Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-20 / 16. szám
I Meghalt Max Reimann 1977. január 18-án Düsseldorfban 78 éves korában elhunyt Max Reimann, a Német Kommunista Párt tiszteletbeli elnöke, a pártvezetőség elnökségének tagja. Az NKP vezetősége szerdán közzétett nekrológjában Max Reimannt a német és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeként méltatja. Max Reimann hosszú időn keresztül Németország Kommunista Pártjának elnökeként és első titkáraként tevékenykedett. 1949—53-ig a párt parlamenti csoportjának vezetője volt. Tagja volt az észak-rajna-vesztfáliai tartományi parlamentnek is. „Halálával — hangoztatja a nekrológ — a Német Kommunista Párt, a szövetségi köztársaság munkásosztálya és egész dolgozó népe egy olyan nagyszerű harcost veszített el, aki a fasizmussal szembeni ellenállásban, a béke, a szabadság és a szocializmus ügyéért vívott küzdelemben nagy és maradandó érdemeket szerzett. Max Reimann nagy hazafi és szenvedélyes proletár internacionalista volt” — fejeződik be a nekrológ. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, Herbert Mieshez, a Német Kommunista Párt elnökéhez intézett részvéttáviratában hangsúlyozta, hogy Max Reimann halálával kiemelkedő tisztségviselőjét vesztette el a nemzetközi kommunista mozgalom. Reimann élete szorosan összekapcsolódott Ernst Thälmann pártjának fejlődésével, az antifasiszta ellenállással, a KPD törvénytelen betiltása elleni küzdelemmel az NSZK-ban » és a DKP immár tízéves történetével. Az NSZEP KB főtitkára részvéttáviratot intézett Max Reimann özvegyéhez is. Amiről beszélnek: A bolíviai korridor terve — Vasútvonal A múlt év végén perui— hilej megbeszélések kezdőd, .ek a Bolívia által követelt chilei földsáv átadásáról. A tervezett 8,5 mérföld (kb. 14 km) széles korridor — a perui javaslat szerint — az Arica—La Paz vasútvonaltól kb. 3 km-re északra a chilei—perui határral párhuzamosan haladna, a Tanca— Arica pánamerikai úttól a chilei—bolíviai határig húzódna, bolíviai igazgatás alatt állna. A pánamerikai úttól nyugatra lévő partsáv és Arica kikötője közös chilei—bolív—perui fennhatóság alá kerülne. Az 1 098 581 négyzetkilométer területű, 5,9 millió lakosú Bolívia közel százéves problémája, hogy az ország ismét csendes-óceáni kikötővel rendelkezzen. Az érdekkonfliktus jelentőségét fokozza, hogy Bolívia tenger felé törekvése mögött Brazília azon kívánsága húzódik meg, hogy Bolívián keresztül hajózhassa be a Távol-Kelet felé irányuló növekvő exportját. 1975 februárjában a bolíviai Charansban rendezett chilei—bolív csúcstalálkozón mindkét fél előterjesztette követelését. Bolívia olyan chilei földsávot kért, amely felett teljes szuverenitást gyakorolhatna, úgy lehetővé válhatna számára egy tengerpartra vezető út, valamint egy kikötő építése, Aricától északra. Ennek fejében Chile területet követelt Bolíviától az ásványi kincsekben és a vízben gazdag Cordillera de Lipez térségében. Ragaszkodik ahhoz, hogy a Bolíviának átadott korridor demilitarizált le. gyen. Chile ragaszkodik még ahhoz, hogy Bolívia vegyen részt az Arica—La Paz vasút finanszírozásában és mondjon le formálisan az" Antofagasta chilei tartományra támasztott igényéről. Az országok közötti ellentétek a múlt században kezdődtek. 