Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
1976. december 7. KÉPÚJSÁG 3 Ahogy a párttitkár látja Szakmunkásképzés — továbbképzés a dombóvári Lángban Házak a szélcsatornában Az Építéstudományi Intézet szakembereinek egyik, fontos kutatási témája a házgyári épületek időállóságának, elhasználódási fokának vizsgálata. Helyszíni mérésekkel és szélcsatorna-kísérletekkel azt vizsgálják, hogy az új technológiával épített házakat milyen mértékben veszi igénybe a falakra csapódó eső és szél. A formalizmus ellen Hat évvel ezelőtt _ 1970----------------- novemberében — indult meg a termelés a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében, 120 munkással, alkalmazottal. Ma négyszáz dolgozója van a gyárnak és a 'termelés az elkövetkezendő években tovább nő. Növekszik nemcsak volumenben, hanem műszaki színvonalban is, évről évre korszerűbb termékek, berendezések ^készülnek a gyárban. Nyilvánvaló, hogy a dombóvári -gyár alapítása óta kulcskérdés itt a munkások képzése, továbbképzése. Hogyan foglalkozik e „kulcskérdéssel” a pártszervezet, ezt kérdeztük Oros Alberttól, a gyáregység pártalapszervezetének titkárától. — Pártszervezetünk kezdettől fogva „rajta tartja a kezét” a. szakmunkásképzésen, továbbképzésen. Ezt sok minden indokolja, de főleg gyárunk speciális helyzete. Nem mi voltunk az „első fecskék” Dombóvár iparában, mégcsak a vas- és fémipari szakmában sem, ám a városban mii honosítottunk meg egy új iparágat, a gépgyártást. Természetes, ha 'találtunk is helyben és a környéken szakembereket, lakatosokat, forgácsolókat, a gépgyártáshoz szükséges speciális szakmai ismeretekre nekünk kellett megtanítanunk őket. Még több mint egy év volt hátra a beruházás befejeződéséig, a termelés megindításáig, amiBonyhádiak a Lámpáit ifjúsági parlamentjén Kecskeméten, a technika házában tartotta ifjúsági parlamentjét a Lampart Zománcipari Művek. Jelen volt a vállalat ifjúságának képviselői között a bonyhádi gyár 22 tagú küldöttsége is. Az írásos beszámoló értékelte az előző — 1974-ben megtartott — vállalati ifjúsági parlament óta eltelt időszakban végzett ifjúságpolitikai munkát, több . helyen konkrétan kiemelve a bonyhádi gyárban elért eredményeket. így többek között a szociálpolitikai, intézkedéseket taglalva megemlítette, hogy a saját bölcsődével és óvodával rendelkező bonyhádi gyárban évente 30—35 kisgyerek elhelyezéséről tudnak gondoskodni. (Ez a támogatás három év alatt 1,35 millió forint költséget jelentett.) Lakásépítési támogatásban a bonyhádi gyárban 1974. és 1976. között 17 fiatal részesült, a támogatás értéke összesen 370 ezer forintot tett ki. A szabad idő hasznos eltöltésére, kulturális és sport- rendezvények szervezésében sincs szégyenkezni valója a gyárnak. Az elmúlt három év folyamán évente 8—10 alkalommal különautóbuszt biztosított a gyár fiatal dolgozói turisztikai és sportigényeinek kielégítésére, mely évente mintegy 250—300 fiatalt érintett. Az ifjúsági parlament a vitazáró után állásfoglalást fogadott el, majd két fiatalt delegált az ágazati szintű ifjúsági parlamentre. Király Éva Zománc újság szerkesztősége kor — 1969 szeptemberében — megkezdte a vállalat központja Budapesten a munkások — a dombóvári gyár leendő dolgozóinak — iképzé- zét. Az egy év alatt 120-an fordultak meg — rövidóbb- hosszabb időtartamra — a vállalat, fővárosi üzemeiben, hogy elsajátítsák a szakmai fogásokat. Főként a hegesztésnél volt erre szükség, hiszen a profilunkból eredően — lemezkazánok, vegyipari gépek — kulcsfontosságú szakma nálunk a hegesztés. És gépet hegeszteni nem any- myi, mint egy kerítés elemeit összehegeszteni. Egyes termékeknél szabvány írja élő, hogy például a hegesztést csak II. osztályú minősítő vizsgával rendelkező szakmunkás végezheti. Azóta is a pártmunka szerves részének tekinti az alapszervezet a szakmai képzés többszörösen összetett, bonyolult feladatainak, illetve ezek végrehajtásának ellenőrzését, irányítását. Mert itt sok mindenről van szó; előrelátóan gondoskodni arról, hogy minden területre legyenek jól képzett szakemberek, gondoskodni az ösztönzésről, kedvet kapjanak az emberek a tanulásra és hogy a szaktudást, ezt a fontos „tőkét”, ha már megvan, hatékonyan használjuk fel. A pártszervezet évente tűzi napirendre a szakmunkásképzést, -továbbképzést és miután elemezte a helyzetet, kijelöli a feladatokat. Időnkint beszámoltatja a szakmai, gazdasági vezetést is. Természetesen, az eredménye is megvan ennek a munkának. A szocialista brigádok értékelésekor igen fontos tényező, megfelelőek-e a tanulásra tett vállalások és telje- sítik-e azokat. Párttagjaink- nál egyénenként vizsgáljuk, hogy ki milyen oktatásban vesz részt és hogy ne maradjon ki senki sem. Most nem beszélek a politikai oktatásról, hiszen természetes, hogy arra szükség van. De ez nem szoríthatja háttérbe a szakmai tanulást. A GTE (Gépipari Tudományos Egyesület) megyei tagcsoportja évente kétJhárom alkalommal rendez nálunk szakmai előadást. Sok dolgozónk tanul szak- középiskolában vagy szakmunkás-tanfolyamon és a jogszabályokban előírtakon túlmenő anyagi támogatásban, munkaidő-kedvezményben részesülnek. Természetesen megvan az ilyen szerződéseknek a másik oldala is, mit vállal a tanuló. Nálunk már a felvételnél megismeri a munkás a tanulási, előrelépé- si lehetőségeket. Nem egy középvezetőnk már „saját nevelés”, hogy „kapásból” csak kettőt említsek : mindketten 1945-ben születtek, 31 évesek. Ferenczi László szakmunkásként került ide, ma utolsóéves tanulója a szakközépis- ko’ának, beosztása: technológus. Gallai András betanított marósként kezdte, vezetőképző tanfolyamok után lett művezető. — Természetes, a pártépítésnél' Is döntő momentum, hogy olyanokkal erősítsük a pártot, a pártszervezetet, akik nemcsak politikailag képzettek — és képesek marxista műveltségüket emelni is —, hanem az élen járnak a szakmai továbbképzésben is. Az idén megkezdődött --------------- ötéves tervidőszakban 120 milliós beruházással megkétszereződik a termelés a gyárban, újabb, korszerűbb termékek lépnek be. Pártszervezetünk már kezdettől fogva nemcsak figyelemmel kíséri a beruházást, hanem intézkedik is. Szeptemberi taggyűlésünkön hoztunk olyan határozatot, hogy a technológiai tervezéssel egy időben — ekkor már ugyanis fel lehçt mérni —, állapítsák meg a szakmunkásigényt és azonnal megkezdjék az igényeknek megfelelően gondolkodni a „fedezet”-ről. Tehát, mire az új munkahelyek létrejönnek, legyen betöltésükhöz elég és megfelelően képzett szakember is. J . J. Országgyűlési bizottság, Közeledvén az országgyűlés decemberi ülésszakához, amelyen hagyományosan a jövő esztendő költségvetését vitatják meg és foglalják törvénybe a képviselők, az első pillanatban meghökkentőnek tűnt, hogy legutóbb az ipari bizottság nem a költségvetés tervezetét vizsgálgatta. A szigorú és csalhatatlan számoktól, hangulatban és jellegben jócskán elütő napirend köré ültek le a bizottság tagjai. A címe: „Az üzemi demokrácia helyzete és továbbfejlesztésének lehetőségei”. Jelentéstevő előadója, Kara- kas László munkaügyi miniszter. Gorjánc Ignác, a bizottság elnöke így foglalta össze a napirendi pont kiválasztásának indokát: — A gazdálkodásnak, a munkának ahhoz a fejlettebb korszakához értünk el, amikor egyre nagyobb szerepe van a szubjektumnak, az embernek, az ember alkotásának. Újat kell teremteni, és az új lehetőségek felismeréséhez, erősítéséhez nagy szükség van a tudatosságra, a felkészültségre. Nagyra nőtt emberekre van szüksége a társadalomnak. De az ember csak megfelelő körülmények, demokratikus viszonyok közepette érezheti magát felnőttnek, a szó társadalmi értelmében nagynak. A hosszan tartó vita, amelyben a legnagyobb vehemenciával és tapasztalati bölcsességgel a bizottság munkásképviselői vettek részt, összefoglalójában szintén az összefüggéseket hangsúlyozta. Az üzemi demokrácia felszínre hozza a dolgozók véleményét a vállalatnál folyó munkáról, módot ad arra, hogy mindenki megtegye ajánlásait a munka javítására, elősegíti a munkahelyen folyó tevékenység reális megítélését. Az üzemi demokrácia felébreszti a dolgozók érdeklődését munkahelyük és munkájuk iránt, érdekeltté teszi őket munkahelyük ügyeiben, ösztönzést ad arra, hogy az emberek a munkájukat lelkiismeretesen, jól végezzék. Végül is a vita fő jelfává kimondatlanul is ez lett: Le a formalizmussal! A jó légkörű közéletnek egyik legnagyobb ellensége, az üzemi demokráciáén ártója ugyanis éppen a semmitmondó, semmit sem érő formalizmus, látszatmegoldás. A bizottság tehát összefoglalta, mit kell még tenni annak érdekében, hogy elevenebb, élőbb legyen az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokratikus közélet. Ezek az ajánlások a következők: — a munkahelyi demokrácia gazdagodásának lényeges előfeltétele a vállalaton belüli hatáskörök decentralizációja, a jobb információs rendszer, a dolgozók képzettségének emelése. Ezek hiánya különösen gátolja a közvetlen tanácskozások, értekezletek érdemi munkájának kibontakozását. Ma már gyakori beszámolókat tartanak igazgatók, gazdasági, műszaki vezetők, de a tudnivalókat, információkat olyan szakmai tolvajnyelven mondják, el, hogy alig lehet megérteni valamit. Ez is formalizmus ! — nem alakult még ki az ügyek intézésében való részvételt biztosító fórumok szervezeti rendszere, ennek kapcsolata a vállalat egységeihez. Sok még az átfedés, amikor ugyanazt a napirendi pontot több fórumon ugyanazok az emberek tárgyalják; — manapság a dolgozókat képviselő fórumok légköre csak annyi, hogy véleményt alkothatnak, javasolhatnak, alig van módjuk dönteni. Bővíteni kellene tehát a fórumok jogosultságát; — még messze vagyunk attól, hogy minden dolgozó aktív közéleti ember legyen, aki javasol, bírál és segít a döntésben, a végrehajtásban. Egy kisebb körről szólhatunk csak, s így meglehetősen feltűnő, hogy a hozzászólók majdnem mindenkor ugyanazok, amikor az üzemi fórumokon vitákra kerül sor. Ki a felelős azért, hogy a fejlődés, a változás gyorsabb legyen? Hogy dúsabb, értelmesebb, formalizmus nélküli legyen a munkahelyi közélet? A parlamenti bizottságnak félreérthetetlen volt a döntése: a vezetők személyi minősíténénél a felettes szervek azt is vizsgálják meg, milyen a légkör a munkahelyen, beszélhetünk-e az adott üzemben valóságos demokráciáról ? ! SOLTÉSZ ISTVÁN Szépülő Decs Az évek óta folyó falurendező munka egyik ez évi eredménye, hogy rövidesen eltűnik az úgynevezett malomárok. Az egykori malom — ma takarmánykeverő — vizét szállító, másfél—két méter mély árok bürköt, csalánt termő partjait lefaragták a csatornaépítők és a megtisztított, elegyengetett meder alján betoncsövekben szabtak új utat a csapadéknak. Ha ez a vezeték elkészül, a faluban 4 ezer méterre emelkedik a zárt csapadékelvezető csatornák hossza. Hogy ez a munka egyetértésre talál a decsiek véleményével, azt bizonyítja az is, hogy százezer forintot érő társadalmi munkával segítették a korszerű csapadékelvezető megépítését. Czakó Sándor Decs , SÄ®
