Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
e ^pújság 1976. december 25. MMïttloiutnc f CÈÆ LR szóban forgó s idézendő jelentés „1946. december hóról” ott sárgul az archívum jelzetekkel gondosan ellátott iratgyűjtői egyikében. Arra, hogy e jelentést is őrző iratcsomag hol is volt található a fémpolcok mesterségesen ültetett erdejében, nem emlékszem már. De tíz- tizenkét év előtti kutatókedvtelésem szó szerinti hűséggel körmölt másolatából tudom és tudatom: az eredetinek öt lapján — minden jelentés leglényegéhez igazodva, amelyben feljebbvalónak, hatóságnak hivatalosan tudomására hozunk valamit — fejezetekbe, pontokba és alpontokba szerkesztve-szorít- va a szervezet december havi tevékenysége. A szervezeté, amelynek „taglétszáma a körzeti és üzemi pártszervezetekkel együtt 1058 fő. Ebből nő 237, férfi 821. Tagszaporulat a f. hó végén 27 fő: nő 21, férfi 6”, s amelynek nyolctagú titkársága volt. A szervezeté, amely szülővárosomban s az egész Kapós-völgyben is kovásza volt tanulságos eseményeknek és intézkedéseknek, valamint királyvize ismerős szereplőknek s ellenszereplőknek. A harminc esztendő előtti hazai forradalmi munkásmozgalom egy kis csoportjának végzett munkájáról tájékoztatott tehát a jelentés. A „Szervezés; Aprómunka; Munkatervbe fel nem vett, de a hónap folyamán felmerült és végrehajtott feladatok” pontjait idézve többek között a következőkről : SZERVEZÉS 1. Munkásegység. A munkásegység megerősítése érdekében a Szocdem Párt vezetőségével kapcsolatainkat munkatervünknek megfelelően kimélyítettük. A pártmegmozdulásokon mindkét párt kölcsönösen vett részt, így dec. hóban a Szocdem Párt vezetősége többször megjelent kultúrestjeinken és a karácsonyi szeretel- ünnepünkön, melyet „Mindenki karácsonya” címmel rendeztünk. Pártunk vezetősége viszont részt vett testvérpártunk megmozdulásain, így dec. 24-én a Tolna Megyei Világosság megindításán, amelyet pártunk részéről P. S. elvtársunk bocsátott útjára. Ugyancsak a kapcsolatok megszilárdítására két egyesített üzemi pártnapot is rendeztünk: egyet a Fűtőházban a Kisgazda Párt visszaszorítására, egyet pedig a Vajgyárban. 2. Baloldali Blokk. A Paraszt Pártot megkísérelte még november hónapban a Kisgazda Párt a maga politikai irányára állítani. A Nemzeti Paraszt Pártban belső válság tört ki (titkárválasztás stb.), és hiába igyekeztünk, nem tudtuk novemberben felvenni velük a kapcsolatot és leállítani jobbra tolódásukat. Munkánk azonban mégis eredménnyel járt, mert dec. 14-én a Paraszt Párt küldöttje felkeresett és kifejezte pártjának azt az óhaját, hogy a megszakadt kapcsolatokat újból vegyük fel. Készségesen hozzájárultunk ehhez, és így a Baloldali Blokk külön megegyezés nélkül is pártunk irányítása alatt továbbra is működik. Ennek megfelelően dec. 17-én tartotta a Baloldali Blokk újból létrejött összekötő bizottsági ülését, melyen mint vendégek részt vettek az M. K. P. részéről a Dombóváron időző V. és K„ elvtársak, a Szocdem Párt részéről V. S. megyei titkár elvtárs. 3. Harc a drágaság ellen. Szervezési feladataink között jelentős szerepet kapott a drágaság elleni küzdelem, melyet három irányban folytattunk: a) Párttagság körében és üzemi pártnapjainkon. b) Drágaság elleni nagygyűlés formájában az összes dolgozók bevonásával, melyet dec. 17-éfl tartottunk a szakszervezet székházában. A gyűlésre felvonultattuk a gyárak dolgozóit, s mind a négy párt küldöttjei felemelték szavukat a drágaság ellen. A gyűlés 'céljául tűztük ki: felvilágosítani a dolgozókat, hogy a drágaság oka a nagytőke spekulációja, mely menedéket talált a Kisgazda Párt jobbszárnyában. A gyűlés zárószónoka V. S. a Szocdem Párt megyei titkára volt. c) Az árellenőrző bizottságban továbbra is pártunk játssza a vezetőszerepet. APRÓMUNKA 1. Panaszbizottság. A panaszbizottság működését 29- én kezdi meg azzal az előzetes propagandával, hogy a Kommunista Párt nemcsak párttagjainak, hanem minden egyes arra rászorulónak segítségére siet. A bizottság jogi, gazdasági, közigazgatási és orvosi szakértőkből áll. A bizottság eddigi munkáját a titkárság végezte, helyi titkárságnak ez a szerepe továbbra is megmarad, és csak szakkérdésekben utasítja a hozzáfordulókat a speciális szakértelemmel rendelkező Panaszbizottsághoz. 2. Munkásság követeléseinek kidolgozása. Pártunk a munkásság követeléseit kidolgozta a vasúton, mely már nagyrészben meg is valósult. A Lengyáré intézés alatt, a Vajgyáré már elintéződött. 3. Értelmiségi gyűlés. Dombóváron az értelmiség problémáinak megvitatására gyűlést akartunk szervezni, melynek előadójául Dr. Szabó Pál Zoltán egyetemi tanár, dr. Hajdú Gyula nemzetgyűlési képviselő elvtársainkat hívtuk meg. Az előadók kérésére — elfoglaltságuk miatt — a gyűlést 1947. január közepére halasztot- tuk. A gyűlést részben az értelmiség kérésére is hívjuk össze, akik ilyen irányú megmozdulásra kéréssel fordultak decemberben pártunkhoz. MUNKATERVBE FEL NEM VETT, DE FELMERÜLT ËS VÉGREHAJTOTT FELADATOK 1. „Mindenki karácsonyfája.” December 22-én szeretet- ünnepséget tartottunk, melyen — a párt által végzett gyűjtés eredményeképpen — háromszáz gyermekcsomagot, harminc értékesebb élelmiszert tartalmazó és húsz lisztet tartalmazó csomagot osztottunk ki. Ünnepségünkön rövid kultúrműsort adtunk, és az ünnepi beszédben felhívtuk a megjelentek figyelmét arra, hogy egyedül az M. K. P. volt Dombóváron, amely pártállásra való tekintet nélkül minden szegénynek és rászorulónak segítségére sietett, és a párt harcol azért, hogy az országban olyan gazdasági jólét valósuljon meg, mikor senki sem szorul szeretetcsomagra. 2. „Egy nap pártmunka a pártért!” December 25-én, karácsony első napján harminc elvtársunk, nagyrészt vezetőségi tagunk karácsonyukat feláldozták a pártért és a puszták népéért. A Dombóvár körül levő pusztákat meglátogattuk. Politikától mentesen beszélgettünk a puszták népével. A párt karácsonyi üzenetét tolmácsoltuk, és átadtuk pártunk ajándékát: Szabad Földet, Szabad Népet, Kongresszusi füzeteket, minden nélkülözhető propagandaanyagunkat. Kocsival és autóval jártuk be a pusztákat, mindenütt azzal a hangulattal találkoztunk: „Végre akad Magyarországon egy párt, amely törődik és segíti a szegény népet.” A felénk megnyilvánuló bizalom és szeretet láttára elhatároztuk, hogy megkezdett munkánkat nem fogjuk félbehagyni. így 1947. január 6-án Veresegyházára vonultunk ki, hol Dalmand, Ujdaí- mand, Veresegyháza részére egész napot betöltő pártmunkát végzünk. Délelőtt az M. K. P. harcáról és az ország politikai helyzetéről számolunk be, délután kultúrműsort adunk, hogy a város és a puszták népe közötti kapcsolatot először a Kommunista Párt valósítsa meg Dombóváron. Pusztajáró elvtársaink elhatározták, hogy a megkezdett pártmunkát a puszták népéért folytatjuk, és minden hónapban legalább egy-egy elvtársunk kimegy a pusztákra pártnapot tartani.” Magyar KommuA ¥&$&#*§£ nista Párt dombó- M vári szervezetének f§ 1946. december 27- ’ én keltezett, s „Bánhelyi párttitkár által aláírt jelentése ott sárgul az archívum jelzetekkel gondosan ellátott iratgyűjtői egyikében. A jelentés azonban nemcsak anyag-mi- voltában, papír színében, hanem belső lényegében is változik. Érik. így is mondhatnám: a jelentésváltozás folyamatát éli a jelentés. Dokumentummá minősül. Hiteles tárgyi bizonyíték; meggyőző erejű megnyilatkozás, bizonyságtétel egy régi, történelmi karácsonyunkról. SIMON KÁROLY ;;::;ÖÍ::iijifo*íWéfHr!iiwrter:;dejáejw llilliilii;iiiilllliillllllllllllllíll Tervezett Dél-Buda— Újpalota vonal oooo Milleniumi földalatti vasút A budapesti metró térképe ma, holnap és holnapután. Újabb félmillió ember öröme? — Tény, hogy a budapesti metró észak—déli vonalának teljes kiépítése után a Határ út és az újpesti végállomás között várhatóan, egy irányban naponta 550 000 ember utazhat gyorsan és kényelmesen — jelzi a jövőt Homoki József, a Közlekedési és Metróépítő Vállalat vezérigazgatója. A Deák tér és a Nagyvárad tér között már menetrendszerűen suhannak a zöldeskék kocsik próbajáratai, utolsó gyakorlatait végzi a vonalszakasz kétezres új szolgálattevő hadserege. A hivatalos premier: néhány nap múlva, december 31-én! A Határ úti állomás 1979, az újpesti István téri végállomás 1985-ben nyit. A messzenéző XX. századi ember, akit már egy-egy világűrutazás sem rendít meg, de aki még jócskán szenved a földi-városi forgalom zajától, bűzétől, idegtipró tülekedésétől, gyakorta és türelmetlenül faggatja a szakembereket: mi várható a jövőtől? Nos, úgy látszik, még a fantázia is nehezen szakad el a hagyományos eszközöktől; 1830 óta, amióta vonat létezik, a prognosztika is a síneken maradt. Mégsem lehetünk pesszimisták. Jót derülünk a száz évvel ezelőtti pesti riporter sirámain, amelyek a lovas kocsik, ló húzta „villamosok” korában vésztjóslóan riogatták a közhangulatot: ha így megy to vább, 2000-ben olyan magasan borítja a pest-budai utcákat á lótrágya, hogy teljesen megbénul a forgalom. Ezzel a veszéllyel már régen nem kell számolni. De van füst, van gáz, van csörömpölés, motordübörgés, tumultus. 2000-ben meg kell fulladnunk hát a gázban, benzingőzben vagy csak hangszigetelt bukósisakban sétálhatunk a pesti utcákon ? Úgy tűnik, hogy a földalatti gyorsvasút megoldást hoz a ma és a belátható jövő számára. Hazai szakvélemények: — A metró napjaink és reálisan tervezhető jövőnk legkorszerűbb, legszínvonalasabb -városi szállítási, utazási körülményeit nyújtja. — A nagyvárosi tömeg- közlekedés leghatékonyabb járművei a földalatti vonatai. Bécsben 1969. végén kezdték a metrót építeni. Rudolf Koller, a bécsi városi tanács építési igazgatója akár meg is esküszik a következőkre: — A földalatti lehetővé teszi a metropolisok nagy tumultusában milliók emberhez méltó együttélését, úgyhogy az ember ne essék környezetének áldozatául, hanem személyiségként felelhessen meg feladatainak. Harkovval a hetvenes évek elején már a hatodik nagy szovjet várost modernizálták földalatti gyorsvasúttal. G. J. Golubjev, a moszkvai városépítési tervezőintézet csoportvezetője nagy tapasztalatok birtokában határozottan állítja: — A nagyvárosokban kiemelkedő szerepe van a metrónak, a leggyorsabb, a legnagyobb befogadóképességű és legmegbízhatóbb közlekedési eszköznek. Idilli jövő! Újra álmodozva, zavartalanul bolyonghatunk a tiszta és csendes utcákon a milliós városban is, nem falja a dübörgő rohanás az idegeinket, nem gyötri szívünket az infarktus határáig. A földalatti gyors vasút rohamosan hódít a világban. 1927. március 23-án. kedden reggel 6 óra és este 10 óra között a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződésénél 3790 áthaladó járművet számoltak meg. Ezek java része kerékpár volt, így az utazók száma a tízezret sem érte el. 1942. május 19-én, ugyanezen a helyen egy nap alatt 13 005 jármű fordult meg, mintegy 30 ezer emberrel. 1973-ban a Bláha Lujza térre egyetlen napon autóbusszal 51432 ember, villamossal 84 058 ember érkezett és a metróra az állomáson 135 490 ember szállt fel. Ez 270 980 ember! Több, mint egy negyedmillió! Budapest egyetlen forgalmi pontján, egyetlen nap alatt! Pontosabban, reggeltől estig. Az 1973-as tények nemcsak a forgalom robbanásszerű növekedéséről harsognak, hanem azt is jelzik már, hogy a terhek terhét egyre inkább a metró veszi át. Úgyhogy a metrón utazók juthatnak el a leggyorsabban, a legkényelmesebben, a legnyugodtabban a céljukhoz. Tökéletesen érthető tehát, hogy a szakmai előretekintés a XXI. századra is népszerűséget jósol a földalatti gyorsvasú tnak. Érthető, hogy a budapesti metróhálózat kiépítése, amely ugyan 1950-ben kezdődött, de 1953-ban a gazdasági nehézségek miatt törést szenvedett, 1963-ban újult erővel, bár a szerény gazdasági lehetőségek megszabta mérsékelt tempóval folytatódott. Az 1970-ben üzembe helyezett első vonalszakasz néhány hónapos forgalmi tapasztalatai megerősítették: nem lehet késlekedni! A tömegközlekedés súlyos problémáit — beleértve a fővárosba érkező, rajta áthaladó országos, külföldi emberáradat mozgását is — csak a metróhálózat kiépítésével lehet megoldani, ahogyan azt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által kidolgozott, a kormány Gazdasági Bizottsága által jóváhagyott koncepció tartalmazza. A terv három vonalon rendelte el az építést: a kelet— nyugati, az észak—déli és a dél-budai szakaszon. Az Örs vezér tértől a Déli pályaudvarig és vissza, tehát a kelet —nyugati, több kilométeres alagutakban már zavartalanul robognak a szerelvények. Az észak—déli vonal első szakaszát, amely a Deák tértől a Nagyvárad térig fut, most szilveszterkor veszik birtokukba az utasok. A teljes út Kispesttől vezet az újpesti végállomásig, 19 megállóhelyen át, 15 kilométeres távon: Határ u., Pöttyös út, Ecseri út, Könyves Kálmán körút, Nagyvárad tér, Klinikák, Ferenc körút. Kálvin tér, Felszabadulás tér, Deák tér, Arany János utca, Marx tér, Élmunkás tér, Dózsa György út, Árpád híd, For- gách utca, Meder utca, Újpest vasúti megálló, Újpest végállomás. A dél-budai vonal a Kálvin tértől indulva szeli át a Móricz Zsigmond körteret és visz el egészen Budafokig — ez az 1985-ig megvalósuló program, de a vonal északi irányú továbbépítését is tervezik, feltehetően Újpalota végállomással Ennek a három vonalnak a megépítése, forgalomba állítása a mi századunk gondja, terve és öröme. A metró nemcsak hétköznap népszerű. A budapestiek és a messzibb tájakról érkezők vasárnapokon, ünnepnapokon úgy keresik fel csillogó állomásait, kedves kék vonatait, mint élményt nyújtó látványosságot. A metró milliók öröme, az egész ország kincse. Nem tűnik szerénytelenségnek, amikor Homoki vezérigazgató a kiterített térképen nyugtatva kezeit, ezt állítja: — A metró szükségessége egyre nyilvánvalóbbá válik. Tovább kell tehát keresni az építés meggyorsításának módozatait. A metróval nagy szolgálatot teszünk a XXI. század emberének is. SOLTÉSZ ISTVÁN Nem fantasztikus-tudományos regényillusztráció: a Deák téri csomópont rajza teljes kiépülése után.
