Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
1976. december 9. ^PÚJSÁG 3 Betakarják a halak abrakját A telelők szűrőrácsát időnként meg kell „piszkálni” Munka közben A biritói halász Jól megtermett kutyák őrzik Biritón a telelőkbe rakott harminc vagon halat. Ez az idei termés. Hektáronként 26 mázsa. Rengeteg. Évek óta a legjobb eredményt produkálják az országban a biritói halászok, a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz tagjai. A. legfőbb érdem — Csorna János -elnök szakmai irányítása mellett —Heiszler Istváné, a brigádvezetőé, aki halász, kőműnak, pedig kényes állatok — mondja a tapasztalt halász. — Mi a legszebb a tógazdasági munkában? A lehalászás? — Nem. Annál szebb nincs, mint a próbamérés. Tanyát csinálunk, etetéssel odacsalogatjuk a halakat a tó egyik részébe, kifogunk néhányat, és megnézzük: mennyit gyarapodott, milyen a színe. A jó Ihalszín: kékeszöld. Ha vés és vadászember. Mindhárom mesterségre szükség van Binitóm és Heiszler István nagyon sokat tett a szövetkezetért mindegyik munkában. Puskájával a halakat óvja. Nem gémekre és gólyákra lövő1 döz, hiszen azok védett madarak, s noha az idén, a száraz nyárban százával jötték a tóra, a vadász csak riasztott. A vidra az egyik ellenség Heiszler István tizet ártalmatlanná tett már a szép, de gyűlöletes halzabá- Idkból1. A pézsmapocok nem bántja a halat, de üregeket fúr a töltésbe. Állandó ellenfél. Legalább ezret elpusztított eddig a brigád vezető: „odapörköl” a víz felszínén úszó pocoknak. Ha megsüly- lyed valahol a gát, jelzi a pézsmapocok tömegszállását. Előkerül az ásó. Ezekben az enyhe telekben még szaporodnak is, nemhogy ritkulnábetegséget észlelünk, adagolni kell a megfelelő gyógyszert. A próbamérés négy hónapig tart, június elseje után. Együtt van az elnök, az agro- nómus, a halász. Gyönyörködünk az eredményben. De nemcsak ez a vizsgálat történik, hanem kéthetenként vízmintát küldünk Pestre, laborban nézik meg, jó-e a tápanyagtartalom. — Biritón nem volt mindig tógazdaság. Nyilván nem itt tanulta a mesterséget. — A halászatot Dunaföldváron tanultam, tizenhárom éves koromtól: 1940-től halásznapszámos gyerek voltam 1945-ig. Apám Pakson vízi malommal őrölt a két háború között. Negyvenöt után csavarogtunk jobbra-balra, loptuk a vizet, aztán 47-ben megalakult a paksi halászok szövetkezete, be akartam lépni én is. Nem vettek föl, mert két hónap hiányzott a huszadik évemig. Elhívott egy kőműves, inasnak. Két év alatt megszereztem a segédlevelet. Kőművesként dolgoztam öt évig. Akkor hívtak a téeszbe, eljöttem és itt vagyok, 1953. január 1-től. Hat évig a Dunán halásztam. Létrehoztuk Biritót, én lettem a tógazdaság vezetője már az első évben, 1959-ben. — Ha kőműves volt, miért hívták halásznak? — Tudták rólam: bolondulok a vízért. Látták, hogyan halászok. Mielőtt kőműves- inasnak álltam, fél évig kishalász voltam, sokszor egymás közelében fogtuk a halat a szövetkezeti emberekkel, egy vízen. Nem is ment rosz- szul, de én meguntam, hogy húszéves létemre nincs semmi szabad időm. — Kőművesként mit épített a szövetkezetben ? — Mindent, ami megtalálható Biritón. Raktár, szolgálati lakás, két góré, harminc- vagonos magtár, bognárműhely. Csak a tömegmunkákhoz, falazáshoz kellett hívnom kőműveseket, egy-egy hét végén, és persze segítettek a halásztársaim is, a kiszolgálásban. Az alapozás, Heiszler István előkészítés, ajtó-, ablakfestés, minden az én kezem által készült el. Típusterv szerint dolgoztunk és a tervező nem akarta elhinni, hogy olyan olcsón megcsináltuk az épületeket. — Mi a legnehezebb a munkájában: a halászat, a kőmű- vesség vagy pedig a vezetés, az emberek irányítása? — Egyik sem könnyű. — Szereti a halételeket? — Hetenként kétszer eszem meg a halat, többször nem. A halásztanyánkon én főzök, otthon az asszony. GEMENCZI JÓZSEF Kép: Gottvald Károly MINDENKOR fontos feladatának tekintette az MSZMP, hogy a mezőgazda- sági szövetkezetek szervesen beilleszkedjenek a népgazdaságba és tervszerűen járuljanak hozzá a szocializmus építéséhez. Mindig váltottuk, hogy a tsz nem csupán gazdasági egység, hanem emberi közösség is és nemcsak a terméshozamok növekedése fontos, hanem az emberek élet- és munkakörülményeinek javulása, művelődése, politikai fejlődése is. Űj paraszti élet alakult ki a tsz-ekben, sőt azt is megállapíthatjuk, hogy a közös gazdaságok űj körülményei között a régi értelemben vett paraszt kifejezés használata szinte már teljesen indokolatlan. Az utóbbi években kezdett nagyobb teret hódítani a tudományos és technikai forradalom is a magyar mezőgazdaságban. Ez a folyamat tart ma is. A szövetkezetek nagyüzemi keretei — jelenleg 3370 hektár az átlag terület — módot adnak a korszerű gépek, vegyszerek, termelési eljárások hatékony alkalmazására. Nincs szükség tehát újabb egyesülésekre. Üjra biztonságosabban termelhetnek a tsz-ek, és ismét gondolhatnak a célszerű beruházásokra. A tsz-eken belül kialakult munkamegosztás lehetővé és szükségessé tette az emberek specializálódását, azt, hogy az egyes munkakörökhöz szükséges szakismereteket jól megtanulják. A gépek, a korszerű berendezések megköny- nyítették és termelékenyebbé tették a munkát. Jellemző, hogy ma már a tsz-ek termelési költségeik 60 százalékát ipari eredetű anyagokra, eszközökre fordítják. Tért hódítanak a termelési rendszerek a tsz-ekben, egyre inkább iparszerűvé válik a termelés. Sok összetevője van annak, hogy a közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a mezőgazdasági termelés együttes 17 százalékos fejlődési ütemét meghaladva — változatlan áron számítva —, 23 százalékkal növelték a termelésüket. összességében, a korábbiaknál sikeresebben, tervszerűbben teljesítették feladataikat. Közismertek a búza- és a kukoricatermesztésben elért nagy hozamok. Ez tette lehetővé, hogy a kenyérgabonabehozatal feleslegessé vált, sőt a tervidőszak második felében jelentős exportra is lehetőség nyílt. A közös gazdaságoknak is jelentős részük van abban, hogy terven felül több milliónyi sertést hizlaltak. Szép eredmény az, hogy az 1970. évi, egy főre jutó hústermelés 101 kilóról 1975- ben már 140 kilóra emelkedett! A kétségtelenül számottevő sikerek mellett egyes fontos ellátási cikkek termelésében — mint a tej, a friss zöldség, a cukorrépa, a dohány — a mezőgazdaság elmaradt a kitűzött céloktól. Elmaradt a többi között azért, mert a termelés közgazdasági feltételei nem ösztönöztek kellően erre. Nem számíthattak a tsz-ek elegendő kézi munkaerőre sem. Egyes növények termelésének a gépesítése viszont nem fejlődött kielégítően. Sőt: több zöldség- és gyümölcsféle termelésének gépesítése továbbra is megoldásra vár. A szövetkezetek — törvényes lehetőségeikkel élve — a IV. ötéves terv idején 40 százalékkal növelték úgynevezett kiegészítő tevékenységüket. Szolgáltatásaikkal különféle lakossági szükségleteket elégítettek ki, munkaalkalmat teremtettek tagjaiknak és a helybeli lakosoknak. Fokozták az ipari bedolgozást és bizonyos közszükségleti cikkek előállítását. A tények azt mutatják, hogy a szövetkezetek rugalmasan gazdálkodtak, igyekeztek kihasználni a helyi adottságokat, lehetőségeket és gondoltak a jövőre is. Felhasználható jövedelmük — minden eddiginél nagyobb részét — több mint 25 százalékát fordították fejlesztésre, oszthatatlan vagyonuk gyarapítására. A termelésfejlesztést segítő állami támogatással és hitelekkel 1971—1975-ig több mint 53 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg. Felépítettek a többi között 210 szakosított sertéstelepet és 313 szakosított szarvasmarhatelepet. Ezek megépítése, berendezése közben — megfelelő körültekintés és kellő tapasztalatok hiányában — támadtak nehézségek, történtek hibák. Emiatt a telepek egy része sok gondot okozott. Megfelelően éltek a szövetkezetek a törvényben biztosított működési és gazdálkodási önállóságukkal. Az elért eredményeket azonban elsősorban a párt bevált agrár- politikája alapozta meg, mely összekapcsolta a szövetkezeti parasztság érdekeit, törekvéseit a terv főbb termeléspolitikai célkitűzéseivel, biztosította a megfelelő ösztönző közgazdasági feltételeket, a szükséges gépeket, eszközöket, anyagokat a tsz-tagok szorgos munkájához. AZ V. ÖTÉVES TERV az eddiginél nehezebb feladatokat ró a tsz-ekre. Az évi 3,2 —3,4 százalékos együttes mezőgazdasági termelésnövekedést csak úgy lehet elérni, ha a közös gazdaságok évente 5—6 százalékkal többet termelnek. Nyilvánvaló, hogy e célt csak az erőforrások minél hatékonyabb hasznosításával érhetik el. T. B. Következik: Korszerű munka — jobb élet. ÁFÉSZ-ek : Nincs holt szezon Pa felvásárlásban A MEGYE fogyasztási szövetkezeteinek felvásárlói tevékenységéről beszélgettünk Szoboszlai Jenővel, a MÉSZÖV szövetségi titkárával. — Holt szezonnak tekinthetjük a téli hónapokat? — Semmiképpen sem. A felvásárlási munkában nincsen holt szezon. Egy bizonyos, a mostani, téli időszakban lényegesen kevesebb terméket veszünk át tagjainktól, mint az év más időszakaiban. Ennek ellenére a tél nagyon fontos az ÁFÉSZ-ek munkájában: a felkészülés, a termelés szervezésének, kidolgozásának időszaka. Most tervezzük jövő évi felvásárlásainkat, s megyeszer- te most kötik a szövetkezetek a tagokkal a termelési szerződéseket. — Visszatekintve az év eddig eltelt tizenegy hónapjára, lát-e valami különbséget a korábbi évekhez viszonyítva? — Feltétlenül. 1976-ban a felvásárlás és értékesítés reflektorfénybe került. Az V. ötéves terv törvénye számos határozat — köztük az 1016-os számú kormányhatározat, amely a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelésének szervezésével, segítésével foglalkozik — nagyon fontos feladatokat ró a fogyasztási szövetkezetekre. Ez a körülmény nagyon is meghatározta egész évi tevékenységüket, s többek között ezért is különbözik az idei esztendő a korábbiaktól. — Milyen eredmények születtek a felvásárlásban? — Bevezetőben annyit- hogy a jó munka érdekében az év sorún számos intézménnyel, vállalattal kötöttünk együttműködési megállapodást. Azt akarjuk elérni, hogy a kisgazdaságok mielőbb eleget tegyenek a hármas követelménynek: legyenek önellátók, segítsék a helyi ellátást és végezzenek árutermelést. Ami az eredményeket illeti, az idei esztendőre 234 vagon zöldség, 32 vagon krumpli és 21 vagon gyümölcs termelésére kötöttünk szerződést a kistermelőkkel. A szerződésekben, a tervekben szereplő mennyiségek jóval meghaladták az elmúlt évieket, átlagosan 8—12 százalékkal. Sajnos csak papíron. Nos, az okokat elsősorban az év rendkívül kedvezőtlen időjárásban kell keresnünk. Két példát mondok erre. A kora tavaszi fagyok nagyon kedvezőtlenül befolyásolták a gyümölcstermést. Tavaly 66 vagon meggyet vásároljunk fel, ezzel szemben az idén csak 29-et, cseresznyéből a tavalyi 36 vagon helyett az idén csak 24 vagonnyit adtak át a termelők. Hasonló a lemaradás a paprika, borsó, bab, uborka és más zöldségfélék felvásárlásánál is. Itt már nemcsak a tavaszi kedvezőtlen időjárás, de a rendkívül aszályos nyár is közrejátszott. összességében a megye 18 fogyasztási szövetkezetében az idei esztendőre 258 millió forint értékű mezőgazdasági termék felvásárlását tervezték. Mostani becsléseink alapján arra számíthatunk, hogy terveinket 94—96 százalékban tudjuk teljesíteni. — Szoboszlai elvtárs, hogyan ítéli meg a termelői kedvet? Egyáltalán, mit tesz a MÉSZÖV, s mit tesznek a fogyasztási szövetkezetek, hogy a termelői kedv növekedjék? — Szerintem, — s ezt az elmúlt egy-két év jó eredményének könyvelhetjük el — termelőink kedve jelentősen nőtt, szívesebben és nagyobb lelkesedéssel végzik a munkát, mint évekkel ezelőtt. Ennek legfontosabb bizonyítéka, hogy megyénkben ez évben ugrásszerűen emelkedett a különféle szakcsoportok száma. Az év első háromnegyedében 2 galambtenyésztő, 6 kertészeti, 2 fóliasátras zöldsétermelő, 2 gyümölcstermesztő, 1 tojástermelő és 1 májlibatermelő szakcsoport alakult. A termelői kedv egyik legfontosabb meghatározója a termelési biztonság. A jövőben még szélesebb körben kötjük meg a termeltetési szerződéseinket, s lehetőségeinkhez mérten javítjuk a felvásárlói munka minőségét, örvendetes, hogy megyénk ÁFÉSZ-ei máris birtokában vannak a jövő évi TOLNA- KER és konzervgyári felvásárlási árajánlatoknak, amit továbbítanak a termelőknek, akik már előre kalkulálhatnak az új árakkal. Visszatérve az előbb említett felvásárlói munkára, mind minőségben, mind pedig mennyiségben szeretnénk előre lépni. A kérdés fontosságát jelzi, hogy az év során a MÉSZÖV elnöksége többször napirendre tűzte a felvásárlás kérdését, s az egyes ÁFÉSZ-ek igazgatóságát beszámoltatta erről a munkáról. Fontos feladatunk, hogy a jövő évben javítsuk a felvásárlás személyi feltételeit. Máris eredményt értünk el, hiszen a közelmúltban indítottunk egy felvásárlói szaktanfolyamot, 23 hallgatóval. Az eredményekhez tartozik, hogy a MÉSZÖV elnöksége az év során a megyei közös fejlesztési alapból jelentős anyagi támogatást: közel 2 millió forintot adott néhány fogyasztási szövetkezetnek a felvásárlói munka javításának anyagi fedezetére, a különféle élelmiszer-gazdasági létesítmények megvalósítására. így például Simontor- nyán új felvásárlóhely építését kezdték meg, a Szekszárdi Kisállattenyésztő Szövetkezet néhány ÁFÉSZ- szel közösen baromfivágó helyet épít. A termelési kedvhez és a termelési biztonsághoz tartozik az is, hogy fogyasztási szövetkezeteink tagjaik részére különféle termelői hiteleket is nyújtanak, s a munkájukhoz szakmai támogatást is adnak. — Melyek a legfontosabb jövő évi tervek? — Az idei 258 helyett a jövő évre 270 millió forint értékű mezőgazdasági termék felvásárlását tervezzük. Nyugodtan mondhatom: terveink nem túlzóak, hiszen sokat dolgoztunk a termelés megalapozásán, szervezésén, támogatásán. Ha az időjárás kedvez, jelképesen szólva a mi munkánk gyümölcse is beérik a jövő esztendőre. VARGA JÓZSEF ÁFÉSZ-egyesü lések tapasztalatai Az ÁFÉSZ-egyesülések pénzügyi és számviteli kérdéseit, az e téren teendő intézkedéseket tárgyalták meg a közelmúltban a PM. Bevételi Főigazgatóság megyei hivatala és a MÉSZÖV illetékesei. A megbeszélés célja az egyesülések zökkenőmentes lebonyolításának biztosítása, az e területen jelentkező ÁFÉSZ-munka segítése volt.