1836-ban Chile a bolív—peruj szövetség ellen indított első csendes-óceáni háborúban ugyan győzelmet aratott, azonban nem tudta megszereni a Bolívia és Peru birtokában lévő Atamaca-sivatag salétrommezőit. Ennek ellenére Chile a brit érdekeltségek támogatásával megkezdte a bolíviai salétromlelőhelyek kitermelését, amit válaszul Bolívia megadóztatott. Chile 1879-ben újabb sikeres támadást indított Bolívia ellen, majd Perunak is hadat üzent. Az 1883-ban véget érő második csendes-óceáni nagy „salétromháborút” lezáró béke értelmében Chile Perutól Tacna és Arica, Bolíviától pedig a közel 50 ezer négyzetkilométer terű. letű Antofagasta tartományt szerezte meg. Ezenkívül Chile az első világháborúig a világpiacon elnyerte a salétromtermelés monopóliumát. A békeszerződés igen érzékenyen érin. tette Bolíviát, mert nemcsak egyik legjelentősebb ásványi nyersanyagát, hanem tengerpartját is elveszítette, így felszorult az Andok fennsíkjaira. A békeszerződés jogosságát Bolívián kívül Peru is hosszú ideig vitatta. 1929-ben Chile visszaadta Perunak a Taona környéki területet és ennek ellenében kifejezetten megerősítette az aricai kikötőnek és környékének tulajdonjogát. Bolíviával történő hasonló egyezmény megkötését az 1929-es chilei—perui szerző, dés azon záradéka hiúsította meg, miszerint Chile kötelezte magát arra, hogy egykori perui területek egyetlen részét sem adja át Peru beleegyezése nélkül egy harmadik országnak. — TERRA — Országos gyásznap Jugoszláviában Belgrád, Nyárádi Róbert, az MTI tudósítója jelenti: A jugoszláv lapok szerdán gyászkeretben jelentek meg, első oldalukon a tragikus körülmények között elhunyt kormányfő, Dzsemal Bijedics arcképével. A gyászkeretben közölt jelentések beszámolnak a Szarajevó közelében történt repülőszerencsétlenségről, a kormány gyászüléséről, a részvétnyilvánításokról, ismertetik Dzsemal Bijedics életrajzát, méltatják politikai pályafutását. Ismeretes, hogy a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) kedd esti gyászülésén úgy határozott, hogy az elhunyt kormányelnök temetése január 21-én lesz. Ezt a napot országos gyásznappá nyilvánították. Belgrádban 46 főből álló temetési bizottság alakult, amelynek az ország magas rangú párt- és állami vezetői a tagjai. A Tanjug jugoszláv hírügynökség szerdán reggel ismertette a repülőgép-katasztrófa egyetlen szemtanújának beszámolóját. A Szarajevótól 40 és Kresevo falutól 10 km-re lakó Almasa Bejtics nevű asszony, egyébként 14 gyermek anyja, elmondta, hogy házától 150 méterre zuhant le a különgép, amely a kormányfőt szállította. A 62 éves asz- szony gépzúgást, majd rettenetes erejű csattanást hallott. A gép egy, a tengerszint felett 1300 méter magasan fekvő sziklafalnak ütközött. Százméteres körzetben koromfekete lett a hó, mindenfelé a gép darabjai hevertek. Az asszony a helyszínre rohant, abban a reményben, hogy valakit még életben talál, de mire odaért — mint mondotta — minden csendes volt. Ezután ő értesítette a kreso- vói rendőrséget a szerencsétlenségről. Perceken belül talpon volt az egész falu, a környező települések lakossága. Tűzoltók, rendőrök, hegyi mentőosztagok, a biztonsági szervek emberei, Bosznia- Hercegovina párt- és állami vezetői érkeztek a helyszínre, de már semmit nem tudtak tenni a gép utasainak érdekében. Az asszony elmondta a Tanjug tudósítójának azt is, hogy a szerencsétlenség idején hózápor volt és sűrű köd borította a környéket. Magyar vezetők részvéttávirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét J. B. Titónak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségének.és a jugoszláv kormánynak Dzsemal Bijedics jugoszláv miniszterelnök tragikus halála miatt. Béke Beninben Cotonou, Benin Népi Köztársaság gazdasági és közigazgatási központja visszanyerte békés arculatát. Az utcákról eltűntek a barikádok, újra megindult a munka az állami intézményekben, a bankokban, az üzemekben és az üzletekben. Csupán az egyes épületeken látható golyónyomok, a katonai őrjáratok és az elfogott vagy megölt zsoldosokról, valamint a zsákmányolt fegyverekről készült fotók emlékeztetnek arra, hogy Cotonou nem is olyan régen véres események színhelye volt. Január 16-án a kora reggeli órákban zsoldosok csoportja szállt le a cotonou-i repülőtéren és megpróbálta elfoglalni a repülőtér közelében fekvő elnöki palotát. A palotánál támadók az őrség heves ellenállásába ütköztek, úgyhogy a környező lakóépületekbe vonultak vissza és onnan folytatták a tüzelést. Ezzel csaknem egy időben az ország minden részéből Co- tonou-ba indultak a kormánycsapatok. A reguláris erőkkel vállvetve harcoltak a forradalom védelmére alakított bizottságok tagjai is. Heves harcok után a zsoldosokat szétverték, egy rész repülőgépen menekült az országból, míg a többiek szétszóródtak a tengerparton. A hadsereg katonái közreműködésével önkéntesek üldözőbe vették őket és átfésülték a várost és környékét. Nem sikerült tehát a terv, hogy pánikot keltsenek a lakosság körében és felszámolják a benini forradalom vívmányait. A benini nép fegyverrel a kezében védte meg országát. Az eskü pillanatában „Most pedig még eskü alatt vallja be elnök úr, lesz-e az idén adócsökkentés?” (A Time karikatúrája) 1977. január 20. Tüntetések ürügyén Szerda esti hírmagyarázatunk. Nincs béke a Nílus partján: Kairóban szerdán sem állt helyre a nyugalom. A kedden kirobbant tüntetések folytatódtak, s az egyiptomi főváros néhány negyede egyes sajtójelenté- sek szerint csatatérré változott. Diákok és munkások, valamint a legszegényebb néprétegek képviselői vonultak az utcákra, lepték el a tereket Heluán- ban, Alexandriában és Kairóban. A tüntetéseket gazdasági intézkedések keltették, amelyek értelmében csökkenteni kell az élelmiszerek és az alapvető közszükségleti cikkek állami ártámogatását. A drágulás nagymértékben érinti az életszínvonal alakulását. Sajnálatos, hogy az egyiptomi miniszterelnök és a belügyminiszter a rendzavarások mögött nyomban „kommunistákat és nasszeristákat” vélt fölfedezni. Kétségtelen, hogy Egyiptom baloldali erői — híven Nasszer elnök egykori politikai irányvonalához — nem mindenben értenek egyet Kairó jelenlegi bel- és külpolitikai orientációjával. Ám az életszínvonal csökkentését kifogásoló tömegek felháborodása ürügyén kommunista- és Nasszer-ellenes hangulat szítása aligha vezet eredményre. Az ország gazdasági problémái nem újkeletűek. ügy is fogalmazhatnánk, hogy egyidősek azzal a korszakkal, amelyben Kairó eltávolodott a Szovjetunióval és a szocialista országokkal az önzetlen támogatáson alapuló, súlyos válságok próbáit kiállt együttműködésétől. Kétségtelen, hogy a kedden kezdődött tüntetéseken nem az általános politikai irányvonalat, csupán annak szerves részét: gazdasági vonatkozásait kifogásolták. Bár semmiképpen sem érthetünk egyet a rendbontással, középületek és üzletek feldúlásával, a huliganizmus különféle megnyilvánulásaival, viszont enyhén szólva szűklátókörűségre vall ilyen helyzetben a kommunistákat és a nasszeristákat bűnbaknak állítani. Sokkal inkább abban kell keresni a hibát, ami a folyamatot elindította. Nevezetesen: a gazdasági orientációban. Egyiptom őszinte barátai már régebben megkérdőjelezték például az úgynevezett nyitott ajtók politikáját, vagyis: a külföldi tőke korlátlan bevonását az ország gazdaságának fejlesztésébe. így vélekedik például Aziz Szidki volt egyiptomi kormányfő is, aki legutóbb a Rosze El-JUsszef című kairói hetilapban fejtette ki bíráló nézeteit. Szerinte — s alighanem ez a helyes, járható út — a külföldi tőkének alárendelt szerepet kell szánni a gazdasági programokban, amelyeknek elsősorban az ország adottságain és lehetőségein kell nyugodniuk. Nos, a súlyos rendzavarások hatására — a szerdai legutolsó hírek erről számoltak be — Szadat elnök visszavonta a tervezett intézkedéseket. — Netán az elhamarkodott vádaskodásokat is érdemes lenne felülbírálni. GYAPAY DÉNES LAPZÁRTA BEJRÚT Az An Nahar című bejrúti napilap szerdán közölte: Hafez Asszad szíriai köztársasági elnöknek az az álláspontja, hogy maradéktalanul végre kell hajtani a libanoni kormány és a palesztinai felsza- badítási mozgalom kapcsolatait szabályozó kairói megállapodást. A szíriai államfő Szolimán Frangié volt libanoni köztársasági elnökkel és Pierre Gemajellel, a libanoni falangista párt vezetőjével tartott megbeszélésén a megállapodás mielőbbi végrehajtását sürgette. Ali Al-Saer tábornok, Szaúd-Arábia bejrúti nagykövete szerdán bejelentette: az arabközi békefenntartó erőknek jogukban áll Bej- rútban és környékén, így a palesztin menekülttáborokban is, rendszabályokat foganatosítani az esetleg elrejtett nehézfegyverek felkutatására és lefoglalására. JERUZSÁLEM Jigal Állón izraeli külügyminiszter a parlament szerdai ülésén újból megerősítette országának a palesztin problémában tanúsított hajthatatlan magatartását. Kifejtette: Izrael elutasítja, hogy amennyiben megszállva tartott arab területeket kiürít, ott palesztin állam létesüljön, s nem tárgyal a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. BONN Kormány és ellenzék éles összecsapásainak jegyében zajlott le szerdán Bonnban a nyugatnémet kormány- program külpolitikai részének parlamenti vitája. A CDU—CSU ellenzéki unió szónokai azzal vádolták a szociálliberális kormányt, hogy a keleti politika kedvéért elhanyagolta a nyugati szövetségesekhez fűződő viszony ápolását. Hidegháborús hangnemben támadták a nyugat-európai kommunista pártokat és részleges kudarcnak igyekez- ' tek feltüntetni a nyugatnémet kormány keleti politikáját. Schmidt kancellár visszautasította az ellenzék külpolitikai vádjait. Kijelentette, hogy kormánya változatlanul a legfontosabb feladatának tekinti a nyugati szövetségesekhez fűződő viszony ápolását és következetesen folytatni kívánja az egyedül reális enyhülési politikát is. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának keddi beszédét idézve rámutatott, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak is érdeke a megkezdett enyhülési politika folytatása, 'a helsinki megállapodások maradéktalan megvalósítása. Fontosnak mondotta a második SALT-megállapodás mielőbbi megkötését és az előrelépést a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon. Schmidt ugyanakkor leszögezte, rendkívül fontosnak tartja a szoros együttműködést az Egyesült Államokkal és annak új elnökével, Car- terrel. MADRID Madridban szerdán egyre nagyobb méreteket öltött a közlekedési dolgozók kedden kezdődő bérkövetelő sztrájkja. A közlekedési magánvállalatok alkalmazottainak és a taxisofőröknek a munkabeszüntetése megbénulással fenyegeti a főváros közlekedését. Valenciában az egy hete tartó sztrájkok és tüntetések következtében átmenetileg be kellett zárni a Ford- autógyár kihelyezett gyáregységét. Folytatódik a középiskolai tanárok országos sztrájkja is.
