Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
A KÉPÚJSÁG 1976. november 11, A lengyeli pince tavalyelőtt volt 150 éves. Az öreg falak és a hatalmas hordók között is tisztaságnak kell uralkodnia. Halkan muzsikált az óriási pince, amikor beléptünk. A hatalmas hordók mélyéből sejtelmes bugyborékolás, kotyogás Hallatszott. A ritka pillanatok egyike volt, amikor az újságíró sajnálta, hogy nem a rádiónak dolgozik. Magnetofont kellett volna használni, nem fényképezőgépet. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet szőlészetében jó közepes volt a termés, éppúgy, mint a megyében majdnem mindenütt. Ra- kiczky Zoltánné szakoktató vezetésével a III. évfolyamos szőlőtermesztő tanulók; közülük bizonyára jó néhányan pincemesterek lesznek egykor; gyakorlatban ismerkednek az aktuális pincészeti feladatokkal. Ezeket mutatják be képeink. Ordas Iván Fotó: Bakó Jenő Finta András kénez A hordómosást is meg kell tanulni. A szükséges fényt Tombor Julianna adja, a munka neheze Juhász Józsefre hárul. Szaknyelven az „érzékszervi vizsgálatok” egy részének nevezik azt a műveletet, ami Bognár Júliannának látha tóan örömet okoz. Pedig csak szemmel „kóstolgatja” a kékfrankost. NOVEMBER 15-ÉN ül ösz- sze az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek VIII. kongresszusa. Sok mindennel foglalkoznak az ÁFÉSZ-ek. Éppen ezért az ország minden részéből egybegyűlő küldöttek bizonyára szerteágazó, az ÁFÉSZ-ek telje® működési körét elemző tanácskozáson vitatják meg az eddigi eredményeket és a további teendőket. Mindenekelőtt azokat, amelyek az áruellátással és a vendéglátással kapcsolatosaik, hiszen most és ezután is ez a kettő jelenti az ÁFÉSZ- ek legfontosabb feladatát. Hazánk kiskereskedelíni forgalmának egyharmadát, Tolna megyében a kiskereskedelmi forgalom 55,5 százalékát bonyolították le az ÁFÉSZ-ek üzletéiben. Budapesten kívül pedig több mint 40 százalékát bonyolítják le. Mintegy 2800 helységben, ahol összesen ötmillió ember — Magyarország népességének csaknem a fele — lakik, kizárólag az ÁFÉSZ-ek látják el a kereskedelmi és a vendéglátóipari feladatokat. Megyénk száztíz községében, ahol majdnem kizárólag az ÁFÉSZ áll a lakossági fogyasztási igények kielégítésére készen, jól felszerelt üzletekkel, több mint kétszázezer ember él, és tizennyolc ÁFÉSZ gondoskodik a lakosság ellátásáról. Vannak a szövetkezeteknek azonban áruházaik, üzleteik, vendéglőik, cukrászdáik, eszpresszóik Budapesten és a többi városban is. Múlt évi, mintegy 66 milliárd forintos kiskereskedelmi forgalmuk harmadrészét a városok adták. Tavaly a Tolna megyei ÁFÉSZ- ek forgalma kétmildiárd- kilencszázkilencvenötmillió forint volt. Ugyanez az arány jellemzi a negyedik ötéves terv idején megvalósított beruházásokat is. A legutóbbi öt év alatt 35 új iparcikkáruházat, 150 ABC-áruházat, 130 korszerű éttermet, kisvendéglőt helyeztek üzembe. A megyében a negyedik ötéves tervben tíz nagy létesítményt adtak át, ezek között szállodák, ABC- áruházak voltak, míg több mint húsz kisebb üzletközpontot is építettek, illetve a régiekből korszerűsítették. Felszabadulásunk idei évfordulójának tiszteletére nyitották meg hazánk legnagyobb áruházát, a budapesti Skálát. A tervszerű hálózat- bővítés eredményeként jelenleg 16 150 üzletük és 8210 vendéglátóhelyük van az ÁFÉSZ- eknek. Ezek együttes alapterülete két és fél millió négyzetméter, a szocialista kiskereskedelmi üzlethálózat 42 százaléka. Idén Tolna megyében 744 négyzetméter alap- területű üzlethelyiség épült, ezenkívül minden nagyobb községben, „vonzásközségben” korszerűsítették, illetve újjáépítették a lakosság kisgazdaságait ellátó mezőgazda- sági üzleteket. Az említett adatok arra is rávilágítanak, hogy városi térhódításuk következtében az ÁFÉSZ-ek másféle igények kielégítésére is legyenek képesek, ne csak arra, amit a falvak támasztanak. Korántsem arról van szó csupán, hogy feleljenek meg a kiskereskedelem és a vendéglátó- ipar szűkén vett szakmai követelményeinek. Ez magától értetődik. Az áruellátás és a vendéglátás további javítása azonban szerves része az élet- színvonal fejlesztését szolgáló politikánknak. Nem egyszerűen kereskedelmi vagy vendéglátóipari hiba például az, hogy valahol nem kiegyensúlyozott az áruellátás, kicsi a választék, nem vonzó a vendéglő, rossz minőségű az étel, s udvariatlan a kiszolgálás. Arra természetesen nincs mód, hogy a különböző szintű településeken azonos legyen az ellátás színvonala, a különbségeket azonban lehet és kell mérsékelni. Ezért helyes az a törekvés, hogy a középfokú központ szerepét betöltő nagyközségekben és a városokban még határozottabban és következetesebben haladjon a szakosított fejlesztés, s például a 'tartós fogyasztási cikkek árusításának összpontosítása. Ilyen fejlesztés várható elsősorban a munkáslakta településeken, így például Simontomyán, Pakson és Tamásiban. A dombóvári megkezdett fejlesztés folytatására csak a következő tervidőszakban jut pénz. A fogyasztási szövetkezetek beruházási lehetőségeiket csaknem meghaladó vállalkozás, a szekszárdi szövetkezeti áruház is jelentős összegeket visz el. Ezzel egyidejűleg szükséges viszont terjeszteni azt a jó módszert, hogy a vonzás- központokban lévő áruházak, szaküzleteiben vásárolhassák meg a tartós fogyasztási cik- köket JOGGAL VÁRNAK segítő közreműködést a szövetkezeték mindazöktól, akiknek az érdekében igyekeznek mind jobbá tenni az áruellátást és a vendéglátást. (Folytatjuk) Uj könyvek A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek mindennapi munkájához ma már nélkülözhetetlenek azok a szakkönyvek, melyek részletesen foglalkoznak a szűkebb szakterület legújabb eredményeivel. Emellett egyre több olyan kiadvány is megjelenik, amely az általános ismereteket gyarapítja. Dr. Fazekas Béla könyve a „Mező- gazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon”, a szövetkezeti mozgalom történeti áttekintésével hozzásegít a szövetkezetpolitikai kérdések jobb megértéséhez. 1961. február történelmi jelentőségű dátum a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom életében: ekkor fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése hazánkban, ettől számítva a magyar mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Küzdelmes út vezetett a parasztság és a mezőgazdaság forradalmi sorsfordulójához. A szerző azzal az igénnyel formálta könyvvé sokéves kutatómunkájának eredményeit, hogy átfogó agrárpolitika-történeti áttekintést nyújtson e korszakról, a magyarországi termelőszövetkezeti mozgalom kialakulásáról és fejlődéséről. Ennek megfelelően a könyv szerkezetét a termelőszövetkezeti mozgalom történeti periódu. sai szabják meg: 1945—1949. a szövetkezeti mozgalom kibontakozása; 1949—1956. az átszervezés első szakasza ; 1957—1961. az átszervezés befejezése; 1962—1967. a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdulása; 1967. után a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás kibontakozása. A szerző a termelőszövetkezeti mozgalom történetét az általános gazdaságpolitika történetébe ágyazva dolgozta fel. Az olvasó számos olyan gazdaságpolitikai és szövetkezet- politikai összefüggést ismerhet meg a könyvből, amelyet eddig nem tártak fel ilyen mélységben gazdaságpolitikai irodalmunkban.
