Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
2 'Képújság 1976. december 25. Hétfő: Országos tanácskozás Pekingben a mezőgazdaság problémáiról. — Szadat egyiptomi és Asszad szíriai elnök tárgyalásai Kairóban. Kedd: Befejeződtek Lázár György miniszterelnök romániai tárgyalásai. — Harold Brown lett az új amerikai hadügyminiszter. Szerda: Madridban letartóztatták Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. — A Közös Piac döntése a marhahús behozatali tilalmának felfüggesztéséről. Csütörtök: összeült a libanoni parlament. — Véget ért az ENSZ-közgyűlés, de tavasszal folytathatja munkáját. — Carter összeállította kormányát. Péntek: Kormányalakítási tárgyalások Japánban. Kha- lafavi szíriai miniszterelnök Romániában. A HÉT KÉT KÉRDÉSE ' A spanyol „demokrácia” hírverői az utóbbi hetekben- hónapokban egyre azt bizonygatták, hogy János Károly király és Suárez miniszterelnök nyílegyenesen halad a francoista rendszer felszámolásának az útján. Érveik között nemcsak az szerepelt, hogy a december 15-i népszavazáson az alkotmány- reformra nagy többségükben „igen”-t mondtak a spanyol választók, hanem az is, hogy Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára illegálisan az országban tartózkodik, ám a rendőrség mégsem eredt a nyomába. Nos, a hét közepén Madrid egyik utcáján detektívek léptek Carrillo mellé és a biztonsági rendőrség épületébe vitték, ahol őrizetbe vették. Miért vállalta a spanyol kormány, hogy világméretű tiltakozást keltve újra a „kemény kéz” politikája érvényesüljön Madridban? A második kérdés egyszerre vonatkozik egy személyre, egy pártra és egy kormányra: nem közömbös a világ szempontjából, hogy merre halad Fukuda Takeo, az új kormányfő vezetésével a tőkésvilág második leggazdagabb hatalmának, Japánnak új kabinetje? O A „KEMÉNY KÉZ” ÚJRA ÉRVÉNYESÜL MADRIDBAN? Két hete Brüsszelben, a NATO folyosóin — ahol arról vitatkoztunk, vajon Spanyolország előtt nyitva áll-e az atlanti szövetséghez csatlakozás lehetősége — egy sor nyugati kollégám bizonygatta: János Károly király és a Suárez-kormány már félúton tart a polgári demokrácia megvalósításának útján. Azt mondták: há a jövő tavasz- szal a spanyol választásokon megfelelő eredmény születik, akkor tulajdonképpen a madridi kormány már kérhetné is a belépés feltételeinek közös megtárgyalását. Persze érdekes volt hallani, hogy még jobboldali, polgári újságírók is szükségesnek mondották a Spanyol Kommunista Párt részvételét a választásokon. (Természetesen csak részvételét! Az ideális helyzet szerintük az lenne, ha a spanyol kommunisták szabadon indulhatnának jelöltjeikkel a választásokon, de — csupán elvétve Fukuda Takeo. (Telefotó — AP—MTI—KS) jutnának mandátumhoz! Az SKP vegyen részt a választásokon, de semmi esetre sem a hátalomban!) . Mi történhetett, hogy a madridi kormány most egyelőre lemondani látszik a „demokratikus máz” újabb rétegeinek felrakásáról Spanyolország új politikai portréján? Először is azt kell figyelembe venni, hogy a néhai Franco hazájában — bármit mutatott is a népszavazás eredménye, a politikai, gazdasági és katonai körök egy tekintélyes része még mindig Madridban letartóztatták Santiago Carrillót, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. Carrillo február óta illegalitásban él Spanyolországban; december 10-én nyilvános sajtóértekezleten ismertette pártjának választási stratégiáját. A felvétel akkor készült Carrillóról. (Képtávírónkon érkezett). elkeseredetten demokráciaellenes. Ami nyilván együttjár a vad kommunistaelle- nességgel. Ezek a szélsőséges elemek felháborodtak, hogy Carrillo visszatérhetett, hogy sajtókonferenciát is tartott, s hogy Madridban-összeült a Spanyol KP Központi Bizottsága a parlamenti választásokon indítandó jelöltek személyének meghatározására... Végig lehet gondolni azt is, hogy vajon a mai Spanyolországnak sürgős-e a nyugati gazdasági és katonai integrációba való beilleszkedés? A Közös Piacon amúgy sem várják tárt karokkal a madridi üzletembereket, akik déligyümölcsöt, étolajat vagy éppenséggel olcsó iparcikkeket akarnának eladni. S egyáltalán: a NATO-nak szüksége lenne-e Spanyolországra? Katonailag aligha, hiszen a spanyolországi támaszpontok — kétoldalú megállapodás értelmében — az USA légierejének és haditengerészetének bázisai már most is. Kölcsönösen húzhatják az időt Madridban és Brüsszelben, a NATO, illetve a Közös Piac fővárosában. Amíg a spanyol belső helyzet konszolidálódik — remélik a spanyol uralkodó körök, meg a NATO urai. © MERRE HALAD AZ ÜJ JAPAN KORMÁNY? Japánban fura végeredménnyel zárul a december 5-i választások után kiéleződött politikai küzdelem : hiába szenvedett vereséget az eddigi kormányzó párt, a Liberális Demokrata Párt, legfeljebb csak személycserére került sor a pártelnöki és (ami ezzel automatikusan együtt jár) a miniszterelnöki székben. Miki Takeo helyett Fukuda Takeo alakít kormányt — a japán üzleti körök szája íze szerint. Az új kormányfőtől azt remélik, hogy a gazdasági élet fellenkonzervativ kormányokban is a legfőbb támogatója volt a monopóliumokat kiszolgáló politikának, valamint a japán—amerikai katonai együttműködésnek. Ebből következik, hogy vezetése alatt az új kabinet lényegesen nem tér el az eddigi vonaltól, tehát az Egyesült Államokhoz fűződő szoros szövetségtől, ugyanakkor vele a gazdasági versengést folytatja. Kínával új, szorosabb kapcsolatokat szerettek volna kialakítani a japánok, de a pekingi hatalmi harc várakozásra késztette a tokiói vezetőket: az egyszer már fejlődésnek indult szovjet—japán kapcsolatokat a választási kampány idején átmenetileg megzavarta számos incidens. Fukuda Takeo megbízatása két évre szól. Nincs sok ideje és sok alkalma arra, hogy a válsággal terhes japán bélés külpolitikában újításokkal szolgáljon. Feltehetően jobbára csak a személyes ambícióját tudja kiélni: már kétszer próbálkozott a pártelnöDr. Agah Oktay Güner kereskedelmi államtitkár vezetésével török delegáció érkezett hazánkba. A képen: dr. Agah Oktay Güner Török István külkereskedelmi miniszterhelyettessel. (Képtávírónkon érkezett.) dítésére hoz megfelelő (azaz a tőkéseknek kedvező) intézkedéseket. Fukuda Takeo — a japán kommunisták véleménye szerint — az előző ki és a miniszterelnöki tisztség megszerzésével, most harmadjára sikerült neki. • PÄLFY JÓZSEF PANORÁMA MADRID Spanyolország forrong — így jellemzik a hírügynökségek az országban csütörtök estére kialakult helyzetet. Spanyolország számos városában emberek ezrei tüntettek Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára, valamint más vezető kommunisták bebörtönzése ellen. Madrid belvárosában, a Puarta del Stol téren és a teret övező mellékutcákban a késő esti órákban összecsapásokra került sor a rendőrség és a tüntetők között. A felvonulók „Dolores (Ibárruri) jöjjön Madridba”, „Érezhetőd, hogy a kommunista párt itt van”, valamint teljes amnesztiát követelő jelszavakkal tüntettek. Az újabb és újabb osztagokkal megerősített rendőrségi egységek gumilövedék-záporral és könnygázbombákkal válaszoltak. Az UPI jelentése szerint a rendőrség 25 embert letartóztatott és számos tüntetőt megsebesített. MOSZKVA A Szovjetunióban megkezdődtek az IL—86-os légibusz próbajáratai. A hatalmas repülőgép egy Moszkva környéki repülőtérről emelkedett először a levegőbe, s berendezései a félórás első próbarepülés során sikeresen vizsgáztak. A légibusz 350 utassal, ötezer kilométert képes megtenni leszállás nélkül. Négy sugárhaj tómüve óránként 900—950 kilométeres sebesség elérését teszi lehetővé. A tökéletesített navigációs rendszer segítségével a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok esetén, sűrű ködben vagy hóesésben is le tud szállni. BEJRÜT Csütörtökön este, a harmadik egymást követő napon, ismét összetűzés zajlott le Bejrútban a Szíra-barát Szai_ ka és az iraki irányítású Elutasítási front palesztin fegy_ veresei között. Békevonat. Barátságvonat. Közismert e két kifejezés, hiszen a mi megyénkből is mindén évben indul ilyen vonat a Szovjetunióba, s az előkészületek során, 'hazajövet pedig az últiélmények mesélése köziben gyakran említjük ahhoz, hogy Szókincsünkben gyökeret verhetett. Ki ezt, ki azt a változatot használja. Érthető: a kettő szervesen összefügg. Békénk a magyar—szovjet barátságon alapszik, s amikor az egyiket említjük, a másikra is gondolunk, s fordítva. Ezúttal háromszázan voltunk a hagyományos vonat utasai. Joggal beszélhetünk hagyományról, mert közel két évtizede minden éviben indul iilyen különvonat megyénkből a Hazafias Népfront szervezésében, az IBUSZ közreműködésével. A november végéről decemberre áthúzódó 12 napos utazás során feledhetetlen élmény részesei voltunk. Az utasokról csak annyit, hogy a legkülönfélébb foglalkozásúak voltak. A szakcsi tsz szerelője, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz mezőőre, a MEZŐGÉP meósa, a szekszárdi gimnázium tanára, a kórház orvosa, a TÁÉV vízvezeték-szerelője, a simoníonnyai szőnmefeldolgozó vállalat művezetője, a Paksi Konzervgyár asztalosa, hogy csak néhányat említsek a háromszázból. Mit láttunk, mit tapasztaltunk? Nos, ami a kérdés első 'részét illeti, arra könnyen, röviden felelhetünk. Láttuk a kelet-európai alföld egy kis darabkáját. Az egészhez viszonyítva ugyanis csak egy kis dombját érintettük ennék a nagy kiterjedésű területnek. Pedig közel három napot száguldott vélünk a vonat e részen. így nekünk is fogálmunk van arról1, hogy milyen óriási területen fekszik a Szovjetunió. Ez az alföld talán egyharm-ada a Szovjetunió összterületének... Az ütipragraimnak megfelelően jártunk három világvárosban: Kijeviben, Leningrádban és Moszflcvában — ébben a sorrendben. E városok látnivalóiról ezerszer meséltek már az előttünk ott járt ..jvonatosok. Sokat olvadhattunk e városok- , ról. A prospektusok nyújtotta ismeret azonban csak előzetes informálódásnak jó, de nem pótolja, legfeljebb növeli a közvetlen megismerés élményhatását. A kérdés második részét már nem' intézhetjük el ilyen egyszerűen. Hát mit is tapasztaltunk? Nagyon sokat. Ki ezt, ki azt. Természetesen mint minden utazás, ez is behatárolt volt időbén- és térben egyaránt. Azt azonban könnyen észrevehettük e ,gövid" ültünk, városnézéseink, találkozásaink során is, hogy a magyar—szovjet ibarátságndk egy-egy ilyen vonat indítása csak formai eleme. Más szavakkal : kapcsolataink nem merülnek ki egy-egy ilyen látogatásban, ezek szinte végtelenül sokszínűek, kiterjednek életünk minden -területére. Kezdve a legnagyobb dolgoktól a legapróbbakig. Emlékezzünk Csak a hátárállomásokon látott innen oda, onnan ide szállított áruözönre. Moszkvában megcsodáltuk a KGST- palotát. Monumentális épület. Figyelmet felkeltő, elismerést parancsoló szimbóluma a szocialista országok sokoldálú együttműködésének. Itt szovjet gyártmányú személyautók, ott magyar -gyártmányú autóbuszok... Sokszor emlegettük útközben, hogy éppen a mi megyénkben épül — szovjet segítséggel — az első magyar atomerőmű... Magyar könnyűipari termékek a szovjet üzletékben... 