Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

A KÉPÚJSÁG 1976. december 3, Filmhírek A HUNNIA Filmstúdióban több évi munka után Zolnay Pál elkészítette A sámán cí­mű filmjét, amelyet koráb­ban Szélmalom címmel je­gyeztek az újságok. Tovább­ra is forgatja Boldog évek című filmjét Simó Sándor, befejezés előtt van András Ferenc Veri az ördög a fele­ségét című munkája. Maár Gyula Teketória címmel, Tö- rőcsik Marival a főszerepben egy mai történet forgatásá­ba kezdett. Befejeződött a Fedőneve: Lukács, rendező: Manosz Zakariasz, s meg­kezdődött: Galgóczi Erzsébet regényéből készülő Közös bűn forgatása, Mihályfi Imre rendezésében. A Budapest Filmstúdióban befejezéshez közeledik a Fe­kete gyémántok című kétré­szes film Várkonyi Zoltán rendezésében, Dömölky Já­nos befejezte A kard című szatíráját, amelyet Csurka Istvánnal írt közösen; bemu­tatásának időpontja: 1977. január 20. Az Objektív Filmstúdióban Rózsa János befejezte Pók­foci című munkáját, Kardos Ferenc az anyagösszeállítás stádiumában van az Ékezet­tel; tovább dolgozik Kosa Fe­renc Küldetés című munká­ján. A Dialóg Filmstúdióban Bacsó Péter megkezdte a Ri­asztólövés című filmjének forgatását, változatlanul for­gatja Makk Károly az Erköl­csös éjszaka című filmjét. Kazetták Hetekkel karácsony előtt érdeklődés fogadja minden szóba jöhető ajándéktárgy megjelenését. A magnetofon­tulajdonosokat meglephetjük műsoros kazettákkal, mert újább sorozatot lehet vásárol­ni azokban az üzletekben, ahol lemezeket is árulnak. A komoly zene kedvelői­nek Bartók Csodálatos rrián- darin-ját, Kodály Marosszéki táncok-ját ajánljuk, de meg­vásárolható a népszerű Liszt- mű, a Les Preludes is. A popzene barátai számára jóval nagyobb választékból válogathatunk. A Fonográf, a Lokomotív, Omega, Skorpió, Bergendy-együttes felvétele­in kívül Kovács Kati legjobb felvételeit, Koncz Zsuzsa verslemezének anyagát vá­laszthatják ajándékba. Valamennyi kazetta lemez­másolat," ennek megfelelő a felvételek minősége. Kapós táncház Szombaton délután ismét táncházat rendez Dombóvá­ron a Kapos táncegyüttes. A zenét a Kapos népi kamara­együttes szolgáltatja, amely nemcsak Dombóváron nép­szerű, sok hívük van az egész megyében. Legutóbb a szekszárdi nép­táncfesztiválon hallotta a kö­zönség játékukat. Nemcsak a színpadon, táncegyüttesüket kísérve, majd a népzenei kon­certen, hanem az utcán is. A fiatalok kívánságára játszot­tak szabadtéren — bár az idő nem volt éppen enyhe —, hogy minél többen hallhas­sák a zenét és próbálgassák a lépéseket. A szombati táncház a fiata­lok választékosabb szórako­zását szolgálja: új szín a klubdélutánok, lemezműsorok egyhangú sorában. Azokhoz képest nem kis dologgal több is: kellemes időtöltés mellett ismeretet terjeszt, közelebb visz a népi kultúra élő szere- tetéhez. Kiállítás kapcsán - egy szakkörről Kevés szakkör dicsekedhet a városban, de a megyében is olyan komoly múlttal, mint a dombóvári művelődé­si központ díszítőművész szakköre tagjai. 1963-ban tet­ték meg az első közös lépése­ket, illetve öltéseket. Akkor még kizárólag népi hímzé­sekkel foglalkoztak, azóta előkerült a horgolás, a kötés is. A megalakulás óta 13 év telt el. A kezdeti 14-es lét­szám 32-re növekedett — je­lenleg ennyien gyűlnek össze hetenként egy estére a mű­velődési házban. Ismerik az ország csaknem valamennyi tájegységének hímzési motí­vumanyagát, de legjobban mégis a Kapos menti hím­zést kedveli a szakkör veze­tője, Molnár Ferencné, An- nuska néni. Kisiparos, kézi­munka előnyomó volt, most nyugdíjas. 