Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-22 / 302. szám

XXVI. évfolyam, 302. szám. ARA: 0,80 Ft. 1976. december 22., szerda Mai számunkból ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) SZOMSZÉDOKRÓL, SZOMSZÉDOLÁSRÓL (5. old.) ALMOS DÉLELŐTT (5. old.) ATOMERÖMÜ- ÉPlTKEZÉS (3. old.) Egységes cselekvéssel L ogikus, ám korántsem formális folyamat zárult le a népgazdaság 1977. évi tervének vasárnapi nyil­vánosságra kerülésével. A párt Központi Bizott­sága 1976. december 1-1 ülése, az országgyűlés tanácsko­zása előzte meg az előttünk álló tizenkét hónap gazda­sági programjának a Minisztertanács által történt jóvá­hagyását. Mindhárom testület a népgazdaság idei tevé­kenységét is áttekintette, s úgy határozta meg a jövő esztendei teendőket. Ezek középpontjában a gazdasági fejlődés ütemének meggyorsítása, az idei adósságok tör­lesztésével együtt az 1977. évi feladatok hiánytalan vég­rehajtása áll. Szemléletesen fogalmazott a parlamenti ülésszakon felszólaló képviselők egyike, amikor azt hangsúlyozta, hogy nem a lehetőségek gyors gyarapítására, hanem a már meglévő források gyorsabb hasznosítására van szükség. 'E felfogás, sajnos, még nem általános jellemző, sőt, tapasztalhattuk az ellenkezőjét. Meggyőződésünk: alaposabb, körültekintőbb munkával, a szervezettség fo­kozásával, színvonalasabb vezetéssel 1976-ban is mód lett volna a ténylegesen elértnél nagyobb eredményekre. A döntő azonban mégis az, hogy a népgazdaság fej­lődésének iránya — amint azt az országgyűlés tanácsko­zásán mind a pénzügyminiszteri expozé, mind a vitában részt vevő képviselők hangsúlyozták — helyes volt, összhangban állt a párt XI. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikával. A fejlődés mértéke maradt el a várttól, a tervezettől, a lehetségestől. Amit nem pusztán a tényék kedvéért kell megállapítanunk, hanem a ki­használatlan lehetőségekre ezen a módon is figyelmez­tetve. A gazdálkodó egységek tekintélyes része ugyanis megfelelőnek tartotta idei igyekezetét, s a jövő évben sem számol tartálékái teljes körű csatasorba állításával, amint azt a Gazdaságkutató Intézet közelmúltbeli vizs­gálódása föltárta. Talán furcsán hangzik, de az előbbiek ismeretében imár nem igényel külön indoklást: gazdasági gondjaink nagy csoportjának eredője nem a dologi ja­vak terepén, hanem gondolkodás- és szemléletmódunk elvontábbnák látszó világában kereshető. A gépiparban, a könnyűiparban például a már rendelkezésre álló tech­nika és technológia módot nyújtana a mainál korsze­rűbb gyártmányösszetételre. Az eszközök, eljárások azonban csak akkor érnek igazán sokat, akkor adják a bennük rejlő képességek maximumát, ha működésüket rendszerré szervezi az emberi elme, ha egyetlén feltétel­ről sem feledkezik meg, s ha mindezt fontosnak tartja, akarja egyáltalán. Ilyen és hasonló tapasztalatoktól vezettetve állapí­totta meg az országgyűlés ülésén Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra: „örvendetes, hogy mind több vállalat munkájában kezd előtérbe kerülni a termékszerkezet korszerűsítése. Mégsem 'lehetünk megelégedve, mert a gazdaságos ter­melési és értékesítési szerkezet kialakítása nemcsak a szükségletektől, de mai lehetőségeinktől is elmarad. Ez arra mutat: sok helyütt még mindig nem ismerték fel, hogy gazdasági fejlődésünk kulcskérdése a jó minőségű, gazdaságosan előállítható és versenyképes termékek részarányának gyorsabb növelése. E téren is egységesebb szemléiéire és konkrét programok alapján történő cse­lekvésre van szükség.” E kettősség tükrében kell vizsgálni a jövő esztendei teendőket, amiket az 1977. évi népgazdasági program summáz. A nemzeti jövedelem előirányzott 6—6,5 szá­zalékos növekedése — ami az ipari termelés hat, az építőipari teljesítmény öt-hat, s a mezőgazdasági ter­melés hét-nyolc százalékos bővülését feltételezi —nem­csak feszítettebb tempót diktál az ideinél, hanem a ter­melőhelyék más és más teljesítményszintjét is meg­követeli. A ritka kivételnek tisztelet, ám a jellemző mégis az, hogy máshonnét, másoktól várják a kezdeményezést, az első lépést, a folyamatindító cselekedeteket. Helyeselnék, tétlenkedve vitatkoznak, döntést inern hozva tervezget­nek, feltételeket nem mérlegelve. Ezért joggal leírhat­juk, hogy — minit azt az országgyűlés ülésén is többen hangoztatták —, az irányítás, a vezetés erőteljes javítása most már valóban a középponti helyet foglalja el', dön­tővé válik. Akár az iparról, akár a mezőgazdaságról, bár­melyik más népgazdasági területről legyen szó, a haté­konyság növelése elválaszthatatlan a vezetés hatékony­ságától. Szükség van az új eszközökre — a beruházások 164 milliárd forintjára —, de még inkább új gondolatok­ra, irányítási módszerekre, kezdeményezőkészségre, a végrehajtás, a cselekvés egységére. Arra, hogy a termelő­helyek ne csak lássák a népgazdasági célokat, hanem igazodjanak is azdkhoz. Mindenkinek azt kell megtennie, ami módjában áll, de ezt tegye, s kérjék számon tőle. Akár egyéni, akár ki­sebb közösségi méretekben ne igényeink adják a ran­gunkat, hanem munkánk teremtse meg jogunkat a fo­kozódó igényekre. Aki mindig csák követel, annak nem marad ideje adni, aki mindig csak tervez, nem jut el a cselekedetig. A jövő évi terv végrehajtása, még inkább, mint eddig, a cselekvő embert állítja a reflektorfénybe. Azt, aki tudatosan kutatja a több előteremtésének útját, módját, s tudja, e 'többet először a termelésben, az anyagi ágazatokban kell létrehozni abhoz, hogy az elosztásiban, a felhalmozásban is meglegyen mindaz, amire számítunk. A mi a népgazdasági programban reálbér- és -jöve­delememelkedésként, 88 ezer új lakásként, s az az életkörülmények javításának sok más formá­jában szerepel. A sorrend felcserélhetetlen : a félada tok egymásutánja is az. Bukarest Befejeződtek a magyar-román tárgyalások Lázár György látogatásáról közös közleményt adtak ki (Lázár György és Manea Manescu megbeszéléseivel folytatódták kedden kora dél; előtt a hivatalos magyar— román tárgyalások. A minisz­terelnökök tanácskozásának középpontjában a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és bő­vítése, valamint a nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdései­nek áttekintése szerepelt. A kormányfői tárgyalások­kal párhuzamosan folytatták megbeszéléseiket az egyes szakbizottságok is. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialis­ta Köztársaság elnöke ked­den Bukarestben az RKP székházában fogadta Lázár Györgyöt, az MSZMP KB PB tagját, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nökét. A tanácskozás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. A magas szintű találkozót megelőzően a magyar kor­mány elnöke Manea Manescu miniszterelnök kíséretében látogatást tett a bukaresti nehézgépgyárban. Az üzem vezetői tájékoztatták Lázár Györgyöt a gyár tevékenysé­géről, fejlődéséről és soron- levő feladatokról. 'Délután 'befejeződtek a hi­vatalos magyar—román kor­mányfői tárgyalások, amelye­ken a két ország politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatairól és azok bővítésé­ről, valamint időszerű nem­zetközi kérdésekről volt szó. A tárgyalásokat — ame­lyekről a kiadott közös közle­ményt lapunk 2. oldalán is­mertetjük — mindvégig szí­vélyes, baráti légkör jelle­mezte. A tárgyalások (befejezése után Tordai Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes és tárgyaló partnere, Ion Stoian kül'kereskedélmi és nemzet­közi gazdasági együttműködé­si miniszterhélyettes kor­mányközi megállapodást írt alá az 1977. évi magyar— román árucsere-forgalom szabályozásáról. Az 1977. évi egyezmény több mint 340 millió rubel ér­téket képvisel, ami az 1976. évi jegyzőkönyvhöz képest 20 százalékos forgalomnöveke­dést jelent. (Folytatás a 2. oldalon.) K. Papp József válaszolt Fórum #1 __I r ■ T egnap, délután négy óra­kor kezdődött az a fórum Szekszárdon, a Babits Mi­hály megyei művelődési köz­pont színháztermében, ame­lyet az MSZMP Tolna me­gyei Bizottsága Oktatási Igaz. gatósága rendezett: a párt­iskola, az esti egyetem, a szakosító hallgatói és tanárai számára. István Józsefnek, az Oktatási Igazgatóság igaz­gatójának megnyitó szavai után K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának első titkára vá­laszolt a kérdésekre. A hall­gatók és tanárok összesen 119 kérdést tettek fel. Három órán keresztül vá­laszolt K. Papp József elv­társ a legkülönbözőbb gazda­sági, politikai, ideológiai és művelődési kérdésekre, en­nek ellenére — idő hiányá­ban — 49 válaszolatlanul maradt. A fórumon elhang­zottak ismertetésére lapunk­ban visszatérünk. Művészeti életünk kérdései Az utolsó szint Megyei művészelpolitikai tanácskozás Kedden délelőtt a megyei művelődési központ már­ványtermében az MSZMP Tolna megyei Bizottsága propaganda- és művelődés- ügyi osztálya és a Tolna me­gyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya meghívására egybegyűltek megyénk mű­vészeti életének képviselői. A megyei pártbizottságot dr. Király Ernő titkár, a megyei tanácsot dr. Vadas Ferenc osztályvezető képviselte, a tanácskozás szóvivője Kaczi- án János, a megyei pártbi­zottság munkatársa volt. A meghívottak között ott volt Bizse Jánosné, a Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli területi szerve­zetének titkára. A megjelentek — alkotó művészek, művésztanárok, a legjobb amatőr együttesek vezetői — először dr. Vadas Ferenc tájékoztatóját hall­gatták meg. A művészettel kapcsolatos gondolatok egész sorát felvonultató előadás legnagyobb érdeklődéssel kí­sért része a megyénk kultu­rális állapotát jellemző ada­tok ismertetése és a különfé­le művészeti ágak helyzeté­nek elemzése volt. A tanácskozás második felében került sor az egybe­gyűltek hozzászólásaira. Leg­élénkebben a képzőművészek reagáltak az elhangzottakra, többen hangsúlyozták a kép-: zőművészeti kritika hiányát, és a megye területén műkö­dő alkotóház létesítését kér­ték. A Tolnában élő irodal­márok hiányolják egy idő­szakos megjelenésű sajtóor­gánum létét, de a többi mű­vészeti ág képviselői is hasonlóképpen vélekedtek. A jelen lévő alkotóművészek felajánlották segítségüket a megye szépítésében. Szóba került a zenei élet legna­gyobb gondja: az értő közön­ség nevelése, a koncertek lá­togatottságának növelése. A jelenlévők nevében Szabadi Mihály koreográfus és táncegyüttes-vezető felve­tette azt is, hogy a művészek a meglévő alkalmakat sem használják ki eléggé a fó­rumteremtésre, az alkotó eszmecserékre. Dr. Király Ernő hozzászó­lásával reflektált az elhang­zott felvetésekre és a művé- szetpolitika jelenleg is élő, legfontosabb gondjaival fog­lalkozott, állást foglalva ezekben — a sokszor napi vi­ták tárgyát képező — kér­désekben. A tanácskozás összefog­lalóját dr. Vadas Ferenc tar­totta, választ adva a felme­rült konkrét kérdésekre és megállapítva, hogy az össze­jövetel elérte célját: elindí; tóttá a folyamatot, amely művészeti életünk megélén­külését szorgalmazza. A szekszárdi posta műszaki épületének építésénél elér­ték a teljes magasságot. Még kerül ugyan egy szint a mostanira, de ez már csak az épület egy része fölött lesz, melyben különböző gépészeti berendezéseket helyeznek el. A váz elkészülte után kezdte a TOTÉV a belső épí­tési munkákat, melyek még egy évet vesznek igénybe. Fotó: Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents