Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-21 / 17. szám
a “Képújság 1977. január 21. I regszemcse Néprajzi gyűjtemény Az iregszemcsei művelődési házban berendezett néprajzi gyűjteményt tartalmazó ürögi szoba minden egyes darabját a község lakói gyűjtötA nálunk eddig regényei alapján ismert szovjet-litván író, Mykolas Sluckis a kispolgári önzés, az elvakult kapzsiság jelenségeit ábrázolja ebben a szatirikus groteszk rádióvígjátékban. Lionas Bruzist, a darab főhősét, megszédítette a szerzés, a meggazdagodás lehetősége. A bűncselekmény határát súroló ügyeskedéssel villát épít magának, majd szállodának beillő nyaralót a tengerparton, Hamarosan elkezdődik a rádió nyolc adásból álló Ady- műveltségi vetélkedője, amely a költő születésének 100. évfordulójára tervezett műsorok egyike. A Kulturális Minisztérium és a Szakszervezeték össze. A sorszámmal ellátott és gondosan leltározott régi szerszámok, edények komoly értéket képviselnek. Fotó: Bakó s a vagyonszerzés bűvöletében agyonhajszolja magát is, családját is. Mániákus harácsolása szembefordítja őt mindenkivel, s még akkor sem ébred tudatára rögeszméje tarthatatlanságának, amikor magára marad. A hangjátéknak — melyet ma sugároz a rádió — főbb szereplői: Bessenyei Ferenc, Béres Ilona, Mensáros László, Bánsági Ildikó, Kern András, Békés Rita, Agárdi Gábor. tek Országos Tanácsa 4—4 különböző típusú művelődési intézményt javasolt, amelyek mindegyike hat főből álló csapattal nevezett be a versenyre. Február 9-én a Pécsi Ifjú- I sági Ház és a veszprémi Kis- | faludy Művelődési Központból a Szocialista Brigádvezetők Klubja szerepel az első elődöntőben. Folytatják azt a hagyományt, hogy nem adatokat kérnek számon, hanem az értés és az élmény gyökereit kutatják az Ady életművére és korára vonatkozó kérdésekkel. A társművészeteket is bekapcsolják a játékba és a rádió hangdokumentációjának idevonatkozó anyagát is felhasználják. Az egyenes adás során a rádió stúdiójában Rapcsányi László teszi fel a kérdéseket; itt foglal helyet a zsűri és minden alkalommal vendéget hívnak a műsorra. A vetélkedősorozat a játékos ismeretterjesztés mellett a művelődési intézmények munkáját kívánja népszerűsíteni. Bibliográfia A közelmúltban váltak ismertté a szekszárdi megyei könyvtár füzet alakú ajánló bibliográfiái. A szocialista életmód kérdései című előadássorozathoz jelent meg a múlt évben A szocialista társadalom — szocialista munka című bibliográfia. Most kaptuk meg a második füzetet: Napjaink közéletisége — napjaink forradalmisága címmel. Első fejezetében Eszme, szervezet, mozgalom — ma összefoglaló címmel közöl különböző folyóiratban megjelent cikkcímeket. A második fejezet címe Érdekközösség — érdekszövetség, a harmadiké Állampolgár a szocialista társadalomban, a negyedik Demokrácia és bürokrácia, az ötödik Erkölcs, korszerűség, közélet, a hatodik Tanulás és közéletiség címmel ad címgyűjteményt. A kis bibliográfia foglalkozik még a vezető szerepével a szocialista társadalomban és a közélet, magánélet témájával. A százhatvan tételes „minibibliográfia” nemcsak azoknak nyújt segítséget, akik a szocialista életmód kérdéseivel előadássorozaton foglalkoznak, hanem mindenkinek, akit ez a témakör érdekel. TflMEOBCKdfl npfiBafl Egy orosz mondás szerint a december az egész földet megfagyasztja. 1976 decemberében ez nem így történt. A december szokatlanul meleg volt. December első tíz napjában mindössze néhányszor szállt le a hőmérő higanyszála mínusz 3—4 fokig. A hőmérséklet ekkor általában nulla és mínusz két fok között mozgott. December 5. és 7. között plusz 4 és 8 fokot mértek. December második dekád- jában hidegebb volt, mint az első tíz napban, de ekkor is 3—4 fokkal alatta maradt a hideg a sokévi átlagnak. December 20-án tavaszias napsütés köszöntött a megyére, a hideg azonban télhez méltó volt. Decemberben bőséges volt a csapadék. Volt eső és hó egyaránt. A megyében decemberben általában 15—20— 25 centiméter hó hullt, de voltak helyek, ahol 30 centit is mértek. Amit a december elmulasztott, azt a január pótolta. Az előrejelzések szerint január második felében Tambov megye területén éjszaka mínusz 20—25, nappal pedig mínusz 13—18 fok hidegre lehet számítani. Dunqntmt napló Szépen nő a primőr retek és saláta a baranyai tsz-ek fűtött fóliatelepein. A gör- csönyi tsz-ből az első retekminták megérkeztek a Ba- ranyamék-hez és e héttől a pécsi, komlói üzletekbe 600— 700 csomót juttatnak el naponta. Ezenkívül a Konzum áruház naponta 300—400 csomó retket kínál. Várhatóan tíz napig lesz folyamatos az ellátás; a fogyasztási irányár 4 és 5,40 forint között alakul, mérettől függően. Olcsóbb a tavalyinál; akkor 5,80 forint volt. A mohácsi, szederkényi, görcsönyi és egyházasharaszti tsz-ek fóliatelepein három-, ötleveles állapotban van a primőr téli saláta. E tsz-ek- ből februárban naponta 2000 —3000 fej saláta érkezik Pécsre és Komlóra. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A lap a MÉK megyei igazgatóságának üléséről tudósít. A tudósításból kiderül: Fejér megyében a termelőszövetkezetek a tavalyi 1537 hektár helyett 2035 hektáron termelnek az idén zöldséget. A zöldségellátás javulását elsősorban a nagygazdaságoktól várják, de számítanak a kistermelőkre is. A kistermelőknek főleg olyan termékek előállításában van nagy szerepük, melyek a nagyüzemben munkaigényességük, vagy kisebb mennyiségük miatt háttérbe szorulnak. A kistermelői kedv növekedését bizonyítja önmagában az az adat is, hogy míg 1974-ben 204, tavaly 461 vagon burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek az ÁFÉSZ-ek. PBT0FÍ Népe A miskei Március 15. Termelőszövetkezetben a tárolóhelyekről most szedik fel a kelkáposztát, amelyet a ME- ZÖTERMÉK Vállalatnak adnak át. A bimbós kelt is, mintegy 60—80 asszony gyűjti a földekről. E terméket Bajára szállítják a hűtőházba. A palántanevelő telepen az úgynevezett magtakaró föld előkészítésével foglalatoskodik a tagság. Szükség is van erre, mert a szövetkezetben a fűszerpaprikát több mint 300 hektáron termelik az idén, zöldpaprikát 35, pritamdnpaprikát 40, zöldbabot 90, fejes káposztát 20, zöldborsót 350 hektáron, hogy csak a fontosabbakat említsük. Kedvező információt kaptunk a Kalocsai Állami Gazdaságból is. A kertészetben már a fóliasátrakat állítják, összesen mintegy ezer négyzetméteren. Tervezik, hogy az elmúlt évhez viszonyítva az idén 30 hektárral növelik a zöldségtermő területet. la Renaissance du Val d'Oise £~ Bezons Paul-Langevin és Karl-Marx negyedeiben a szülők megelégelték, hogy feleslegesen levelezzenek a hatóságokkal; hiába kopogtassanak olyan ajtókon, melyek nem nyittatnak meg nekik. Röviden azt, hogy mindenhol az államigazgatás tehetetlenségébe ütközzenek. Ezért döntöttek úgy, hogy „zajt csapnak” és egy napra elfoglalják azokat az iskolai osztályokat és óvodai termeket, melyek üresen állnak, ugyanis az állam vonakodik megfelelő számú oktató kinevezésétől. Miért jutottak a szülők idáig? Azért, mert Haby miniszter úr nem tartja magát az előírásokhoz. Osztályonként 35-nél több gyerek van, így újabbakat kellene nyitni. A tanév kezdete óta küzdünk ezért, a válasz mindenhol ugyanaz: Az Oise völgyének szánt költségvetés kimerült, kevés a pénz. Ebbe nem nyugodhatunk bele, követelésünk jogos és elvárjuk a teljesítését. A több, mint 70 szülőt M. Cornu polgármester-helyettes, a városi tanács képviselői, a szülői munkaközösség irányítói és nem. utolsósorban a Francia Kommunista Párt biztosította támogatásáról. A közeljövőben a tiltakozók külön autóbusszal mennek az oktatásügyi miniszterhez, átadni követeléseiket. Az elmúlt héten ülésezett Karl-Marx-Stadt város tanácsa. Téma: az 1977-es tervek megvalósításának feada- tai, pontosabban a tanácsi bizottságok munkaterveinek bemutatása és jóváhagyása. Testvérlapunk két bizottság elnökének a jelentéséből közölt egy-egy rövid részletet. Renate Schőde, a kereskedelmi és ellátási bizottság elnöke arról tájékoztatta a tanácsot, hogy 1977-ben a legkevésbé ellátott területekre kívánják a fő figyelmet fordítani. A város Fritz-Heckert kerületében sürgős a lakosság ellátásának a megszervezése. Ez a város új építkezési területei közül a legnagyobb. Nem veszett a mi kutyánk? Ady-műveltségi vetélkedő 10. Buda tanító apját még Bodának hívták, és magyarul csak száznéhány szóval fejezte ki magát. A régi igazgató, ki nyugalomba vonultán él a faluban, de a közéletben ma is hasznát veszik — ha választási elnök kell, ha vadkárbecslési bizottságot állítanak össze, ha egy jelentés elé meg kell írni a falu múltját, őt rángatják elő —, szóval a nyugalmazott igazgató addig magyarázott az öreg Bodának, hogy ő tulajdonképpen Buda, és ősei Árpáddal jöttek e hazába, és hogy ő csak eltótosodott, míg az öreg kérelmezte a visszamagyarosítást. Fia, ifjú Buda József is az öreg igazgató buzgalmából végezte el a tanítóképzőt, de a kolomp dolgában nem egyeznek. Az öreg azt állítja, hogy a pogány magyarok ezt a kolompot rázták meg, mikor Kopanyicán, Koppány sziklaoltárán áldozatot mutattak be, viszont Buda tanító, ki melléktantárgyként a szlovák anyanyelvet tanítja kezdetleges körülmények között, azt vallja, hogy a kolomp 1700- ban érkezett ide egy miavai tehén nyakán, amikor a mai lakosság e török tarolta földre települt; éppen ezért a Kopanyicának is aligha van köze Koppányhoz, minthogy vízgyűjtőt jelent magyarul. Buda tanítót az öreg igazgató hálátlannak tartja és csak látszólag barátságos hozzá. Buda tanító tehát megrázta az ősi kolompot. Az emberek felugráltak söreik mellől, s a legelő közepére tódultak. A banda is fel- cihelődött, hogy ott húzza tovább. Anyicskáék a tömegben előrefurakodtak, hogy jobban lássanak. Malomkeréknyi lepény függött egy rúdon, lekvárral vastagon megkenve. Foggal elérhető magasságban függött. — Kezet nem szabad használni — jelentette ki Buda tanító az ugrásra kész versenyzőknek, kik körbevették a lepényt. Csaknem valamennyi versenyző növesztette és bodorította a haját. És láncon lógó nagyméretű papundekli keresztet viselt. — A televízióból lesték el? — fintorgott Lonci. — Biztos — mondta szórakozottan Anyics- ka, kíváncsian nézte a készülődést. Egy sárgafejűnek különösen csillogott a lánca, összeszabdalt dróthaja még nem nőtt le annyira, mint a többinek. Lonci úgy látta, a haja is sárgaréz, akár a lánca. Rézgróf — mondta magában. Elfordult, hogy ne lássa a rettentő ronda, foltos képét. És mert idegesítette valami. Egyszer csak azt mondta: — Borzadok a mozdulatlan szemű emberektől. — Mi? — szólt Anyicska szórakozottan. A sípot leste Buda tanító szájában. — Az a rablóképű pofa le se veszi rólad a szemét. — Uj vagy itt — mondta Anyicska. — Nem engem pécézett ki, téged. Anyicska odanézett és Zsabka Janó merev tekintetébe ütközött. Vad, éhes tekintetébe. Felhő borult Anyicska homlokára. — Az a vezér. Bicskázásért ült — suttogta csaknem hangtalanul, mert elakadt a hangja. — Rézgróf — kedélyeskedett Lonci, és Anyicskát fürkészte. Megijedt az arcától; arcán a kimutatott megvetéstől. Félteni kezdte őt, mert ezt a rabló is láthatja. A síp még mindig nem szólalt meg. Anyicska fázósan összerázkódott, pedig az erdő árnyéka még nem ért odáig. Egyszer csak így szólt Loncihoz, a szája alig mozgott: — Ez azt hiszi, ő kacsint, és minden lánynak muszáj odaszaladni neki... Nem meri neki azt mondani senki, hogy nem. — Eny- nyit szólt és a sípot nézte Buda tanító szájában. Most! — gondolta, mert Buda tanító lélegzetet vett. S valóban: trillázva szállt fel a visszhangos völgyben az indítójel. A banda rázendített a Rákóczi-indulóra, s a keresztesek a lepénynek ugrottak. Merő vér lett egyszeriben a képük — merő lekvár. A közönség ugrált. Kacagva tombolt. — Zabáljad, Feró, zabáljad! — Vigyázz te, Janó, harapja! Fogát neki vigyázz! . v — Húzd, tépd, nem apád! Zsabka Janó nem kapkodott, és nem is volt lekváros a képe. Mégis félelmetes tempóval haladt a lepény belseje felé. Módszeresen, nyugodtan. És könyörtelenül. Hatalmasakat harapott, és hatalmasakat nyelt. Szomszédai elhúzódtak a közeléből. Középen egy rézpénz villogott. Aranypénz — mondták. Azt kellett elérni. Zsabka Janó mindjárt eléri. A rézpénznek értéke nem volt, de hitték, hogy szerencsét hoz annak, aki elnyeri; egy évig teljesül a kívánsága, míg újra csatába kell szállni érte. Zsabka Janót három éven át kényeztette a szerencse, kis megszakítással, míg ülni kényszerült. Most sem engedett. Sőt becsvágyának mintha szárnyai nőnének. Mindenki tudta, hogy Zsabka Janó nyeri a versenyt. S ekkor valaki elordította magát: — Feró! Feró!... Nézzétek, a Feró! Feró a nyelvével éppen nagyot söpört, s eltűnt a tészta, mi szája szélén csüngött még imént. Orra máris beleszántott a lekvárba, az alaposan megtépázott lepény fölött. — Hajrá, Feró! Hajrá, Feró! — ordított a közönség. Elnyomta a zenekart, mely a finisre gyorsabban húzta. Lonci és Anyicska visszafogták lélegzetüket, s egymás kezét markolászták izgalmukban. Már csak ketten voltak: Feró és Zsabka. Farkasszemet néztek egymással a lekvármező fölött. Zsabka Janó Feró orrát nézte, mely a lekvárt szántva nyomult a pénz felé. Hide(Schubert Péter rajza.) gén nézte az ellenfél orrát, agya hidegen őrölt: tíz centi... nyolc centi... öt centi... A maga orrtávolságát tizenöt centire becsülte. Mindenki ujjongott Feró győzelmének. S ekkor Feró orra előtt levált a lepény és Zsabka Janó foga között vigyorogva felmutatta a rézpénzt. Buda tanító lefújta a mérkőzést, s a döbbent csendben a füttyszó élesen hangzott. Aztán moraj lett. Zsabka Janó körülnézett, mintha kutatná, ki elégedetlenkedik. (Folytatjuk)
