Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

to KÉPÚJSÁG 1976. december 25. magazin magazin magazin A nyugati viliág első szu­perszonikus utasszállító re­pülőgépe, az angol—francia gyártású „Concorde”. Mint­egy három és ifiéi óra alatt teszi meg Európa és Amerika között az Atlanti-óceán fö­lötti 5800 kilométeres utat, kezdettől fogva a legkülön­félébb támadások kereszt­tüzében áll. Elismerve egye­düli jó tulajdonságát, kivéte­les gyorsaságát, az a legfőbb kifogás ellene, hogy a fel- és leszállás igen nagy sugarú körzetében túlságosan magas a zajsz'intje és hajtóművei­nek füstgázkibocsátása mesz- sze meghaladja a megenge­dett mértéket. A „Concorde”- ok egyelőre 1977 végéig kap­tak „próbaidős” leszállási en­TZZ gedélyt az amerikai hatósá­goktól Washington és New York repülőtereire. A kikö­tés csupán az, hogy este 10 és reggel 7 óra között nem vehetik igénybe a repülő­tereket. A környezetvédelem élhar­cosai. már sokféle tiltakozás­sal éltek világszerte a civili­zációs kártételek megakadá­lyozása érdekéiben, így a „Concorde” menetrendszerű járatainak megindítása ellen is felemelték szavukat. A tu­dósok véleménye szerint még a Földet körülvevő többréte­gű „védőpajzs”-rendszer is károsodhat a nagy szuper­szonikus utasszállító gépek­től, s ez beláthatatlan követ­kezményekkel járna az em­beriségre nézve. A „Con­corde” ellen 'tiltakozó de­monstrációnak különös for­máját választotta egy spanyol cukrász, aki közel 100 kilo­gramm csokoládéból meg- mimtázta a repülőgép „zäj tá­lán változatát”, s azt köz­szemlére állítatta ki. A kutatók keresik azokat a módszereket, amelyekkel utólag lecsóndesíthetnék, ke­vésbé „kártékonnyá” tehet­nék a „Concorde”-okat. De lehlet, hogy már nem is így fogják hívná a világ követ­kező szuperszonikus sze­mélyszállító géptípusát, azt, amelynek kialakítására és el­készítésére egy angol és egy amerikai repülőgépgyár kö­zösen akar vállalkozni. Pszichológia A texasi Middletowwban élő orvos, dr. Hamilton autó­ját három ízben lopták el. Amikor legutóbb új 'kocsit vásárolt, a pszichológiához fordult ötletért az újabb tolvaj elriasztására. Vett egy csonvázat, felöltöztette utcai ruhába, fejére kalapot tett és beültette a volán mögé. Az­után csak várt. Éjszaka hall­ja ám, hogy a garázsban va­laki élszörnyedve felkiált, majd tompa zuhanás hallat­szott. Az orvos lesietett a ga­rázsba, s a kocsi mellett ott találta az ájult tolvajt, aki nem volt más, mint az az autókereskedő, akitől a ko­csit a minap vette. Furcsa specialitás Milánóban egy kvízműsor keretében jelentkezett egy férfi, aki hajlandó volt arra, hogy bármilyen, P betűvel kezdődő szóval kapcsolatban feltett kérdésre válaszol. A játékvezető valóban nem tu­dott feltenni olyan kérdésit, amelyre a versenyző ne adott volna helyes választ. Egy élélmes riporter később ki­derítette, hogy a P betűs sza­vak specialistája közlekedési kihágás miatt börtönbe ke­rült, s fogsága idején egyet­len olvasmánya a lexikon P betűs kötete volt. Grafológia Az angol televízióban egy filológus előadást tartott a kézírások olvashatatlanságá- ról, s előadását példákkal il­lusztrálta. Befejezésül a kö­vetkezőket