1963-ban tette le a szakkörvezetői vizsgát, s azóta is az ő irányítása alatt folyik a munka. A megye más területein működő szakkörökkel is tart­ják a kapcsolatot a dombó­váriak. Látogatják egymást, találkozókat szerveznek. A tagság összetétele kor és fog­lalkozás szerint igen meg­osztó, ez azonban nem jelen­tett akadályt abban, hogy a szakkör igazi közösséggé ala­kuljon. Hogy a szakkör munkájá­ban ne legyen törés, gondol­tak arra az időre, amikor Annuska néninek ki kell ad­nia a kezéből a vezetést. Tie- ger Károlyné már most to­vábbképzésre jár Szekszárd- ra. Reméljük, még számos, a mostanihoz hasonló bemuta­tón, kiállításon láthatjuk szép munkáikat, s az elnyert rangot nemcsak megtartják, gyarapítják is. Szilvási Sarolta Fotó: Tillinger Sándor Chilei művészet „Egy nép megmenti kultú­ráját” címmel nyílt a Nép­rajzi Múzeumban kiállítás. Rendhagyó ez a tárlat, nem egy másik múzeum rendsze­rezett kiállítása, nem tükröz művészi gyűjtőkört: a Ma­gyarországra emigrált chilei­ek adták át kedves művésze­ti, népművészeti tárgyaikat bemutatásra. Valamennyi szubjektív ér­ték tulajdonosának: emlékek fűződnek hozzá, hiszen nem véletlenül „menekítették” magukkal a hosszú útra az emigránsok egyiket sem. Látható az anyagban né­hány nagyon különleges in­dián ezüstmunka, bőrdíszmű; szőttesek, pásztorszerszámok, kerámiák, kosarak, ponchók, és olyan iparművészeti alko­tások, amelyeket a koncent­rációs táborokban készítet­tek. A különleges kiállítás nem­csak művészeti élmény: tör­ténelmi dokumentum is. Sxínhéxl esték MINDNYÁJÁN Gogol köpönyegéből bújtunk ki — mondta Dosztojevszkij, s ez kétszeresen is igaz: A kö­pönyeg megjelenése (1836) valóban fordulópontot jelent, de ugyanígy A revizoré is (1839-ben játszották először) — ezzel az örökké eleven darabbal kezdődik a klasszikus orosz színház —, melyben minden benne van, ami alkal­mas arra, hogy hagyományt teremtő alapot jelentsen. Csehovig A. Ny. Osztrovszkij uralja az orosz színházat, akinek munkássága elképzelhetetlen A revizor nélkül, ennek világát építi tovább, teszi teljessé, amit majd Csehov ilíraisága old fel. „Hej, de nagy művész ez a szakállas! — kiált fel1 Turgenyev egyik levelében. — Mindent tud, amit csak tudni lehet. Ö aztán nem bol- hászkodik, nem keresi „la petite béte” (kis bogár), ahogy a franciák mondják. Erősen megpezsdítette bennem az irodalmi vérkeringést.” Turgenyev lelkesedését ma is indokoltnak és őszin­tének érezzük, pedig nem is a legjobb Osztrovszkij- darabért lelkesedett idézett levelében. Mert az életmű csúcsán kétségtelenül az Erdő áll, ez a csak gogoli mér­tékkel .mérhető komédia, a korabeli Oroszország gyilkos szatírával megrajzolt képe. Raisza, a szerelemre sóvárgó öregedő földbirtokosnő, unokaöccse, az éhenkórász szí­nész, a bukott diák szépfiú, a minden hájjal megkent kereskedő jól ismert figurák á kortárs irodalomban, de a valóság ilyen kíméletlen feltárásával legfeljebb a Holt lelkekben találkozunk, Csicsikov utazása során. Az Erdő a szerző szándéka szerint komédia, de ez a humor fanyar, nem önmagáért van, valójában nem is nevettetni akar, mert a valóságot mutatja meg, kímé­letlenségében nevetségesen. A kaposvári színház dicséretes érdeme, hogy ezt a nálunk régóta ismert darabot felújította, s az előadás, vitathatósága ellenére is, jól pergő, szórakoztató. Szőke István rendező mindenképp szakítani akart a hagyo­mánnyal, ami önmagában nem is baj, mert a klassziku­sok jellemző tulajdonsága, hogy folyton megújulnak, s minden kor önmagára ismerhet bennük. Osztrovszkij esetében sincs másként, s ha Szőke István úgy érezte, hogy felfogása új lehetőségeket nyit meg, nem lehet kétségbe vonni szándékának igazát. Az, hogy mindent a komikumra igyekszik építeni, nem baj, azonban külön­böző elemeket próbál egységbe olvasztani, s ez nem mindig sikerül. A tú[játszás, ami néha a derék Pergő Celesztin korát idézi, nem mindig helyénvaló, más a darab alaphangja, arról nem is beszélve, hogy a sze- relemsóvár földbirtokosnő erőszakos alakja tragikumot is hordoz, ami az eredeti Osztrovszkij'ban hangsúlyozot­tan benne van. Úgy éreztük, az előadás nem kapott határozott arc­éit, pedig több megoldás is kínálkozott volna. Még a ma egyébként is divatos erotikus felfogás sem idegen tőle (Beardsley szecessziós-obszcén Arisztofanész rajzai jut­nak eszembe), de a sok formabontás után valóságos for­radalomnak tűnne az egészséges visszatérés — korszerű formában — a gogoli színpadhoz. A bohózati elemekre épülő stílusnak ugyanakkor erősen ellentmond a szim­bolikus alakok felléptetése (korúm bók), akiknek aztán végképp nincs semmi funkciójuk, s még arra sem alkal­masak, hogy visszatérő zajaikkal meghökkentsenek. ELLENVETÉSEINK mégis egy jó előadásnak szól­nak, melynek frisseségét, pergő humorát Szőke István javára kell írnunk, ahogy újat akaró szándékát is, még akkor is, ha minden leleményét nem fogadjuk el. Igaz, hogy kitűnő társakra talált, mert olyan nagyszerű művé­szek segítették, mint Olsavszky Éva, Vajda László, Koltai Róbert, Dánffy Sándor. Elsősorban az ő érdemük, hogy a csaknem tel jes szövegében végigmondott darab (három és fél órás előadás!) végig fenn tudja tartani a figyel­met, jóllehet egy kis -húzás, jótékony tömörítés határo­zottan jót tett volna. CSÄNYILÁSZLÓ âTowncKira » npfiBfui Javítják a televízió vétel­lehetőségét, bővítik, korsze­rűsítik a repülőtér szolgálta­tásait. Tambovban 1976— 1980. között lényegesen bő­vül a polgári repülőtér szol­gáltatása. Nemrég készült el az új polgári repülőtér, az áruforgalmat lebonyolító épü­let, építik a szállodát és más, az utasok kényelmét, kultu­rált utazását, az áruk bizton­ságos tárolását, ki- és bera­kodását biztosító épületeket. Tambov megyében hosszú ideig kielégítette a vételigé­nyeket a tv-közvetítő lánc. Ma már azonban nem tudja „beszórni” műsorral ez a há­lózat az egész megyét. Bőví­tik a Rjazány—Tambov rá­diórelét és lehetővé teszik az elkövetkezendő évben a tele­vízió második programjának a vételét is. Dunántúlt napló 1980-ig felújítják Baranya tanácsi útjainak többségét — címmel tudósítás jelent meg a Dunántúli Naplóban. A Ba­ranya megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága 1976. január elején az útfelügyelet hatás­körébe utalta a megye 250 kilométer hosszú tanácsi ke­zelésű szilárd burkolatú és közel ezer kilométernyi föld- útjának, a járdák és a há­romszáznál több híd műszaki ellenőrzését, felújítását. Évente 30—40 millió fo­rinttal gazdálkodva biztosí­taniuk kell, hogy 1980-ig rendbe hozzák a megye ta­nácsi rendelkezésű úthálóza­tát. Ebből az összegből pél­dául a pécs—harkányi útnak a fürdőhelyen átvezető egy- kilométeres szakaszát négy­sávosra szélesíti a KPM Ba­ranya megyei Igazgatósága, mintegy tízmillió forintért. A drávaszabolcsi határátkelő irányában így gyorsabbá vá­lik a forgalom. Somoqiji Néplap Dicsérik, szívesen veszik. Tsz-pékség a Surján völgyé­ben. Ez a címe a Somogyi Néplap tudósításának, amely­ben többek között ez olvas­ható: „A Kaposváron dolgo­zó és naponta vagy hétvége­ken hazautazó vidéki munká­sok táskájában, szatyrában gyakran látni kétkilós kenye­ret.” Sokfelé viszik a kenye­ret Kaposvárról, de Sántosra. Szentbalázsra, Cserénfára, Kaposgyarmatra, Hajmásra és Gálosfára nem. Az itt la­kó embereket a szentbalázsi Surján völgye Termelőszö­vetkezet sütödéje látja el ke­nyérrel, péksüteménnyel. Két éve működik a pékség, he­lyén korábban kötélgyártó üzem volt. Tíz mázsa kenye­ret sütnek itt naponta és he­tenként háromszor péksüte­ményt is. A keresletből, amely nem csappan, sőt nö­vekszik, joggal következtet­nek arra, hogy a vásárlók elégedettek a sütőüzem ter­mékeivel. PETŐFI NÉPE Üj, versenyképes termék­ről: diktafonról és telefon­üzenet-rögzítő készülékről ad hírt a Petőfi Népe. A Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofon-gyár­egysége megkezdte a DTR— 10 típusú diktafon ás telefon­üzenet-rögzítő készülékek gyártását. Az új BRG-termék telefonhoz kapcsolva az elő­fizető távollétében bejelent­kezik és rögzíti a hívó fél üzenetét. A készülék a ke­reskedelemben kapható nor­mál magnetofonkazettával működik, és a tulajdonos ál­tal felvett bejelentkező szö­vegeken kívül akár harminc telefonhívást is rögzít. A te­lefonfigyelő készülékek a technikailag fejlett országok­ban széles körben, magánla­kásokban is elterjedtek. A BRG konstruktőrei a DTR— 10 megalkotásával egy vi­szonylag szélesebb hazai vá­sárlókör számára is elérhető berendezést alkottak. A 306 ezer lelket számláló Karl-Marx-Stadt-ban az asz- szonyok mintegy 90 százalé­ka dolgozik. Ez érthetően magával hozza a bölcsődés és óvodás korú gyermekek elhelyezésének gondját. Kü­lönösen 1971-től kezdődően került napirendre az óvodai és bölcsődei férőhelyek szá­mának növelése, illetve az itt elhelyezett gyermekek kö­rülményeinek javítása. Jelenleg a helyzet a követ­kezőképpen néz ki: 148 óvo­dában 12 768 hely van míg a 76 bölcsőde 4 635 apróságnak ad napközben otthont. Más­ként fogalmazva ez azt je­lenti, hogy ezer óvodás korú gyermekből 942-nek és ezer bölcsődés korú gyermek kö­zül 523-nak van helye a gyermekintézményekben. Nagy erővel munkálkodnak azon, hogy a Német Szocia­lista Egységpárt IX. kong­resszusának határozatából az e területre jutó feladatokat is maradéktalanul megold­ják. Cél, hogy a három év alatti gyermekek 65 százalé­kának, a három és hat év kö­zötti gyermekek közül min­denkinek legyen ezekben az intézményekben helye. Ezért az 1980-ig tartó öt­éves tervben további 12 böl­csődét és 15 óvodát kíván­nak felépíteni. Jelenleg a város 8 óvodá­jában van lehetőség arra, hogy a testi vagy a szellemi fogyatékosságban szenvedő gyermekeket szakképzett pe­dagógusok felügyeletével fog­lalkoztassák. Még ez év vé­géig egy óvodát átprofilíroz­nak és ott a pszichológiailag sérült gyermekeket helyezik majd el. Már épül az az óvo­da is, ahol a beszédhibás és test; sérült gyermekek reha­bilitációját a legújabb tudo­mányos kutatási eredmények alkalmazásával kívánják megoldani. la Renaissance W­du Val d'Oise Ë~ A Testvérvárosi Bizottság közleménye: „A bezonsi Testvérvárosi Bizottság angol és magyar nyelvtanfolyamokat rendez. Az angol nyelvtanfolyamok szerdán és pénteken lesznek, a magyar tanfolyam kedden, Mindkét nyelv esetében este 8-tól fél 10-ig. Az előadások helye a Testvérvárosi Ház, Villeneuve u. 9. Jelentkezés a polgármesteri hivatalban hivatali idő alatt, vagy Lab- reuil asszonynál, a Testvér- városi Bizottság titkáránál írásban, esetleg telefonon.” Sok az érdeklődő

Next

/
Thumbnails
Contents