalati, szövetkezeti vezetők vettek részt — bízvást kisu­gárzik majd minden agrár- szakemberre, a szellemi tőke hordozóira. KERESZTÉNYI NÁNDOR fari-marx-sM szakemberek Dombóváron NDK-beli testvérrnegyénk- ből, Karl-Marx-Stadtból ér­keztek kereskedelmi és ven­déglátó szakemberek a héten a dombóvári ÁFÉSZ-hez. A két német szakember a Karl- Marx-Stadt megyei Konzum fogyasztási szövetkezetnél dolgozik, s mostani magyar- országi látogatásuk a két szö­vetkezet között az elmúlt években kialakult szoros kapcsolat eredménye. A szak­emberek itt-tartózkodásuk egy hete alatt ismerkednek a dombóvári ÁFÉSZ munkájá­val, s felmérik a szekszárdi­hoz hasonló szász söröző meg­nyitásának lehetőségeit. RÄBA-180.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents