Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-10 / 292. szám
1976. december 10. "TOLNÁN, , ^PUJSAG 3 Bognár Mihályné: pontosabb is lehetne... Családanyák — és szakmát tanulnak. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egyikük sem gondolta, hogy egyszer majd műszerész lesz. örülhettek, ha segédmunkásnak felvették őket. Aztán jött a vidéki ipartelepítés: Szekszárdon Bőrdíszmű, Műszergyár, BHG, BKV lett, s számos munka- alkalom. Ma 8—10 éves szakmai gyakorlattal, szakmai képzettség nélkül dolgoznak a férfiakkal „egyenjogúsí- tott” nők. De ha nincs szakmájuk, hogyan lehetnek egyenjogúak? Az igények jelentkeztek: az asszonyok tanulni akartak. A lehetőség kevés. A nyáron sikerült egyezséget kötni az illetékeseknek, s szeptembertől a szekszárdi műszergyárban 35 családanya és három férfi kezdte meg a műszerész-szakma elsajátítását. Tízhónapos intenzív oktatás, mindennapi elfoglaltság után jövő nyáron már vizsgáznak, szakmájuk lesz. Felvételeink a gyár tanműhelyében készültek, gyakorlati foglalkozáson. Hazafi József Fotó: Gallé Tibor A lehőci holt Dunától induló öntözőfürt fővezetékét, amely a tolnai, a mözsi, a sióagárdi tsz-eket és a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmpdi kerületét látja el öntözővízzel, átfúrással viszik át a 63-as út alatt. A Dél-Dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat két dolgozója, Mátrai Sándor és Szabó István az út melletti betonaknák zsaluját bontja. A könnyűipari beruházások tapasztalatai A könnyűipar 25 jelentősebb vállalati beruházásának egyesztendős műszakigazdasági mérlegét vonták meg a minisztériumban. Az 1974-ben üzembe helyezett, összesen csaknem 2 milliárd forint értéket képviselő beruházások 18 ruházati, 5 bútoripari, egy papírfeldolgozó vállalat és a fővárosi Patyolat fejlesztését, bővítését szolgálták. Az 1975-ös év eredményeit alapul vett felmérés során megállapították, hogy a megvalósítás tíz helyen a tervezettnél hosszabb időt vett igénybe. A textil- és a ruházatipari beruházásokra még építettek, amikor az új berendezések egy része már munkába állt. Főként az építőanyagok és a gépek árának emelkedése miatt négy beruházásnál jelentős mértékben túllépték a költségelőirányzatot. Ezt a negatív tények közé sorolták, azt viszont kedvezőnek tartották, hogy kilenc vállalat és két szövetkezet túlteljesítette a szociális és munkakörülmények javítását célzó beruházásait. Az új termelőberendezéseket átlagosan elfogadható mértékben hasznosítják. Legtöbbet a textiliparban „dolgoztatják” az új gépeket, ahol háromműszakos a munkarend. A jellemzően kétműszakos bútoriparban egyes gépegységeket nem tudtak kihasználni. A gazdaságosabb üzemeltetést sokhelyütt hátráltatta a munkaerőhelyzet is. Sok vállalatnál ezen üzemszervezési kezdeményezésekkel kívántak segíteni, követve az élenjárók, így például a Zalaegerszegi Ruhagyár, a Férfi- fehérneműgyár és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár példáit. Az értékelés összegezéseként megállapították, hogy a további beruházások kezdési időpontját, ütemét az eddigieknél körültekintőbben kell előírni, s különösen a nagyobb építkezésekkel együttjáró fejlesztések esetében megalapozottabban kell elvégezni a költségszámításokat. ö § iël«sï j A TERMELŐSZÖVETKEZETI közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a 23 százalékos termelésnövekedést csökkenő dolgozói létszámmal érték el. öt év alatt csaknem 120 ezerrel lett kevesebb a közös munkában részt vevő aktív korú emberek száma. Az V. ötéves terv, mint ismeretes, újabb 130 ezer fős munkaerő-csökkenést irányoz elő a tsz-ekben és ezzel együtt 25 százalékos termelésfejlesztést. Ugyanakkor a népgazdaság egészében évek óta munkaerőhiánnyal küzdünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fiatalok, amikor munkahelyet választanak, sok mindent mérlegelnek és csak akkor döntenek a tsz mellett, ha biztosak abban, hogy megtalálják számításukat. Tapasztalatból tudjuk, a tények, a számok is azt bizonyítják, hogy az ipari vállalatok, más munkahelyek kedvezőbb feltételei — a 8 órás munkaidő, a biztos kereset, a magasabb színvonalú szociális ellátottság, a kulturáltabb körülmények — gyakran erősebbnek bizonyulnak, mint egyes, főképp a kedvezőtlen adottságú, gyenge tsz-ek vonzereje. Se a fiatalok, se a szakemberek nem vállalnak szívesen munkát ezekben a bizonytalanul gazdálkodó szövetkezetekben és ez persze tovább növeli az ilyen gazdaságok gondjait. Eltérő módon megy tehát végbe a nemzedékváltás az egyes tsz-ekben. Az erős, gazdag szövetkezetekben ugyanis nincs munkaerőgond, azokba elegendő fiatal jelentkezik. Közismert az is, hogy a szövetkezeti fiatalok elsősorban a gépesített ágazatokban, a korszerű munkahelyeken dolgoznak szívesen. A régi, elhanyagolt állat- tenyésztő telepeken alig- alig lehet fiatalt találni. Mindezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a tsz-ek csak úgy tudják teljesíteni az elkövetkezendő években a növekvő termelési feladataikat, akkor lesz elegendő szakképzett fiataljuk, ha javítják, korszerűsí- _ tik a munkavégzés feltételeit és segítik az életkörülmények fejlődését is. Ezért van olyan nagyszerepe a tsz-ekben is a technika, a kemizálás térhódításának. A gépek, a gyomirtó vegyszerek, az etetőberendezések, a szállítószalagok nemcsak a munkát könnyítik meg nemcsak a kaszálástól, a zsákolástól, a lapátolástól szabadítják meg az embert, hanem egyáltalán már a termelés nélkülözhetetlen tényezői. Vagyis: ezek a korszerű eszközök rengeteg munkáskezet is helyettesítenek, viszont csak akkor hasznosulnak jól, ha tapasztalt, hozzáértő emberek bánnak velük. Az első tehát az ember, akiért és aki által a gazdasági fejlődés végbe megy. Jelenleg a tsz-ekben mintegy 640 ezer aktív korú személy dolgozik rendszeresen. A járadékosok és nyugdíjasok száma valamivel meghaladja a 400 ezret. A szövetkezetekben az aktív korú tagok átlagos életkora most 41 év, vagyis 3 évvel alacsonyabb, mint 1971-ben volt. Figyelemre méltó az is, hogy a tsz-ben dolgozók csaknem egy harmada már 1945 után született. A szakmunkások száma pedig megközelíti a 110 ezret. Számot vetve a változásokkal, megállapíthatjuk, hogy ma mintegy 360 ezer ember — az aktív korú tsz- keresők többsége — már nem kötődik a hagyományos paraszti életformához és életkora, képzettsége, munkájának jellege révén iparszerű munkafeltételeket igényel. Pártunk életszínvonalpolitikájának megfelelően, a IV. ötéves terv idején jelentősen növekedett a tsz- tagok és alkalmazottak közösből származó jövedelme. Az aktív dolgozókra jutó havi átlagkereset 53 százalékkal nőtt, az 1970. évi 1790 forintról 2750 forintra emelkedett. Ez a növekedési ütem csökkentette a tsz-dolgozók és az állami ipar munkásainak a keresete közötti különbséget. A tsz-ekben a fizikai munkát végzők havi átlagkeresete 1975-ben 11 százalékkal volt kevesebb az állami ipar, és 7—8 százalékkal az állami gazdaságok fizikai dolgozóinak a kereseténél. Figyelembe kell azonban azt is venni hogy a termelőszövetkezeti havi keresetek mögött mintegy 27 százalékkal több munkaidő- teljesítés állt, mint akár az állami iparban, akár az állami gazdaságokban. Természetesen az említett adatok országos átlagszámok, melyek nagy különbségeket takarnak. Például a Komárom megyei tsz-ekben a havi átlagkereset mintegy 800 forinttal haladja meg a Zala megyei tsz-ekben elérhető havi átlagkeresetet. Sőt, ugyanabban a tsz-ben is többet keres például a traktoros, mint mondjuk az éjjeliőr. A háztájiból származó jövedelmek megítélésénél pedig figyelembe kell venni, hogy azokat nem egy-egy tsz-tag, hanem gyakran az egész család éri el megfeszített munkával. A XI. PÂRTKONGRESZ- SZUS határozata szerint az elkövetkező években a tsz- tagok jövedelme is olyan arányban növekedhet, mint a munkásoké. A rendes, szorgalmas munkának így a tsz-ekben is meg lehet az anyagi elismerése. T. B. (Következik: A szövetkezetek gazdája a tagság.) A Volán vöröskeresztesei A Volán U-es vállalatánál mindenki ismeri és elismeri az üzemi Vöröskereszt munkáját. A szervezet titkára Varga Istvánná — aki párt- propagandista is — élvezi a dolgozók bizalmát. Jó a szervezeti élet, 110 vöröskeresztes tag segítségére támaszkodhat. Munkájukkal felbecsülhetetlen „értéket” hoznak létre az évenként többször is megtartott ingyenes véradással. Idén 90 Volán-dolgozó adott vért, de még ebben a hónapban is tartanak véradónapokat. A véradás megszervezéséibe tulajdonképpen egész évben készülnek. A Vöröskereszt-aktívák munkáj át segítik a párt- és a szakszervezeti bizalmiak is. A vállalat dolgozóinak többsége utazó. Sikerült kialakítani közöttük a szemléletet: ma én adok vért, mert megtörténhet, hogy holnap nekem lesz rá szükségem. A Vöröskereszt munkája sokrétű. Időközönként tisztasági napokat rendeznek az üzem területén. Ellenőrzik az elsősegélynyújtó ládák felszereltségét, az üzemi orvos és az asszisztensnő segítségével. A nők részére megszervezték a rákszűrést, ezt évenként megismétlik. A nyáron a szakszervezettel közösen kis- maimatalálk oz ót tartottak, erre karácsony előtt ismét sor kerül. A Volán Vállalatnál a nyugdíjasokkal váló törődés nem szűkül le az öregek napja évenkénti megrendezésére, amikor hivatalos keretek között, fehér asztal mellett találkoznak. A nyugdíjas dolgozók gyakran meglátogatják az üzemet. Egyszer kirándulásra, máskor kötetlen beszélgetésre kapnak meghívást. A találkozások lényege: a baráti kapcsolatok ápolása. A nyugdíjas ne érezze, hogy nyugdíjba vonulásával az „utcára került”. Az üzemiben szívesen látják, amikor bemegy. A kismamákat és a betegeket is látogatják. A megláto- gatottak többsége jónéven fogadja a látogatást. Az egészséges életmódra való nevelést fontosnak tartják. Az üzemPorvos, dr. Metzinger Éva elnöke a Vöröskereszt-szervezetnek. Gyakran tartanak filmvetítéssel egybekötött előadást az elsősegélynyújtásról, az egészséges életmódról, a testápolásról. A szervezeti életről1, a taggyűlések látogatottságáról is beszámolt Varga Isfvánné, a városi Vöröskereszt legutóbb megtartott vezetőségi ülésén. Felelősséggel látja el funkcióját, amelyet pártmegfoiza- tásnak tekint. (i-é.) Vasfűrész és reszelő — a szakma alapjainak kellékei
