Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-19 / 15. szám

1977. január 19. ^PÚJSÁG 3 Atomerőmű-építkezés Munkák a főépületen Néhány nappal ezelőtt, amikor felvételeink készültek, az atomerőmű főépületének alapgödrében, még volt egy kis hó azokon a helyeken, ahol nem kellett eltakarítani, mert nem zavarta a munkát. A nehéz járművek közlekedési helyén, a gépházpillérek vonalában letakarták a jeges havat homokkal. Egyik képünk ezt a munkát mutatja. Az acélpillérek, ebből az irányból nézve olyan látványt nyújtanak, mintha óriási diadal­kapu emelkednék a 250 méter hosszú betontérség elején. Ol­dalt mixerkocsi látható: mozgó betonkeverő. Ezek a gépek ál­landó segítőtársak. Nagy ütemben folyik az erőműépítésen a 'vasszerelés meg a betonozás egyaránt, különösen január eleje óta, amikor bevezették az éjjeli műszakot a főépület munkáinál. A vasszerelvényeket, az előre elkészített paketteket ide­szállítják a reaktorbox közelébe és a nagy teljesítményű daru emeli őket helyre, az összeszereléshez. A kép jól érzékelteti, milyen rengeteg vasszál, illetve betonacél között dolgozik fönt az a szerelő, aki éppen rögzíti egyik pakettet a másikhoz. A daru hosszú karja messzire kinyúlik az alapgödör fölötti térségben, minden nehéz any agot, szerelvényt pontosan kézhez ad a 22-es ÁÉV dolgozóinak. De a daru pályáját meg kellett hosszabbítani; ez is erős vasbeton alap. A vasszerelési munka eredménye uralja most az összképet a főépület alapgödrében. Tömérdek acélszál meredezik, cél­szerű elrendezésben. Már a 20 méter átmérőjű szellőzőkémény alapjánál is ilyen látvány fogadja az érdeklődőt. (gemenci) Foto: Gottvald Tartalékok a mezőgazdaságban (I.) Azonos adottságok - eltéri! hozamok T akarékosság,tartalé,kok------------------------— föltárása a z utóbbi egy-két esztendő­ben mind többször hangza­nak el ezek a fogalmak ag­rárberkekben is. Tervek készülnek effajta címszavak, kai, kötelezően és a gazda­ságok jól fölfogott érdeké­ben egyaránt. Kimeríthetet­len kincsestárról van szó, merész vállalkozás lenne megpróbálkozni azzal, hogy felsoroljuk valamennyi alfe- jezetét. így hát bízvást — rögvest elöljáróban — kije­lenthetjük, hogy kissé rap- szodikus ez a válogatás, az az öt, egyenként is kimerít­hetetlen témakör, amivel cikksorozatunkban foglalko­zunk. ...A szigorodó közgazdasági szabályozók, a szerényebb beruházási lehetőségek arra intenek, hogy a már meglévő állóeszközöket ésszerűbben hasznosítsuk. A szakszerűség növelése, a hatékonyság fo­kozása, s egyéb követelmé­nyek indokolják, hogy a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok ,házatáján igyekezzenek „aprópénzre váltani” az V. ötéves terv­ben megszabott előirányza­tokat. Természetesen nem úgy. hogy ne adjuk meg a növénynek és állatnak azt, ami a hozamok és jövedel­mek eléréséhez egyformán szükséges, de akadnak olyan lehetőségek, amelyek kiak­názásához voltaképpen nincs is szükség pénzre. Sokat hallani például a racionális földhasználatról. Mind a mezőgazdasági szö­vetkezetek III. "kongresszu­sán, mind az ezt megelőző tsz-szövetségi küldöttgyűlé­seken elhangzottak idevágó és elgondolkoztató észrevéte­lek. Szűcs József, a Csong- rád megyei szövetség elnöke beszámolójában megemlí­tette: egymás melletti téeszek között is óriási a különbség hozamok dolgában. Az egyikben 14,6 mázsát, a má­sikban 42,7 mázsát termett tavaly hektáronként a búza, s a tehenenkénti tejhozamok is roppant differenciáltak. „Két szomszédvár” címmel néhány esztendeje riportot írtam két Pest megyei köz­ség, Tápiószele és Farmos szövetkezetéről. Az előbbi­nek az elnöke — ki számlál­ta, ugyan hányadik? — letar- gikusan magyarázgatta, hogy a gazdaság vegetálásáért, úgymond, kizárólag az ipar a felelős, merthogy „betele­pült a faluba”, s elszippan­totta az embereket. De va­jon a néhány kilométernyire levő Farmoson miért sike­rült megmarasztalni a mun- káskézt — legalábbis annyit, amennyi a virágzó kertész­kedéshez, s egyebekhez szük­séges ? Ez persze, csak az egyik magyarázat a fáziskülönbsé­gekre, s tán nem is a legfon­tosabb. Ha egymást váltogat­ták az elnökök, az már ön­magában fékezőleg hatott egy-egy szövetkezet ütemére- életére; igaz. ahol akár évti­zedig ugyanazon konzervatív elnök vitte a fő szólamot, ott is csak a stagnálás lehe­tett a jellemző, esetleg oly­képpen, hogy miközben sze­gény volt a téesz, gazdag lett a tagság. Ilyen paradoxonok­ról ír utolsó nagy munkájá­ban, a Város és vidékében Erdei Ferenc is, aki az egy­más mellett gazdálkodó, de aránytalan növekedésű téeszek kiegyenlítődésére is bemutat példákat ugyanott. Leírja 1 azt a vetélkedést, amely a Makó melletti Apát­falva Petőfi, Búzavirág és Aranykalász Termelőszövet­kezetei között dívott. A ve­télkedés nem annyira a mun­kában. mint inkább a keres­ményekben mutatkozott meg, azaz — hogy Erdeit idéz­zem — „átlagosan közel any- nyi személyi jövedelemrésze­sedést kaptak a tagok, de nem annyi munka után. Ez a fő oka annak, hogy a ki- egyenlítés, illetőleg az egyesülés gondolata... felme­rült... a falu közvéleményé­ben”. Az utóbbi évek téesz_-------------------------------- egye­sülései folyamatában közre­játszott az a szándék is, hogy eltűnjenek a fejlődésbeli kü­lönbségek, hogy az erősebb áthassa, átsugározza a gyen­gébbet. Hasonló szisztéma alapján összehívott közgyű­lésen magam is részt vettem: Főt és Csornád szövetkezeté­nek „házasságát” ütötték nyélbe akkor. Az indok: a csomádi gazdaságban — azo­nos termőterületről — ke­vesebbet produkáltak; más­felől az egyesülés a fóti téesz- nek is érdeke volt, hiszen ily módon nekilendülhettek az állattenyésztésnek. Nagy általánosságban ugyanis el­mondható, hogy az a téesz, amely vásárolja a takar­mányt, úgyszólván eleve rá­fizet az állattartásra, vagyis kell a háttér, a föld, a nö­vénytermesztés.----------t A mire azonban vigyázni kell: nehogy a lendületeseket alámerítsék a ballasztok! KERESZTÉNYI NÁNDOR Emberközelből — Egy viszonylag fiatal or­szágban ez rendkívül fontos lehet; amellett, hogy a mi vi­szonylag öreg hazánkban is az: hogyan állnak a közokta­tással ? — Tanzániában az iskolás korú gyerekek 90 százaléka elkezdett tanulni. És sokan az idősebbek közül is. Óriási dolog? Nem kérdez­zük, de kétségtelenül az, amellett, hogy egyike a leg­rokonszenvesebb afrikai „re­kordokénak is. — Külföldi szaklapban ol­vastuk, hogy a tengerparti Dar Es Saalam helyett az or­szág közepén — kissé a brazil példára emlékeztetőén — el­kezdték az új főváros, Dodo­ma építését. Felszabadulá­sunk óta mi is építettünk né­hány új várost. Ez önöknél milyen elvek szerint törté­nik? — Mint az egész állami lé­tünk. Igyekszünk emberkö­zelben maradni. Az ország nagy, helyünk van. Nemcsak anyagi lehetőségeink gátolnak bennünket a magas házak, felhőkarcolókból álló lakó­tömbök építésében, hanem az a szándékunk is, hogy min­den település — így az új fő­város is, ahová két miniszté­rium már átköltözött — mé­reteivel, szerkezeti felépítésé­vel se hágja át az embert em­berhez fűző kapcsolat lehető­ségének határait. — Ember és ember közti kapcsolat! Mi hozta Szek- szárdra? — Rockenbauer barátom filmsorozatának kiegészítésé­ül felvételeket készítettünk Bogár István nagy hírű tanyá­jában a legrégibb és így is mondhatnám „legalapvetőbb” paraszti munka eszközeiről. — Tanzánia és Magyar- ország közt sok ezer kilomé­ternyi a távolság. Van kü­lönbség? — Nincsen! Ember és ember között sin­csen. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi B evalljuk, hogy a címben szereplő „emberközel­ből” kifejezéstől kivé­teles módon egy kissé félünk. Hogyan hozzunk emberi kö­zelségbe valakit, aki ugyan két napig velünk együtt rótta a szekszárdi utcákat, de aki­nek szülőhazájáról (velünk együtt) sokaknak kevés sej­telme van. Lapunk olvasói bizonyára emlékeznek arra, hogy a hazai sajtóban első­ként néhány hete jelent meg nálunk az ismert tv-rendező, Rockenbauer Pál tavalyi tan­zániai utazásáról számot adó sorozata, az „Afrikai öröme­ink”. A magyar televíziósok­nak a távoli országban leg­több örömet okozó vezető tanzániai kormánytisztviselő, Theophil Nshiku — magyar barátai kíséretében — az el­múlt vasárnap és hétfőn Szek- szárdon járt és hosszú beszél­getések során nekünk is al­kalmat teremtett ahhoz, hogy egy s mást leírhassunk Tan­zániáról. —" A hazánknál tízszerte na­gyobb területű Tanzániai Egyesült Köztársaság Afrika Indiai-óceán melletti partján 1961-ben, illetve zanzibári ré­sze valamivel később nyerte el a függetlenséget. A „füg­getlenség elnyerése” kifeje­zés: — közhely. Több mint ezer éve állami életet élő ma­gyaroknak nehéz elképzelni, hogy milyen munka rejlik mögötte és mit jelent szerve­zett kereteket teremteni ke­reken tizenötmillió bantu, és még más kisebb törzs és nép­csoport tagjainak. Erről kér­deztük — ha csak röviden is — Theophil Nshikut, az otta­ni falufejlesztési szervezet, nálunk úgy mondanák, hogy audiovizuális oktatási főosz­tályának vezetőjét. — Hosszú statisztikai fel­mérések után hozzákezdtünk legsürgetőbb feladatunk meg­valósításához, a zárt és állan­dó települések, a helyi adott­ságoktól függően 250—600 családnak otthont adó falvak megteremtéséhez. Ezekhez út vezet, bennük iskola van és legalább középfokú egészség- ügyi ellátás, továbbá mező- gazdasági tanácsadás. — Ez az önök vezető párt­ja, a TANÚ programjának része? — Igen. De itt elárulhatom, hogy a TANÚ és az ország zanzibári része másik pártjá­nak, az ASP-nek léte február 1-től már a múlté. Ekkor ala­kítjuk meg a CCM-et, ami ne­künk természetesen nem csak rövidítést jelent, hanem ahogy barátaim elmondásából össze­hasonlítani tudom, hozzávető­leg annyit, mint 1948-ban a magyaroknak a munkáspár­tok egyesülése. — Rockenbauer Pál és kol­légái a két kormány közti megegyezés alapján televíziós filmet forgattak Tanzániában. Van televíziójuk? — Nincs. Viszont az előbb említett faluközpontokban van filmvetítési lehetőség és van rádió, a népnevelés és -oktatás e két fontos eszköze. Theophil Nshikuval beszélget Rockenbauer Pál

Next

/
Thumbnails
Contents