Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

2 ^PÚJSÁG

1976. december 19.

Leonyid Brezsnyev 70 éves

AZ EGYKORI Kaimenszko- je egy földszintes, vert falú házában született 1906. december 19-én Leonyid Iltjics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, akinek neve Papjainkra összefonódott a nemzetközi enyhüléssel, a béke és a haladás eszméjének odaadó szolgálatával.

Szülővárosát ma Dnyepro- dzerzsinszkként ismerjük. Volt ott annak idtején egy nagy vasgyár, s az egész Brezsnyev

sereg politikai csoportfőnöke részt vett abban a heroikus tengeri desszantvállalkozás- bain is, 'amelyet Novorosz- szijszk 'térségében hajtottak végre, egy fon'tos hídfőállás elfoglalásában, a Fekete-tenger partján. A hídfő, ahol 225 napon 'keresztül vívták elkeseredett harcukat a fasisztákkal „Kis föld” néven vonult be a Nagy Honvédő Háború történetébe. A Győzelem Díszszemléjén már tábornoki

lett élésének elvein, a népek szuverén jogainak megsértése és az agresszió elten vívott kéif élhetetlen harc elvein nyugszik.

Leonyid Iilljios Brezsnyev személyévél szorosan összefonódik az a nagy jelentőségű békeprogram, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa hirdetett meg. E nagyszerű program megvalósulásáért vívott harcnak napjainkban az egész emberiség tanúja lehet.

Az államférfi természetesen magánember is. A főtitkár szívesen van együtt dédunokájával, a kis Gáljával, s időnként vadászszenvedélyének is hódol. (Fotó: TASZSZ —MTI—KS)

család — nagyapa, apa, fivérei, nővérei — sok évtizeden át dolgoztak az üzemiben. Leonyid Brezsnyev 15 éves korában kerül a munkapad mellé. A minden iránt rendkívüli érdeklődő fiatalember szemléletét a munlkásfeözös- ség formálta. Hamar megértette és megismerte a miun- ikásemberék gondolatait, vágyait, harcait.

Kora ifjúságában a falusi munkát is megismerte. Talaj - javítási és földmérő technikumban tanult, majd Belorussziáiban, a kunsizfci területen és az ÚiTalban dolgozott.

A SORS NEMEGYSZER

összehozta őt a falu, a mező- gazdaság problémáival, s ez a tapasztalat nagyban hozzásegítette Leonyid Brezsnyevet ahhoz, hogy a 60-as évek derekán hozzájáruljon az SZKP agrárpolitikájának fejlesztéséhez.

Huszonöt esztendős, amikor 1931-ben félveszik a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1935-iben köhómérnöfci diplomát szerzett. Alig 33 éves, amikor Ukrajna egyik legnagyobb ipari megyéjének, a dnyepropetrovszki terület

pártbizottságának titkára.

Amikor pedig a szovjetország nyugati határai felől a náci .tábornokok már a Szo v jetunió megtámadásának ördögi tervét szövögetik, a pártbizottság fiatal titkárát a honvédelmi-ipari titkár feladataival bízzák meg, hogy a helyi gyárak egy részét állítsa ált a haditermelésre.

E RENDKÍVÜLI munkában Leonyid Iiljios Brezsnyev kitűnt bagyfokú szervező- készségével, s ’azzal a kiváló adottsággal, hogy környezetében képes volt kifejleszteni az alkotás, a IbizáSom, a megbecsülés és az igényesség légkörét.

Attól a pillanattól1 kezdve, amikor 1941 júniusában a hitlerista agresszorok rátörnek hazájára, Leonyid Brezsnyev a német hordák ellen harcol. Politikai tiszt, komisszár, az első tűzvonaltól egészen a nagy győzelemig. Brezsnyev ezredes, a legendás 18. hadegyenruhában menetel a Vörös téren a második világháború nagy csatáinak legkiemelkedőbb hőseivel1 együtt.

A HÁBORÚ UTÁN Leonyid Brezsnyev számos, felelős párt- és állami tisztséget tölt be, majd 1952 októberében az SZKP Központi Bizottsága Elnöksége póttagjává, a központi bizottság titkárává választják, akkor mindössze 45 éves. 1957-lben a központi bizottság elnökségének tagja lesz. 1960-tól 1964-ig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 1964 októberében az SZKP Központi Bizottságának plénuma a központi bizottság első titkárává választja (1966 óta főtitkár), s ezt a tisztséget a mai napig betölti a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini politikájának szolgálatában.

A SZOVJET NÉPEK sorsát éldöntő háború poklát megjárt férfi kitűnően ismeri a béke igazi árát és meggyőződéssel vallja, hogy a 'béke a legnagyobb jótétemény minden dolgozó ember, minden nép számára.

Brezsnyev elvtárs egész életében rendikívüld odaadással ■szolgálta azokat a legfőbb célokat, amelyeket a párt és a szovjet kommunisták legfontosabb feladatuknak tekintenek: gondoskodni az emberek jólétéről és biztonságáról; harcolni a 'tartós és szilárd békéért az egész viliágon. A szovjet emberek éppoly természetesen küzdenek a világ népeinek tartós békéjéért, mint ahogy gyermekeiket nevelik és gabonát vetnék. Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottsága élén igen 'nagy figyelmet szentel a nemzetközi élet kérdéseinek. Az ezen a területen végzett kimagasló munkája a szocialista külpolitika lenini elvein, a béke és a népek barátsága, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás melA SZOVJETUNIÓ Kom

munista Pártja és személy szerint Leonyid Brezsnyev rendkívül sokat tett és tesz a béke és a nemzetközi biztonság legfőbb tényezője, a szocialista közösség országainak egysegéért. A szocialista országok állami és pártvezetőivel tartott rendszeres találkozókon egy sor rendkívül fontos külpolitikai lépést kezdeményeztek, közülük számos már megvalósult, vagy megvalósulóban van. Az SZKP KB főtitkára fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy szorosabbra fűzze a szövetséget a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért küzdő népekkel.

A szovjet külpolitika fontos alapelve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése politikájának érvényesítése.

A SZEMÉLYES kapcsolatok bővülése, Leonyid Brezs- nyevnek a legfontosabb tőkésországok vezetőivel való találkozásai igen nagy mértékben hozzájárultak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti megértés és együttműködés megszilárdításához. Az emberek szerte a világon jóleső érzéssel figyelik Kelet és Nyugat párbeszédét, Leonyid Brezsnyevnek az emberiség békéjéért, a népek barátságáért és biztonságáért kifejtett tevékenységét, annak a politikusnak a munkáját, akinek aláírása ott áll az enyhülés legfontosabb dokumentumain.

Brezsnyev elvtárs részt vett a történelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési konferecia előkészítésében és munkájában. Személyesen kezdeményezte a fegyverkezés korlátozásával és a leszereléssel kapcsolatos javaslatok egész sorát. Az enyhülés napjainkban már a nemzetközi helyzet alapvonása. A Szovjetunió határozottan küzd a kedvező folyamatok továbbfejlesztéséért, az enyhülés erősítéséért; ebben a harcban Leonyid Brezsnyev oroszlánrészt vállal magára.

JÓ NÉHÁNYSZOR JÄRT

hazánkban, legutóbb az MSZMP XI. kongresszusa napjaiban. Akkor is tapasztalhatta, hogy a magyar nép körében is megkülönböztetett tisztelet övezi a szovjet —magyar kapcsolatok további bővítéséért, a háborúk nélküli világért folytatott kitartó harcáért. A magyar nép, a magyar kommunisták közeli barátjukat tisztelik Leonyid Iljics Brezsnyevben, akinek tevékenysége nagyban hozzájárult a két nép közötti testvéri barátság elmélyítéséhez, országaink sokoldalú kapcsolatainak fejlesztéséhez. Ezért is állapíthatta meg pártunk XI. kongresszusa megelégedéssel: „A magyar—szovjet barátság felhőtlen, pártjaink, népeink kapcsolatai * testvériek és megbonthatatlanok”.

HETVENEDIK születésnapján népünk őszinte barátsággal kíván hosszú, alkotó életet Brezsnyev elvtársnak, a szovjet állam fel- yirágoztatásáért és az egész emberiség békés jövőjéért folytatott harcához.

tZWmUKÊÈmÈÊÈÊM

2. Hogyan állnak a bécsi kentési tárgyalások?

haderőcsökLuis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt szabadon bocsátott főtitkára.

Kommentátorunké, Réti Erviné a szó:

A hét 3 kérdése

Baráti látogatásra Moszkvába érkezett Kádár János, aki a szovjet fővárosban Leonyid Brezsnyevvel tárgyalt, s magas kitüntetést nyújtott át az SZKP főtitkárának. Két nappal annak hetvenedik születésnapja előtt. Az ugyancsak e héten átadott NDK mongol, kubai és finn kitüntetések, amelyeket korábban más, hasonló elismerések előztek meg, híven tükrözhetik azt a széles körű tiszteletet és megbecsülést, amit Leonyid Brezsnyev és személyén keresztül a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a békéért és társadalmi haladásért folytatott következetes politika élvez. A vietnami pártkongresszus, Luis Corvalánnak, a Chilei KB főtitkárának szabadon bocsátása és a spanyol népszavazás mellett, még három „folytatólagos konferencia” állt a hét során a figyelem előterében: Genfben, Bécs- ben és Dohában.

1. Mi akadályozza Zimbabwe függetlenné válását?

A különlegesen biztosított, henger alakú genfi konferenciateremben egyelőre dolguk végezetlenül álltak fel a Rhodesia- konferencia résztvevői, hogy valamikor január második felében újra találkozzanak. Elvben ugyan kimondták, hogy Rhodesia helyén, amely nemzetközi jogi státuszát illetően még mindig brit gyarrriat, de valójában egy kisebbségi telepes rezsiül uralmát senyvedi 1978 márciusáig létrejön majd a független Zimbabwe. Változatlanul nincs megállapodás azonban a hatalom átadásának részleteiről, s a régi mondás szerint, az ördög mindig a részletekben búvik meg.

A vita a három kérdés körül bontakozott ki: miként alakuljon az átmenet hatalmi szerkezete, leállítsák-e a fegyveres összetűzéseket, mekkora összeg legyen a kártalanítási kasszában. Az alapproblémát az áitmeneti viszonyok jelentik. A nemzeti felszabadítási mozgalmak javaslata szerint 20—25 tagú kormány alakulna, fekete többséggel, mintegy öt-hat fehér miniszterrel. Szó lehetne London tevékenyebb szerepéről is ebben a szakaszban. ASmith- rendszer elképzelései alapján viszont az átmeneti kormányban a fehéreké maradna a hadügyi és belügyi tárca; továbbra is ellenőriznék az összes erőszakszerveket; s a fekete kormányfőt egy olyan államtanács nevezné ki, amelynek feje nem más, mint maga Smith lenne. Ragaszkodnak emellett a gerillamozgalmak teljes leállításához (pedig érhetően ezek az akciók is a jogos nyomás eszközét képezik), s legalább másfél-két milliárd dolláros kártalanítási összeget kívánnak az előjogaikat vesztő fehérek számára. Ivor Richards, a konferencia brit elnöke kompromisszummal próbálkozott: legyen brit kézben a két vitatott tárca az átmeneti időszakban, de ezt egyik oldal sem tartotta elfogadhatónak

__

S

mithék tehát úgy távoztak, mintha jönnének. Huzavonájuk nem titkolt célja, hogy megpróbálják a maguk javára kiaknázni a nemzeti mozgalomban meglévő ellentéteket. A genfi tanulság, hogy a Smithék egyezkedési készségéhez, valamint az afrikai közvetítéshez fűzött illúziók könnyen szétpattanhatnak. A most közbeiktatott gondolkodási szünet mindenképpen alapos elgondolkodásra szolgálhat az összes érdekeltek részére.

A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások immár hagyományos csütörtöki üléseiről hivatalosan csak tényközlemények látnak napvilágot. A résztvevők — az eszmecsere megkönnyítése érdekében — titoktartásban és hírzárlatban állapodtak meg, amit a nyugati lapok hol betartanak hol nem. Gyakran előfordulnak „kiszivárogtatások”, rendszerint célzatosan elferdített állításokkal, így azután időnként a szóvivőknek is meg kell szjlalniok. A hét csütörtökién^, miután a konferencia másfél hónapos „téli szünetet” határozott el, a szocialista országok, illetve a NATO-hatalmak képviselői rövid sajtóértekezleten vontak évi mérleget.

Ne szépítsük a dolgot: a tárgyalások folytatódásának kétségtelen pozitívumán túl, érdemi előrelépés ebben az esztendőben sem történheteltt. Ennek alapvető oka, hogy a nyugati hatalmak sorozatosan késlekednek a válaszokkal, kitérnek a szocialista kezdeményezések elől, pedig azok a megegyezés keresésétől áthatva, nem egy esetben félúton elébe mentek a másik fél javaslatainak. A szocialista országok több ízben tettek indítványt a haderőcsökkentés mértékére, időtartamára, fokozataira. A nyugatiak azzal tértek ki, hogy először pontos adatokat szeretnének tudni a szocialista országoknak a csökkentésben érdekelt haderőiről. Ez az idei kora nyáron megtörtént. A NATO több mint fél esztendő múlva, ezen a mostani ülésen felelt, s tette közzé a sajáít haderőire vonatkozó számokat.

Tudósok meggyőző tanulmányokat írnak korunk egyik jellemvonásáról a „gyorsuló időről”. Vajon annyira időmilliomosok lennének, hogy — amint ezt egyes NATO-hatalmak teszik —, csak úgy pazaroljuk a hónapokat és éveket? A bécsi tárgyalások hosszúra - nyúlt szünetei rendszerint arra szolgálnak, hogy a részt vevő szakértők alaposan konzultálhassanak kormányaikkal, így hát csak remélni tudjuk, hogy a megbeszéléseken részt vevő nyugati hatalmak végre magasabb sebességfokozatba kapcsolnak...

3. Milyen hatással járhat az OPEC olajárdöntése?

A nevezetes olajválság óta a világ megszokhatta, hogy ennek az energiahordozónak ármegállapítása messze túlnő a gazdasági kereteken és a politika övezetébe tartozik. A Dohában, Katar fővárosban megrendezett OPEC-konferenciát ezért hosszú éles viták előzték meg. Az olajtermelők statisztikát tettek közzé az inflációról, s importcikkeik árainak emeléséről. A fejlett ipari országok viszont ellene érveltek, hogy az energia drágulása újabb inflációs folyamatokat indíthat el. (Különösen tevékenyek voltak Carter szakértői, miután az olajáremelés még nehezebbé tenné a megválasztott elnök számára gazdasági ígéreteinek teljesítését.) De jelentkeztek az olajjal nem rendelkező fejlődő országok is, amelyek kevésnek tartják az OPEC által nekik megszavazott évi 800 millió dollárt, amit teljes összegben még soha nem is folyósítottak.

Ilyen előzmények után az olajtermelők nem tudtak megállapodni. Tizenegy ország nagyobb, Szaúd-Arábia és az öbölmenti emirátusok csak kisebb mértékben fognak emelni, de éppen Szaúd-Arábia az, amelynek döntő szava jelentősen befolyásolja az olajpiacot. (A két ellenző azért döntött így, mert a nagyszabású fejlesztési terveket végrehajtó többi államokkal szemben egyelőre meglévő pénzüket sem tudják elkölteni, s valószínűleg szerepet játszottak a washingtoni kapcsolatok is.)

A kérdőjelek nem fogytak, hanem szaporodtak. Beválik-e a kettős olajár, hogyan próbálnak majd válaszolni a fejlett tőkés országok, s miként alakul a folytatás, hiszen a dohai konferencia csak hivatalosan fejeződött be — a vita tovább bonyolódik.

Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ újabb öt esztendőre megválasztott főtitkára interjút adott az Egyesült Államokban dolgozó NDK-beli tudósítóknak. A képen: Frieder Reinhold, az ADN hírügynökség ENSZ-tu- dósítója, Horst Käubler, az NDK Rádió és Tv washingtoni tudósítója és Kurt Waldheim, a főtitkár dolgozószobájában.

(Telefotó — AP—MTI—KS).