Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-07 / 289. szám
A ^PÚJSÁG 1976. december 7. A közművelődés kérdései W Újjászülető mai vándorszínészet HA NEM IS ÜGY, mint Déryné korában dívqtt, újjáéled a vándorszínészet. Pajtában nincs már színielőadás, igaz, pajta se igen akad. Fogadóban inkább. A budapesti Radnóti Miklós Irodalmi -Színpad cukrászdákban és eszpresszókban is tart rendszeres vendégjátékot. Távoli rokona a egykori vándorszínészetnek a színházak sok nemzetközi vendégjátéka is. Budapesten a Művészeti Hetek vendége volt nemrég három színház is a szomszédos országokból. Ezek között a moszkvai Taganka Színház vendégjátékát kísérte a legnagyobb érdeklődés. Modern, erős hatásos színház ez. A Művészeti Hetek vendége volt a prágai opera és a pozsonyi Nemzeti Színház. De a Művészeti Heteken bemutatkozott Budapesten két hazai színház; a veszprémi társulat Tamási Áron Vitéz lélek című „példázatát” adta elő, a szegedi operatársulat pedig Vántus Istvánnak Móra Ferenc könyvéből írt művét, az Aranykoporsót. Két-két előadás ez mindösz- sze, ízelítő inkább, semmint látogatás. Ígéretesen indult az évad atekintetben is, hogy sok-sok mozdulatlanság oldódik föl. Neves művészek nyilatkoztak úgy, hogy szívesen játszanának egyszer-másszor ennek, vagy annak a társaságában, dé az másik társulat tagja. Az idén egy kitűnő színész — Garas Dezső — arra is vállalkozott, hogy „szabadúszó” legyen; egy-egy produkcióra szerződik. Ez a módszer külföldön sokfelé divatos, s kétségtelen előnye, hogy minden előadáshoz szerződtetnek a szó jó értelmében sztárt. Másutt a „staggione” a divat, a vándortársulat. Egyszer itt másszor ott telepszik meg a színház, hogy a városok színházépületeit bejárva a színházi kultúrát sokfelé terjessze. Ilyesmit tett eddig a Déryné Színház; az újdonság most az, hogy nagyobb városok és nagyobb színházak választanak ilyen megoldást. Például Székesfehérvár, Szekszárd és Sopron más városok — közöttük Budapest — társulatait látja vendégül. Mintha állandó kamaraszínpada lenne a fehérvári meg a soproni a Nemzetinek és több más színháznak is. MINDEGYIK előadását persze ném viheti a színház magával, mégis további lépés ez az ország kulturális kiegyensúlyozottsága felé. Budapest szellemi kivétele- zettségén kétségtelenül a tévé ütötte az első csorbát. Kulturális események, színházi előadások, koncertek, tárlatok, operabemutatók ma már nemcsak akkor élvezhetők „vidékieknek”, ha odautaznak, hanem akkor is, ha bekapcsolják a készüléket. Szó sincs arról, mintha ez pótolná a személyes élményt, ellenkezőleg, sokakban bizonyára fölkelti az igényt rá. Az odautazásra is. De a színház viszontlátogatására is. Kulcskérdése a jövőnek, hogy mennyire gazdagodhat az ország kulturális élete, s így mindenki kultúrája. Kulcskérdés hogy a közlekedés javulásával valóban csökken-e a távolság — legalábbis időben —, Budapest és más városok, tájak között. Remélhetőleg mind többen lesznek, akik nemcsak bevásárolni látogatnak a fővárosba, és más nagyvárosainkba, hanem kulturális eseményekre is. És remélhető, hogy a színházi vendégeskedések ugyancsak megszaporodnak. Az egyelőre tétova próbálkozás, hogy hosszabb-rövidebb időre egymáshoz látogassanak színházak, de talán a most kezdődő évad tapasztalatai serkentően hatnak majd. NEM AZ A CÉL, persze, hogy minden város minden színháza a szekszárdi, soproni és a székesfehérvári módjára egész évadát vendégjátékokból állítsa össze, de cél lehet, hogy minden színház minden évadának megfelelő szakasza legyen vendégjáték: modern és so- katígérő újjászületéseként a vándorszínészetnek. Moziban \ A hasfelmetsző próféta A kissé ütődött 13. Gurney gróf esténként azt játssza, hogy felakasztja magát. No, nem „igaziból”, mert a gróf úr az utolsó pillanatokban mindig feláll egy előre odakészített létrára. A baj akkor következik be, amikor véletlenül felrúgja a létrát és a „játék” az életébe kerül. Örökös nélkül maradna a hatalmas vagyon, de a találékony rokonok végső megoldásként kihozatják az elmegyógyintézetből 14. Gurney grófot, 13. Gurney fiát. Tizennegyedik éve óta istennek hiszi magát. Erre mindig kéznél van a megfelelő magyarázat is: amikor imádkozik, úgy érzi, önmagához beszél. Nagy probléma nincs is; egy szemmel láthatóan de- generált helyébe egy orvosilag bizonyítottan őrült került. Ha ezt akarta csak elmondani a rendező Peter Me- dak és az író Peter Barnes, akkor rendben is volnánk. Az angol arisztokrácia — úgy hírlik — elbírt a történelem során néhány ilyen leleplezést és mégsem rendült meg a Lordok Háza. De ebből kétórás filmet készíteni indokolatlan vállalkozás. Még akkor is az, ha az abszurdnál abszurdabb ötletekkel elérik az alkotók hogy a néző helyenként mosolyogni tud. A képtelen helyzet ábrázolása azonban messze áll a tartalmas humortól. Pereg — pontosabban men- degél — a cselekmény. Itt-ott unatkozunk, máskor kis érdeklődéssel várjuk, mi kerekedik ki a történetből. És nem lepődünk meg, hogy a szeretet prófétájaként induló Jack Gurney időközben a kegyetlenség hirdetője lesz. Üj elve, melyet a Lordok Házában kifejt, azt hirdeti, hogy „nincs szeretet félelem nélkül, az erős bünteti a gyengébbet”. Természetes, hogy a jelenlévők közéjük tartozóként ünnepük. Hogy az abszurditás tetőzzön, a főhős újságban olvas „Hasfelmetsző Jack” gyilkosságsorozatáról. Mi sem természetesebb, mint hogy ő is bekapcsolódik a félelemkeltésbe és előbb nagynéniét, majd a legszimpatikusabb szereplőt, feleségét gyilkolja meg. Ennyi a történet. Lehet gondolkodni a mondanivalóján, ami úgy tűnik nincs. A felső tízezer című film, egy a Nyugaton tucatszámra termő alkotások közül. Van benne minden ami az eladhatóságot szolgálja. Látunk gyönyörű nőt — teljesen funkciótlanul — vetkőzni, szerepelnek ütődött grófok, van egy teljesen valószínűtlenül viselkedő inas, látunk szép — színes — felvételeket, van egy kis operabetét, de az operett limonádéja sem hiányzik. Egyszóval minden van, amit a kedves néző kíván. Talán az az egyetlen pozitívum, hogy a film igazán maró gúnnyal illeti az angol arisztokrácia életmódját, merev konzervatizmusát... TAMÁSI JÁNOS A fényes szelek nemzedéke A Magyar Nemzeti Galéria termeiben megnyílt a volt népi kollégista képzőművészek kiállítása. Harminc esztendővel ezelőtt három olyan NÉKOSZ-kollégium is alakult, amely képzőművészek, iparművészek útnak indítását tűzte ki céljául, a Dési Huber Istvánról, Derkovits Gyuláról, Nagy Balogh Jánosról elnevezett 'kollégium. A Budavári Palotában látható tárlat kiállítói nagyrészt e három otthon lakói közül valók; de vannak köztük olyanok is, akik pedagógusok képzésére alakult közösségekben kezdték el tanulmányaikat. Jubileumi kiállításuk arról tanúskodik, hogy soraikban — minden szinten — nagy számban .találhatók korunk feladatait értő és vállaló tehetségek. A kiállítás anyagából mutatunk be reprodukciót: Bolgár József: Levelezőlapos csendélet Emlőrákszűrés „önkiszolgáló” módon ‘Szekszárdon és a járásban 21 500 érdekeit - Az adatokat számítógép dolgozza, fel F igyelmet követelő, nyomdatermékként is remekbe készült brosúrát adott ki 26 ezres példányszámban a Tolna megyei Balassa János Kórház-Rendelőintézet onkológiai gondozócentruma és a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztályának egészségnevelési csoportja. A kiadvány egy nagy horderejűnek ígérkező vállalkozás okosan szerkesztett segédanyaga, Sok várakozás épül arra, hogy címzettjei — a Szekszárdon és szekszárdi járásban lakó 34 év feletti nők — megtanulják a kiadványból emlőik havonta szükséges és otthon végezhető vizsgálatát. Az akcióban persze igen fontos szerep hárul mind a megyeszékhely, mind pedig a járás körzeti orvosaira, az üzemorvosokra és a munkájával széles körre ható Vöröskeresztre is. ök azok, akik közvetlen kapcsolatban is lévén az érdekeltekkel, megnyerik azok közreműködését. Néhány évvel ezelőtt Tolna megye az országban az elsők között tört utat az emlőrákos megbetegedéseket korai stádiumban felderíteni képes vizsgálatnak, a mammographiának. Akkor és ezt követően is többször írtunk a megelőzésnek erről a lehetőségéről. A gondozócentrum 35 ezer 34 éven felüli nő szűrővizsgálatát végezte el. Ez tiszteletet parancsoló szám. Mégsem megnyugtató annak tudatában, hogy a szűrésre életkoruknál fogva elvárha- tóaknak mindössze 40 százalékát jelenti. A rákszűrés nem kötelező, aki ezen megjelenik, önként, saját érdekében teszi. A kampány most mozgósítani kívánja mindazokat, akik eddig nem sokat törődtek ilyen vonatkozásban az egészségükkel. Pedig — és ezt anélkül jegyezzük meg, hogy pánikot akarnánk kelteni — 120 ezer nő közül évente 60 új emlőrákot tárnak fel átlagosan a vizsgálatok. A szemléletesség kedvéért fűzzük tovább a szót: minden megvizsgált kétezer nő között akad egy új emlőrákos beteg. Dr. Péntek Zoltánnal, a megyei kórház-rendelőintézet röntgenosztályának főorvosával beszélgettünk a Szekszárd városban és a szekszárdi járásban kezdődő kampány jelentőségéről. Arra a kérdésünkre, hogy a 21500 harmincnégy éven felüü nőt érintő ön- és szükség esetén gondozói vizsgálat hadüzenet akar-e lenni a közömbösség éllen, a főorvos igennel válaszolt és elmondta, hogy az újszerű emlőrákszűrő vizsgálatoknak ezenkívül még azért tulajdoníthatnak nagy jelentőséget, mert a mozgó szűréseket végző brigád kétévenként jut el egy településre. Az emlőrákok kis hányada két orvosi szűrővizsgálat között, akár egy hónap alatt is kialakulhat. Ezért van szükség ebben a nagy horderejű vállalkozásban az érdekelt nők együttműködésére és arra, hogy az önvizsgálat módját elsajátítva minden asszony egész életére szólóan váljék saját maga szakértőjévé. — Próbálkozik az országban más gondozócentrum is az érdekeltek hasonló aktivizálásával ? — Igen, de a szervezett lakosságszűrés ilyen módját illetően Tolna megyéé az elsőség. — Ebben a brosúrában melyből elsajátítható a havonta szükségesnek ítélt önvizsgálat minden tudnivalója, van egy személyi adatlap is. Ez mi célt szolgál? — Az adatlapokat az érdekeltek töltik ki, majd a körzeti és az üzemi orvosok továbbítják hozzánk. A kórházrendelőintézet számítóközpontja dolgozza fel az adatlapokat. Mi az így nyert információk alapján hívjuk be azokat, akiknek vizsgálatra van szükségük. — A számítóközpont ezek szerint először vesz részt az adatlapok feldolgozása során betegség megállapításában ? — Igen. Egyébként a megyei kórház-rendelőintézetben rendkívül jó gépek szolgálják az embert. Hadd említsem meg, hogy a gondozócentrum technikai felszereltsége az országban a legkiválóbb, s a világ bármely emlő- klinikájával1 felveszi a versenyt. A megye párt-, állami és egészségügyi vezetőinek segítségével beszerzett készülékek az emlőbetegek legkorszerűbb ellátását biztosítják. B eszélgetésünk végeztével dr. Péntek Zoltán elmondotta; a szervező orvosok azt remélik, hogy az önvizsgálat segítségével az eddiginél több emlőbetegséget sikerül még idejében feltárni és eredményesen gyógyítani. — óa — — Mivel tartozom? — Ó, semmivel, szóra sem érdemes. — Ingyen munkát nem fogadhatok el. Mondjon egy összeget. — Ne sértsen meg. Fogadja el tőlem baráti szívességként. — Nem és nem. Ragaszkodom hozzá, hogy fizessek. Tehát? — Beszéljünk másról. Hogy van a kedves családja? — Szóval, nem hajlandó megjelölni az összeget? Parancsoljon, ötven forint. Nagyon kérem, tegye el. — Dehogy teszem. Egy ötvenessel akarja kiszúrni a szemem, amikor én egy százasra gondoltam?... * — Sajnálom, kedves vevő, de olvassa el a feüratot. Pénztártól való távozás után semmiféle reklamációt nem vehetünk figyelembe. — Csak azt akarom mondani, hogy harminc forinttal többet tetszett visszaadni. — Nem bánom. Adja ide a pénzt. De aztán többé elő ne forduljon ilyesmi! * — Vegye meg ezt a príma tavaszi kabátot. Nyolcszáz forint. — Nem kell. — Azért, mert az Ecserin vagyunk, ne gondolja, hogy becsapom. Vigye el négyszázért. Azért adom ilyen olcsón, mert maga ma az első vevőm. — Nem kell. — Tessék. Egy százasért elviheti. — Annyiért se kell. De ha nem macerái tovább, kap egy húszast. * — Ezer forint nem kis ösz- szeg. — (Hát nem. — Ezért nem haragudhat, ha megkérdezem: elő tud teremteni két kezest? — Semmi akadálya. — Bocsánat, büntetve nem volt? — Nem. — Tehát a megbízhatóságához nem fér kétség? — Úgy gondolom. — Nem szabad megsértődnie, ha egy kicsit bizalmatlan vagyok, de akárkitől nem fogadok el pénzt kölcsön ! Galambos Szilveszter Következő heti filmjegyzetünket Gábor Pál Járvány című filmjéről írjuk
