Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

A KÉPÚJSÁG 1976. december 11. CS1LÍD-0ITH0N Megszületéstől az óvodás korig VI. A KÖVETKEZŐKBEN a-csecsemő- és kisgyermek- korban (0—3 évig) előfor­duló gyakoribb szoktatási és nevelési problémákról szó­lunk. Sírás: A gyermek sírásá­val jelzi, ha valami problé­ma van. Erre fel kell. fi­gyelni és segíteni kell rajta! Nem helyes, ha rá se né­zünk, „hadd sírjon” — mondják ilyenkor, azzal az indoklással, hogy el ne „ké­nyeztessék” a gyereket. Ar­ra azonban ügyelni kell, hogy sírására ne szaladjunk rögtön. Ne szokja meg, hogy sírással mindent elérhet, fő­leg azt ne, hogy a felnőtt „szórakoztassa” (van, aki éj­jel 1—2 órát játszik a gye­rekkel, azért, hogy „ne sír­jon”). Járástanulás, mozgás: A járástanulást ne erőltessük! A totyogós korszakban le­gyen eleéendő tere a járás­hoz. A szobában tegyük el azokat a tárgyakat, amiket elér, leránthat, összetörhet. Ilyenkor nem kell figyel­meztetni mindenért. A la­kás legyen értünk, a gyere­kért, és ne mj a lakásért. A már biztosan járó, szaladó gyereknek hihetetlen moz­gásigénye van. Ezt feltétle­nül — főleg szabad levegőn — ki kell elégíteni! A kis­gyermek gondolkodása — bármilyen furcsa — a gya­korlati tevékenységből (moz­gás, cselekvés) alakul ki. A beszéd: Ha a 6—8 hó­napos gyermek nem gagyog, nézessük meg orvossal, mert a hallásával lehet baj. A 2—4 éves gyermek selypes­sége, vagy a ritkábban meg­jelenő dadogása nem beteg­ség. Többségében mindkettő magától elmúlik ha 1—2 évet várunk. A gyereket az átmeneti beszédhibája miatt ne figyelmeztessük, ne pró­báljuk kijavítgatni. Ha 5 éves korig nem rendeződik a beszéd, akkor vigyük or­voshoz. Szoktatás: A gyerekbe a napi ritmus, napirend, a rend- és tisztaságszeretet, stb. a szokásrendszer kiala­kítása során épül be. Na­gyon fontos a pontosság, a rendszeresség. Ha nyugta­lanság, kiismerhetetlenség uralkodik a gyermek életé­ben, ha a kiszámíthatatlan rendszertelenség miatt egyre kevésbé tud beállítódni arra, hogy a következő pillanat­ban mi lesz, annál nyugta­lanabbá válik, testileg és szellemileg rosszabbul fejlő­dik. A kiegyensúlyozatlan állapotban lévő kisgyerek fokozottan ingerlékeny, nyű­gös, vagy tompán egykedvű. ALVÄS: A gyermeknek az életkorának megfelelő al­vásra szüksége van! Sokszor nem látszik álmosnak, de a megszokott időben feltétle­nül tegyük le. Mire ügyel­jünk lefektetés előtt? 1. Ne legyen túl fáradt, sok gyerek ilyenkor „túlpö­rög” és nehezen tud elalud­ni. Ha a szokásos lefekteté- si időszak előtt fáradt, ak­kor tegyük le korábban. 2. Ne legyen büntetés, ve­rés elalvás előtt. Ez az idő­szak legyen meghitt. Esti le­fektetés előtt énekeljünk, meséljünk a gyereknek. A két és fél — három éves gyerek nagyon szereti, ha arról szól a „mese”, hogy mi történt vele aznap, vagy ugyanazt a mesét szívesen hallgatja egymás utáni esté­ken is. 3. Alvás alatt ne fázzon, ne legyen melege, erős inge­rektől (zaj, fény) óvjuk. Táplálkozás: Az egészsé­ges csecsemő mindent mo­hón eszik. A rossz étvágyú gyerek nem úgy születik, hanem mi rontjuk el vala­hol. Általában bízzuk rá, hogy mit kíván. Sokszor az így kárba veszett munkát sajnáljuk („Neki főztem, mégsem eszi”). A követke­zőket ajánljuk: 1. Ha nem ízlik a gyerek­nek, ne erőltessük, ne töm­jük meg. Enni nem kell, hanem szabad. 