Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! | AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I XXVI. évfolyam, 305. szám. ARA: 1,— Ft. 1976. december 25.. szombat Kívánságok karácsonyfája olnapra meg a távolabbi jövőre annyi mindent szeretnénk, hogy sok hektárú fenyves fái is megtelnének kívánságainkkal, nyögnének a gallyak, törzsek, még a szél is nehezen surranna át az óhajok, vágyak sűrűjében. Kívánni mindenki tud, mondják, s így igaz. Amint az ember gondolkodni kezdett, kívánságokat is úgy formált. Am ezek a különböző korok, viszonyok tükreiként fölfogható vágyak legtöbbször beváltatlanul maradtak. Nem csupán azért, mert némelyik elrugaszkodott a valóságtól, hanem mert a gazdasági, társadalmi berendezkedés szigorú korlátokat szabott a tervezgetőknek, s csak nagyon keveseknek adta meg, hogy amit akarnak, azt elérhessék. Kívánságaink ezután is csak olyan sorrendben, gyorsasággal teljesülhetnek, ahogyan ma cselekszünk, amilyen módon lerakjuk a holnapok alapjait. Ez az, amiről olykor elfeledkezünk, vagy nem akarunk tudomást venni, holott a szárnyaláshoz szárnyak kellenek. Lássuk csak, mit aggatnánk a kívánságok karácsonyfájára. Hagyjuk most azokat, akik torban dalolnak, s lagziban sírnak, mert vakvéletlen, a szerencse sóhajtozása még senkit nem tett emberibb emberré. Aki nem bízik önmagában, annak jövője is keveset ígér. Nézzük tehát azokat, akik tudják, mikor mi a helyénvaló, ismerik képességeik és vágyaik viszonyát, erejük megsokszorozódásának lehetőségeit, a társadalom bonyolult áramköreiben. Biztos, hogy tízezrével lesznek családok, ahol a játékos képzelet díszítette fenyőre elsőként, s a legfőbb helyre az új otthon kívánsága kerül. Tavaly majdnem százezer, egészen pontosan 99 588 lakás készült el, s lám, mégis mennyi vágy maradt még kielégítetlenül ! Az ötödik ötéves tervben másfél millió ember veheti le a kívánságok fenyőjéről a teljesült óhajt, mert 430—440 ezer lakásnak kell felépülnie. Kell, ám e négy betű kötelezettségek tömegét helyezi vállainkra, nemcsak építő- és szerelőmun- Icásokéra, tervezőkére, beruházókéra, hanem az egész társadaloméra. Mert pénz szükségeltetik hozzá, s építési terület, különböző anyagok, szerelvények hegye, szállítóeszközök, gépek garmadája, s mindenféle dologi javakon túl szív, becsület, pontosság, felelősségérzet. íme: csupán egyetlen a fenyő ágait ellepő vágyak közül, s máris mennyi teher, munka, teendő, vele gond, idegesség, szervezés, egyeztetés. Igen. Jól oldoz, ki jól köt. A kettő nem választható külön, mert aki aratni akar, annak vetnie kell. Mi tagadás, vetünk. Hiszen pillantsunk csak a fáról levett, s köréje rakott ajándékokra, mindarra, ami már megfogható, ami a mienk, s emlékezzünk, valamennyi kívánság volt tegnap, vagy tegnapelőtt. Bizonyára maradt teljesítetlen tervünk is, adósság tehát, mert magunk sorsában, társadalmi emelkedésünk útján olykor a lehetségesnél lassabban léptünk, vagy éppen kerültünk. Ki legyen a szemrehányás címzettje? Okok és okozatok szövevényében mindannyian ott vagyunk, s bár mulasztásunk esetleg csak annyi, hogy hagytuk, történjen úgy egy és más, ahogyan végbement, részesedésünk tagadhatatlan. Ki a tengeren jár, nem léphet alkura a szelekkel, ha haladni akarunk, akkor a kockázatokat, a terheket, az akadályokat is vállalnunk kell. Mégis, föl-fölbuk- kanó aggodalom, hogy meglehetősen népes, lassan fogyó azok tábora, akik csupán a parton állnak, vízre nem szállnak, akik kívánni tanultak meg, de cselekedni még alig, vagy sehogysem. Talán nem véletlen, sőt, egyenesen törvényszerű, hogy ők a legserényebbek a társadalom állította ünnepi asztal körül, ők szeretnék kívánságaik túlméretezett fenyőjéhez hasonlóan az ajándékok fáját is a leggazdagabban díszíteni. A kívánságok megfogalmazásának jogát senkitől sem tagadhatjuk meg, ám társítanunk szükséges hozzá —, s mind szorosabban, következetesebben — a tettek alapján történő sorolás jogát. Hatalmassá növeszthetjük a kívánságainkat hordozó fenyőt, mert helye van ott az egyéni boldogulás ezerfajta tervének éppúgy, mint a kisebb és nagyobb embercsoportokat átfogó reális vágyaknak. Ismeretesek a jövő évi népgazdasági terv fő jellemzői, ahogyan a középtávú népgazdasági program céljai úgyszintén. Az ezekben megfogalmazottaknak mindenképpen rá kell férnie a fára, az ipari termelés emelkedő mértékének nem juthat kisebb szerep az ágakon, mint a munkából származó jövedelmek gyarapodásának, a 17—18 ezer bölcsődei helynek, melyet megint csak sokféle szálra bomló igyekezettel lehet 1980-ig tető alá hozni. Talán emberi gyengénk, hogy utóbbiak hamarabb ott függnek a kívánságok fenyőfáján, mint az előbbiek és a hozzá hasonlók. Ám meglehet, e gyengénk tudatunk tükre, annak megmutatója, hogy némely dolgunkban még gyermekként örvendezünk annak, ami a „mienk”, amit a magunkénak tudhatunk, s elfeledjük: ebben az országban minden a mienk, tehát a teendők elhordható hegye is az. Az erősen felvont íj hamar elpattan; ne aggassuk úgy tele kívánságaink sudár fáját, hogy ága törjön, törzse hajoljon. együk rá mindazt, amire tehetségünkből, erőnkből, képességeinkből futja, amit, ha kemény munkával is, de elérhetünk. Nem a fa díszessége mutatja meg igazán a holnapot, hanem az, ami rajta függ: kezünk közelségében maradt-e, vagy megfoghatatlanul távolra, magasra került. Ma még ebből is, abból is bő marokkal rakunk fenyőnkre, lassan szívódik fel gondolatvilágunkba az arányok fontossága, a kívánt és a megtehető különbözősége. Ahogy arányérzékünk finomodik, úgy alakul át a kívánságok fenyője ajándékok mindennapi karácsonyfájává. MÉSZÁROS OTTÖ Mai számunkból PAKS 2000-BEN „ ... Az atomerőmű egy magyar nagyközségnek minden eddigi álmodottnál nagyobb súlyt, egész eddigi történelme során nem látott fejlődést biztosít. A fejlődés itt van érintésközeiben, a szemünk előtt zajlik...” (Riport az 5. oldalon.) KARÁCSONYI JELENTÉS, 1946 „... December 22-én szeretet ünnepségét tartottunk, melyen — a párt által végzett gyűjtés eredményeképpen — háromszáz gyermekcsomagot, harminc élelmiszert tartalmazó és húsz lisztet tartalmazó csomagot osztottunk ki...” (6. oldal.) LAPUNKBAN ELŐSZÖR Rockenbauer Pál, a Magyar Televízió talán legtöbbet utazó rendezője. Járt a Szovjetunió távoli tájain, beutazta szinte egész Európát, volt az Antarktiszon és „A napsugár nyomában” című, nagy sikert aratott sorozat. rendezőjeként bonyolult útvonalon megkerülte az egész földgolyót. Tanzániában tett útjának legszebb élményeiről a magyar sajtóban elsőként lapunkban számol be. Fényképes útirajzának első részét a 8. oldalon közöljük. EGY ÉLET, ÁLLAMI GONDOZOTTAKKAL „ ... A lakásomra is el- j jártak sokan. Most is felkerestek, hogy megtudták, kórházban vagyok. Sajnálom, hogy állami gondozottnak hívják őket. A mieink. Az enyémek. (Riport a 11. oldalon.) FINÁNCLESEN húsz súlyos esetet tudnak felderíteni. A legnagyobb munkával sem lehetne több szabálytalan bortáro- lást-bejelentést találni, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs több...” (Riport a 11. oldalon.) EGY GYOMORGÖRCS TÖRTÉNETE Lázár Ervin tárcájából vettük az idézetet: „— Hess, hess, ronda fájdalom — kiabál a gyerek és kezével az ablak felé legyez —, sose gyere vissza ! — Puff — a Fájdalom nagyot nyekken a járdán.” (9. old.) KÉPEK AZ EMBERRŐL „Álmodozni csak sötétben lehet. Bozóti Pista sokat álmodozott. Ô, akivel az élet a legcsúnyább Jus- tizmordot’ (törvénysértést) követte el, .szerelmes’ lett. A jog, az igazság istennőjébe, Jusztíciába." (Riport a 11. oldalon.) SZOLGÁL A XXI. SZAZAD EMBERÉNEK IS „A metró szükégessége egyre nyilvánvalóbbá válik. Tovább kell tehát keresni az építés meggyorsításának módozatait. A metróval nagy szolgálatot teszünk a XXI. század emberének is.” (6. oldal.) IGAZI HÁZBA KÖLTÖZNI „D. Gy. szemlész azt I mondja, évente tizennyolc„Orsós Józsefet, a rakodómunkást, a gabonafelvásárló vállalat tamási üzemének dolgozóját — ismerem. .. Dolgozik — évek óta. Vállveregetések nélkül is, becsülettel”. (7. oldal.)