mondta : „Egy grafológus barátom 'bevallása szerint olykor sokkal köny- nyeb'b megállapítani az em­ber jellemét az írásából, mint magát az írást elolvasni!” Családi gépkocsi Garry Galpin, az angliai Manchesterben tekintélyes összegért megvásárolt egy kiszuperált tűzoltóautót. Az­óta ezzel a gépkocsival viszi hét végén kirándulni család­ját. „Végre egy autó — je­lentette ki —, amelyben va­lamennyiünknek jut elegen­dő hely”. Galpinnak ugyanis nyolc gyermeke van. Menyétbébik A prémet szolgáltató raga­dozók között újabban egyre inkább szerephez jutnak a kistermetű fájók, amelyek közelebbd-távölabbi rokon­ságban állnak a menyéttel. Vannak közöttük vízben élők, mint a vidra, ezek ujjai között úszóhértya feszül ki. Közös tulajdonságuk a me- nyétféléknek, hogy végbéltá- jékukon bűzmirigyek he­lyezkednek el, amelyekből veszély idején rendkívül kel­lemetlen szagot árasztanak. Emiatt az emberek és az ál­latok óvakodnak attól, hogy üldözőbe vegyék őket. Több fia'j u'k él Közép- Európában, ezek közüli na­gyon hasonlít egymáshoz a kisebb menyét és a nagyobb hermelin. Bár a hermelin ál­landóan fehér színű, mégis sokszor összetévesztik a me­nyéttel1, mert ez utóbbi téli bundája is — főleg északon és a »magas hegyekben — fe­hér. Mindkét faj a hegyek­ben 3000 méterig felhaitol. A menyét, amelynek leg­fontosabb tápláléka az egér, kifejezetten hasznos, a her­melin viszont időnként kárt okoz azzal, hogy a földön fészkelő madarak fészkét fosztogatja, de a haszna még­is nagyobb, mert irtja a ká­ros rágcsálókat, pl. az ürgét és a hörcsögöt. Novoszibirszk'ben kísérleti gazdaságot hoztak létre a menyétfélék és egyéb pré­mes állatok sokoldalú tanul­mányozására. A kísérleti -gaz­daság egyik fontos eredmé­nye, hogy az itt kitenyésztett állatok prémje értékesebb a szabadon élőkénél. Képünkön: egy maréknyi menyétbébi. Egy párizsi könyvkereske­dő kertjéből valaki rendsze­resen lopta a szebbnél szebb rózsákat. A ‘könyvkereskedő egy ollót akasztott az egyik rózsafára a következő szöve­gű cédula kíséretében: „Ké­rem, amikor lop, szívesked­jék az ollót használni !” Más­nap reggel a felirat alatt ez állt: „Rendiben! De az ollóra ráfér egy alapos élesítés... ezért elvittem magammal.” Folytatása következik A nemrég elhunyt kandaí újságkirály, Roy Herbert Thomson kissé elsietve adta ki emlékiratait. Ezért később kiadta a folytatást is „Ami­kor elmúltam 60 éves” cím­mel. Amikor megkérdezték az újságmágnást, vajon kiad­ja-e emlékiratainak harma­dik kötetét is, így válaszolt: „Ezt csak az Isten tudja. A címét azonban már kitalál­tam: „A forrófejű kilencve­nes”. Szép álmokat! Joachim Ringélnotz mesél­te -baráti társaságiban : „Bár­milyen hihetetlenül hangzik is, volt életemnek olyan idő­szaka, amikor pénzt adtam kölcsön-. Akkoriban soha nem aludtam nyugodtan, mindig az járt a fejemben* vajon visszákapam-e a pénzemet. Mostanában csak adósságom van, viszont nyugodtan al­szom, mert biztos vagyok -benne, hogy soha az életben nem fizetem vissza!” SÍíí* • j j»* * ^ ‘ *^‘* S « ^ ! S î S ! ; ! ! ; J ! ! ? í ^S ; » ; Î _-— ; ___; « ^ i ^ ^ ^ L egszívesebben a hideg és A ragadozó állatok — medvék, kutyák, macskák — között különös csoportot ké­peznek a fókák. Jól- alka-1- maJkodnak a vízi életmód­hoz: lábaik uszonyokhoz ha­sonlítanak, testük orsó for­májú. Életük jelentős részét a 'vízben töltik, de utódaikat a szárazföldön hozzák világ­ra. Táplálékuk főként halak­ból, rákokból, polipfélékből és kagylóból áll. A déli sark­vidék tengereinek hatalmas, 4 m hosszú, félelmetes foga­zató ileopárdfókája pingvi­neket és más vízi madarakat, sőt kisebb fókákat is elejt. A legnagyobb testű az ele- fántfótoa; a hímek súlya el­éri a 3 tonnát, testhossza pe­dig a 7 métert. Ugyanakkor az északi sarkvidéken élő gyűrűsfóka törpe változata csak 70—75 om hosszú. A fókafélék minden világ­tengerben megtalálhatók. mérsékelt övi -tengereket ked­velik, de vándorútjufcon a trópusi tengerekre is elve­tődnek. Egyes fajaik évente 10 ezer kilométert is vándo­rolnak. Napi táplálékmennyiségük jelentős ; állafikertekben az elefántfófca naponta átlago­sain 50 kg beringet fogyaszt, ez egy évre -átszámítva 18 250 kg. Ez a halmen-nyiség a ha­lakban gazdag világtengerek­ben nem túlzottan jelentős, bár igaz, hogy a falkáktoan megjelenő fókák nagy pusz­títást végeznek a halállo­mányban. Az egyébként fa­lánk természetű fókák hosz- szalbb időn keresztül, akár egy hétig is képesek koplal­ni. -Ilyenkor a szervezetük­ben — főleg a 'bőrük alatt — felhalimazódott (testsúlyuk mintegy negyed részét kite­vő) zsiradékot -fogyasztják. Az Egyesült Államokban nyaranként a műkedvelő aranykenesők rajai lepik el Kalifornia, Nevada, a Co- lorado-völgy legendás hírű, elhagyott aranybányáit, a múlt század derekán kezdő­dött nagy aranyláz idején hintáién a földből kinőtt, majd ugyanolyan 'gyorsan el­néptelenedett „kísértetváro­sokat”. Az újraéledő western- romantika egyik megnyilat­kozása ez 'az ara-nykereső- huldám. Mondhatnánk, visz- szafordulás az USA csekélyke történelmének emlékeihez. Akik igazán kodhűek akar­nak lenni, a képen látható módon indulnak útinak, sza­márhátra erősítve a legfon­tosabb kellékeket, nem felejt­vén otthon a rövid, kétcsövű puskát és a hatlövetű forgó- pisztoilyt sem. A kevésbé ro­mantikus, ám annál inkább gyakorlatias amatőr kutatók elindulás előtt fémkereső műszert is 'beszereznek. A múlt században három­szor mozgatta meg a Föld lakosságát az aranyláz. 1848- ban Kaliforniában bukkan­tak gazdag aranyleletókre. 1851-ben Ausztráliában talál­tak -egy folyó vizében nagy mennyiségű aranyat. Alasz­kát -a múlt század hetvenes éveiben árasztották el az aranyásók. A kalandorok nagy seregén kívül tapasztalt aranyásók is érkeztek az ép­pen „divatba jött” területek­re. Az „igazi” aranyásó szak­ember volt -az arany és más fémek felkutatásában. Tud­ta, hogy arany csak bizonyos kőzetekben van, s hogy e kő­zetek színe és 'rétegeik elhe­lyezkedése jelzi a lelőhelyet A jó aranyásók kiváló nö­vényismerők is voltak, s szá­mon tartották azokat a nö­vényeket, amelyek csak ott nőnek, ahol a földben- 'arany van. Napjaink kutatói sem 'hagyják figyelmen kívül eze­ket az értékes jelzéseket. Zajtalan Concorde - csokoládéból Képünkön egy gyűrűsfóka látható, a Szovjetunió csen­des-óceáni partvidékéről.

Next

/
Thumbnails
Contents