Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

1916. december 5. tÍÉPÚJSAG 3 Év vége előtti leltár az utakon Elkészült a solti adó Megkezdődtek a próbaadások az új solti 2000 kilowattos Kossuth adón, amelynek üzembe helyezése az ország egész területén jelentősen javítja majd a vételi viszonyo­kat. (Teletoto) Pártmunka az értelmiségiek között KÖZELEDIK az év vége, s lassan itt a tél. A hideg idő miatt befejeződnek az utakon végzett korszerűsítési, kar­bantartási munkák, s az esz­tendő vége arra ösztönöz, hogy valamiféle leltárt ké­szítsünk arról, milyen válto­zás következett be az év ele­je óta a megye úthálózatá­ban. A közlekedés ütemének nö­vekedése, az egyre több gép­kocsi szinte megkövetelte, hogy szélesebbé, simábbá te­gyék az utakat. Erre a célra a KPM Tolna megyei Köz­úti Igazgatósága idén közel negyedmilliárd forintot for­dított. Az összeg kétharmadáért a főúthálózatot korszerűsítet­ték. Elkészült a 6-os és a 63- as út találkozásánál az új közúti csomópont. A Kapos­vári KÉV dolgozói 18 millió­ért elkészítették a 611-es út Dombóvár belterületén futó szakasza átépítésének első ütemét, s megkezdték a kö­vetkező lépcső munkáit. Je­lenleg az Erzsébet utca és a főutca találkozásánál dolgoz­nak, s folyik a felüljáró föld­munkája is. Ez utóbbi már a jövő évre tervezett munka, s hogy a most megszerzett előnyt még tovább fokozhas­sák, az építőknek a DÉDÁSZ- szal és a Postával kell koo­perálni. Az útépítéssel ugyan­is egy időben a villamos és a telefonhálózat átépítését is végzik. Tavaly megkezdődött a Bá- taszék és Bonyhád közötti út korszerűsítése. Ebben az év­ben a Pécsi KÉV dolgozói az utat két hosszabb szakaszon is új nyomvonalra helyezték át. A kismórágyi rekonstruk­ciót a napokban adják át. Az idén több új hidat is készítettek a megyében, így Kölesd határában a Harc és Kölesd közötti úton. Jelentős összeget fordított a KPM az utak burkolatának megerősítésére, aszfaltsző­nyeggel borítására. Befejező­dött a 6-os főútvonal teljes rekonstrukciója. Idén a me­gyehatártól Paksig 32 millió forint felhasználásával elké­szítették az aszfaltszőnyeget. Ugyanilyen burkolat került a hőgyész—dombóvári út Kurd és Dombóvár közötti szaka­szára, a 65-ös út Tamásitól északra húzódó részére két kilométer hosszban, s a Bá- taszéket Bonyháddal összekö­tő út 12 és fél kilométeres részére. Közel kétmillió fo­rintot fordítottak Bonyhád központjában is az aszfalto­zásra, s hasonló összegbe ke­rült a paksi atomerőműhöz vezető út és a 6-os főútvonal csomópontjainak kiépítése. Néhány kilométerrel odébb, Pakson a főutcát korszerűsí­tették. A megye úthálózatának ja­vításában a KPM Tolna me­gyei Igazgatóságának dolgo­zói is részt vettek, ök közel 80 millió forintnyi fenntar­tási és felújítási tevékenysé­get végeztek. 167 000 négyzet- méterrel növelték az utak fe­lületét azzal, hogy hatméte­resre szélesítették a keske­nyebb útszakaszokat. Ezek közül az egyik legnagyobb szabású munka a paks—cecei úton folyt. A bonyhád—té­véi—murgai úton a tamási és a szekszárdi üzemmérnökség végzett ilyen tevékenységet, s jelenleg is folyik Szekszár- don a Keselyűsi út szélesíté­se. Persze nemcsak a jármű­vek által igénybe vett felüle­tek növelése, javítása volt a közúti igazgatóság dolgozói­nak feladata, hanem az ár­kok, s az útpadkák rendezé­se is. Ennek során, valamint új utak építésekor 120 000 köbméter földet mozgattak meg. A kisebb forgalmú utakon a burkolatra permetezett bi­tumenre szórt bazaltzúzalék­kal megerősítették, érdesebbé tették az útpályát. Az idén 604 000 négyzetméter ilyen felületi bevonatot készítettek, ami azt jelenti, hogy a me­gye úthálózatának egytizede, körülbelül 120 kilométeres szakasz kapott erősebb bur­kolatot. A kátyúzásra, gödrök eltüntetésére az elmúlt 11 hó­napban 12 ezer tonna aszfal­tot használtak fel. AZ UTAK MENTÉN a ko­rábbi vasbeton korlátokat hullámos acéllemezből ké­szült szalagkorlátokkal cse­rélték fel. öt kilométer hosz- szúságban készítettek ilyen, a korábbinál sokkal biztonsá­gosabb korlátot.-szl­A pártpolitikai munka akkor lehet eredmé­nyes, ha a pártszer­vezetek számításba veszik a társadalom különböző cso­portjainak, rétegeinek sajá­tosságait, s ezekhez igazod­va szabják meg e munka tartalmát és módszereit. E rétegek szerint differenciált tevékenység egyik legfonto- sabbja az értelmiségiek kö­rében végzett politikai mun­ka. Vannak szellemi munkára specializált munkahelyek, iskolák, kutatóintézetek, művészeti intézmények, ahol a párttagság és a párton kí­vüli dolgozók túlnyomó több­sége értelmiségi. Másutt számszerűen kisebbségben vannak ugyan, de a tevé­kenységnek ők a „főszerep­lői” (például az egészség- ügyi intézményekben). S vannak nagy számban olyan munkahelyek — a termelő- munka területe —, ahol a párttagságnak és általában a dolgozó kollektívának csu­pán viszonylag kis részét al­kotják, s mindennapi mun­kájuk is beleolvad a közös tevékenység egészébe. A helyzet különbözőségétől függően a pártszervezet jel­lege, összetétele is más és más, s konkrét feladatai (például a tagfelvétel kívá­natos arányai vagy a politi­kai oktatás formái) is rész­ben eltérőek. Mindennapi tapasztala­taink és szociológiai vizsgá­latok egyaránt tanúsítják, hogy az értelmiség viszony­lag jelentékeny része tekin­ti magát tudatosan elkötele­zettnek a munkáshatalom, a párt politikája mellett. A politikai aktivitás e vi­szonylag magas szintjének fenntartása és további növe­lése a pártmunkának egyik alapvetően fontos feladata. Igen lényeges, hogy a párt- szervezetek „testhez álló” mozgalmi feladatokat talál­janak számukra, amelyek megoldásában érdemben tudják hasznosítani hozzá­értésüket és képességeiket. Közismert, hogy az értel­miség — munkájának jelle­génél fogva — nemcsak erő­teljesen érdeklődik a társa­dalmi-politikai kérdések iránt, de olykor erőteljeseb­ben befolyásolják bizonyos tapasztalatok vagy más irá­nyú hatások, érzékenyebben reagál egyes jelenségekre. Az a műszaki vagy közgaz­dász, aki nap mint nap szem­bekerül gazdálkodásunk kü­lönböző gondjaival, némely­kor hajlamosabb a helyzet borúlátó megítélésére. A hu­mán értelmiségieknél az ér­zékeny felelősségérzet olykor elvont moralizálásba csaphat át. Az ilyen hangulatok és nézetek eloszlatásában, a he­lyes álláspont kialakításá­ban nagy szerepet játszhat­nak a szilárdan a marxista eszmeiség talaján álló kom­munista és párton kívüi ér­telmiségiek. Különösen fontos a mun­kásosztály vezető szerepével kapcsolatos kérdések világos _i _______________________ tiszt ázása. Egyrészt szüksé­ges tisztázni, hogy a vezető szerep társadalompolitikai, nem pedig szakirányítási kérdés, s nem az egyes tár­sadalmi csoportok képzettsé­gi szintjétől, hanem társa­dalmi helyzetük egészétől függ. Másrészt legalább ilyen fontos annak hangsúlyozása, hogy ez nem jelenti az ér­telmiség háttérbe szorítását, lebecsülését. Sajátos, de legkevésbé sem lebecsülhető része az értel­miség közötti pártpolitikai munkának a törődés a pálya­kezdő, fiatal értelmiségiek­kel. Ezek a fiatalok magas marxista műveltséggel lép­nek ki az egyetem vagy a főiskola kapuin, ám társa­dalmi tapasztalataik a pá­lyakezdéskor még óhatatla­nul szűkösek és egyoldalúak. A pártszervezetek sokat se­gíthetnek abban, hogy e ta­pasztalatok köre bővüljön. S ajátos vonás, hogy a fiatal értelmiségiek­nél a szakmai tevé­kenység megkezdése időben egybeesik a családalapítás­sal, a személyes egzisztencia megalapozásával. Ez a kettős feladat nem egyszerű, s oly­kor éles ellentmondásokat okoz. Közvetlenül a KISZ, a szakszervezet, az intézményi" vállalati vezetés feladata a segítségnyújtás az első lépé­sek megtételéhez, de szüksé­ges, hogy a pártszervezet is igényelje, figyelemmel kísér­je, ellenőrizze ezt. Gyenes László Kapcsolatok és felelősség Egy baleset tükre O A 37 éves döbröközi fiatal­ember két lábát és bal karját veszítette el október 30-án, szombaton a Kaposvár—Vá­góhíd vasúti megállóban. Többen is voltak itt leszállók, részben a környéken lakók közül, de az utasok döntő többsége a Kaposvári Rákóczi és az Újpesti Dózsa izgalmas­nak ígérkező mérkőzésére sietett. D. Vendel ás oda tar­tott, de 13.30 perckor már a Somogy megyei kórház bal­eseti osztályának műtőjében feküdt. Ami ezután kezdődött, az csak egy, az egészségügy­nek az életért folytatott drá­mai küzdelmei közül. — Este hétre sikerült ki­hozni a második sokkból. Egyébként kapott több mint 3 liter vért. Nagyon jól rea­gált minden eljárásra. Akar vele beszélni? D. Vendel nem haza megy a kaposvári kórházból, ha­nem Budapestre, ahol a volt Állami Tüdőszanatóriumból kialakított Országos Rehabili­tációs Intézetben, a gyógyulás stádiumában, megtanulja a művégtagok használatát. Itt műhelyek állnak a rehabilitá­ció rendelkezésére. Valami­lyen mesterséget is tanulhat. o A szürkésfehér arcból riadt tekintet tapogatja a környe­zetet. Ez a pillantás már azé az emberé, aki végiggondol­ta mi történt és miért. Tudja: semmi sem folytatható úgy, ahogy eddig. —Csakugyan nem emléke­zik semmire? — Mit akar? Már megírta az újság a balesetet! — Tudom. Azért akarok erről újra írni, hogy gondol­kodjanak felette az emberek és jobban vigyázzanak egy­másra is, magukra is. — Beszélt a feleségemmel? — Még nem, csak a falujá­nak a vezetőivel találkoztam. Elfordítja a fejét. Ez a hír nem kellemes. — Hallottam, éjszakás volt, nem aludta ki magát. Ivott is aznap ? — Ittam, de nem attól volt. Valahogy rosszul lettem. © D. Vendel rohamosan gyó­gyul. Vajon milyen ember lesz ezután? Amikor haza mehet a családjához, előke­rülnek-e az ivócimborái, akik most a világért sem érdeklőd­nek utána? A rokonok, szom­szédok kérdezik csak gyer­mekgondozási segélyen lévő asszonyát felőle és szánakoz­nak. A keit és fél éves Hajnal­ka pedig sír, ahányszor ide­geneket lát. Csak az tudja megbékíteni, aki azt ígéri, hogy hazaküldi az apukáját. A fiatal kmb-s rendőr nem régóta teljesít szolgálatot a faluban. Azt a gondját pana­szolja, hogy sok az iszákos, a garázda elem. Esetenként D. Vendel is ezek közé sorako­zott. — Nem volt azzal baj, — mondja Giziké, a feleség —, csak akkor indulatoskodott, amikor ivott. De azt elren­deztem én. — Miért hagyta ott a férje a Baranya megyei Kémény­seprő Vállalat komlói kiren­deltségét? — Mert kellett. Az ivás miatt. Beteg is volt, az ide­geivel. Sokszor elveszítette az eszméletét. Akkor csak jöt­tek, hogy menjünk érte. — Kezeltették a baját? — Volt a kórházban Dom­bóváron, itthon meg a doktor úr kezelte. — Nem mondták maguk­nak, hogy a betegségén ront, ha iszik? — Mondták, persze, hogy mondták... o A kmb-s rendőr azon mér­gelődik, hogy egy, a külterü­letek lakosságával együtt 3800 lakosú községnek miért kell öt italbolt, amikor -majd minden házban van bor?! — Mondja, mi az oka, hogy az emberek, akik összetartoz­nak, akár úgy, mint család, akár úgy, mint barátok, nem tudják egymást visszatartani attól, ami ártalmukra lehet? Ez a tanácselnök kérdése. Kérdez és egy mellettünk az ittas emberek bizonytalan lépteivel elhaladó öregember­re szól: — Antal bácsi, ha még egy­szer olyan állapotban látom, mint -tegnap, velem gyűlik meg a baja ! Az öreg olyan széles mo­sollyal ígéri, hogy majd job­ban vigyáz, mint akit meg­dicsértek. A Kaposvári városi Rend­őrkapitányság D. Vendel bal­esetének körülményeit tisz­tázva nem tudta megállapíta­ni, tulajdonképpen hogyan történt. Kideríthetetlen ma­radt, hogy kik voltak vele és milyen lélekkel nézhették végig a meccset. A haverok elszeleltek. Giziké azt tanúsította, hogy a férje mostanában sokat ivott és sokszor idegenekkel. Ez lehetséges. D. Vendel Dombóváron dolgozott a KIPSZER-nél, naponta uta­zott. Eközben néni kínálgat- ták „jó emberek” annyi bor­ravalót helyettesítő itókával, mint kéményseprő korában. De az a tény, -hogy január 1. óta van a KIPSZER-nél és kétszer volt fegyelmije az ital miatt, arra vall, hogy megta­lálta a módot az alkoholizá­lásra. S itt van két ellentmondó adalék. D. Vendel mostani munkahelyének egyik egész­ségre legártalmasabb, munka- védelmi szempontból a leg­veszélyesebb üzemrészében, a horganyzóban dolgozott. A kórház-rendelőintézet orvosa alkalmatlannak minősítette eszméletvesztéses rosszullé- tekben megnyilvánuló beteg­sége miatt arra, hogy veszé­lyes munkakörben helyezked­jék el. Egy munkaalkalmas­sági bizonyítvány azonban mégis lehetővé tette, hogy a KIFSZER D. Vendelt a hor­ganyzóban alkalmazza. Ki, hogyan kontrollálhatná azokat, akik elhallgatják, hogy nem egészségesek, hogy nem alkalmazhatóak bármi­re? Ki felelős elsősorbaft az emberért, ha nem ő maga? — Zárkózott, csendes em­ber volt — hallottam róla a KIPSZER-nél. — Kár, hogy ivott! o A megrendülés, részvét, ag­godalom megannyi megnyil­vánulását gyűjthettem össze egy súlyosan megrokkant fér­fi tragédiája kapcsán Kapos­váron, Döbröközön és Dom­bóváron. S találkoztam olya­nokkal is, akik nem kívántak nyilatkozni. Sokat érne pedig, ha itt állhatna, hogy ők mit gondolnak az emberi kapcso­latokról, felelősségünkről, mely társadalmunkban jóval többre kötelez bennünket an­nál, mint ami egyéni. Csak magunkért való. Azt hiszem, végképp titok marad, hogy szólt-e valaki (valakik) így: — „Fiam, ba­rátom, szaktársam ne rontsd tovább az életedet. Szép csa­ládod, derék asszonyod van és ott a kislány. Gondold csak meg! A gyerekek lelke olyan, mint a viasz; nem mindegy, milyen nyomokat hagysz benne! Jó munkás vagy. Ha nem tudsz saját erődből meg­szabadulni az italtól, ami ne­ked kétszeresen is árt, menj orvoshoz, mert módodban áll szépen, nyomasztó gondok nélkül, értelmesen élni!” * — Nem kellett volna el­mennem a meccsre! — mond­ta kórházi ágyán az, aki iránt most sem érdeklődik senki azok közül, akiket eddig az italpultokat támasztva fon­tosnak tartott. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents