Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-28 / 306. szám
A ^PÚJSÁG 1976. december 28. A közművelődés kérdései tiaTOT ^^SSSnëfi ^àf^Jx S !^ '^&ÊsÊsÊœ&& Tolna megye 110 települése közül ötvennyolc az önálló tanáccsal nem rendelkező kisközség. Kulturális ellátottságuk megoldása sok gondot okoz, kísérletek sora történik a legmegfelelőbb formák alkalmazására. Más megyékben régen alkalmazzák a legkisebb települések könyvtárainak körzetesítését. Nálunk eddig csak Gyönk körzetében oldották meg ezzel a módszerrel a könyvtári ellátást, igaz, már 1971-től és példamutatóan. A hét könyvtár könyvtárosa Bölcsföldi Klári. Tulajdonképpen az ő személye tette lehetővé, hogy kipróbálhassák a körzeti könyvtári rendszert. < Mi ennek a lényege? A körzeti rendszer fiók- könyvtáraiban tiszteletdíjasok kölcsönöznek. Kölcsönöznek — azaz kiadják a könyveket, adminisztrálják a kölcsönkönyvek forgalmát, és ha szükség van rá, segítenek a válogatásban. Eny- nyi a munkájuk. A gyönki körzet tapasztalatai alapján ezt kônnyçn, jól és szívesen ellátják. A szakmai ismereteket erősebben igénylő feladatokat, például; az állománygyarapítás, a leltározás munkáját egyetlen helyen végzik, a hét könyvtár központjában — ebben az esetben Gyönkön. À körzeti könyvtáros, aki mindezt szakértelemmel ellátja, ezenkívül rendszeresen kijár a fiókkönyvtárakba, és a kölcsönzésben is segítséget nyújt. Megismeri a fiókkönyvtárak olvasóinak sajátos igényeit, sőt, magukat az olvasókat is. Nem emberfeletti feladat: a fiók- könyvtáraknak együttesen általában csak annyi olvasója van, mint egyetlen másik „nagy” könyvtárnak. (Feltéve persze, ha megoldható a könyvtáros közlekedése, ami elég nagy dolog.) A könnyen áttekinthető rendszerű körzeti könyvtári rendszer megoldása mégis nehézkesen megy. Miért? Kevés a központi munka el- lására alkalmas községi könyvtár és könyvtáros. — Nagyon szűkös helye volt Gyönkön js a könyvtárnak, amíg nem költöztünk egy épületbe a művelődési házzal — mondja Bölcsföldi Klára. — Itt kulturált körülmények között folyik a kölcsönzés — szabadpolcon vannak a könyvek, mód van a helyben olvasásra — és van egy kis irodánk is, ahol a könyvtárosi munka többi feladatát végezhetjük. Fiatal könyvtáros jelölt a munkatársam, aki komolyan igyekszik ellátni a gyönki könyvtár kölcsönzését, így a tárgyi feltételek mellett nálunk a személyiek is adottak. Van egy kis Trabantom, így a közlekedés sem nehezíti már a munkámat. És amit nem ő mondott el: a könyvtárosnőt a megyében a legjobb szakemberek között tartják számon, aki legnagyobb könyvtárainkban is megállná a helyét. Szakmai ismereteit a gyakorlati munka mellett több irányból is megerősítette: középfokú könyvtárosi oklevelet szerzett, elvégezte a gyermekkönyvtárosi tanfolyamot, a marxista esti egyetemet. Elsősorban ezért lehet olyan sikeres a gyönki körzeti könyvtár munkája: az országos 18—20 százalékkal szemben itt ugyanis 25 százalékos a könyvtári tagság aránya. Az igazsághoz tartozik, hogy Bölcsföldi Klára 1962- től miniszteri engedéllyel volt függetlenített könyvtáros — Gyönkön csak tiszteletdíjas dolgozhatott volna —, tehát a környék bizonyos szempontból előnyös helyzetben van. Máshol nehezebb a körzet kialakításának munkáját előkészíteni. Igaz, Bölcsföldi Klára sokszor mehetett volna nagyobb helyre, más könyvtárba dolgozni — mindig Gyönköt választotta. Ez a hűség hiányzik sok más fiatal könyvtárosból, akik hasonló kis településre kerülnek pályakezdőként. ’S ! ) Bölcsföldi Klára Pacsay László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese: — Bátaszéken kísérleteznek még körzeti könyvtári munkával, de ott csak két- három település ellátásáról van szó. Az ideális valóban az lenne, ami Gyönkön be is vált: közös igazgatású községek tartoznának könyvtárilag is egy körzetbe, a tanácsi székhelyen lenne a könyvtári „központ” is. Ennek a feltételei jelenleg máshol nincsenek meg — mondta. Az ötvennyolc község zömében tehát a régi — beváltnak nem nevezhető — módszer alkalmaztatik : a tiszteletdíjas könyvtáros erejéhez mérten igyekszik megfelelni az egyre bonyolultabb, mind több szakértelmet kívánó munkának, az olvasók száma jobb esetben — változatlant Az olvasóvá nevelést, igényfelkeltést a tiszteletdíjasoktól nem kérhetjük számon. — vfé — Képek: kz MOZIBAN Citromízű banán Nincs okunk nevetni ezen a filmvígjátékon, Steno A rendőrnő című alkotásán. Nem mintha nem lennének mulatságos fordulatai, amelyek kacagásra ingerük a közönséget. Inkább azért, mert olyan vígjáték ez, mint az a bizonyos citromízű banán ___ B izony, valójában nem is mulatságos az, hogy egy kisvárosban minden vezető korrupt, és csak látszólag nevetni való az is, hogy hányféle módszerrel próbálnak ártalmatlanná tenni egy embert — azaz az ifjú és „szexi” rendőrlányt — aki mindezt leleplezi, vagy legalábbis harcol azért, hogy leleplezhesse. Giannát, a kisvárosi szexbombát naponta érik a sérelmek: feltűnő nőiessége miatt emberségében sértegetik a mohó férfiak. Mindezt betetőzi, hogy kedvesében is keservesen csalódik: arra a hírre, hogy talán gyerekük lesz, a férfiú patkánymódra menekül. Gianna elhatározza, hogy megváltoztatja életét, elmegy a városból. Már a pályaudvaron várakozik, amikor új ötlete támad: jelentkezik rendőrnek. Védelmet kíván magának, és az igazságosztó szerepével kacérkodik ... A rendőriskolát kitűnően végzi el az ambiciózus lány, majd nagy lendülettel áll munkába. Sorra veszi észre a szabálytalanságokat, amelyek felett mindaddig szemet hunytak a hatóságok. Nem véletlenül: a város vezetőinek apróbb-nagyobb érdekei így kívánják. Gianna hamarosan „persona non grata” lesz, akit a legkülönfélébb fondorlatokkal igyekeznek eltüntetni a kellemetlen események színteréről. „A rendőrnő” azok közé az olasz filmek közé tartozik, amelyeknek egész sorát láthatjuk a mozikban: népszerű műfajú progresszív társadalomkritika. A műfaj most nem krimi, hanem vígjáték, de így is éppen olyan hatásos, mint vérfagyasztó társai. Igaz, a közönség csalódik, amikor elmarad a happy ende, amit a filmektől mindenki elvár: győzzön a jó, és bűnhődjön a vétkes. A rezignált befejező felirat tudtunkra hozza, hogy a jó csatát vesztett, és még örülhetünk, hogy a buzgó rendőrlány nem a túlvilágra, csak egy távoli szigetre lett elhelyezve. Most került a mozik műsorára Damiano Damiani Miért ölnek meg egy bírót? című filmje, a maffiakrimik „legújabb kiadása”. Ügy hírlik, pontos, precíz alkotás, feszes ritmusú film. Ez majdnem minden olyan olasz filmről elmondható, amelyet ebbe a „csokorba” köthetünk. A rendőrnő is „profimunka”, nincs okunk csodálkozni, hogy telt házak előtt vetítik. — vfé — Jövő heti filmjegyzetünket a Régi idők rock zenéje című filmről írjuk. Tv-napló A biztonság jegyében A karácsonyi ünnepek tulajdonképpen a biztonság jegyében zajlottak le: egyébként is ki néz karácsonykor tv-t? Aki pedig erre adja a fejét, jobb, tha nem él izgatószerekkel, a karácsony úgyis a béke és a szeretet ünnepe, amikor még egy Columbo is kizökkenthetné az embert a diós kalács és a kötelező vendégjárás szolid nyugalmából. Maradjunk hát a kitaposott sikerösvényen : Zárba, a görög, vagy a jobb híján a klasszikussá váló Agatha Christie vitathatatlanul ügyes drámája, A vád tanúja, senkinek nem fog csalódást okozni. Ebben az esetben az a nehéz, ami könnyű: van értelme költözködni? Az ünnep előtti FÉSZEK-klub riportmüsorral kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni, hogy nemcsak a magyar művészet műhelye vOlt, hanem vendéglátó egység is s itt engedélyezték azokat a szerencsejátékokat, amiket a törvény a FÉSZEK-en kívüli halandóknak szigorúan tiltott. A Coppelia évtizedek óta az Operaház sikerdarabja. Nem remekmű, bár az is kérdéses, hogy Delibes írt-e a szó klasz- szikus értelmében remekművet, viszont mindig szívesen látott balett, ami még nyilván sokáig műsoron marad. Az már más kérdés, hogy ebből a nagyon régi, még Harangozó -féle 'balettből miért 'kellett tv-változatot csinálni ? A tv, jogait követelve, ritkán enged 'bennünket színháziba, pedig a tévesztésnek is vannak határai, s néha egy jó színházi közvetítés többet ér minden átdolgozásnál. Vas István portréja A tv íróportréi igen jelentős