Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. december 85. ^PÜJSÁG 3 A kérdésekre K. Papp József válaszolt Az eredmény is, a feladat is - mindannyiunké Miről volt szó azon a fórumon, amelyet kedden délután rendeztek Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ színháztermében és amelyen K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára válaszolt a pártiskola, az esti egyetem, a szakosító hallgatói és tanárai által feltett kérdésekre? Mintegy hetven kérdésre, a több mint száztízből. Csak azért ennyire, mert a kiszabott három óra letelt. párton belüli különböző poHA MOST MIND a hetven kérdésre csak egy-egy mondatos választ idéznék, akkor a kérdésekkel együtt minimum száznegyven mondat lenne ennek az írásnak a terjedelme. Ez pedig majdnem megtöltené ezt az oldalt. Az egymondatos válaszok nem tükröznék a hangulatot, a kérdések megközelítési módját, a válaszok meggyőző erejét. Nem egyszerűen kérdés-felelet est volt ez. Sokkal több ennél. Mindenki figyelt, pedig K. Papp elv- társ már a bevezetőben azt mondta: „A feltett kérdések nagy részét én olyannak tartom, hogy Önök is meg tudnák válaszolni é$ bárki is válaszolna ezekre — ha csak valamilyen szembenálló politikai szándék nem vezeti — azonos, illetve hasonló válaszokat adna. Megjegyzem, annak, hogy a feltett kérdésekre többé-kevésbé ismert válaszokat adunk, nagyon lényeges, politikánkat, politikai gyakorlatunkat alapvetően érintő tartalma van. Nevezetesen az, hogy hazánkban a párt a közvélemény nyilvánossága előtt politizál, a politika alakításában igényli és figyelembe veszi a dolgozók véleményét. Az így hozott, a dolgozók érdekeit kifejező politikai döntések, határozatok képezik társadalmunk különböző szervei. szervezetei munkájának és a dolgozók mozgósításának az alapját. A politikai célkitűzések megvalósítása alapján mérjük az elvégzett munkát és vonjuk le a szükséges tapasztalatokat, amelyeket azután figyelembe veszünk az újabb politikai döntések meghozatalakor. Az elmondottakból következik, ha jól politizálunk, ismeretlen kérdések csak azok lehetnek, amelyeket még nem ismertünk fel, illetve amelyeket még nem sikerült feltárni. Ezért ma, aki kérdést tesz fel nálunk, és ő maga nem valamiféle világtól elzárkózó, közömbös ember, nagyjából azt is tudja, hogy milyen választ kap. Igaz, előfordulnak okoskodó emberek, akik erre azt mondják, hogy a hivatalos választ ismerik, de ők nem arra, hanem a nem hivatalosra kíváncsiak. Ezek az emberek úgy vélik, vagy azt szeretnék elhitetni, hogy létezik egy hivatalos politika, illetve, hogy minden nyílt politikai állásfoglalás mögött van valami nem hivatalos, más állásfoglalás. A Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulásával, az ellenforradalom leverésével az egy litika egyszer és mindenkorra megszűnt. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindenki által ismert következetes politikájával megbecsülést vívott ki a dolgozók előtt és e politika megvalósításával értünk, illetve érünk el újabb és újabb sikereket a szocialista társadalom építésében. Ez a politika mentes a politikai cikkcakkoktól. Ennek a politikának a képviseletében nincs helye a kétarcúságnak. Az elmondottak nem zárják ki az egyes embereknél még előforduló politikai kétarcúságot. Az ilyen emberek, amíg le nem leple- ződnek, sok kárt tudnak okozni. Ezek közül az emberek közül ugyanis kevés vállalja, hogy a párt politikájától eltérő saját véleményét nyíltan kifejtse. Rendszerint igyekeznek magukat benfen- teseknek feltüntetni, felelős vezetőkre hivatkozni, akikkel ők kapcsolatban vannak és így közismert személyek neve mögé bújva próbálják megsütni politikai pecsenyéjüket. Közöttük elég gyakoriak az olyan sértett emberek is, akiket valamilyen okból leváltottak, valamiért el lettek marasztalva. Ezek mindenkit átkoznak, akinek köze volt az ő ügyükhöz. — NEM AKAROM a sort tovább folytatni. Úgy vélem, egyetértenek velem, hogy nagy biztonságot, perspektívát ad számunkra, hogy az országunkban folyó fejlett szocialista társadalom építését vezető párt ismert, egyértelmű, következetes politikát folytat. Ez a politika, amely állandóan tovább fejlődik, nemcsak a ma, hanem a jövő perspektíváját is adja. Ezért óvjuk ezt a politikát. Leplezzük le a politikai kétarcúságot. Szerintem az ilyen embereknél az esetek többségében nem is politikai érvekre van szükség, hanem arra, hogy rájuk is a szocialista társadalomban élő emberek értékelésének jól ismert alapmércéjét alkalmazzuk, a végzett munka alapján értékeljük. Tapasztalni fogjuk, hogy az addig nagyhangú okoskodók, a mindent jobban tudó emberek nagy része hamar lecsendesedik, vagy elszürkül. Ajánlom, hogy próbálják ki az elvtársak. — Ha már a munkát, mint a szocialista társadalom mércéjét érintettem, engedjenek meg még néhány gondolatot. Az egyik, amire fel szeretném hívni a figyelmet : becsüljük meg népünk szorgalmas munkájának az eredményét. Reálisan értékeljük azt és ne szégyelljünk beszélni az 'eredményeinkről. Legyünk rájuk büszkék. Nem jó az olyan — szinte megszokottá vált — gyakorlat, hogy az eredményeket természetesként tudomásul vesszük és mindig csak a hibákról, a fogyatékosságokról beszélünk. Ez eleve azt a látszatot kelti, mintha az egész munkánk hibákból, fogyatékosságokból állna, holott ennek az ellenkezőjéről mindenki, mindenütt megbizonyosodhat. — A TÁRSADALMI építőmunkánk, népgazdasági és helyi terveink megvalósítása során elért eredményekhez, az előforduló fogyatékosságokhoz, hibákhoz való viszonyunk a következő legyen : ahogy az eredmények összegezése, értékelése, ugyanúgy a fogyatékosságok, a hibák feltárása, megszüntetésük követelménye elengedhetetlen, úgy is mondhatjuk, hogy lételeme a mi pártunk politikai gyakorlatának. Ismeretes, hogy rendszeresen a párt tárja fel a fogyatékosságokat, hibákat és hozza nyilvánosságra a közvélemény előtt. Ilyenkor a párt a hibák, a fogyatékosságok okait és azok megszüntetésének útjait, módjait is igyekszik feltárni, illetve megjelölni. Kéri ehhez a dolgozók széles tömegeinek a segítségét. A fogyatékosságok, hibák megszüntetése azonban nemcsak elhatározás kérdése. Gyakran nincsenek meg azonnal a hibák megszüntetéséhez szükséges feltételek. Van, amikor évek szükségesek ehhez. Példa erre a népgazdasági egyensúly helyreállítása. Mindig tisztességes az a szándék, ha valaki gyorsabban szeretne előrehaladni, de szándékunkat, vágyainkat ütköztessük a valósággal, a meglévő, illetve megteremthető lehetőségekkel. A fogyatékosságok, hibák olyan bírálásával, amely nem számol a megszüntetésük reális feltételeivel, nem sokra lehet menni. — Arra is vigyázzunk, hogy ne legyünk rossz értelemben vett drukkerek. Annak érzékeltetésére, hogy'itt mire gondolok, engedjenek meg egy példát. Ha valaki kimegy egy futballmeccsre és hallgatja a drukkerek véleménynyilvánítását, kiderül, hogy mint mindig, már megint nem a pályán, hanem a drukkerek között vannak a legjobb játékosok és bírók. Természetesen bíráljuk, amit szükséges, igényeljük a hibák, a fogyatékosságok felszámolását is azoktól, akiknél az előfordul. Még az alkalmasságuk megkérdőjelezése is helytálló lehet. De azt már kívülről ne akarjuk eldönteni, hogy mit kell csinálni az adott területen és ki alkalmas, vagy nem az ott dolgozók közül. Képzeljük el, hogy mi lenne abból, ha az orvos mondaná meg: hogyan kell a beruházást megvalósítani és a kivitelező pedig azt, hogyan kell operálni. Különösen abszurd lenne, ha a kettőt megcserélnénk annak alapján, hogy ki, miben tartja magát hozzáértőbbnek. BEVEZETŐ VOLT ez a konkrét kérdésekre adandó konkrét válaszok elé. Sokféle volt a kérdés, sok színű a válasz: elemző, számokkal, tényekkel bizonyító, példálózó, anekdotázó, de mindig nyílt és őszinte. Ha így tették fel a kérdést: „Tudjuk-e tartani a megígért életszínvonalat?” — a válasz egyértelműen hangzott: — Tartanunk kell! A szocializmus célja a szebb és jobb emberi élet megteremtése. A szocializmus az emberért van. Az idén ugyan — az ismert okok miatt — lassúbb volt az életszínvonal emelkedése, de mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésének dokumentumaiból, az országgyűlésen elfogadott 1977. évi tervekből is ismeretes, jövőre nagyobb ütemben nő az életszínvonal. Persze, mint minden ebben az országban, a tervek valóra váltása, az életszínvonal emelkedése is rajtunk, mindannyiunk munkáján, erőfeszítésén múlik. Gyakran hallani, hogy a beruházások megvalósítása, az építkezések elhúzódása az anyaghiányra vezethető visz- sza. Ezen a fórumon is tettek fel kérdést ezzel kapcsolatban: — Igaz-e, hogy emiatt húzódnak el a beruházások? K. Papp elvtárs elmondta: itt-ott előfordul valóban anyaghiány. De, ha az ember alaposan az anyaghiányra való hivatkozás mögé néz, akkor ilyenek is kiderülnek : nem rendelték meg kellő időben a szükséges anyagot. És a lemaradásnak nemcsak ez az oka, hanem a munkaerővel való rossz gazdálkodás is. A gépeket és a munkaidőt sem mindenütt használják jól fel. A terület nem kellő előkészítése is ok néha és valljuk be őszintén, sok helyen baj van a munkaidő kihasználásával is. — Minden vállalat, üzem munkaerőgondokkal küzd. Mindenki munkást keres. És nem talál. Van-e jelenleg és lesz-e a jövőben szabad munkaerő? — Nincs szabad munkaerő. Egyedül csak kapun belül lehet számolni bizonyos felesleges munkaerővel. Ez a munkaerő-felesleg még nincs feltárva. Az elkövetkezendő feladataink közé tartozik ezek feltárása. E belső tartalékokkal, a meglévő munkaerővel kell megoldanunk az elkövetkezendő években a feladatokat. A következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma tovább csökken. Az itt felszabaduló munkaerővel viszont a szolgáltatásban, a kereskedelemben, a közlekedésben dolgozók számát kell növelnünk. Nemrég számításokat végeztünk. Kiderült: megyénkben természetes szaporulatból 1980-ig mintegy 1800 fővel nő a keresőképes lakosság száma. Nincs más járható út, mint a kapun belül meglévő munkaerő jobb, ésszerűbb kihasználása. Csak rájuk számíthatnak az üzemek, vállalatok vezetői. Több éve téma, de különösen az idén volt az — a zöldségellátás. Egyesek már odáig is elmentek: kötelezően elő kellene írni a zöldség- termesztést, mert csak ettől várható a zöldségellátás javulása. A zöldségellátás ezen a fórumon is téma volt. K. Papp elvtárs elmondta: a zöldségellátás javítását szolgálják az ismert felvásárlási árintézkedések. A termelők most már érdekeltebbek, többet kapnak a megtermelt áruikért. Tudni kell: a zöldségtermesztésben sok a bizonytalansági tényező, alapvetően meghatározhatja a termést az időjárás. A mező- gazdaságban egyre csökken a kézi munkaerő. A megoldás: bázisgazdaságok kialakítása. Ezeket a bázisgazdaságokat el kell látni gépekkel és olyan zöldségfajtákkal, amelyek gépesíthetők. Besegíthetnek a zöldségellátásba a háztáji gazdaságok is, de alapvető megoldás csakis a nagyüzemi zöldségtermesztés megteremtése lehet. Kimondtuk: a falvak zöldségszükségletét a helyi gazdaságoknak kell kielégíteniük. Jövőre az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek 14 százalékkal nagyobb területen termelnek zöldséget. Ez azt jelenti, hogy jövőre lényegesen jobb lesz a zöldségellátás. A legszükségesebb zöldségfélékből az idén jobb az ellátás, mint az elmúlt évben volt. Annak ellenére, hogy aszály sújtotta a mezőgazdaságot. Tehát van zöldség, van burgonya, de azt is látni kell, hogy ezt nem volt könnyű biztosítani. A feladat most az, hogy magunk termeljük meg a számunkra szükséges mennyiségű zöldséget és jusson belőle exportra is. « A hús- és húsáruellátás is szóba került. K. Papp elvtárs elmondta: a húsellátás kielégítő, kiegyensúlyozott. Töltelékáruból a választék sajnos nem a legjobb. Itt vannak kifogásolni valók. A mözsi vágóhíd megkezdte a termelést. Az itt készült töltelék- és füstöltárukkal bővül majd a választék. A húsellátással kapcsolatban szólt az állattenyésztésről is. RÉSZLETESEN kifejtette: a mezőgazdaságban gyakran hivatkoznak a szakemberek arra, hogy a mezőgazdaság felett nincs tető. A szarvas- marha- és sertéstelepek felett van. A szarvasmarhaprogram megvalósításában mégsem számolhatunk be nagy sikerekről. A megyében még mindig nem értük el az 1938- as szarvasmarhalétszámot. A jobb húsellátáshoz pedig több szarvasmarhára, a szarvasmarha-tenyésztés lehetőségeinek jobb kihasználására van szükség. Aparhanton, Bonyhádon és másutt bizonyítják: a szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés is lehet kifizetődő. Persze ehhez arra van szükség, hogy felhasználják az olcsó tömegtakarmányokat is, és olyan szelektáló munkát végezzenek, hogy állandóan növekedjék a tejtermelés. E kérdés kapcsán is megjegyezte: minden, a húsellátás javítása is, rajtunk múlik. Ha többet termelünk, több lesz mindenből. De képesek vagyunk-e a többre? A vezetők képesek-e arra, hogy úgy irányítsák a rájuk bízott üzemeket, gazdaságokat, hogy ott valóban emelkedjék a termelés? — Képesek! — jelentette ki K. Papp elvtárs. — Döntő többségük képes a nagyobb feladatok megoldására. Képességeiket eddig is bizonyították. Elért eredményeink mutatják ezt. Eddig is azt tettük, a jövőben is azt tesz- szük, hogy aki nem képes a feladatok megoldására, annak a helyére olyat állítunk, aki többet tud produkálni. Ez a munka azonban nagy körültekintést igényel, mert azok, akiknek a képességei ma már nem kielégítőek, évtizedeken keresztül megfeszítetten dolgoztak, sokat tettek a fejlődésünkért. — Sok a megműveletlen szőlő a szekszárdi borvidéken. Megengedhető az, hogy ezek parlagon álljanak? — A legutóbbi felmérések szerint hatszáz hektárról van szó. Ebből kétszáz hektárnyi terület nagyüzemi telepítésre alkalmas. Ebben az ötéves tervben Szekszárdon 485 hektár új, nagyüzemi telepítésű szőlő lesz. A nagyüzemi telepítésre nem alkalmas területeket is hasznosítjuk. Hobbi-kerteket alakítunk ki. Bérbe adjuk munkásoknak, értelmiségieknek, mindazoknak, akik szeretnek kertészkedni, szőlészkedni. Egyébként Szekszárdon a hobbikertek nagy népszerűségnek örvendenek. A város háztartásának ötven százaléka valami módon kapcsolódik e kis területek megműveléséhez. Kérdéseket tettek fel : Szekszárd vízellátásával, az új vastalanító megépítésével, az atomerőművel, az új húskombinát építésével, az ifjúsági törvény megvalósulásával, a párttagok eszmei-politikai színvonalával kapcsolatban. .. MINDEN KÉRDÉS, minden válasz közlésére talán az egész újság sem lenne elegendő. Tehát csak a válogatás lehetősége marad. A válogatásból viszont a most következő nem maradhat ki, hisz a kérdés, mely szerint: Nem volt-e megalapozatlan meghirdetni az ismeretes népesedési politikánkat? Nem voltak meg hozzá a szükséges feltételek. Most óvoda-, bölcsőde-, iskolaproblémák jelentkeznek...” — A szocialista ipar, a szocialista mezőgazdaság megteremtéséhez sem volt meg minden feltétel. Menet közben kellett megteremtenünk. Ha előbb minden feltételt meg akartunk volna teremteni, akkor nem állnánk itt, ahol állunk. Népünk megértette a feladatokat, követte a pártot, és ha nem is volt meg minden feltétel, megteremtettük. Erről van most is szó. Kétségtelen, hogy nem volt és még ma sincs elég óvoda, bölcsőde. De tény, hogy az utóbbi években e probléma megoldására törekedtünk. Üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok saját anyagi erejükkel járultak hozzá,, hogy több bölcsődei. óvodai férőhely legyen. Szocialista brigádok szabad idejükben munkát vállaltak, üzemi, gazdasági kollektívák ajánlották fel erre a célra a kommunista szombatokon végzett munkájukért járó bért... Mindenki ismeri, látja ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit. Mindezek azt bizonyítják, hogy nem volt ^megalapozatlan az ismert népesedéspolitika meghirdetése. Megteremtettük hozzá a legalapvetőbb feltételeket és a jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél több gyerek kapjon helyet a bölcsődékben. óvodákban. A kiszabott három óra lejárt. Mintegy hetven kérdésre válaszolt K. Papp elvtárs. Nem került meg egyetlen kérdést sem. Nyíltan, őszintén szólt mindenről, hangsúlyozva eredményeinket, feltárva gondjainkat, feladatainkat és a gyorsabb előrehaladás módjait. Válaszaiból mindig kicsendült: a gyorsabb ütemű előrehaladás kulcsa valamennyiünk kezében van, az eredmény is, a feladat is mindannyiunké. SZALAIJANOS K. Papp József válaszol a kérdésekre. A fórum résztvevői.
