Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

ÍhiegvEV^í ' lÛ^fi ilaoomKor 3 I^ÍCL 5 Aparhant tegnap és holnap Népesebb Grábóc Apar és Hant község össze­vonása régi keletű; 1939-ben egyesítették a két települést. Komolyabb fejlődésnek vi­szont csak az elmúlt tervidő­szakban indult a község. Aparhanton 1250 ember él, a társközségben Nagyvejkén 450. Az elmúlt tervidőszak egyik legjelentősebb felújítá­sa a kultúrotthon átalakítá­sa volt. Az átépítés során két klubhelyiséggel és egy 53 négyzetméteres könyvtári olvasóval bővült az. intéz­mény, így ma már a műve­lődési házak között tartják számon. Az elmúlt öt évben mint­egy 50 új házhelyet alakí­tottak ki a községben, a va­lamikori Apar és Hant kö­zött. Oda tervezik az új köz­pont kialakítását is. Erre az új lakótelepre megépítették a villanyhálózatot, egy trafó­házat, és megkezdték az asz­falt bekötőút építését. Az út még az idén kész lesz. Elkészült a község hosszú távú rendezési terve is, így a munkák már ennek megfe­lelően folynak. Valamennyi új középület építését az új községközpontba tervezik. El­készült egy pedagógus iker­lakás, amellyel a pedagógu­sok letelepedését kívánják elősegíteni. Felépítették a községi körzeti megbízott rendőrnek egy szolgálati la­kást. Megkezdték a sportpá­lya építését is. A község egészségügyi helyzetének to­vábbi javítását célzó határo­zat volt az orvosi rendelő és szolgálati lakás építése. Az or­vosi rendelő a posta új épü­letével együtt1 készül. A posta építése még az idén, a szolgálati lakás és a rendelő jövőre fejeződik be. Megalakult Aparhanton is a vízműtársulat. Tavaly 609 ezer forintos költséggel el­készült az első mélyfuratú kút, a vízhálózat építése nap­jainkban is folyik. Műemlékgond Bonyhád­varasdon Kis, sőt csöppnyi falvak­nak általában nincsenek mű­emlékgondjaik. Bonyhád- varasd esete rendhagyó. A temetőben ott áll egy szép, de egyházi célokat már nem szolgáló kápolna. Nem mű­emlék, hanem „műemlék jellegű”. A helyiek megóvnák, de használni is szeretnék: — ravatalozónak. Az illetékes tanács (a teveli) ismeri a ren­delkezéseket, éppen ezért nem* rontott építőibrigádjával a fa­laknak, hanem illendő módon bejelentette szándékát az Or­szágos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőségnek. Budapestig alighanem lassan jár a posta, mert június 10-i leveliikre, csak augusztus 6-án érkezett válasz. El kell végezni a fali festmények „képfeltárását”, az épületen pedig csak fel­újítási terv elkészülte árán lehet bármilyen változtatást eszközölni. Addig romolhat, beázhat, mint eddig nyugodtan. A megyei múzeum illetéke­sei már rugalmasabbak vol­tak. Hamar megállapították, hogy a tervezett meszelés, cserepek és abláktokok pótlá­sa csak használna a műemlék- jellegnek. ök azonban ilyen ügyben nem hatóság., A ta­nács november 30-án bánato­san tudatta a műemlékesek­kel, hogy a tervkészítés és feltárás többe kerülne, mint egy új ravatalozó, amire szin­tén nincs pénzük. Az ügy most itt tart, és mint az ügyek oly sokszor: — áll. A bonyhád- varasdiak pedig az ezeréves módszer szerint temethetnek háztól. Ezeken a hasábokon már számlálhatatlan alkalommal védtük a műemlékvédelem érdekeit. Most se támadjuk. Mégis az a véleményünk, hogy valamilyen — talán nem is túl bonyolult — úton- módon szinkronba kellene hozni egy kisközség érdekei­vel. Grábóc a megye egyik leg­szebb helyen fekvő községe. Nagynak éppen nem nevez­hetnénk, de a lélekszáma tíz éve változatlan, sőt az utóbbi időben még emelkedett is. A mőcsényi ' -közös tanácshoz tartozó községek közül Grá- bócon a legkisebb a „népván­Van gond elég a mőcsényi közös tanácshoz tartozó köz­ségekben. A legutóbbi vég­rehajtó bizottsági ülés sem ért véget ebédidőre. Az egyik legfájóbb és legnehezebb té­máról tárgyaltak. A gyám- hatósági munkáról, illetve a veszélyeztetett gyerekek helyzetéről, a segítés, még in­kább a megelőzés módozatai­ról. A pénz kevés. A négyezer forint gyámügyi segélyt leg­alább harmincfelé kellene el­osztani minden évben. A tíz­ezer forint rendkívüli segély­keret is kevésnek bizonyul évről évre. Négy család kap nevelési segélyt. Huszonhatan részesülnek rendszeres szo­ciális segélyben. Tavaly még csak harminc veszélyeztetett gyereket tar­tottak nyilván, ebben az év­ben a számuk hetvenkettőre emelkedett. A két év alatt tizenhat kiskorú állami gon­dozásba vételét rendelték el. Zárva Ottjártunk napján zárva volt Mőcsényben a vegyes­bolt. Mariska néni, a boltos, betegsége miatt nem tudta ellátni tisztét, ezért a Bony- hád felől érkező buszokat igen sokan várták, hogy mi­nél előbb megkaphassák a szomszéd községekből hozott „értékeket”. Ki kedvenc ci­garettáját, ki mosóport, ki dorlás”. A többi helyről az emberek elköltöznek, majd mások érkeznek helyettük. Az 1966-ban 497 lelket számlált a község, hetvenben 508-an éltek itt, a tanács adatai szerint tavaly 606 volt a község lakosainak száma. Húsz feljelentés érkezett a tanácshoz azok ellen a szü­lők ellen, akik nem tesznek eleget a tankötelezettségi tör­vénynek: gyerekeiket nem járatják iskolába. Szomorú tény, hogy két év alatt hét kiskorú követett el bűncse­lekményt. Az érdekelt szervek, az ügyészség, a felettes gyám­hatóság, a rendőrség és a ta­nács között jó az együttmű­ködés, állapítja meg az anyag. A pedagógusok is megteszik, amit lehet. A to­vábbiakban a legfontosabb feladatként jelölte meg a végrehajtó bizottság a veszé­lyeztetett gyerekek sorsának figyelemmel kísérését és a megelőző munkát. Hogy a különböző segélyeket valóban a gyerekekre költsék, azt már megoldották. Pénzt csak annak a kezébe adnak, aki azt a kívánt célra fordítja. Ellenkező esetben ruhaneműt és tanszert vásárolnak az összegen. a bolt mást várt, amit ezen a napon otthon nem vehetett meg. A mindennap nyitva tartó ital­boltban árulják ilyen esetek­ben a tejet, cukrot, lisztet, kenyeret, de azon a napon a kocsmárosnak is dolga akadt, ezért kellett a mőcsényiek- nek még cigarettáért is „át­szaladni” a szomszéd község­be. Társadalmi munka, ifjúsági klub A társadalmi munkával van mit dicsekednünk, mond­ta Illés Jeromosné, a tanács végrehajtó bizottságának tit­kára Cikón. A társadalmi munkát szervező bizottság eredményes évekről számol­hatott, be a tanácsnak. A bi­zottság munkaterv szerint működik, a szépülő község fejlesztési terveit ismerve szervezi a társadalmi mun­kát. ■ Az elmúlt év őszén fejez­ték be a hétszázezer forintos költségű út építését a Petőfi utcában. A százötven méter járdához csak az anyagot ad­ta a tanács. Az újonnan ki­alakított házhelyekhez tarto­zó villanyhálózatot is bővíte­ni kellett. Az oszlopok helyét társadalmi munkában ásták ki. Az orvosi rendelő udva­rának parkosítását is meg­kezdték. Az egyik iskolát két tantermesből duplájára bőví­tették, most a másikban is hasonló átalakítást végeznek. A tanterembővítés — volt szolgálati lakásból alakítják ki — ötszázezer forintba ke­rül, de csak 340 ezer van. A hiányzó összeget társadalmi munkával pótolják. Novem­ber elsejéig kétszázhúszezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a cikóiak. Illés Erzsébet óvónő az if­júsági klub vezetője. A be­rendezéshez nemrégiben kap- tak a megyei művelődési köz­ponttól tízezer forintot. A klub minden kedden tart összejövetelt. Legutóbb a fia­talkorú bűnözésről hallgat­tak meg előadást. Az új be- rendezést november elején Szabó Tünde színművésznő előadóestjével avatták, de vendége volt a klubnak töb­bek között Czakó Gábor író is. A klubban tartja heti ösz- szejöveteleit a hímzőszakkör is, ők minden évben május elsején rendeznek kiállítást munkáikból. A napokban kezdte meg működését a fiatalokból — legtöbbjük a községi KISZ- alapszervezetnek is tagja — álló irodalmi színpad. Mucsfán kevés a narancs A teveli ÁFÉSZ 14. számú boltjáról senki nem mondaná, hogy már több évtizedes építmény. Igaz, korábban a „közellá­tásnak” egészen más területén szolgált: — kocsma volt. Szépen átépítették, tágas, tiszta, rendes és a kis község méreteihez meglepően nagy forgalmú. — 220 ezer forintos árukészlet mellett havi átlagban 180 ezer forint a forgalmunk — közli jogos büszkeséggel Hahner József boltvezető. A boltban asszonyok, sejthetően disznóölés előtti bevásár­láson, mert nagy tételekben fogy a só, bors, paprika és más fűszerszám. Hiánycikk után érdeklődünk, örvendetes meg­lepetés: — először nem azt sorolják, ami hiánycikk, hanem azt, ami nem az. A lengyeli sütőüzem jó munkáját dicséri, hogy mindig időben és elegendő, nagyon szép kenyér, pék­sütemény érkezik. Zacskós tejben sincs hiány. A PIÉRT annyi füzetet szállít, hogy az iskolások se panaszkodhatnak. Asztali tűzhely viszont itt is éppúgy kellene, mint az egész megyében mindenhol. — Gázon, villannyal nem égethetjük el a kukoricatorzsát, gizgazt, miegymást, ami így kárba vész, amúgy hasznosulna! — üzenik a mucsfai asszonyok, nem is annyira a kereskedelem, mint az ipar illetékeseinek. — Mi hiányzik még? — erőltetjük tovább. Mindenkinél egybehangzó a válasz: — Narancs, banán, déligyümölcs ! Az idén még nem is láttunk! Ne azon meditáljunk, hogy 25—30 évvel ezelőtt bizonyára nem ez volt a mucsfai háziasszonyok gondja, hanem annak örüljünk, hogy most az. A boltban tábla hirdeti: „HITEL NINCS, NE IS KÉRJEN!” Nem hitelbe szeretnének vásárolni. Házat venni - Győrén A Magyar Televízió pécsi stúdiója közelmúlt bemutat­kozásakor nemcsak azt tud­hatta meg ország-világ, hogy Győré létezik, hanem azt is, hogy az eljáró munkások, az ingázók faluja. A dél táj ban odavetődő ennek igazáról ha­mar meggyőződhet. Embert jószerivel csak az autóbusz- megállónál látni, ők a dél­utáni műszakba igyekyők. Az udvarok üresek, a redőnyök leeresztve senkit, akit kere­sünk nem találunk. Végre felbukkan egy idős asszony a magyar hősi emlékmű kör­nyékén. Tőle érdeklődünk: — Ügy hozta a sors, hogy itt kellene letelepednünk Győrén. Nem tud-e házat, el­adót? IZMÉNYBEN Dél van. Izmény központ­ja a szokásosnál is kihaltabb. A tanácsház zárt ajtóval fo­gad. Egyébként a közös tanács Győrében van. — Nemrég ment el a ki­rendeltségvezető ebédelni, egy fél óra múlva biztos itt lesz, — szólít meg, egy fel- alá sétáló férfi. Mint önkéntes kalauzomról kiderül, ő az építésvezetője a tanácsház hátsó részén folyó munkának. A komlói tanács költségvetési üzemének bri­gádvezetőjét Breitenbaoh An­talnak hívják. A tanácsház hátsó épület­részén a valamikori takarék­Gyors, felmérő pillantás, aztán az ítélet: . — Nincs maguknak annyi pénzük! Végignézünk önmagunkon, nyelünk egyet, majd így: — Régi parasztház is jó lenne... Értően bólint: — Olyat venni most divat városon. 60—80 ezer forint, de azt meg nem érdemes megvenni. Másmilyen meg...? Nincsen Győrén ház eladó! Alaposabban nem járunk utána, igaza lehet. A kis köz­ség feltűnően tiszta, utca­hosszat állnak a szebbnél- szebb, több százezer forint értékű új otthonok, ’tanúbi­zonyságául annak, hogy kel­lő gazdasági háttérrel maga mögött egy kis falu is lehet életképes, emberi környezetet biztosító. Győré az. pénztár helyiségét átalakítva kultúrtermet, mozihelyiséget és a hozzá tartozó létesítmé­nyeket alakítják ki. A nagy­teremben, ami egyben mozi és kultúrterem lesz, mintegy huszonöt négyzetméteres színpadot emelnek, de a te­rem túlsó végén vetítőfülke lesz. A nagyterem 100 négy­zetméteres. Az átépítés közel félmillió forintba kerül. A komlóiak azért vállalták el a munkát, mert a brigád­tagok zöme izményi, így ott­hon dolgozhatnak. Az átalakítást december végére fejezik be. Grábóci utcarészlet Van gond elég Kisvejke őszi képe a dombtetőről.

Next

/
Thumbnails
Contents