vállalkozások, úgyis mondhatnánk, valójában félmérhetetlenek, hisz irodalmunk történeté- 'ben most fordul élő először, hogy kép és hang együttesen őrzi meg a modern .magyar irodalom legjobbjait. Egy-egy írói vallomás egyaránt szól a mának és a jövőinék, s végtére fel sem tudjuk mérni, hogy az eljövendő irodalomtörténész számára mit jelent majd egy ilyen portréfilm. A ty munkatársai érzik ezt a felelősséget, amely .távolról sem a pillanatnak szól, az „adásnak”, hanem az irodalomtörténetnek, s minden portréra nemcsak az jellemző, hogy élettörténetet, véleményt mondat el, hanem az is, hogy összefoglal egy életművet. Mint Vas István esetében is, ahol Réz .Pál tapintatos kérdései csak arra voltak jók, hogy a 'beszélgetés tényét érzékeltessék, a többi a költő dolga volt, aki felszabadultan beszélt életéről, munkájáról, kortársairól. S itt érezhettük a személyes jelenlét és tanúságtétél semmivel sem pótolható fontosságát, hisz Kassák vagy Radnóti nevének említése gondolatsorokat indított él, egy irodalmi korszakot varázsolt vissza a múltból, s tett ezzél elevenné. .Anniit mindenekelőtt a film javára kell írnunk: megren- dezetlensége. Nem kidolgozott kérdéseikre hangzottak el jól megfontolt, szabatos válaszok, hanem minden úgy történt, ahogy egy kötetlen beszélgetésnél szokott, a gondolatok egymást követték, néha két befejezetlen mondat kapcsolódott egymásba, de éppen ez vitt a beszélgetésbe valami .hasonlít- hatatlan derűt, közvetlenséget. Vas István nem tetszélgett a inagy költő pózában, szinte összegyűjtött verseinek címe lebegett az egész műsor felett : Mit ákar ez az egy ember ? Szavaiból bölcsesség sugárzott, nem a beéifcezettség fölénye, hanem megértés, az a tiszta humánum, ami verseiből' is sugárzik. CSÄNYI L. A humoristák szeretik a tudóst rendkívül szórako- zottnak feltüntetni. Talán annyi ebben az igazság, hogy a tudóst a Munkájával kapcsolatos töprengés sokkal jobban lefoglalja magánéletében is, mint az átlagos embert, és kevéssé figyel oda a körülötte lejátszódó, számára közömbös eseményekre. A szórakozottsággal azonban nagyon sokszor jó humorérzék is párosul. íme néhány példa: A NYELV Balassa János, a nagy nevű orvosprofesszor, nem szerette. ha páciensei sokat beszéltek. Egyszer egy fiatal hölgy kért tőle orvosi tanácsot, de amellett annyit fecsegett, hogy a tudós szóhoz sem tudott jutni. Balassa végre közbevág: — Kérem, mutassa a nyelvét! A hölgy engedelmeskedik: kiölti nyelvecskéjét. — És most tartsa úgy, míg én magamat kibeszéltem. KI-KI MAGA MESTERSÉGE SZERINT... Ponori Török Aurél az antropológia professzora volt a pesti egyetemen. A történet 1908-ban játszódott le. Hárman vitatkoztak a Váci utca sarkán : Mikszáth Kál_ mán, Marczali Henrik, a történetíró és Ponori Török Aurél. Egyszeresük egy jól megtermett amazon, szép fiatal asszony halad el mellettük. A három kiválóság abbahagyja a vitát. Valamennyien utánafordulnak. Mikszáth tömör népiességgel szól: — Ejha! Marczali elismerőleg mondja: — Akárcsak Rozgonyi Ci- celle! Ponori Török pedig szakmai lelkesedéssel felkiált: — Micsoda pompás csontváza lehet! VIZSGASZTORI A magyar tudomány egyik legnagyobb büszkesége Eötvös Loránd, a világhírű fizikus. Vizsgáztatásaival kapcsolatban számos történetet meséltek. Egyik szigorlatozót ezzel a kérdéssel lepte meg: — Mije van annak a lánynak? — s az utca túlsó oldalán egy ablakból, dekoltált blúzban, mélyen kikönyöklő lányra mutatott. A hallgató zavarba jött. Ötölt-hatolt. Végre is a professzor maga oldotta meg a kérdést: — Helyzeti (potenciális) energiája, amely — ha le talál esni — átalakul mozgási (kinetikai) energiává. * Egy másik szigorlaton történt, hogy a professzor a vizsgázó kezébe nyomott egy távcsövet és azt kérdezte tőle: — Milyen távcső ez, jelölt úr? A szerencsétlen fiatalember fogja a távcsövet, egymás után húzza ki egyik meghosz- szabbító csövét a másik után, az ablak felé fordul, kinéz rajta, majd lassan megint összetolja a távcsövet és visszaadja a professzornak, mondván: — Kérem, ez egy kitűnő távcső! I Könyvkölcsönzés: pénteken a dunakömlődi fiókkönyvtárban