2. Fáradtan, izgatottan le­hetőleg ne ültessük asztal­hoz. 3. Amikor még nem elég ügyes az önálló étkezésben és elfárad, segítsünk neki. 4. Evés előtt túl sokat ne várakoztassuk, az étel ne legyen forró. SZOBA- és ágy tisztaság: A korai szoba- és ágytiszta­ság nem a jólneveltség bi­zonyítéka. A gyereknek igen nehéz megtanulni a vizelet- és székletürítés szabályozá­sát. A nappali tisztaság más­fél-két éves korra alakul ki. A szoktatást akkor kezdjük, amikor már biztosan ül (kb. 10 hónap körül). Naponta maximum ötször, de csak 4 —5 percre ültessük bilire. Próbáljuk elkapni a pilla­natot, amikor szükségletét valahogy jelzi (toporog, el­vörösödik, stb.). Az ágy­tisztaság 3 éves kor körül alakul ki. Előfordul, hogy a már szoba- és ágytiszta gye­rek szórványosan visszaesik óvodás korban (elmélyülten játszik, fél, stb.) de ne tu­lajdonítsunk ennek jelentő­séget, főleg ne szégyenítsük meg. Ha azonban sűrűn elő­fordul, ennek gyakran lelki oka van (testvérféltékeny­ség, családi problémák, vá­lás. túlvédő vagy elhanya­goló nevelés, stb.). Dr. Héra Jó tudni... Hasznos háztartási tanácsok • • Örmény hímzések Megyénkben régi szép szo­kás a hímzés. Nem csu­pán a Sárközben, hanem másutt is mindennapos el­foglaltsága az idősebb asszonyoknak télidőben és esténként a varrogatás. A hagyományos, szép min­ták követése mellett min­den varrogató megpróbál­kozik időnként más vidék­ről. vagy más országokból származó érdekes, szép minták utánzásával is. Nekik adunk most két öt­letet, melyet tetszés sze­rinti színösszeállításban lehet kivitelezni. ... Magasabb lesz az ételek tápértéke, ha cukor helyett mézet használunk (teába, ká­véba, kakaóiba, főtt ételbe, tejberizsbe stb.) Ecet. helyett használjunk citromot sava­nyításra. A főzelékeket nem­csak rántással sűríthetjük, hanem tojás sárgájával is. ... A diót, melyet sütemé­nyek 'készítésére használunk, először a sütőben kissé me­legítsük tneg, ettől kellemes, aromás ízt kap. ... A fűszereket, a vaníliát, citrom- és narancshéjat min­dig legutoljára tegyük az ételbe, így jobban érezhető lesz az íze, illata. ... A fűszerek többsége fényérzékeny, ne tároljuk na­pos helyen. Gyorsabban el­veszítik kellemes aromájukat. ... A zöldség főzés közben nem sötétedik meg, ha né­hány csepp, citromot esöpög- tetünk rá. __A gyümölcssaláta szép sz ínt kap és nem bámul meg, ha citromlevet keverünk •hozzá. ... Előfordul, hogy ellágyul a mák- és diótöltelékünk. Ezen úgy segíthetünk, ha na­gyon finomra részéit keksz­masszát keverünk a töltelék­hez. ... A levesben a galuska akkor lesz finom könnyű, ha egy tojáshoz egy deka vajat, pici petrezselymet és annyi lisztet keverünk, amennyit a tojás víz nélkül felvesz. ... A húsleves aranysárga desz, ha kevés sárgarépát fi­nom reszelőn megreszélünk, pici zsírban megpároljuk, át­szűrjük és a levét főzés köz­ben a levesbe öntjük. ... A mélyhűtött hasábbur­gonyát fagyosan tegyük a for­ró zsírlba vagy olajba. így ke­vés zsiradékot szív magába. Levesszűrőbe szedve csepeg­tessük le a "zsírt róla. ... Zsír nélkül is készíthe­tünk pecsenyét, alufóliában. A megmosott, megsózott, fű­szerezett hússzeleteket jól be­csomagoljuk, hogy mindenütt zárt legyen, de azért a hús és az alufólia között a sütés köz­ben fejlődött gőznek helye maradjon. Ha a hús megsült (ugyanannyi idő szükséges hozzá, mintha tepsiben süt­nénk), kicsit kinyitjuk az alu­fólia-lemezt, és ha még nem ólég piros a pecsenye, rövid időre visszatesszük. ... A (héjában főtt burgo­nya sokkal több tápanyagot, vitamint őriz meg, mint a meghámozott burgonya. Erről különösen télen, vitaminsze­gény időszakban ne feledkez­zünk meg. ... A gombaétel még hűtő- szekrényben sem tárolható. ... A jól záródó edényben hamarább megpuhul az étel, mert nagyobb 'benne a gőz nybmása. ... A süteményeket tojás helyett cukrozott tejjel is be­kenhetjük, attól is szép fényt •kapnak. ... A zöldségfélét mindig forrásban lévő vízbe tegyük, mert így több vitamint ment­hetünk meg. ... (Párolásnál a húst min­dig fanró zsiradékra tegyük, ez a fehérjét összehúzza, így védőréteg keletkezik, amely megakadályozza, hogy a hús­ból az értékes tápanyagok ki­lúgoz ódjanak. ... A kávé könnyen átveszi a szagokat, ezért mindig szá­raz helyen kell tartanunk, jól zárható bádogdobozban, por­celán- vagy üvegedényben. A tárolóedénybe szórt őrölt ká­vét ajánlatos jól lenyomkod- ni és légmentesen lecsukni, hogy az illata el ne párolog­jon. Változó üvegdivat Változik-e az üvegdivat, mit vásárolnak itthon és külföldön? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Drescher Ká­rolyt, az Ajkai Üveggyár fő­mérnökét, aki a több mint 20 országba induló csiszolt kelyhek, tálak minőségéért, külleméért felelős. — Igen, az üvegdivat is változik — mondja a főmér­nök. — Itthon igényesebbek lettek a vásárlók. Senki sem veszi már a régi, lófejjel vagy Lánchíd-mintával dí­kézi csiszolást igényli. Elter­jedtek a forgócsillagos min­ták, de a legmodernebb rit­ka és mély csiszolású poha­rak nálunk még nem kere­settek. — Mit keresnek a külföl­di vásárlók? — Ez teljesen eltérő orszá­gonként. Az utóbbi időben a külföldi megrendelők oly­kor meghökkentő elképzelé­seinek kellett eleget tenni. Ezeknek az újdonságoknak közös jellemzője, hogy for­jele a hosszú, vékony, a po­hárrésszel egybefújt, vala­mint a többszörösen dom,- borított, fúvással formázott szár. Természetesen meg le­het határozni az egyes or­szágok ízlését is, amely fő­leg az illető ország étkezési hagyományaival magyaráz­ható. Az angol és az ameri­kai vásárlók például a ha­gyományos ólomkristály mintázatú és formájú kely- hekből meghökkentően nagy méretűeket, 20—25 cm át­mérőjűeket is rendelnek. A franciák a csillogó, csiszolás nélküli, de elegáns formájú ólomkristály kelyheket kérik, úgy mondják,- ebben érvé­nyesül leginkább a vörös bor szép színe, ök rendelik a nagy átmérőjű bóléskészlete- ket is. Az NSZK-beli vásár­lók kedvelik leginkább a ro­mantikus stílust, az ő ízlé­sükre csiszoljuk a kelyhekre a matt-rózsát. Az olaszok a tömör, vastag szárú kelyhe­ket keresik, s Ausztriában, Nyugat-Németországban újabb és újabb vonalú sö­röskorsókat várnak tőlünk. — Mit kaphatnak mindeb­ből a hazai vásárlók? Poharak. szített hamutálakat. Helyet­tük — még ha olcsó káli üvegből is — ízlésesen csi­szolt, modern formájút ke­resnek. De nemcsak a for­mák változnak, hanem a fel­használási terület is. A tá­lalószekrényekből az üvegké­szítmények felkerültek a fű­szeres polcokra is. Egyre többen keresik a különböző formájú üveg fűszertartókat, amelyeket parafadugó vagy fafedél zár le. Ugyancsak népszerűek a zárható, mézes­poharaink és a kecses vonalú ecetes- vagy olajoskancsóink is. A félgömb alakú kelyhek helyet kaptak az uzsonnás- asztalokon is, gyakran ezők- ben tálalják a sós süteményt vagy a ropit. Nagyobb mé­retű kelyheinket keresték már fésülködőasztalra, bizsu­tartónak