Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-05 / 288. szám
1916. december 5. tÍÉPÚJSAG 3 Év vége előtti leltár az utakon Elkészült a solti adó Megkezdődtek a próbaadások az új solti 2000 kilowattos Kossuth adón, amelynek üzembe helyezése az ország egész területén jelentősen javítja majd a vételi viszonyokat. (Teletoto) Pártmunka az értelmiségiek között KÖZELEDIK az év vége, s lassan itt a tél. A hideg idő miatt befejeződnek az utakon végzett korszerűsítési, karbantartási munkák, s az esztendő vége arra ösztönöz, hogy valamiféle leltárt készítsünk arról, milyen változás következett be az év eleje óta a megye úthálózatában. A közlekedés ütemének növekedése, az egyre több gépkocsi szinte megkövetelte, hogy szélesebbé, simábbá tegyék az utakat. Erre a célra a KPM Tolna megyei Közúti Igazgatósága idén közel negyedmilliárd forintot fordított. Az összeg kétharmadáért a főúthálózatot korszerűsítették. Elkészült a 6-os és a 63- as út találkozásánál az új közúti csomópont. A Kaposvári KÉV dolgozói 18 millióért elkészítették a 611-es út Dombóvár belterületén futó szakasza átépítésének első ütemét, s megkezdték a következő lépcső munkáit. Jelenleg az Erzsébet utca és a főutca találkozásánál dolgoznak, s folyik a felüljáró földmunkája is. Ez utóbbi már a jövő évre tervezett munka, s hogy a most megszerzett előnyt még tovább fokozhassák, az építőknek a DÉDÁSZ- szal és a Postával kell kooperálni. Az útépítéssel ugyanis egy időben a villamos és a telefonhálózat átépítését is végzik. Tavaly megkezdődött a Bá- taszék és Bonyhád közötti út korszerűsítése. Ebben az évben a Pécsi KÉV dolgozói az utat két hosszabb szakaszon is új nyomvonalra helyezték át. A kismórágyi rekonstrukciót a napokban adják át. Az idén több új hidat is készítettek a megyében, így Kölesd határában a Harc és Kölesd közötti úton. Jelentős összeget fordított a KPM az utak burkolatának megerősítésére, aszfaltszőnyeggel borítására. Befejeződött a 6-os főútvonal teljes rekonstrukciója. Idén a megyehatártól Paksig 32 millió forint felhasználásával elkészítették az aszfaltszőnyeget. Ugyanilyen burkolat került a hőgyész—dombóvári út Kurd és Dombóvár közötti szakaszára, a 65-ös út Tamásitól északra húzódó részére két kilométer hosszban, s a Bá- taszéket Bonyháddal összekötő út 12 és fél kilométeres részére. Közel kétmillió forintot fordítottak Bonyhád központjában is az aszfaltozásra, s hasonló összegbe került a paksi atomerőműhöz vezető út és a 6-os főútvonal csomópontjainak kiépítése. Néhány kilométerrel odébb, Pakson a főutcát korszerűsítették. A megye úthálózatának javításában a KPM Tolna megyei Igazgatóságának dolgozói is részt vettek, ök közel 80 millió forintnyi fenntartási és felújítási tevékenységet végeztek. 167 000 négyzet- méterrel növelték az utak felületét azzal, hogy hatméteresre szélesítették a keskenyebb útszakaszokat. Ezek közül az egyik legnagyobb szabású munka a paks—cecei úton folyt. A bonyhád—tévéi—murgai úton a tamási és a szekszárdi üzemmérnökség végzett ilyen tevékenységet, s jelenleg is folyik Szekszár- don a Keselyűsi út szélesítése. Persze nemcsak a járművek által igénybe vett felületek növelése, javítása volt a közúti igazgatóság dolgozóinak feladata, hanem az árkok, s az útpadkák rendezése is. Ennek során, valamint új utak építésekor 120 000 köbméter földet mozgattak meg. A kisebb forgalmú utakon a burkolatra permetezett bitumenre szórt bazaltzúzalékkal megerősítették, érdesebbé tették az útpályát. Az idén 604 000 négyzetméter ilyen felületi bevonatot készítettek, ami azt jelenti, hogy a megye úthálózatának egytizede, körülbelül 120 kilométeres szakasz kapott erősebb burkolatot. A kátyúzásra, gödrök eltüntetésére az elmúlt 11 hónapban 12 ezer tonna aszfaltot használtak fel. AZ UTAK MENTÉN a korábbi vasbeton korlátokat hullámos acéllemezből készült szalagkorlátokkal cserélték fel. öt kilométer hosz- szúságban készítettek ilyen, a korábbinál sokkal biztonságosabb korlátot.-szlA pártpolitikai munka akkor lehet eredményes, ha a pártszervezetek számításba veszik a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek sajátosságait, s ezekhez igazodva szabják meg e munka tartalmát és módszereit. E rétegek szerint differenciált tevékenység egyik legfonto- sabbja az értelmiségiek körében végzett politikai munka. Vannak szellemi munkára specializált munkahelyek, iskolák, kutatóintézetek, művészeti intézmények, ahol a párttagság és a párton kívüli dolgozók túlnyomó többsége értelmiségi. Másutt számszerűen kisebbségben vannak ugyan, de a tevékenységnek ők a „főszereplői” (például az egészség- ügyi intézményekben). S vannak nagy számban olyan munkahelyek — a termelő- munka területe —, ahol a párttagságnak és általában a dolgozó kollektívának csupán viszonylag kis részét alkotják, s mindennapi munkájuk is beleolvad a közös tevékenység egészébe. A helyzet különbözőségétől függően a pártszervezet jellege, összetétele is más és más, s konkrét feladatai (például a tagfelvétel kívánatos arányai vagy a politikai oktatás formái) is részben eltérőek. Mindennapi tapasztalataink és szociológiai vizsgálatok egyaránt tanúsítják, hogy az értelmiség viszonylag jelentékeny része tekinti magát tudatosan elkötelezettnek a munkáshatalom, a párt politikája mellett. A politikai aktivitás e viszonylag magas szintjének fenntartása és további növelése a pártmunkának egyik alapvetően fontos feladata. Igen lényeges, hogy a párt- szervezetek „testhez álló” mozgalmi feladatokat találjanak számukra, amelyek megoldásában érdemben tudják hasznosítani hozzáértésüket és képességeiket. Közismert, hogy az értelmiség — munkájának jellegénél fogva — nemcsak erőteljesen érdeklődik a társadalmi-politikai kérdések iránt, de olykor erőteljesebben befolyásolják bizonyos tapasztalatok vagy más irányú hatások, érzékenyebben reagál egyes jelenségekre. Az a műszaki vagy közgazdász, aki nap mint nap szembekerül gazdálkodásunk különböző gondjaival, némelykor hajlamosabb a helyzet borúlátó megítélésére. A humán értelmiségieknél az érzékeny felelősségérzet olykor elvont moralizálásba csaphat át. Az ilyen hangulatok és nézetek eloszlatásában, a helyes álláspont kialakításában nagy szerepet játszhatnak a szilárdan a marxista eszmeiség talaján álló kommunista és párton kívüi értelmiségiek. Különösen fontos a munkásosztály vezető szerepével kapcsolatos kérdések világos _i _______________________ tiszt ázása. Egyrészt szükséges tisztázni, hogy a vezető szerep társadalompolitikai, nem pedig szakirányítási kérdés, s nem az egyes társadalmi csoportok képzettségi szintjétől, hanem társadalmi helyzetük egészétől függ. Másrészt legalább ilyen fontos annak hangsúlyozása, hogy ez nem jelenti az értelmiség háttérbe szorítását, lebecsülését. Sajátos, de legkevésbé sem lebecsülhető része az értelmiség közötti pártpolitikai munkának a törődés a pályakezdő, fiatal értelmiségiekkel. Ezek a fiatalok magas marxista műveltséggel lépnek ki az egyetem vagy a főiskola kapuin, ám társadalmi tapasztalataik a pályakezdéskor még óhatatlanul szűkösek és egyoldalúak. A pártszervezetek sokat segíthetnek abban, hogy e tapasztalatok köre bővüljön. S ajátos vonás, hogy a fiatal értelmiségieknél a szakmai tevékenység megkezdése időben egybeesik a családalapítással, a személyes egzisztencia megalapozásával. Ez a kettős feladat nem egyszerű, s olykor éles ellentmondásokat okoz. Közvetlenül a KISZ, a szakszervezet, az intézményi" vállalati vezetés feladata a segítségnyújtás az első lépések megtételéhez, de szükséges, hogy a pártszervezet is igényelje, figyelemmel kísérje, ellenőrizze ezt. Gyenes László Kapcsolatok és felelősség Egy baleset tükre O A 37 éves döbröközi fiatalember két lábát és bal karját veszítette el október 30-án, szombaton a Kaposvár—Vágóhíd vasúti megállóban. Többen is voltak itt leszállók, részben a környéken lakók közül, de az utasok döntő többsége a Kaposvári Rákóczi és az Újpesti Dózsa izgalmasnak ígérkező mérkőzésére sietett. D. Vendel ás oda tartott, de 13.30 perckor már a Somogy megyei kórház baleseti osztályának műtőjében feküdt. Ami ezután kezdődött, az csak egy, az egészségügynek az életért folytatott drámai küzdelmei közül. — Este hétre sikerült kihozni a második sokkból. Egyébként kapott több mint 3 liter vért. Nagyon jól reagált minden eljárásra. Akar vele beszélni? D. Vendel nem haza megy a kaposvári kórházból, hanem Budapestre, ahol a volt Állami Tüdőszanatóriumból kialakított Országos Rehabilitációs Intézetben, a gyógyulás stádiumában, megtanulja a művégtagok használatát. Itt műhelyek állnak a rehabilitáció rendelkezésére. Valamilyen mesterséget is tanulhat. o A szürkésfehér arcból riadt tekintet tapogatja a környezetet. Ez a pillantás már azé az emberé, aki végiggondolta mi történt és miért. Tudja: semmi sem folytatható úgy, ahogy eddig. —Csakugyan nem emlékezik semmire? — Mit akar? Már megírta az újság a balesetet! — Tudom. Azért akarok erről újra írni, hogy gondolkodjanak felette az emberek és jobban vigyázzanak egymásra is, magukra is. — Beszélt a feleségemmel? — Még nem, csak a falujának a vezetőivel találkoztam. Elfordítja a fejét. Ez a hír nem kellemes. — Hallottam, éjszakás volt, nem aludta ki magát. Ivott is aznap ? — Ittam, de nem attól volt. Valahogy rosszul lettem. © D. Vendel rohamosan gyógyul. Vajon milyen ember lesz ezután? Amikor haza mehet a családjához, előkerülnek-e az ivócimborái, akik most a világért sem érdeklődnek utána? A rokonok, szomszédok kérdezik csak gyermekgondozási segélyen lévő asszonyát felőle és szánakoznak. A keit és fél éves Hajnalka pedig sír, ahányszor idegeneket lát. Csak az tudja megbékíteni, aki azt ígéri, hogy hazaküldi az apukáját. A fiatal kmb-s rendőr nem régóta teljesít szolgálatot a faluban. Azt a gondját panaszolja, hogy sok az iszákos, a garázda elem. Esetenként D. Vendel is ezek közé sorakozott. — Nem volt azzal baj, — mondja Giziké, a feleség —, csak akkor indulatoskodott, amikor ivott. De azt elrendeztem én. — Miért hagyta ott a férje a Baranya megyei Kéményseprő Vállalat komlói kirendeltségét? — Mert kellett. Az ivás miatt. Beteg is volt, az idegeivel. Sokszor elveszítette az eszméletét. Akkor csak jöttek, hogy menjünk érte. — Kezeltették a baját? — Volt a kórházban Dombóváron, itthon meg a doktor úr kezelte. — Nem mondták maguknak, hogy a betegségén ront, ha iszik? — Mondták, persze, hogy mondták... o A kmb-s rendőr azon mérgelődik, hogy egy, a külterületek lakosságával együtt 3800 lakosú községnek miért kell öt italbolt, amikor -majd minden házban van bor?! — Mondja, mi az oka, hogy az emberek, akik összetartoznak, akár úgy, mint család, akár úgy, mint barátok, nem tudják egymást visszatartani attól, ami ártalmukra lehet? Ez a tanácselnök kérdése. Kérdez és egy mellettünk az ittas emberek bizonytalan lépteivel elhaladó öregemberre szól: — Antal bácsi, ha még egyszer olyan állapotban látom, mint -tegnap, velem gyűlik meg a baja ! Az öreg olyan széles mosollyal ígéri, hogy majd jobban vigyáz, mint akit megdicsértek. A Kaposvári városi Rendőrkapitányság D. Vendel balesetének körülményeit tisztázva nem tudta megállapítani, tulajdonképpen hogyan történt. Kideríthetetlen maradt, hogy kik voltak vele és milyen lélekkel nézhették végig a meccset. A haverok elszeleltek. Giziké azt tanúsította, hogy a férje mostanában sokat ivott és sokszor idegenekkel. Ez lehetséges. D. Vendel Dombóváron dolgozott a KIPSZER-nél, naponta utazott. Eközben néni kínálgat- ták „jó emberek” annyi borravalót helyettesítő itókával, mint kéményseprő korában. De az a tény, -hogy január 1. óta van a KIPSZER-nél és kétszer volt fegyelmije az ital miatt, arra vall, hogy megtalálta a módot az alkoholizálásra. S itt van két ellentmondó adalék. D. Vendel mostani munkahelyének egyik egészségre legártalmasabb, munka- védelmi szempontból a legveszélyesebb üzemrészében, a horganyzóban dolgozott. A kórház-rendelőintézet orvosa alkalmatlannak minősítette eszméletvesztéses rosszullé- tekben megnyilvánuló betegsége miatt arra, hogy veszélyes munkakörben helyezkedjék el. Egy munkaalkalmassági bizonyítvány azonban mégis lehetővé tette, hogy a KIFSZER D. Vendelt a horganyzóban alkalmazza. Ki, hogyan kontrollálhatná azokat, akik elhallgatják, hogy nem egészségesek, hogy nem alkalmazhatóak bármire? Ki felelős elsősorbaft az emberért, ha nem ő maga? — Zárkózott, csendes ember volt — hallottam róla a KIPSZER-nél. — Kár, hogy ivott! o A megrendülés, részvét, aggodalom megannyi megnyilvánulását gyűjthettem össze egy súlyosan megrokkant férfi tragédiája kapcsán Kaposváron, Döbröközön és Dombóváron. S találkoztam olyanokkal is, akik nem kívántak nyilatkozni. Sokat érne pedig, ha itt állhatna, hogy ők mit gondolnak az emberi kapcsolatokról, felelősségünkről, mely társadalmunkban jóval többre kötelez bennünket annál, mint ami egyéni. Csak magunkért való. Azt hiszem, végképp titok marad, hogy szólt-e valaki (valakik) így: — „Fiam, barátom, szaktársam ne rontsd tovább az életedet. Szép családod, derék asszonyod van és ott a kislány. Gondold csak meg! A gyerekek lelke olyan, mint a viasz; nem mindegy, milyen nyomokat hagysz benne! Jó munkás vagy. Ha nem tudsz saját erődből megszabadulni az italtól, ami neked kétszeresen is árt, menj orvoshoz, mert módodban áll szépen, nyomasztó gondok nélkül, értelmesen élni!” * — Nem kellett volna elmennem a meccsre! — mondta kórházi ágyán az, aki iránt most sem érdeklődik senki azok közül, akiket eddig az italpultokat támasztva fontosnak tartott. LÁSZLÓ IBOLYA
