Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-14 / 295. szám
s 1976. december 14. A MEGYE HÁROM egyedi nagyberuházásnak egyike a Simontornyai Bőrgyár rekonstrukciója. Méreteiben ez a legkisebb, de a kivitelezés üteme tekintetében a legtöbb gondot okozza. 1974 júniusában fogadta el egyedi nagyberuházásnak a Minisztertanács és október 1- ével megkezdődött a megvalósítás. A beruházás eredményeképpen évi másfél millió négyzetméter puhabőrrel lesz képes többet előállítani a gyár. Nehézségek „jelentkeztek” már az első hónapokban. A beruházási programot módosítani kellett, ám ez több mint 300 millió forinttal emelte volna fel a költségeket és az új kapacitás belépésének határidejét is kitolta volna két esztendővel. A felügyeleti hatóság nem fogadta el, így készült el az újabb — a takarékossági lehetőségeket messzemenően figyelembe vevő — beruházási javaslat, amely már csak hatvanmilliós ráfordítási többletet irányoz elő és a kapacitás belépését is mindössze három hónappal tolja ki az eredetihez képest, 1977. decemberre. Az újabb javaslat még nincs jóváhagyva, ez azonban nem akadályozza a munkát. Most is folyik az építkezés-szerelés. Foglalkozott a megyei pártvégrehajtó bizottság is a simontornyai nagyberuházással és határozott a munkák meggyorsításáról. Múlt heti ülésén a tamási járási pártvégrehajtó bizottság tűzte napirendre a beruházás helyzetének megvizsgálását. A kép nem mondható egyértelműen sem rossznak, sem kedvezőnek. A tervezett 'ütemhez képest mintegy százmillió forint a lemaradás. Ám az 1976-os második félévben — különböző intézkedések hatására — meggyorsult a tempó. A második félévj beruházási előirányzatot megvalósították, lényegében megduplázták a korábbi — egy hónapra jutó — teljesítést. Ez többek között annak köszönhető, hogy a gyár mozgalmi szervei és a vállalatvezetés ösz- szefogásával sikerült a dolgozókat mozgósítani, jó hangulatot elérni. Minden csoportban nőttek a teljesítmények. A felsőbb pártszervek — folyamatos érdeklődésükkel és a beszámoltatásokkal — nagyobb súlyt adtak a beruházásnak gyáron belül és gyáron kívül is. Rendszeressé váltak a konzultációs megbeszélések a beruházó, a tervező és a kivitelező közt. Az 1976-os második félévi eredmény biztató ígéret a jövőre nézve. 1977 lesz a kritikus év, ekkor kell a százmilliós lemaradást pótolni, így a kivitelezésnél megduplázni — a szerelésnél megnégyszerezni — a mostani teljesítményt. Szükségesek egyéb intézkedések is. Egy év alatt kell a gyárnak 50 százalékkal emelni a termelést, mégpedig ennek felét — 25 százalékot — a termelékenység növelésével (ezt mindenekelőtt az új, korszerű technológia biztosítja, elsajátítása, tanulása, begyakorlása már folyik), a másik 25 százalékot pedig létszámnöveléssel, új vagy átcsoportosított dolgozók betanításával. A termelékenység növelését ösztönzi az új bérezési rendszer kialakítása, amely a 25 százalékos termelékenység-növekedést 12 százalékos keresetemeléssel segíti. Ki kell alakítani a megnövekedett üzem vezetésére képes hatékony irányító szervezetet. A JÁRÁSI PÁRT-VB megvitatta és elfogadta a beszámolót. Rendszeresen ellenőrzi a jövőben is a beruházás megvalósítását és feladatul adta az üzemi pártszervezeteknek, hogy folyamatosan foglalkozzanak vele, mozgósítsák a dolgozókat a beruházással, a kapacitásnöveléssel kapcsolatos feladatok elvégzésére. Hőgyész központjában befejezéséhez közeledik négy tanácsi szolgálati lakás építése. Az épület, amelyben két BM- és két pedagóguslakás lesz, közel másfél millió forintos beruházással készül. Fotó: kz. Dologidőben, Aparhanton Nézem az utcát, a házakat, az egymás mögött igyekvő embereket, hallgatom a messzi földekről idáig kúszó hangokat. Mi az, ami ezt, és csakis ezt a napot jellemzi Aparhanton? Mi az, amire talán ötven esztendő múltán is emlékezni fognak, s a dolgos hétköznapok nem vesznek olyan átkozottul gyorsan az idő süllyesztőjébe? Próbáljunk megfelelni rá! A kiét ömegember megtanít valamire. Az idősebbik, Juhász Bonifác sáros borosüveget hoz a jobb kezében, baljával a gáz- pailackos kiskocsit húzza. — Találtaim — emeli meg az üveget. — Ott volt elhajítva a kocsma mellett. Valaki megrészegedett, s belé vetette a f űbe. — Üveget gyűjt? — Bolondokat beszél. Ez két forint. Viszem a 'boltba, s kérek értté öt kifht, vagy két forintért élesztőt, vagy kipótolom egy hatvannal, s kenyeret adnak érte. A másik öreg csatlakozik a tém ához : — Én furcsán jártam a bo- rosüveggél. Még tavaily őszön a traktorosok 'bémentek a kocsmába, inni. Kifelé jövet bort hoztak magukkal, egy üveggel. Igen, de szembe jött az elnök, s hogy dologidő voilt, a legénykék gyorsam elhajították az üveget. Megyek másnap, s keresem. Sehol. Keresem egy hétig, kettőig, semmi. Tél végén aztán látom, valami zöld gumó dugja a fejit a hó alól. Az üveg volt. Ittam foelőlé mindjárt, s jó volt. A két öreg élbafctat. Juhász Bonifácot odaiháza ku- koricamorzsolás, krumpliifőzés, darálás^ Gábor Gergelyt pedig a szomszédnak ígért munkai, egy fából készült villanyóra-szekrény összeeszká- bálása várja. Belevesznek a lassan oszló őszi ködbe. e — Olvasó emberek lakják Aparhámtot? A .törékeny, apró termetű postásasszony — mintha örökké ezzel állítanák meg munka közben — gyors mozdulattal füzetet vesz elő, s felel: — Olyanok. Naponta széjjelviszek 141 Népújságot, 78 Népszabadságot, 24 Magyar Hírlapot, 7 Népszavát, s hetente kidobálok egy Film Színház Muzsikát, 6 Űj Tükröt, 49 Nők Lapját, 48 Képes Újságot, 4 Rakétát. — Melyik újságot szereti a legjobban? — Nem érék rá velük. Elég nekem belőlük annyi, amíg széjjelbordom őket. — Unja? — Én a munkámat szeretem, nem unom, de olvasásra nincs időm. Letrappolom a napi nyolc—kilenc kilométeremet, utána otthon is a dolog, a hivataliban is a dolog... hát ez elég, nem ? Heideoker Aindnásné, a nyugdíj felé közelgő postás- asszony elrobog, s húzza maga után az újságos kocsit. o — Jó időnk van, elnök elvltárs. — Mond valamit. Bár ilyen létt volna az egész őszön, csöpp gond se lenne a soros munkákkal. — Mi a gond? — Az esők miatt kicsit késünk a kukoricával, s a mélyszántással. — Miikor kelt ma ? — Ne kérdezze, -betyár éjszakám volt. A disznóólban vinrasztottam, lestem a kocát, ment mailacozott. Kilenc gyönyörű kis malackája van. Csak sikerüljön egéiszségben felnevelni őket. — Jó érzéssel hallgatom, amit mond. Ha Apadhanton az elnöknek is van háztájija, akkor a tagságnak annál inkább. — Nem tudom-, hogy a kettőnek van-e köze egymáshoz, egy bizonyos, ha a megyében számot kellene adná a háztáji és a kisegítő gazdaságok munkájáról, nem végeznénk az utolsó helyen. — Mivel teilt a napja? — Reggel hatra bejöttem, megnéztem a munkaelosztást. Utálna telefonokat bonyolítottam le Pestre, Szekszárdira, Pécsre, sürgős ügyek voltak. Délelőtt beugrottam Bonyhádira, a zamáncgyárba, onnét visszajőve az egyik tagunk panaszával kellett foglalkoznom. Délután határszemle lesz. A ma estém kivételesen szabad. — Mit csinál ? — Semmit. Otthon leszek, és a gyerekeimmel játszom. Ritkán jut rá idő. Kerekes Ferenc, az apar- hamti Búzavirág Tsz fiatal, szigorú arcú elnöke elnézést kér, imterurlbán hívják Budapestről. o A boltos, ha szeme van rá, mindent tud a faluról. Lám, most a focimeocs a téma, s még mindig foglalkoztatja az aparhaniti közvéleményt az, amikor néhány héttel ezelőtt itt járt az Újpesti Dózsa. — Miről beszélnek még az emberek? — Vágásra készülnek. Meghányják-vetik, ki, miből, mennyit visz, hogy lenne a legjobb. — Itt, ebben a Kis vegyesboltban észrevehető-e az élet- förima-válltás? Erős József boltos gondolkodási időt (kér, de hogy ad- di se álljon tétlen-, kiszolgál. — Van, kéremszépen, — toppan vissza — nézze csak; minden reggel elfogy ezer péksütemény. Tizenkét éve, miikor idejöttem, kétszáz, ha elment. Más. Látja ezt a polcot? Tele szokott lenni félkész ételekkel. Most alig van rajta. Elkapkodják az asszonyok, s azt mondják, kömy- nyébh így. Ügy fogy a Pepsi Cola., mint a cukor. Főleg délidért, amikor a fiatalok megjönnek a műszakból. — M'ás valami ? — A túró. tejföl. Itt valamikor péntekenként, a böjt napján más napokhoz képest kétszer-háromszor annyi túró-tejföl fogyott el. Ma alig van különbség. S pénteken is Viszik a húsételeket. — Jó az üzlet? — Jó. kéremszépen. Pénzes emberek lakják Aparhantot. o A faluból kifelé jövet, a szélső ház mellett idős ember dobálja egymás mellé a ku- karicaikévéket. — Győzi? — Muszáj. — Egyedül? — Most igen. Az asszony bemt vau, sző. Valami száz méter szőnyeget sző az egyik menynek. Jön az asszony, pedig -halkan beszélgetünk. — Jöjjön be, s nézze meg. Szép. Megyünk. Erős Jánosné végigvezet a házon, végül a tiszitaszobában állunk meg., Bemutatja a szövés tudományát, s hozzáteszi : — Ma már kevesen -tudják. Elfeledik, pedig kár érte. — És az -egészség? — Nem jó. Nyugdíjas vagyok, s az elmúlt évben kétszer is operáltak. Az uram is gyenge, erős ételen tartom, hogy hízzon valamicskét. Erős János még dolgozik, egy éve van a nyugdíjig. Éjjeliőr. Az Erős portán látszik a jómód, disznók gömbölyöd- -nek az ólban', elnyújtva bőg a tehén, kacsák totyognak a tél előtti latyakban, s bent, a- konyhában pirul a kacsa. — Van minek örülni. — Nincsen minékünk örömünk. Mind a négy gyermekünk másutt lakik, s kilenc unokánk közül egy se jutott hozzánk. Hogyan örülhetnénk? — kérdezi Emerencia néni, s hogy ne lássam a szemét, halaszthatatlan dolog ürügyéin besiet a konyhába. o .Mutatja .magát a falu. Nagy dolgok nem történtek ezen a napon. De hogy kikre fognak em'ékezni fél évszázad múltán; biztosain tudom. A munka emberére. Kerekes Fe- rencre, Erős Jánosra, Erős Jánosnéra, Juhász Bonifácra, Erős Józsefre, Gábor Gergelyre, Heideoker Andrásnéra és a többiekre. Dolgos hétköznapjaik nélkül ugyan milyen lenne a jövőnk? VARGA JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Egymillió tsz-lag nevében S zövetkezeti mozgalmunk és belpolitikai életünk nagy eseményeként, december 14-én nyílik meg a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusa. A megyei, területi küldött- gyűlések titkosan választották meg azt, az 500 küldöttet, akik az egymilliós tsz-tag- ság nevében a fővárosban tanácskoznak és határoznak. Igaz, a kongresszus csak két napig tart, de a gondos előkészületek több hónapon át folytak. A szövetkezeti közgyűléseken, a megyei területi küldöttgyűléseken elhangzott okos észrevételek, hasznos javaslatok százával jutottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségéhez. így a kongresz- szusi beszámoló hűen tükrözi a tsz-mozgalom helyzetét, eredményeit, hiányosságait és a további teendőket. Megállapítja a kongresszusi beszámoló, hogy a mező- gazdasági szövetkezetek fejlődését összességükben a kedvező irányzatok jellemzik. Eredményeik igazolják, hogy alkalmasak a nagyüzemi iparszerű mezőgazdasági termelés kibontakoztatására, a korszerű és a hagyományos — kisüzemi jellegű — termelőerők együttes működtetésére és a mintegy 800 ezer háztáji gazdaság termelésének összefogására, fejlesztésére. A kongresszus demokratikus előkészítése intézményesén és szervezetten bevonta a tsz-parasztságot, agrár- és szövetkezeti politikánk formálásába, alakításába, és ösztönözte egyúttal a szövetkezeti közösségeket az őszinte önvizsgálatra. Az 500 küldött állást foglal majd abban, hogy az MSZMP XI. kongresszusának a határozatából, a párt programnyilatkozatából, valamint az V. ötéves tervből milyen gazdálkodási, mozgalmi, társadalmi és érdek- képviseleti feladatok hárulnak a tsz-ekre, a TOT-ra és a tsz-szövetségekre. K ívánatos, hogy a tsz-ek még szervezettebben illeszkedjenek be a szocialista népgazdaság rendszerébe és a szövetkezeti parasztság a munkásosztály szövetségeseként még hatékonyabban vehessen részt a fejlett szocialista társadalom építésében. A kongresszusi előkészületek ahhoz is hozzájárultak, hogy a tsz-ek még világosabban megértsék: az ötödik ötéves terv időszakában minden eddiginél nehezebb feladatok hárulnak rájuk. Népgazdaságunk ismert helyzete indokolja ezt. Az idei fagy és aszály pedig még inkább megnövelte a teendőket. Mivel ebben az évben nem sikerült mindenben teljesíteni a mezőgazdaság tervelőirányzatait, ezért jövőre 7—8 százalékkal kell többet produkálni az ágazatnak, vagyis az átlagos évi termésnövekedés dupláját. A személyi, anyagi, technikai feltételek ehhez —, amint az MSZMP KB 1976. december elsejei ülésén megállapította —r megvannak. Szükséges azonban, hogy a nagyüzemek adottságait és a háztáji, ^kisegítő gazdaságok lehetőségeit az eddiginél jobban hasznosítsuk. J ogos várakozással tekint a szövetkezeti tagság és egész társadalmunk a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresz- szusára. Az őszinte, nyílt számvetést, bizonyára a mozgalmi és a termelési célok, feladatok körültekintő, élethez igazodó meghatározása követi majd. Szövetkezeteink, pedig az elkövetkező években is szívvel, szorgalommal és hozzáértéssel növelik eredményeiket saját maguk és az egész társadalom javára. Högyész A simontirnyai nagytersbázás
