Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-20 / 16. szám

Mai számunkból CSIBEKELTETÖ a háztájiba, KAJDACSON (3. old.) ÖTVEN ÉV A MAGYAR ZENE SZOLGÁLATÁBAN (4. old.) DÉLUTÁN MENNEK A FELNŐTTEK (6. old.) MAGAS TATRA, MAGAS HÓBAN <5. old.) nem vállalunk V alahányszor belenyúltam a zsebembe, mindig nyugtalanított egy cédula. Illetve nem is egy, ha­nem kettő. Az egyik keményebb fogású, a másik puhább. A keményebb színes papíron ez olvasható: „Tanácsi Konfekció Ipar 6. Üzemág: XII., Böszörményi u. 20—22. Termék száma (ITJ sz) 77—31—41. Megneve­zés: Attila. Modellszám 5474. Minőség: I. o. Árforma: 3700. Anyagösszetétel: Nappa...” A bőrzakó szürkéskék színű és különös ismertetőjele a puhább tapintású cé­dula, amit a keményebbre ragasztottak. A használati utasítás szerint: Anyaga: juhnappa, vasalni, mosni tilos, tisztítását csak szakember végezheti, tárolása lehetőleg vállfán történjen. Ez eddig még rendben volna, de most következik az a mondat, amely valahányszor csak el­olvasom, meglep, feldühösít. A mondat a következő: „Kisebb anyaghibákért felelősséget nem vállalunk.” Egyszerű kijelentő mondat, egy 3700 forintos, tehát nem is olcsó, első osztályúnak minősített juhnappa zakón. Hónapok óta hordom, nézegetem a cédulát. Gondol­tam, előbb-utóbb belenyugszom: ha nem vállalnak fe­lelősséget, hát nem vállalnak, én alaposan megvizsgál­tam a zakót, nem fedeztem fel rajta kisebb hibát, akkor, amikor megvettem, később is csak a selyembélésen kezd­tek lefelé szaladozni a szemek. Ez kisebb hiba. A fele­lősség tehát engem terhel. Reklamációnak helye nincs. Előre nem látható hiba. Legfeljebb tetetek bele egy új bélést, ha már ilyen rossz minőségi ellenőrnek bizonyul­tam. Vigasztaltam magam azzal is: ha a Tanácsi Kon­fekció Iparnak lenne minőségi ellenőre, akkor bizonyára annak a munkabérét is beleszámították volna a zakó árába és akkor még drágább lett volna. így olcsóbban jutottam a zakóhoz. Nem segített az önvigasztalás, mert minduntalan eszembe jutott, hogy minden termelőüzemben van minő­ségi ellenőr, még azokban is, ahol a brigádok arra jogo­sultak, hogy maguk minősítsék az általuk gyártott ter­méket. Ha van minőségi ellenőre a Tanácsi Konfekció Ipar­nak, akkor mit csinál vajon? Szerintem cédulát ír. A cédulára ráírja: „Kisebb anyaghibákért felelősséget nem vállalunk.” Rafináltan fogalmaz. Nem azt írja: „A zakót megvizsgáltam. Első osztályúnak minősítettem, de a ki­sebb anyaghibákért felelősséget nem vállalok. X. Y. mi­nőségi ellenőr.” Ö is a divatos többes számban ír. A fe­lelősség tehát kollektív, vagyis senkit sem terhel fele­lősség. Az anyaghiba adódhat sok mindenből: megsérti az anyagot a varrógép, rosszul dolgozták ki a bőrgyár­ban, már a birka nyúzásakor megsértették az irhát, de az is lehet, hogy már a birka sem vigyázott eléggé a bőrére. Tehát mindenki felelős lehet. Még a vásárló is, ha felelőtlenül vizsgálta meg a zakót. És itt véget ér a felelősség. A vásárló is benne van a kollektív felelősség kategóriában és végül is egy- személyben ő a felelős az esetleges kisebb hibákért, ö magára öltötte a zakót és ezzel a teljes felelősséget is. Felelős lett a felelőtlen minőségi átvételért, amit olyan hebehurgyán végzett el a boltban. Nézegetem a cédulát és felelősségem teljes tudatá­ban kijelentem: felelős vagyok a zakó átvételéért. Ment­ségem csak az: nem vagyok szakember, halvány fogal­mam sincs arról, mi számít kisebb hibának egy juhnappa zakó esetében. Mentségem továbbá az is, hogy ott a bolt­ban fel sem merült bennem: hivatalosan le mernek írni egy ilyen mondatot. A tény meggyőzött: most már nemcsak szóban há­rítják át a felelősséget, hanem írásban is. Persze nem arra, aki elkövette, hanem arra, aki a hibás árut meg­vette. A vásárló a felelősség végén van. Ott áll a zakóval és töpreng: miért ő a felelős azért, amit nem ő készí­tett? A kérdésre nem tud válaszolni. Belenyúl a zsebé­be, megtapogatja ismét a cédulákat, összeszámolja a pénzét és megsaccolja: vajon elég lesz-e a kisebb hibák kijavítására? A minőségi ellenőr pedig tovább írja a cédulákra: „Kisebb anyaghibákért felelősséget nem vállalunk.” Egyelőre még csak a Tanácsi Konfekció Ipar minőségi ellenőre írja ezeket a cédulákat, de ki tudja, holnap, holnapután nem jelenik-e meg több árucikken is ez a mondat? E lőfordulhat. Hacsak az illetékesek alaposan utána nem néznek a leírt tényeknek, amelyekben ugyan kisebb hibák előfordulhatnak, de „e kisebb hi­bákért felelősséget nem vállalunk”. Vállalja érte a fe­lelősséget a Tanácsi Konfekció Ipar! SZALA1 JANOS Folytatódtak a tüntetések Kijárási tilalom Kairóban Százéves a Vasas Szakszervezet Az egyiptomi fővárosban szerdán reggel folytatódtak a tiltakozó tüntetések a kor­mánynak az ellen a döntése ellen, hogy csökkentik az élel­miszerek és az alapvető köz­szükségleti cikkek állami ár­támogatását, ami jelentős drágulásukhoz vezet. A kairói rádió szerdán dél­ben közölte, hogy helyi idő szerint 16 órától csütörtök reggel hat óráig kijárási tilal­mat rendeltek el Kairóban és környékén. A rádió ismertet­te a belügyminisztérium köz­leményét, amely figyelmeztet minden rendzavarót, hogy a karhatalmi egységek paran­csot kaptak a fegyveres fel­lépésre a tüntetőkkel szem­ben. A közlemény, amely a fejleményekért a „kommunis­tákat” teszi felelőssé, azt is bejelenti, hogy az egyetemek és az iskolák háromnapos be­zárásáról előző nap hozott rendeletet olyként módosítot­ták, hogy szombattól kezdve kéthetes rendkívüli szünetet tartanak valamennyi oktatá­si intézményben. A hírügynökségi jelentések szerint az egyiptomi főváros szerdán csatatérhez hasonlí­tott. A belváros utcáin és az egyetemnek otthont nyújtó gizai negyedben (ahol Szadat elnök rezidenciája is találha­tó) kormányellenes jelszava­kat kiáltozó, köveket dobáló diákok és munkások csaptak össze a könnygázbombákat bevető és gumibotjukat hasz­náló rendőrökkel. Egyes je­lentések szerint a tüntetők a város kereskedelmi negyedé­ben épületeket, gépkocsikat és autóbuszokat gyújtottak fel, üzletek kirakatait zúzták be és egyes kerületekből fegy­verropogás zaja hallatszott. A fővárosban szerdán az üzletek szinte kivétel nélkül zárva maradtak. Az egyete­mek és az iskolák bezárásáról kedden hozott döntés viszont hatástalannak bizonyult: a szerda reggeli tüntetésekben részt vett csoportok a diák­negyedben összegyűlt és on­nan elindult diákokból és a város csomópontjain hozzájuk csatlakozó munkásokból ve­rődtek össze. A keddi tüntetések halálos áldozatainak számát a hírfor­rások többsége ötre becsüli: egyes jelentések szerint Kai­róban mintegy százötvenen sebesültek meg és legkeve­sebb négyszáz személyt le­tartóztattak. Mamduh Szalem egyiptomi kormányfő szerdán bejelen­tette, hogy a kormány fel­függesztette az élelmiszerek árának emeléséről szóló ren­deletének végrehajtását. Egy­szersmind közölte, hogy az il­letékes kormánytestületek még egyszer megvizsgálják az ország gazdasági helyzetének megjavítására irányuló intéz­kedéseket. Az AFP jelentése szerint Anvar Szadat elnök asszuáni téli rezidenciájáról szerdán délután visszatért Kairóba. Száz éve, 1877 márciusában alakult meg a magyar mun­kásosztály harcos szakszerve­zete, a Vasas, ahol a fém­munkások tömörültek érdek- védelmi szervezetben. A Bonyhádi Zománcgyár­ban megkezdődtek az elő­készületek a centenárium méltó megünneplésére. A szo­cialista brigádvezetők érte­kezletén az ez évi vállalásaik­ba foglalták a százéves év­fordulóra történő megemléke­zést. Február végén és március elején a gyár teljes kollektí­vája kommunista műszakok­kal tiszteleg az elődök emlé­kének. Munkával, az eddigi­nél is termelékenyebb, minő­ségileg jobb munkával — hisz ez nem csupán a „vasasok”, de az egész ország érdeke. Az elmúlt héten megláto­gatta a gyárat Méhes Lajos, a Vasas Szakszervezet főtitká­ra, aki a ma feladatairól be­szélgetett a dolgozókkal. Életkora öt prrc Már messziről észre lehet venni a magas, éles hangú, sí­rásra emlékeztető bégetésből, hogy itt vannak. Nem fogadta őket napsütéssel az idő, fázó­san mozognak, némelyik ug­rándozik. Különösebb baj persze nincs, az idő is, az el­hullás is szokványos. Az akol déli oldala nyitott. Kruller, a juhász, benn az anyák, bárá­nyok között nézelődik, figyeli a jószágot. Az ügyetlenebb- jét gyámolítani kell, odaviszi őket az anyjukhoz, segít meg­találni az egyedüli táplálék forrását, a tőgyet. Ez nem is mindig egyszerű. Az ember azt gondolná, a nagy kavaro­dásban mindegyik azt szopja. amelyik legközelebb áll. Pe­dig nem, mert többnyire az anyajuhok csak a saját cse­metéjüket engedik magukhoz. Előfordul néha, hogy azt sem, ilyenkor jön a szoktatóketrec, így mindegyik esetlen fehér gyapjúpamacs hozzájut az őt megillető porcióhoz, méghoz­zá bőven, mert nem fejnek, kevés lenne az ember — mondja Rick József, a juhá­szok brigádvezetője. Amúgyis van mit tenni. Éjjel is itt kell lenni valakinek. Amint meg­születik egy bárány, rögtön rányomják a számot, hogy tudják melyik melyiké. Ál­landóan kéznél van a billog, meg a festék. Venyige-fekete mondják a konzervesdoboz- ban csillogó fekete folyadék­ra. Ez a legjobb, mert nehe­zen kopik le és nem tesz kárt a gyapjúban. A tovább- tenyésztésre kerülő jerkék­nek krotáliát ,— apró mű­anyag lapocskát — raknak a fülére, a törzskönyvi szám van benne. Szenes. Nem telephely, nem major, nem puszta. Csak Sze­nes. így hívják a nagydorogi tsz-ben azt a juhhodályt, ahol most ezer anyajuh van, meg eddig háromszáz januári bá­rány. No meg egy kisebb fal­kára való kutya. Fajtára néz­ve úgy a puli meg a pumi kö­zött. Természetre nézve egy fokkal közelebb a farkashoz, mint városi rokonaik. Villo­gó szemekkel köröznek mel­lettünk. Ha Rick nem lenne velünk, már biztos megkós­toltak volna bennünket, ide­geneket. A három juhász mellett van két segéd is. Tanulók, amo­lyan bojtárfélék. Imi és Tibi, a két jóbarát. Most is együtt dolgoznak. Tibi egy hóhérpal­loshoz hasonlatos jószággal vágja a silót, Imi a kétkerekű kordét rakja, a befogott sza­már nyugodtan ácsorog. Lát­hatólag nem szomorkodik amiatt, hogy nincs neve, min­dig úgy szólítják, ahogy ép­pen a nyelvükre jön. A kampós juhászbot a fal­nak támasztva pihen, a ho- dály körül nemigen van dol­ga, kézzel is eligazgatják a jó­szágot. Kezdődik az itatás. A kutyák is segítik terelni a jó­szágot. A juhász elengedi a kút kerekét, csak a lánchen­gert fékezi a tenyerével. A juhok lassan meg-megállva isznak; hideg a víz. Elmenőben visszafordulunk, a kutyákat figyelve. A juhá­szok hangos szóval beszélik le őket követésünkről. Aztán a vályúknál a maradék darát csipegető tyúkok közül kivá­lik a kakas és megtámad ben­nünket. Felálló nyaktollakkal harciaskodik, győzünk rugda- lózni, hogy véget vessünk a közjátéknak. A kakas lassan félrevonul, de még hallani a juhászok jóízű nevetését; bennünket figyeltek. — st — Fotó: Gottvald Az első mozdulatok

Next

/
Thumbnails
Contents