is. Mindemellett itthon is egyre keresettebbek az ólom- kristálykelyhek. Legnépsze­rűbb még ma is a már több, mint százéves szudéta min­ta, amely a legaprólékosabb májukat nem lehet sem automatákkal, sem pedig préssel utánozni, még a ke­vésbé szakavatott szem is észreveszi, hogy kézi munka eredménye. A kelyheknél ennek a legszembetűnőbb — Gyakorlatilag minden­ből szállítunk a hazai piacra. Ajkai bemutatóüzletünkben valamennyi különlegességből kapható néhány darab. Innen válogathatnak a kereskedők, és megrendelésre bármelyi­ket elkészítjük a hazai fo­gyasztóknak is. BARTA ÉVA Kristályvázák. a hóhért akasztják — Szóval össze-vissza — Amikor A vérfagyasztó cím mö­gött olyan esemény rejtőzik, amely kez­detben ártatlannak indult. Az úgy volt, hogy interjú- alany lettem. Az interjú tét­je igen komoly volt: egy is­kolai érdemjegy. Az interjú­voló is komoly férfi volt, már tízéves is elmúlt. Jött, igen határozottan, csak előre, egyenest. Mellőzte a formaságokat, azonnal mun­kához látott. Hozott blokkot, benne voltak a kérdések, egész halom. A riporter ké­szült. A hízelgő eseményben csak az zavart, hogy mintegy vé­letlenül kerültem a horgára, neki teljesen mindegy volt, kivel beszél, csak újságíró le­gyen. De aztán lefegyverzett az érdeklődésével, amely szi­lárd volt, mint egy jéghegy. — Tessék nekem elmonda­ni — néz bele a füzetébe szi­gorúan —, hogyan készül egy cikk. Elejétől végig. Nekiveselkedem. Gondosan jegyez. — Hány perc alatt készül el egy cikk? — rám fogja a ceruzáját, mint egy pisztolyt. — Hogy-hogy hány perc alatt? örák alatt, édes öre­gem, napok alatt, mit tudom én... állapítja meg rosszallóan. — Na, hagyjuk. Akkor azt kér­dezném meg: hányat tetszik írni egy évben? — Egy évben? Egy évben rengeteget... Egyáltalán : rengeteget! Mindig többet, mint... — Szóval nem tetszik tud­ni — szögezi le. Akkor azt kérdezném: (milyen dolog cik­ket írni, könnyű vagy nehéz? Végre Valamire tudom a választ! Nehéz... — Akkor meg minek tet­szik csinálni? — mered rám a ceruzapisztoly. Hű, a mindenségit... Még, hogy minek ... Kicsikét vár. — Kérdezzek könnyebbet? — mondja aztán elnézően. — Jó, akkor azt kérdezem, hogy miről tetszik szeretni legjob­ban írni... — Nem értem a kérdést — mondom megtörtén. — Hát úgy értem... — ez már improvizálás, (kutatóan járatja a szemét a falakon, majd diadalmasan kiböki: — Például állatokról vagy em­berekről ? — Ez jó kérdés — adom be a derekam. — De nemigen tudok rá felelni. Tudod, én borzasztóan szeretnék álla­tokról írni, de nem megy, mert az emberek annyi dol­got adnak, hogy az állatokra már nem maiad idő... — Kár — mondja a ripor­ter őszintén és vakaródzik egy keveset a ceruzájával. Aztán a jegyzeteibe merül — következő kérdésem : kell-e tudni a riporternek fogalmaz­ni? — Nem gondolod, hogy ez kicsit furcsa kérdés? — Nem — mondja határo­zottan. — Szerintem logikus. Nézi, hogy kotorászok a ci­garettám után. Nézi, hogy ke­resem a gyufát. — Azt szeretném még kér­dezni — folytatja aztán tü­relmesen —, hogy milyen ér­zés Cikket írni? — Figyelj ide — mondom kétségbeesetten —, ha folyton rám fogod azt a pisztolyt... A ceruza fölemelkedik, aztán leszáll az asz­talra. — Nem is gondoltam ... — motyogja az ifjú. — Azt hit­tem, ez csak egy ceruza... Hát ez az. Az ember azt hi­szi, csak egy ceruza... HALLAMA ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents