Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

1976. december 11. ^PÚJSÁG 3 Pártbizottsági kezdeményezés Eszmecsere a gyenge gazdálkodás okairól Hat termelőszövetkezet------- elnöke, főagronómu­s a és pá rí titkára ült az asz­talok körüli, s velük együtt a paksi járási pártbizottság két gazdaságpolitikai munkatársa, meg a járási hivatal két szak­vezetője. Arröl beszéltek, mi az oka, hogy ezekben a szö­vetkezetekben a járási átlag alatti, sőt egyeseknél nagyon rossz terméseredményt éritek él az utóbbi két évben búzá­ból, napraforgóból és más nö­vényekből. A tanácskozást megelőzte egy vizsgálatsorozat, amelyet a jélehlevő szakemberek vé­geztek kint a gazdaságokban. Például: megnézték, mikor mennyi műtrágyát használtak fel az egyes növények ter­mesztéséhez, mikor történt meg az őszi gabonavetési, mi­lyen volt a vegyszeres vé­delem slb. Igaz, kicsit várat­lanul érte a vezetőket ez a szakmai vizsgálódás, jó lett volna még bizonyos körülmé­nyeket, szervezési, gazdálko­dási módszereket és hiányos­ságokat is féltárni, de az el­készített értékelés így is so­kat nyújtott, kitűnő vitaala­pul szolgált. Természetesen jó néhány dolgon nem lehet vitatkozni a mulasztások, il­letve hiányosságok közül. Azért nem lehet vitatkozni, mert ha nem változtatnának a dolgókon, nagyon határo­zottan törekedve a szaksze­rűbb munkára, a jolbb ter­méseredmények elérésére, ak­ikor képtelenek lennének fej­lődni ezek a közös gazdasá­gok. Gerjen a kivétel a hat tsz-.né'l — itt ugyanis a pénz­ügyi alapok jók —, nincs szó gyengeségről, csak egy-két növény termesztésében ta­pasztalható szakmai mulasz­tásról. A többi szövetkezet: a kaj- dacsi, a nagydorogi, a német­kéri, a pusztahencsei és a sárszentlőrinci még messze van attól, hogy erősnek le­hetne mondani, éppen ezért vált szükségessé a járási párt­bizottság kezdeményezése, a vizsgálat és az ezt követő eszmecsere, a tennivalók meghatározása. Kimondottan szakmai megbeszélés volt, hi­szen arról folyt a szó, meny­nyivel használtak fel keve­sebb foszfort a búzatermesz­tésihez, hogy többen ragasz­kodnak a hagyományos bú­zafajtákhoz, vagy hogy sehol nem kapott istállótrágyát a napraforgó, annak éllenére, hogy nagyon igényes növény és olyan gyenge talajokon, mint ezeknek a szövetkeze- tóknek a földjei, különösen indokolt lenne a fokozottabb talajerő- utá npótl ás. Ka j dacs esetében egész sor mulasz­tást, illetve hiányosságot le­hetett felsorolni. Szakmai, ténybeli kérdések kerültek terítékre, mégis politikai tar­talmat kapott a megbeszélés. Nem egyszerűen a pártbizott­sági kezdeményezés és a pártbizottság gazdaságpoliti­kai csoportvezetőjének, Prancz Józsefnek a jelenléte tette politikai fontosságúvá ezt a paksi eseményt. Maga a tény politikai kérdés; hogy mennyit termelnek a gazdaságok, hogyan látják el feladatukat a vezetők, töre- kednek-e a legjobb módsze­rek megvalósítására, a fe­gyelmezett és szakszerű munká megkövetelésére, a népgazdasági igények, és a tsz-tagok igényeinek minél jo>bb kielégítésére. Nem le­het mindent a gyenge 'tala­jokra fogni. Vannak még eb­ben a járásban és a megye más részein homokterületek, vízöiftéses talajok is, lénye­gesen jobb eredményekkel. Amikor például azt mondja válaszában a kajdacsi szövet­kezet elnöke: minden nehéz- gépet 8—10 napos késéssel kaptak meg, akkor erre olyan választ kap: miért nem ren­delték meg korábban ezeket a gépeket. Más eset: Sár- szentlőrincen feltűnően nagy az előrehaladás a munkák szakszerű és időben történő elvégzésében, szinte egyik év­ről a másikra. Ennek oka a vezetés megerősödése, a szak­mai irányítás javulása. A tanácskozás hangulata nem volt rossz. Igaz, nem ki­oktatás történt itt, hanem ér­velés, a szükséges munkák elvégzésének, illetve a mód­szerek megváltoztatásának igényét hangoztatták a járási szakemberek. Mondták többen a tsz­--------------- vezetők közül, h ogy egyetértenek az ilyen eszmecsere hasznosságával, igénylik a segítséget. Ami a legörvendetesebb: határozott javulásról tudott beszámolni néhány szakvezető az őszi munkákkal kapcsolatban. A jövő évet már nagyobb remé­nyekké! és fegyelemmel vár­ják. (gemenci) Az állattenyésztési felügye­lőség az idén is vizsgálatokat végzett az elmúlt évhez ha­sonlóan, hogy felmérje a me­gye takarmányhélyzetét. Az abraktakarmányhoz szükséges szemes termény mennyiségével a korábbi évekhez hasonlóan az idén sem volt különösdbb problé­ma — bár a kukorica terme­lése közepes szinten moz­gott —, de a búza a vártnál jobban termett. A nagy szárazság ellenére kielégítő mennyiségű és ki­váló minőségű szálas takar­mányt — szénaféléket — ta­karítottak be a gazdaságok. A szükségesnél kevesebb mennyiség a jó béltartalom­mal kompenzálódik. Ez év­ben a lucerna megfogása is jól sikerült; van mag a jövő évi telepítésekhez. Különösen a fővetésű siló- kukoricáknál érződött az aszály, így a tervezett meny- nyiséget nem tudták lesilóz- ni. A hiány pótlására közel hétezer hektár zöldtakar- mány-tnásod vetés történt. Sok helyütt a kukoricaszár és a cukorgyári répaszelet keve­résével készítettek silót, pél­dául Kocsolán és Belecskán. A cukorgyári melléktermé­kekből az idén az eddigi szo­kásos mennyiség háromszoro­sát használták fél a megye üzemei. A szárazság okozta mennyiségi kiesések pótlásá­ra az eddiginél nagyobb fi­gyelmet fordítottak a külön­féle melléktermékek haszno­sítására, féletetésére. Igen jó minőségű takarmányszalmák és búzaszalma került kazla- zásra, bálázásra. A felügyelőség megfigyelé­se szerint azokban az üze­mekben, ahol fejlett az állat- tenyésztés, ott egyre inkább az ésszerű, porciónkénti ete­tés a jellemző. Üj, beltartalmi vizsgálatok elvégzésére alkal­mas laboratóriumokat hoz­tak létre. Egyre több gazda­ság vizsgáltatja itt a megter­melt takarmány béltartalmát, és a tápérték figyelembe­vételével az állatok egyéni ta­karmányszükségletének meg­felelően eteti a jószágokat. A tavalyihoz viszonyítva az idén jobb a takarmány hely­zet, főkétit a minőségben. A megye megtermelte azt a mennyiséget, ami az új ter­mésig ésszerűbb gazdálkodás­sal beosztható, elegendő lesz. — st — Irreális igények Két új postahivatal Szakmunkásképzési terv AZ ÜZEMEK a szakmun­kásképző intézetekhez nyújt­ják be, hogy hány végzett szakmunkást szeretnének al­kalmazni. Ennek alapján ha­tározzák meg az intézetek saját képzési tervüket. A Mü. M. az országos igé­nyeket figyelembe véve dön­ti el, hogy megyénként hány tanulót iskolázhatnak be. A kettő összehangolását a me­gyei tanács munkaügyi osz­tálya végzi. A tervet Bakos Mária fő­előadó készítette el, az in­formációk tőle származnak. A megye üzemeinek ösz- szes szakmunkásigénye há­rom év múlva — ennyi az átlagos képzési idő — 3135 fő, 83 szakmában. A mi­nisztérium a megye számá­ra 1200-as keretszámot adott meg. Már itt is elég nyilván­való az ellentmondás. Ami az üzemek létszámigényét végképp irreálissá