Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
1976. december 8. KÉPÚJSÁG 3 AZ ÉPÍTÉSVEZETŐ Csak ne hivatalnokul! TÓTH SÁNDOR az első ■magyar atomerőmű építésvezetője. Néhány adat a személyéről: 51 éves, 190 centi magas, a súlya 110 kiló, Orosházán 1944-ben segédvizsgát tett az ácsszakmából, aztán Debreceniben szerzett általános építőipari ismereteket, közben a budapesti dunai hidak újjáépítésén dolgozott, majd Borsodban, olyan munkákon, mint a Hejőcsabai Cementgyár építése, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem felépítése, a kazincbarcikai létesítmények. Tizenkét évig irányította Székesfehérváron az öntöde, a présmű és a szé- lesszalag-hengermű elkészítését, mint építésvezető. Ezért a Munka Érdemrend bronz fokozatával1 tüntették ki. Mielőtt Paksra küldték, Százhalombattán tevékenykedett, a hőerőmű bővítésén. A 22-es Állami Építőipari Vállalat igazgatója a legnagyobb elismeréssel írt Tóth Sándor munkájáról abban a ■levélben, amellyel az atomerőmű építéséhez „irányította”, 1975. január 29-i keltezéssel. — Az élteit, csaknem két esztendő alatt melyek voltak a nagyobb munkák az erőmű építésében? — Érkezésemig az üzemi főépület alapgödrénék földkiemelése mínusz hatnyolcvan méterig .történt meg. — Ezt fordítsuk le mindjárt köznapi nyelvre! — Nulla szinttől lefelé mínusz a jelzés. Az építmény alapgödrének készítésekor. Tehát ebben az esetben arról van szó, hogy hat méter nyolcvan centi mélyen jártak a földkiemelésben. Ekkor érkeztem. A talájvíz visszaszorítása volt a feladat, hogy mélyebbre tudjunk jutni, elkészíthessük az alapgödröt a szükséges mélységig. Vákuum- kuta'kat kellett telepíteni az egész alapgödörben, a szélein, kétszázötven méter hosszan és átlagosan száz méter szélességben, körül. Elszívó csövek ezek. Kiemeltük a földet a végleges mélységig, mínusz nyolcötvenig, megkezdődött a bányaszivárgó-rendszer kiépítése az egész üzemi főépület alatt; kavicságy, illetve kavicspaplan terítése és agyagcsövek csatorna rendszerű telepítése. Ennek az a feladata, hogy amikor majd leállnak a vákuumkutak, elvezeti a vizet az épület alatti területről. — Most, hogy kész az alap, nem lehet leállítani a vákuumozást, a vízelszívást? — Nem. Katasztrofális lenne. A talajvíz megemelné az alapot. — Az óriási, súlyos vasbeton tömeget? — Könnyedén. Csak akkor szűnhet meg a vákuumrendszer, amikor az egész üzemi főépület vasbeton szerkezete a plusz egyhúsz magasságot eléri. Visszatérve az alapozásra, helyesbítenem kell : még nem teljesen kész az alap, csak kilencvenöt százalékban. A többi munkát is mondom : elkészült az A—(B sori vasbeton támfal, mínusz nulla egész harmincötig, aztán az egyes reaktorlbox SZT—2 és hármas jelű vasbeton fala a ... (folytatódik a műszaki megnevezés). — Mivel lehetne jól érzékeltetni, hogy mennyire bonyolult munka ez erőműépítés? — Egy reaktorépület kivi-* felezéséhez körülbelül háromezer-hétszáz rajz szükséges. Műszakilag egyre nehezebb feladatok várnak a kivitelezőkre. Állandó felkészültséget igényel a munka élvégzése. A pontosság itt szigorúbb. Más építkezésnél húsz milliméteren belül elhelyezhetnék valamit, ekkora az engedmény, de az erőműnél csak 6—8 milliméter pontatlanság van engedélyezve. — Az állandó felkészültséget úgy értsük, hogy itt szinte naponta meg kell 'tanulni a műszaki feladatokat? — Naponta tanulunk. Este, a munkaidő után. Csoportosan is, a főépítésvezetővel, a többi műszaki dolgozóval és egyedül is. — Az adminisztrációs munka belefér-e a hivatalos munkaidejébe? — Nem, annak egy részét is hazaviszem, illetve a szállásra. A munkaidőt átlagosan vehetjük tíz órának, mert nyáron tizenkettő. Ebből én nyolcat-kilencet a helyszínen töltök, közvetlen irányításban, a művezetőkkel és a kitűzőkkel együtt. Hat művezető és hat kitűző dolgozik a kezem alatt, összesen egyébként hatszázötven ember építi most az üzemi főépületet, a 22-es ÁÉV és nyolc alvállalkozó dolgozói vannak együtt. A műszaki adminisztrációs munkát tehát csak részben tudom elvégezni nap közben. Építési naplót is négyet kell írnom. Estére marad sokszor. — A családja szombaton és vasárnap látja? — Egyszer hét közben is, szerdán este. Hazaszaladok. Másnap hajnali négykor már indulunk Vissza Székesfehérvárról. Ott a család. Indulunk, mondom, mert mindig egy‘ csoport jön-megy, mikrobusz- szal. — Aki nem képes fölkelni ilyen korán, arra mennyit várnak? — KÉT PERCNÉL többet nem. Reggel Pakson vár a munka. Már senki nem késik. Aki itt nem bírta a tempót, kiesett, ötvenen morzsolódtak le. Nem mentek el a vállalattól, de könnyebben teljesíthető munkát kaptak. Kristályosodunk. — A kondíció, úgy látom, megvan. Győzi ezt a rengeteg munkát? — Elhúznám a templomot is. — További jó egészséget. GEMENCI JÓZSEF Kép: Gottvald Károly S ok dolgunk van a hivatalokkal -mégis, amikor Majakovszkij után szabadon vicsorgunk a hivatalokra, az nem azért van, mert feltettük magunkban, hogy „aki hivatalnok, az jó ember nem lehet”. Az állampolgár — döntően saját tapasztalataira támaszkodva — a hivatalnokul viselkedő hivatalnokokra neheztel. Igaza is van. Emberek ügyeit intézni pontatlanul, gépiesen, csak jogszabályokat szajkózva, nem lehet. Nem lehet, mondjuk, pedig jócskán akad intézkedés, am; meg is sérti, fel is bőszíti az érdekelteket. Az érdekeltek egyik-másika ilyenkor panaszlevelet ír a főhatóságnak, a főhatóság leteszi kivizsgálni az ügyet az alhatóságnak és megy ez tovább mindaddig, amíg a kifogás tárgyát képező ügy forrásvidékére el nem jutnak a vizsgálódók. „Na és akkor mi van?” — kérdezik olykor a pesszimistábbak. „Rendcsinálás!” — felelik a derűlátóbbak, akiknek van olyan tapasztalatuk is. hogy szocialista közhivatalnokokról nemcsak beszélünk. Van is belőlük, ök garantálják — örömünkre —, hogy a lelketlenség kórokozói egyszer majd csak kivesznek és nem is tudnak többé megtapadni egyetlen közhivatalunkban sem. A magam részéről az optimistákkal tartok. De nyomban be kell vallanom, hogy rendkívüli módon zavarba tudnak hozni olyan ügyek, mint az, amiről az SZMT egyik munkatársától értesültem. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a népesedés- politikai határozatot követően a helyi tanácsok — a megyei tanács vb határozatára tervezetet készítettek a nagy- családosok lakásgondjainak lehetőség szerint soron kívüli és gyors megoldására. Azt hinné az ember, hogy az említett terv már régen a végrehajtott tervek sorában foglal helyet. De marad az elv: gyorsan, ha lehetséges, soron kívül intézkedni az újabb nagycsaládok lakásgondjainak megoldásáért. Lehet, hogy így van általában. De nincs így Pintér Sándorék esetében. A családfő a Volán paksi telepének dolgozója, felesége — aki nemcsak gyermekgondozási segélyen van a negyedik gyerekkel, hanem beteg is — a MEZŐGÉP bölcskei egységében dolgozott. Laknak Ma- docsán, szoba-konyhás — ennyi embernek szűk, s egészségesnek semmiképp nem nevezhető — bérleményükben. Lakáskérelmet a férfi munkahelyén, Pakson adtak be. Szerepel is a kérelem a nyilvántartásban „OTP-lakásra jogosultak” megjelöléssel. Mind a Volán, mind a MEZŐGÉP kész dolgozóinak anyagi támogatására és szép summát alkot az az állami kedvezmény is, ami a négy gyerek után adható. A vállalatok, mielőtt támogatási készségükről nyilatkoztak, mérlegelték dolgozóik munkásérdemeit és figyelmet fordítottak arra a valamire is, amit szociális körülménynek nevezünk. A nagyközségi közös tanács — ki tudja miért — már nem volt ilyen körültekintő. A Pintér család nem kapta meg az OTP-lakást, nem jutott nekik. A lakáselosztó társadalmi bizottság sem volt kíváncsi a szoba-konyhás életviszonyokra. Az ügyintéző úgy nyilatkozott, hogy „Pintérék még várhatnak”. Pintérék panaszt emeltek. Panaszukat az SZMT továbbította a megyei tanács szakigazgatási szervéhez. Az illetékes előadó kiszállt vizsgálódni. Az eredmény: a négygyerekes Pintérék lakásügyének megoldására a madocsai községi tanács lesz kötelezve. (Hogyan, mikor, miből oldja meg? — titok.) Felmerült ugyanakkor az is, hogy „a Pintér-gyerekeket állami gondozásba kell venni”. Szó sincs arról, hogy a családi környezetben a gyerekek testi, szellemi fejlődése veszélyeztetett lenne. Igaz, az édesanya beteg. De a két legidősebb. a 16 és 12 éves segít az őket ágyból dirigáló mamának, s ellátják a két legkisebbet. Na, persze, ha valaki vagy valakik nagyon hivatalnokul gondolkodnak, úgy tehetik leghamarabb ad acta a Pintérék nevével jegyzett nagycsaládos lakásügyet, ha a szülőket nagycsaládta- lanítják. Ugye, ez nem egyszerűen csak lelemény? A magunk részéről őszintén reméljük, hogy a gyámügy nem szentesíti ezt az elgondolást, s az elképzelés marad elképzelés, mert annak is nagyon rosszízű. V égül egy megjegyzés : nem ártana körülnézni a helyi tanácsok háza táján egy-egy lakáselosztást követően és elsősorban a sokgyermekesek szempontjából. — li — Tolna megyei nap a veszprémi tanácsakadémián A tsz-koogresszusra késyüfye TL££££ (Folytatás az 1. oldalról) elmondotta — ez volt az első ilyen bemutatkozás, de a korábbi évekből már hagyományai vannak az ehhez hasonló eseményeknek. Az intézet nyolc megyéből fogadja a hallgatókat, a legtöbben Tolna megyéből érkeztek. Két film is bemutatta képekben mindazt, amiről a megyei tanács elnöke, dr. Szabópál Antal beszélt. Az előadást követő kötetlen eszmecsere során a Tolna megyei Tanács elnöke többek között arról szólt, hogy vonzása, tekintélye van a tanács- akadémiának, mert minden biztatás nélkül jelentkeznek az itt-tanulásra a tanácsi apparátusban dolgozó fiatalok. Jellemző, hogy 21 bentlakó Tolna megyei fiatal közül 16 gyakornok. A levelező hallgatók száma pedig 89. — A Veszprémben végzettek megállják a helyüket az életben — mondotta dr. Szabópál Antal. — Az idén végzett 13 hallgatóból ma már nyolc vb-titkárként dolgozik. Az emelt szintű képzésben a tanácsakadémiát elvégezte 84 hallgató. Az intézetnek köszönhető, hogy megyénkben a vb-titkárok 91 százaléka rendelkezik az előírt képesítéssel. Nagyon jónak tartom azt a gyakori képzést, melyet a veszprémi intézet valósít meg. Egyébként nemcsak a hallgatókat képezik itt ki, a tanácsakadéma tanárai, szakemberei segítik is a megyéket, a különböző tanácsi testületek elé kerülő témák feldolgozásában. Legutóbb például a közös tanácsok tevékenységét mérték fel. Elkészült hatszáz oldalon az a felmérés is, mely az új diplomások Tolna megyei helyzetével foglalkozik. Szakmai kirándulások is erősítik — a Tolna megyei naphoz hasonlóan — a megyék és a hallgatók kapcsolatait. Májusban például Tolna megye lesz annak a látogatásnak a házigazdája amely során az akadémia hallgatói ismerkedhetnek megyénkkel. A veszprémi tanácsakadémián rendezett Tolna megyei nap délután előadással foly-* tatódott. G. Vámos Mária tartott előadást, majd megnyitották a bogyiszlói, sárközi, sióagárdi és Kapos menti szőttesekből, fafaragásokból rendezett kiállítást. GÁLDONYI BÉLA HARMADIK országos kongresszusukra készülnek a mezőgazdasági szövetkezetek és a halászati Szövetkezetek. Ez év december 14-én gs 15-én mintegy 500 küldött vitatja meg Budapesten a tsz-mozga- lom legfontosabb, időszerű kérdéseit. A tapasztalatokat, a véleményeket, a különféle javaslatokat összegyűjtő és értékelő munka hónapok óta folyik. Valamennyi tsz-ben, szak- szövetkezetben, halászati szövetkezetben és szövetkezeti társulásban megvitatták a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által ajánlott kongresszusi beszámoló-tervezetet, sok ezren véleményt nyilvánítottak. Többféle tapasztalat 'birtokában elvégezték ugyanezt a munkát a megyei, illetve a területi küldött- gyűlések is. A decemberi kongresszus nemcsak a tsz-ek működése, gazdálkodása, fejlődése szempontjából nagy jelentőségű. Egész társadalmunknak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek töretlenül, egészségesen fejlődjenek. Ezek a szövetkezetek közvetlenül hatással vannak 800 ezer család — mintegy 2 millió ember — életére. Tevékenységüktől, gazdálkodásuktól, eredményeiktől függ a közös munka körülményeinek, a személyes jövedelmeknek az alakulása, a tagok emberi, közösségi fejlődése és művelődése. A tagok többnyire ismerik saját szövetkezetüket. Véleményt formálnak azonban a 'közös gazdaságokról azok is, akik falun laknak, de már nem a mezőgazdaságban, esetleg nem is falun dolgoznak. A városi emberek is értesülnek a szövetkezetek munká járól és sajnálatos, hogy nem mindig a valóságnak megfelelően. Éppen ezért érdeke mind- annyiunknak, hogy a tsz-ek- ről nyert információink, értesüléseink igazak, pontosak Ie- gyenék, hiszen csak így tudunk helyes véleményt formálni. Az első és a legfontosabb: sohasem szabad bizonyos — elszigetelt — jelenségek alapján általánosítani. És söhásem csupán a felszínt, a tüneteket kell észrevenni, hanem a mélyebben fekvő okokat is. így — a tények, az igazság erejével — vehetjük elejét a káros hangulatoknak, így szolgálhatjuk a munkás- paraszt szövetség erősödését is. Hazánkban 1462 tsz, 123 szakszövetkezet, 19 halászati tsz, 266 szövetkezeti társulás működik. Tagjaik száma eléri az egymilliót. E szövetkezeti kereteken belül mintegy 640 ezer aktív dolgozó tevékenykedik: 6 millió hektárnyi földterületen 110 milliárd forint értékű eszközökkel évente 130 milliárd értékű terméket állít elő. A közös gazdaságok szervezik és segítik 800 ezer háztáji gazdaság termelését is. A mezőgazdasági szövetkezetek közös gazdaságai és társulásaik állítják elő a mező- gazdasági termékek 60 százalékát. Viszont jelentős szerepük van abban is, hogy a tsz háztáji és a szakszövetkezetekbe tömörült parasztok gazdaságai a mezőgazdasági termékek 20 százalékát adják. Ezek az arányok meghatározzák egyben azt a fontos szerepet is, melyet a mezőgazdasági tsz-ek a lakosság ellátásában, az ipari nyersanyagok termelésében és az exporttervek teljesítésében betöltenek. Ismeretes, hogy a magyar mezőgazdaság a lényeges és a legfontosabb élelmiszerekből nemcsak a lakosság ellátását biztosítja, hanem a népgazdasági export 22—23 százalékát is adja. Sőt, az export részesedése a fejlett tőkés országok viszonylatában általában meghaladja a 40 százalékot. Az Olaszországba és a Nyugat-Németországba irányuló exportunknak pedig több mint 60 százaléka a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből áll. Hazánk ma kétszer annyi élelmiszert exportál, mint tíz évvel ezelőtt. MEZŐGAZDASÁGUNK ma kevesebb emberrel, kisebb termőterületen, 45—50 százalékkal tötolb terméket ad, mint tíz-tizenkét évvel ezelőtt. Gazdaságilag is kifizetődőnek bizonyult tehát falun a szocialista nagyüzemek létrehozása, fejlesztése. Jól szolgálják egész társadalmunk érdekét, elősegítik életszínvonalunk emelkedését és lehetővé tették az új paraszti életforma kialakulását. T. B. (Következik: A sikerek alapja) Az első reaktorbox vasbetonszerelése Az ötvenegy éves építésvezető