'És hogy a lega-próbbak közül is említsek valamit: nekünk nagyon ízlett az orosz tea, és ahol szamovárt 'találtunk az üzletben, azt feltétlenül megvettük... A kijevi gyerekek pedig színitiszta magyarsággal szólítottak meg bennünket. A kapcsolatok, a barátság, az együttműködés sokoldalúságának illusztrálására hadd említsem meg : útitársaink közül meglehetősen sökan csinálták különféle magánprogramolt is. Ezek pontos részleteit természetesen nem ismerjük, csak bizonyos jelekből következtethetünk. -Az egyik fal-usi asszony nem Volt ott a reggelinél. Amikor a buszoknál gyülekeztünk, hogy városnézésre induljunk, alkkor érkezett meg egy diplomáciai' kocsival’. Kiderült, hogy a magyar követségen járt, mert ott dolgozik egyik hozzátartozója. Egy idősebb asszony valami 'rokonának házassága révén rokonságba került egy moszkvai családdal. Sosem látták egymást, s most felkereste őket. Ezit onnan tudtuk, hogy valakinek szólt, hogy talán nem is ér vissza ebédre. Másnap jött vissza a szíves vendéglátóktól. Moszkvában találkoztunk a Tolna megyei pártbizottság egyik osztályvezetőjével. Ő tanulmányi ügyekben időzik ez idő szerint a szovjet fővárosban. Leningrádban barátsági összejövetel keretében Vinogradov elvtárs köszöntött 'bennünket. A korát — a 82 évét — meghazudtolóan fiatalos veterán 1915 óta tagja a pártnak, mint mondta, a nagyon kedves emlékei közé tartozik, hogy az SZKP egyik kongresszusán találkozott, személyesen megismerkedett Kádár elvtárssal. R. A. -PetrovdcS elvtárssal Moszkvában 'barátkoztunk ösz- sze. R. A. Petrovics — jelen volt a fogadásunkon is, búcsúztatásunkon is — tisztként részt vett Magyarország felszabadításában, Amint háborús élményeit idézte, ismerős alföldi, dunántúli helységnevek sorakoztak, és megannyi epizód arról, hogy a -lakosság hogyan segítette a Vörös Hadsereg hősi erőfeszítéseit. A moszkvai Lenin-múzeumiban több példáját láthattuk a magyar és az orosz munkásmozgálom, a magyar munkásmozgalmi vezetők és Lenin kapcsolatának. És ezzel máris eljutottunk egy kitsiit a történelemhez is... Utunk során egy nagyon lényeges történelmi tapasztalatnak lehettünk részesei. Bárhol jártunk, bármit néztünk, bármiről tájékoztattak bennünket ibuszos vagy intu-riszto-s idegenvezetőink, nem volt- nehéz magyar vonatkozásra bukkanni. Tudjuk a történelemből, hogy milyen mérhetetlenül szegény, elmaradott volt a cári Oroszország népe. Leningrádban és Puskinban láttuk, hogy milyen mérhetetlenül gazdagok voltak az orosz cárolk. Nem az idegenvezetőktől, hanem az aranyozott palotatermeket járó útitársaink egyikétől származik az alábbi összefoglaló megállapítás: „De sok em'ber szegénysége van ezekben a gazdag termekben !” Annak idején még a párizsi, bécsi udvari pompához szokott diplomaták is ámulátba estek, amikor megismerkedtek Pétervánrai1. Elnézést kérek a kedves olvasótól, de ezt a gazdagságot- nem tudom- pénzegységekben sehogyan sem érzékeltetni. Legfeljebb ismét vegyük elő a .térképet. Azt mondtuk, hogy háromnapi gyorsvonatozással csak egy kis részét érintettük az óriási kiterjedésű országnak. Valami ilyen arányokra gondoljunk a cári palotákban is: Vagy vegyük a mai építkezéseket! A Szovjetunióban olcsó lévén a taxi, szabad időnkben mindenhova azzal mentünk. Néha fél órát rohant velünk a taxi, anélkül, hogy kiértünk volna a városból. És mindenütt építkezés, új épület, építkezés, új épület. Moszkvában már jártam tíz-valahány éve lis. Most egy másik Moszkvát láttam, de nem befejezett várost, úton, útfélen látszik, hogy irdatlan ütemben épül tovább. A vonatból néhol olyan nagy ipari építkezéseket -láttuk, hogy azt hittük, sosem lesz „vége”. Vendéglátóinktól tudjuk: „De nem ezek ám az igazán nagy építkezések, azok arra, beljebb vannak az ország más vidékein.” Ha azt mondóm; hogy nagy építkezések folynak a Szovjetunióban, ezzel' tulajdonképpen nem mondtam semmit. Ez nem érzékelteti a méreteket ezúttal sem. Ez a mi fogalmaink szerint csak annyi a teljes valósághoz, mint az általunk beutazott terület a nagy egészhez képest. Tehát ezt is csak az ország óriási földrajzi méreteihez hasonlíthatom. * Szép, lenyűgöző élményekkel tértünk haza. Különösen jó érzés volt, hogy a béke, a barátság vonatán járhattunk szívesen látott vendégként, igaz barátoknál. BODA FERENC