teszi, az a tény, hogy a megyében az idei tanév végén csak 2800 gyerek fejezi be az általá­nos iskolát. Ha valameny- nyien szakmunkástanulónak mennének, az sem lenne elég. A szakmunkásintézetek sem terveztek reálisan. Eb­ben a tanévben 1415 az el­sős tanuló, jövőre a lényege­sen kevesebb végzős nyolca­dikosból 1641 gyereket sze­retnének beiskolázni. Az igények beérkezése után a megyei tanács kon­zultációs értekezletet hívott össze. Az V. ötéves terv cél­kitűzéseiből nyilvánvalóan következtek az ott megha­tározott irányelvek. A me­gyében folyó országos nagy- beruházás az atomerőmű, meghatározza, hogy az épí­tő és építőipari szerelő szak­máknak kell elsőbbséget biz­tosítani és minden propa­gandalehetőséget megragad­ni, hogy a csőhálózat-szere­lő, a hegesztő, a lakatos, a villanyszerelő és más fontos szakmákban legyen elég ta­nuló. Ezeken a területeken, a keretszámon felül is min­den jelentkezőt — ha meg­felel — fel kell venni. Ugyanezeket a szakmákat igényli a húskombinát épít­kezése is. A húsipari szak­mában a képzés már meg­kezdődött. A megye iparának ötven százaléka könnyűipari, a szö­vő, a bőrdíszműves és szőr­meipari szakmákra is vár­ják a jelentkezőket. A textilipar kivételével, alig élnek az üzemek az ösztöndíj adta lehetőségek­kel. A megye eddig azon kevesek közé tartozott, ame­lyek túlteljesítették szak­munkásképzési tervüket, csak nem á legfontosabb szakmákban. Az idén csak ezeken a területeken lehet túllépni a keretszámot. A MOSTANI és még inkább a jövendő szakmun­káshiányon csak a jól terve­zett felnőttszakmunkás­képzés enyhíthet. A benyúj­tott terv szerint 25 konzerv­gyártó, 10 szerszámkészítő, 102 vegyesbolti eladó, 17 szakács és 27 vendéglátó­ipar; eladó képzését irányoz­ták elő. Ez az alig kétszáz szakmunkás igen kevés ah­hoz képest, hogy az igények és a reális lehetőségek kö­zött ezres nagyságrendű a különbség. Ihárosi SZÖVETKEZETI mozgal­munk tapasztalatai azt bi­zonyítják, hogy azok a kö­zös gazdaságok értek el ki­váló gazdasági eredménye­ket. amelyekben megfelelő­en érvényesült a demokra­tizmus. Nagy előny szárma­zik ugyanis abból, ha fontos döntések előtt minél többen véleményt mondanak észre­vételeket, javaslatokat tesz­nek. így formálódhatnak ki a legjobb megoldások. Nem is szólva arról, hogy a közösen hozott döntésekre a tagok másként tekintenek, a sajátjuknak érzik azokat. Tudatában vannak a lehető­ségeknek, a nehézségeknek és saját felelősségüknek. Mindez megkönnyíti a hatá­rozatok végrehajtását, a ki­tűzött célok elérését. Más az eredmény, ha nem csupán egy-két vezető töri a fejét a helyi adottságok, lehetősé­gek jobb kihasználásán, a költségek csökkentésén, ha­nem százak és százak isme­retei, tapasztalatai, elképze­lései öltenek testet egy-egy elhatározásban. Törvényeink pontosan sza­bályozzák és biztosítják a tsz-ek működési, gazdálko­dási önállóságát. A termelő- szövetkezetek kollektív tu­lajdonosai,/gazdái maguk a tagok, ök jogosultak dönte­ni a közös gazdaság legfon­tosabb ügyeiben. Mivel pe­dig jövedelmük a közös gaz­dálkodás eredményétől függ, döntéseikkel jelentős mérvű kockázatot is magukra vál­lalnak. Teljes mértékben bevált az, hogy a tagok titkosan vá­lasztják meg a szövetkezet vezetőségét, elnökét, az el­lenőrző bizottságot és a dön­tőbizottságot. A tagság le is válthatja posztjára alkal­matlanná vagy érdemtelen­né vált vezetőit. Természetesen a szövetke­zeti demokrácia szerves ré­sze a szocialista demokrá­ciának. A XI. pártkongresz- szus szerint törekedni kell a szövetkezeti demokrácia to­vábbfejlesztésére is: „Ügyel­ni kell rá, hogy formái a termelési feltételek módosu­lásával változatosabbakká váljanak, gazdagodjanak.” A termelőszövetkezeti kongresszust megelőző szö­vetkezeti közgyűléseken, majd a megyei, illetve a te­rületi szövetségi küldöttgyű­léseken érdemben is sok szó esett erről a feladatról. Is­meretes, hogy az utóbbi két- három évben az egyesülések következtében lényegesen megnövekedett, 3300 hektár fölé emelkedett a tsz-ek át­lagterülete és ennek követ­keztében gyarapodott az egy tsz-ben lévő tagok száma is. Bonyolultabbá vált a gaz­dálkodás. Sok rendeletet, ál­lásfoglalást, határozatot kell ismernie annak, aki el akar igazodni a szövetkezetek ügyeiben. Gyakran nem könnyű ez a tsz-ek vezetői, elnökei, főkönyvelői számára sem. Ennek ellenére sem mond­hatunk le a tagok jogainak érvényesüléséről. A decem­beri kongresszus bizonyára összegezi majd azokat a ta­pasztalatokat, megoldásokat, bevált új formákat, melyek révén a megnagyobbodott közös gazdaságokban is ha­tékonyan megvalósulhat a demokratikus vezetés. Szerencsére van mit ösz- szegezni. Sok megnagyobbo­dott tsz az utóbbi években már sikerrel próbálkozott bizonyos új megoldásokkal. Sok helyen belátták már, hogy 600—800 tag a „mikro- fonos” közgyűléseken képte­len érdemi vitát folytatni. Viszont a közgyűlések előtt írásos tájékoztatókkal, bri­gádértekezletekkel, ágazati tanácskozásokkal, üzemegy­ség-megbeszélésekkel el le­het érni azt, hogy a tagság mindenről értesüljön, szű- kebb körben mindent ala­posan megvitasson. így fel­készülve azután tájékozot- tan dönthessen a közgyűlé­sen. Több szövetkezetben rész- közgyűlések tartásával sze­reztek jó tapasztalatokat. Valószínű, hogy a nagy lét­számú szövetkezetekben az eddiginél szélesebb hatás­körrel kell felruházni a kül­döttgyűléseket. Bizonyára nagyobb szerephez jut a szövetkezetekben a válasz­tott vezetőség is, mely ed­dig is az önkormányzat egyik legfontosabb testületi szerve volt. Sokat segíthet az önelszá­moló egységek kialakítása is abban, hogy a tagok minél jobban elvégezzék feladatai­kat, hiszen anyagilag köz­vetlenül is érdekeltté vál­nak gazdálkodás; egységük eredményességében. Kínál­kozik a lehetőség, hogy a közvetlen demokrácia erősí­tése érdekében növeljük a brigádok, az ágazatok, az üzemegységek, tehát a ki­sebb ' dolgozói közösségek szerepét. Érdemes meghatá­rozott körben véleményezési, illetve döntési jogot is biz­tosítani részükre. A DEMOKRATIZMUS erő­södése a szövetkezetekben természetesen megköveteli a kötelességek lelkiismeretes teljesítését is. Ugyancsak szükséges a belső ellenőrzés hatékonyságának a növelé­se, hiszen az ellenőrző bi­zottság tevékenysége az ön- kormányzat fontos része. Társulnia kell ehhez az úgynevezett vezetői ellenőr­zésnek és a legalább két­évenként sorra kerülő taná­csi törvényességi vizsgálat­nak, valamint az oly fontos általános pénzügyi ellenőr­zésnek is. A rendszeres, ha­tékony ellenőrzés elejét ve­heti a későbbi bajoknak és elősegítheti a szövetkezetek nyugodt egészséges 1 fejlődé­sét. T. B. (Következik: önállóság, tervszerűség, társadalmi ér­dek.) Az átadáshoz közeledik Szakályban a posta új épü­lete » . Fotó: kz Udvari talán legszebb, de mindenhogyan legújabb épülete az új posta Fotó: Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents