Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

2 ^PÚJSÁG 1976. december 8. Losonczi Pál Új-Delhiben (Folytatás a 1. oldalról.) lendülő magyar—indiai kap­csolatok jótékony hatását a két ország általános célkitű­zéseinek előbbrevitelében, és elismerően szólt arról, a ki­magasló szerepről, amelyet India tölt be az el nem kö­telezett országok mozgalmá­ban, a népek közti béke és együttműködés előmozdításá­ban. A magyar államfőt és fe­leségét ezután Ahmed köz- társasági elnök és felesége az elnöki palotában lévő szál­láshelyükre kísérte. Rövid pihenő után Losonczi Pál és kísérete az indiai nép kima­gasló vezetői, Gandhi, majd Nehru síremlékénél tisztel­gett, elhelyezve a kegyelet koszorúit. Kedden, helyi idő szerint 15.00 órakor J. B. Csáván külügyminiszter tett tisztel­gő látogatást az elnöki palo­tában elszállásolt Losonczi Pálnál, az Elnöki Tanács el­nökénél. az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmában. Az indiai külügyminiszter a Magyar Népköztársaság támogatását kérte kormányának külpoli­tikai törekvéseihez. Csáván érdeklődött az európai együttműködési és bizton­sági értekezlet záróokmányá­ban foglaltak megvalósításá­val kapcsolatos magyar ta­pasztalatok felől, hasonló­képpen nagy érdeklődést mutatott az indiai diplomá­cia vezetője a bécsi haderő­csökkentési tárgyalások me­nete iránt is. Indira Gandhi miniszterel­nökasszony 16.00 órakor ke­reste fel szálláshelyén a ma­gyar államfőt. Tárgyalásuk a magyar tolmács jelenlétében folyó, négyszemközti eszme­cserével kezdődött, majd ke- kerasztal mellett került sor a két tárgyaló delegáció plená­ris ülésére. A rövid plenáris ülés után a tárgyalópartnerek külön esz­mecserére vonultak vissza a szakterületüket érintő kérdé­sék megvitatására, Losonczi Pál és Indira Gandhi folytat­ta négyszemközti megbeszélé­seit. Csáván tájékoztatta Lo­sonczi Pált az el nem köte­lezett országok legutóbb Co- lombóban tartott. csúcsérte­kezletéről, s India szerepéről Este 8 órakor F. A. Ahmed elnök és felesége az elnöki palotában díszvacsorát adott Losonczi Pál és felesége tisz­teletére. F.A. Ahmed pohárköszöntoje A rendkívül szívélyes és ba­ráti hangulatú vacsorán, az indiai elnök pohárköszömtőjé- ben többek közt megállapítot­ta, hogy a magas szintű, köl­csönös látogatások immár nagyszerű hagyománnyá vál­tak a két ország kapcsolatai­ban, jelképezvén a 'barátság és az együttműködés Magyar- ország és India között szövődő szoros szálait. Ahmed elnök rámutatott, hogy az óriási belpolitikai fel­adatokkal összhangban, India világszerte a béke megőrzésé­nek és az együttműködés elő­mozdításának politikáját foly­tatja, az el nem kötelezettség alapelvét követve iparkodik a jószomszédság gyakorlatát, a szomszéd országokkal való kapcsolatók normalizálását és kiterjesztését megvalósítani. Elismeréssel szólt arról, hogy az Európa szívében lévő Ma­gyarország tevékeny szerepet játszott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményes megtartásában. Befejezésül Ahmed elnök rendkívül meleg szavakkal méltatta a minden téren ki­bontakozó magyar—indiai kapcsolatokat, amelyek mind­két nép kölcsönös előnyére virágzanak, s a magyar ven­dégek egészségére ürítette poharát. Ezután Losonczi Pál mon­dott pohárköszöntőt. Losonczi Pál pohárköszöntoje Losonczi Pál pohárköszön­tőjében hangsúlyozta: „Örü­lök annak, hogy az elnök úr megállapításaival egybehang­zóan, én is arról szólhatok, hogy kétoldalú kapcsolataink kiegyensúlyozottan fejlődnek minden téren, legyen szó akár ennek politikai, gazda­sági avagy kulturális vonat­kozásairól, mindkét fél tisz­tán látja, hogy még nem me­rítettük ki maradéktalanul mindazokat a lehetőségeket, amelyeket kapcsolataink to­vábbfejlesztésének szüksé­gessége nyújt. Meg vagyok győződve arról, mondta a magyar államfő, hogy a mos­tani látogatásom idején foly­tatott eszmecserék és az ered­ményükként megszülető, alá­írásra kerülő egyezmény ál­talában szélesebbre tárja együttműködésünk útját.” A magyar kormány — hangsúlyozta Losonczi Pál — határozottan vallja, hogy az el nem kötelezett mozgalom fontos és értékes előremuta­tó szerepet tölt be a jelenlegi nemzetközi politikában. „Ép­pen ezért értékeljük nagyra az indiai kormánynak azt a tevékenységét, és előrevivő, a haladást szolgáló szerepét, amelyet az el nem kötelezett országok Colombóban meg­tartott csúcsértekezletének előkészítésében, a konferen­cia munkájának sikere ér­dekében, az el nem kötele­zettségi mozgalom antiimpe- rialista egységének megőrzé­sében fejtett ki.” A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke befejezésül az indiai és a ma­gyar nép barátságára, az in­diai nép társadalmi, gazda­sági felemelkedésére, Ahmed elnök és felesége, valamint a nagyrabecsült Indira Gandhi miniszterelnök-asszony egész­ségére ürítette poharát. Kádár János tegnapi programja (Folytatás az 1. oldalról) la, hogy szociáldemokrata, én kommunista vagyok. S ta­lálkoztunk, jó szellemben tárgyaltunk, de egyikünk­nek sem az volt a célja, hogy világnézetet vagy filo­zófiát „cseréljünk”. A kommunista és szocialis­ta, szociáldemokrata pártok olyan viszonylatokban is kapcsolatokat tartanak fenn, ahol egyik vagy másik fél, illetve egyik sem tagja az adott ország kormányának. Mi e kapcsolatok értelme és haszna? Az európai kom­munista és munkáspártok berlini tanácskozásukon dek­larálták, hogy központi fel­adatuknak tekintik az euró­pai béke és biztonság, vala­mint a társadalmi haladás előmozdítását. A szocialista, a szociáldemokrata pártok, amelyeket az előbb említet­tem, a velünk folytatott megbeszélések során ugyan­csak deklarálták, hogy né­pük érdekében hasznosan szeretnék előmozdítani az európai béke és együttműkö­dés, a kétoldalúan előnyös kapcsolatok ügyét. Frankfurter Rundschau : Hogyan ítéli meg a helyzet alakulását a helsinki záró­okmány aláírása után? Miként vélekedik Magyar- ország és az NSZK kapcso­latairól, s van-e konkrét terv arra, hogy mikor láto­gat Bonnba? Kádár János: A Helsinki­ben elfogadott ajánlások végrehajtását illetően a helyzetet jónak ítélem. So­kan nem osztják ezt a né­zetet. Jómagam azonban a történelmi előzményekre, a helsinki értekezletet meg­előzően felvetődött különle­ges nehézségekre gondolok. Meggyőződésem, hogy ön­magában is óriási jelentősé­gű a találkozó létrejötte, az a tény, hogy olyan különbö­ző társadalmi berendezkedé­sű országok, különböző ideológiai és politikai célo­kat valló kormányok, mint a helsinki tanácskozás 35 résztvevője, egy asztalhoz ültek le, s fontos alapvető kérdésekben — mint az európai béke és biztonság előmozdítása — közös neve­zőre tudtak jutni. Meggyőződésem, hogy az európai béke és biztonság ügyének további előmozdítá­sa a helsinki tanácskozás résztvevőitől azt kívánja, hogy a tervezett belgrádi ta­lálkozón is megfelelő, konstruktív álláspontot kép­viseljenek. A jugoszláv fő­városban sorra kerülő ta­nácskozással kapcsolatosan sokféle elképzelésről, vára­kozásról és vélekedésről hal­lani. Mi ellenezzük azt, hogy a belgrádi találkozót bárki vagy bárkik valamiféle „pa­nasznappá” tegyék. Úgy vél­jük, a helsinki értekezlet résztvevőinek pozitív prog­rammal kell a belgrádi ta­lálkozóra készülniük. Olyan alapállást kell elfoglalni, hogy Belgrádban ismét át lehessen tekinteni az állami kapcsolatok további javítá­sának, a gazdasági kapcsola­tok fejlesztésének kérdéseit; meg lehessen vizsgálni olyan fontos, a népek érdekeit szol­gáló kérdéseket, mint az európai energiahelyzet, a szállításokkal összefüggő feladatok jobb megoldása, a környezetvédelem. Ilyen és hasonló, s a népek általános közeledésével összefüggő egyéb napirenden lévő, a helsinki ajánlásokban sze­replő témákat kell megfele­lően előkészíteni és megtár­gyalni Belgrádban. Ami a Magyar Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kap­csolatait illeti, e kapcsolatok gazdasági területen már ré­gebbi keletűek és elég széles körűen kibontakoztak. Úgy vélem, a jelenlegi szakasz­ban állami kapcsolatainkat is rendezettebbé tehetjük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érde­keinek, a Helsinkiben elfo­gadott ajánlásoknak, s be­nyomásom szerint az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös. A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzátartozik, hogy az ügyek felelős inté­zői, a gazdasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatá­sokat tegyenek, találkozza­nak, tanácskozzanak, tárgyal­janak. Ebbe a folyamatba — tehát a Magyar Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésébe — illeszkedik be az én látogatásomnak terve is, amely az előkészítés sza­kaszában van. Mostani bécsi látogatásom­mal kapcsolatban a sajtó megtisztelt azzal, hogy sze­mélyemmel is foglalkozott, s kiemelte, hogy ritkán uta­zom, a tegnapi napon először voltam kapitalista országban. Ami a látogatás hivatalos jellegét illeti, ez bizonyos mértékig igaz is. Nem hiva­talosan azonban már jártam néhány kapitalista országban, sőt kapitalista országban él­tem le életem nagyobbik fe­lét. (Derültség.) Volt alkal­mam New Yorkban is meg­fordulni, s amint tudják, az sem egy szocialista ország nagyvárosa, sajnos. Annak, hogy hivatalos minőségben először járok Ausztriában, természetesen több oka van. Az emberek különbözőek. Is­merek szenvedélyes utazókat. Én nem tartozom közéjük. (Derültség.) De ahova szük­séges, amikor a két ország kapcsolatának fejlesztése szempontjából politikailag hasznos, oda és akkor min­dig elmegyek. Így jutottam el most Bécsbe, s így fogok el­menni a Német Szövetségi Köztársaságba is. Arbeiter-Zeitung: Magyar- országot baráti országok ve­szik körül — közéjük szá­mítható Ausztria is —, miért állomásoznak tehát szovjet csapatok Magyarország terü­letén ? Kádár János: Naivság azt képzelni, hogy egy ország biztonsága csupán a közvet­len szomszédok szándékaitól függ. Az ideiglenesen Ma­gyarországon tartózkodó szovjet csapatok ottlétét tehát nem az indokolja, hogy az önként semlegességet vál­lalt Ausztria részéről vala­miféle támadástól félünk. Nincs belpolitikai oka sem. Az általános világpolitikai helyzettel függ össze. S a kér­dés más megítélése, a hely­zet megváltozása a béke és a biztonság ügyével függ össze. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés tagállamai politi­kai tanácskozó testületé­nek a közelmúltban Bu­karestben tartott ülésén egész sor alapvető és fon­tos kérdés szerepelt napiren­den. így újra nyilvánosan is elismételtük, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés szervezete és a NATO egy­idejű megszüntetésére. Azt javasoltuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor viszont legalább ne töreked­jünk e két katonai csoporto­sulás bővítésére. Ha tehát ezekben az alapvető kérdé­sekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább ja­vul, akkor a szovjet csapa­tok magyarországi tartózko­dására nyilván nem lesz szükség. Die Presse: Van-e kilátás a vízumkényszer megszünte­tésére Magyarország és Ausztria között? Kádár János: Már sok éve, jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tár­gyalásokat és azok eredmé­nyeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar—osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintettük. Azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlásoknak, azok szellemének teljes mér­tékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar—osztrák viszony ja­vítására már tettünk, s ame­lyeket a jövőben is szándé­kozunk tenni. A vízumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok tö­meges külföldi utazását, így a Magyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekez­let előtt igyekeztünk előmoz­dítani a turistaforgalom nö­vekedését, a széles körű köl­csönös látogatásokat más or­szágokba. Megmondom, eb­ben döntően politikai meg­gondolások játszottak szere­pet. Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismerjék a szomszédos országokat. Nos, változtattunk a korábbi gyakorlaton, és a nyugat­európai országokkal elég szé­les körű turistaforgalom kez­dődött el. Ez politikai ha­szonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok, akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazza­nak valamelyik nyugat-euró­pai országba, most kiutazhat­nak. És az a sok százezer magyar állampolgár aki évenként nyugat-európai or­szágokban tölti szabadságát, jó érzéssel érkezik haza. Rá­jön, hogy Nyugat-Európa fejlett kapitalista országai­ban sincs kolbászból a kerí­tés. Olyan jelenségeket Ját, amelyeket otthon, Magyaror­szágon már el is felejtett. Látja például a munkanél­küliséget és az attól való fé­lelmet, a létbizonytalanságot. Nagyon jók a benyomása­ink Magyarországon a nyu­gat-európai turizmusról. Nem tudom pontosan, mi a dialektikus összefüggés a sajtó és a turizmus között, de két dolgot tapasztalunk. Az egyik: a Nyugat-Európá- ból érkező turista Magyaror­szágon általában kellemesen csalódik. Mert bármilyen kri­tikus szemmel nézi is azt, am; nálunk van, mindenkép­pen jobbat tapasztal annál, amit korábban a nyugat­európai kapitalista sajtóban olvashatott. A másik: aligha­nem összefügg ezzel, hogy a turistaforgalom kiszélesedése óta a nyugat-európai sajtó megítélése is javult Magyar- országról. Mert amit a nyu­gat-európai állampolgárok milliói saját szemükkel ta­pasztalnak Magyarországon, azt homlokegyenest ellenke­zően lefesteni azért a legrosz- szabb szándékkal sem lehet. A nyugat-európai országok­kal lebonyolódó turistaforgal­mon belül a magyar—osztrák forgalom az egyik legjelentő­sebb. A turizmusnak azonban po­litikai vonatkozásain túl gaz­dasági oldala is van. Mi foly­tatjuk a turizmus terén a nyi­tott ajltó politikáját. A turiz­must azonban még nem tud­juk gazdaságilag kihasználni, ezt még csak most tanuljuk. Ha az idegenforgalomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha a nem­zeti jövedelem akkora hánya­dát tudnánk előteremteni a turizmusból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb k£rű turistaforgalmat bonyo­lítanánk le. Nem nehéz meg­érteni, hogy Magyarország — ahol alig néhány esztendős a tömeges turistaforgalom — erre gazdaságilag nem volt felkészülve. Mivel megfelelő színvonalat szeretnénk bizto­sítani, nagyon gyorsan, szinte erőltetett ütemben igyekez­tünk kifejleszteni a szállodá­kat, az idegenforgalom és a vendéglátás intézményeit. A Magyarország és Ausztria közötti vízumkényszer eltör­lésének elvilleg hívei vagyunk. De még bizonyos gazdasági feltételeket illetően hátrány­ban vagyunk. Ezeket a felté­teleket — az osztrák partne­rekkel együtt, közösen — még meg kell vizsgálnunk. Érik A sajtókonferencia után Kádár János az osztrák parlament épületébe látoga­tott. Kíséretében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője és dr. Nagy Lajos bé­csi magyar nagykövet. Ott volt dr. Friedrich Frö­lichsthal, budapesti osztrák nagykövet is. A parlament bejáratánál Anton Benya, a nemzeti ta­nács elnöke és Otto Probst, a nemzeti tanács egyik el­nökhelyettese fogadta az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkárát, majd az elnöki tanácskozóteremben találkozóra került sor a nemzeti tanács és a szövetsé­gi tanács képviselőivel. Ezen többek között részt vett Ru­dolf Schwaiger, a szövetségi tanács elnöke, valamint a azonban a helyzet, és már kö­zel van az az idő, amikor a két ország között a vízum­kényszer megszűnhet. Pravda: A helsinki konfe­renciát követően milyen pers­pektívái vannak az úgyneve­zett kis európai országoknak politikai, gazdasági és kultu­rális téren? Kádár János : Ausztria és Magyarország egyaránt kár­vallottja volt a második világ­háborúnak. Mindkét nép sok vért veszített, és nagy gazdasá­gi károkát szenvedett, sajná­latos módon, nem a jó ügy ér­dekében. Ha van nép, amely békét kíván, a magyar nép feltétlenül ilyen. Gondolom, ugyanez elmondható az oszt­rák népre is. Kifejezésre jut ez az osztrák állam politiká­jában is, amely kimondta az örökös semlegességet. A magyar állam több mint ezer esztendővel ezelőtt ala­kult meg. Ügy tűnik, legendás vezérünk, Árpád — akit hon­foglalónak nevezünk — sok tekintetben jó helyet válasz­tott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, ne­künk a legjobban tetszik a vi­lágon. Egy szempontból azon­ban Árpád azt hiszem, nem volt eléggé előrelátó. Van ugyanis ennek a helynek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazájukról: szép, nékik bizo­nyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is eléggé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a magyar nép, s gondo­lom, az osztrák nép is, min­denekelőtt békét kíván. Ami bennünket illet, további — immár politikai — indok, hogy a magyar nép nagy­szerű programmal, a fej­lett szocialista társadalom épí­tésének programjával rendel­kezik. S ennek megvalósításá­hoz mindenekelőtt béke kell. Magyarország tehát feltétle­nül érdekelt a Helsinkiben el­fogadott ajánlások gyakorlati megvalósításában, s gondo­lom, Ausztria szintén. Megemlítek még egy té­nyezőt: a Magyar Népköztár­saságnak nemcsak az a sajá­tossága, hogy kis ország, ha­nem az is, hogy nyersanyag­ban, energiában szegény. Je­lentős mértékben’ érdekelt te­hát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésében. Bizo­nyos szempontból irigyeljük az olyan országokat, amelyek nemzeti jövedelmének csak hat százaléka függ a nemzet­közi áruforgalomtól. A Ma­gyar Népköztársaság nemzeti jövedelmének mintegy 45 szá­zaléka realizálódik a nemzet­közi áruforgalomban. A Helsinkiben elfogadott aján­lások egyik — számunkra lét- fontosságú — pontja a kölcsö­nösen előnyös, a kölcsönös ér­dekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatok széles körű bőví­tését mondja ki. A helsinki értekezlet ajánlásaihoz ezért is fűzünk nagy várakozáso­kat: érdekéitek vagyunk meg­valósításukban, erőfeszítése­ket teszünk realizálásukért és teljes szívvel támogatunk minden olyan nemzetközi tö­rekvést, amely ezt szolgálja — fejezte be válaszát nagy tans közben Kádár János. nemzeti tanácsban képviselt három politikai párt frakció­jának vezetője és a törvény- hozás két házának több kép­viselője. Anton Benya üdvözlő sza­vaiban hangsúlyozta: „Külön öröm számunkra, hogy ön a látogatás alkalmával olyan jelentőséggel kiemelte a két szomszédország egymáshoz fűződő kapcsolatainak fon­tosságát.” A nemzeti tanács elnöke ezt követően tájékoztatást adott az osztrák törvényho­zás szervezetéről és munká­járól, valamint a magyar és az osztrák parlament között kialakult kapcsolatokról. Kádár János megköszönte a tájékoztatást, majd beszél­getést folytatott a képvise­lőkkel, végül pedig megte­kintette a parlament épüle- -tét. Kádár János az osztrák parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents