Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

1976. november 11. ^PÚJSÁG 3 Kampány után Takarékosság a ll-es Volánnál Apró hibák miatt tétlenségre kárhoztatott olajregene­ráló berendezés. Két évvel I ezelőtt párt­_____________I és kormány­határozat jelent meg a taka­rékosság népgazdasági fon- tosságáról. A vállalatoknak, gazdálkodó egységeknek in­tézkedési tervet kellett ké­szíteni a gazdaságosabb anyagfelhasználás érdekében. Az alapanyagok és energia­hordozók világszerte megnö- vékedett ára szükségessé tet­te, hogy a sok éve spontán je­lentkező takarékosságot az egyik legfontosabb feladattá léptessék elő. I dén már nem szerepelt az előírások között az intézke­dési iterv elkészítése, de a vállalatok, szövetkezetek ve­zetői természetesnek tartot­ták, hogy a hasznos kezdemé­nyezések megvalósításához zöld utat biztosítanak. A takarékosság fajtái, kö­zött egyik legáltalánosabb az üzemanyag gondos, gazdasá­gos felhasználása. Erre gya­korlati példákat legkönnyeb­ben —gondoltuk — az éven­te több százezer liter benzint és gázolajat felhasználó 11. szálmú Volán Vállalatnál 'ta­lálunk. Mit tesznek itt akkor, amikor nem határozatokat kell megvalósítaniuk, előírá­sokat 'betartaniuk, hanem „csak” gazdaságosan üzemel­tetni a több száz járművet. A korántsem lényegtelen témáról Borkő Lászlóval, a vállalat műszaki fejlesztési és beruházási osztálya vezetőjé­vel beszélgettünk. Elmondta, hogy a takaré­kosság most is a vállalat te­vékenységét meghatározó tervnek szerves része. A Vo­lán Tröszt előírásai között is szerepel, hogy az év során egy százaléknyi üzemanyagot kell megtakarítani. Ez fél­millió forintot jelentene a vál­lalatnak. I'tt azonban már az első fél év alatt két és fél szá­zalékos üzemanyag-megtaka­rítást értek el. Ezt serkentette a múlt év végén megjelent igazgatói utasítás, mely elő­írta, hogy a járművek vezetői­nek naponta kell elszámolni az üzemanyaggal. Többek kö­zött ennek részleges megvaló­sítása tette lehetővé, hogy ke­vesebb üzemanyag fogyott el. De bizonyítja, hogy a lehető­ségeket még nem mentették ki teljes mértékben, hogy ezt az eredményt részmegoldás­sal érték el. Gyakorlatilag ugyanis a tökéletes megoldást akadályozta, hogy helyenként hiányoztak ahhoz a feltételek. Szükséges lenne, hogy mi­után a gépkocsi vezetője mű­szak végén tele töltötte a jár­mű üzemanyagtartályát, ér­tékeljék, mekkora volt a napi fogyasztás. Ez mutatná meg csak azonnal', hogy a gépko­csi vagy busz nem fogyaszt-e a megengedettnél többet. En­nek kiszámítását most kísér­letképpen az éjszakai forgal­mi szolgáiét végzi. De ha ez számukra túlterhelést jelent, nyugdíjasok 'segítségét veszik majd igénybe. Ha a jármű a megengedettnél többet fo­gyaszt, műszerekkel vizsgál­ják meg. Jelenleg hét fogyasz­tásmérő van a vállalatnál, s ezek segítségével mérőállo­máson ellenőrizhetik a kocsi­kat. Van azonban I még más _________________1 mod is az üzemanyag-takarékosság fokozására. Jelenleg a válla­latnál még csak a túlságosan sókat fogyasztó járműveket ellenőrzik, pedig könnyen le­ltet, hogy azok a gépek is, amelyek a megengedett mennyiségű üzemanyagot használj ák, gondosabb kar­bantartással' még kevesebbet fogyasztanának. S ehhez 'kapcsolódik a kö­vetkező kérdés: hogyan ju­talmazzák a legtöbb benzint, gázolajat megtakarító gépko­csivezetőket? Az osztályvezető elmondta, a tröszt kérésére készítettek egy kimutatást, amelyben sze­repel' annak a tíz gépkocsi­vezetőnek a neve, akik a leg­több üzemanyagot takarítot­ták meg. S a nevek mellett ilyen számok: 1856 liter ben­zin, 3212 liter gázolaj. Az azonban, hogy a tíz gondos pilóta, s a többi társuk, akik sok ezer forintot mentettek meg a vállalatnak, milyen anyagi elismerésben, jutalom­ban részesülnek, -még rejtély. A munkaügy foglalkozik az anyagi ösztönzés kidolgozásá­val, mondta az osztályvezető. De hogy meddig tart ez a munka, még senki sem tudja. Vannak, akik a bérgazdálko­dásnál esetleg fellépő gon­dokra hivatkoznak. Minden­esetre úgy néz ki, ezt nem sürgetik annyira, mint az üzemanyag-takarékosságot. Pedig a kettőt hibás elválasz­tani egymástól. Szóba került égy másik, szintén ide tartozó téma. A 11. számú Volán olaj regene­rálója. A Keselyűs! úti bontó- telepen régóta épül, sőt, lát­szólag már el is készült. De a hasznos, évente legalább 12Q ezer liter kenőolaj vásárlását feleslegessé tevő berendezés még most sem működik. A szakmában 15—20 éves múltra .tekint vissza a 'kenő­olaj felújítása. Alkalmazása két éve újabb lendületet ka­pott. Akkor egy orosházi tsz melléküzemében megcsinálta az első tíz berendezést. A gép­hez a tartozékokat a Volán­nak kellett elkészíteni, el­készíttetni, de a kooperáció nagyon nehezen ment. Ha­sonlóan sok gondot okozott a szekszárdiaknak építőipari kapacitás hiányában a helyi­ségek felépítése. Jó év alatt, négy vállalkozó cég közre­működésével1, végre minden kész lett, de a berendezés még mindig nem üzemképes. Egyes egységei ugyanis nem megfelelőek. Ezt az oroshá­ziak el is ismerték, s ha nem is lázas tempóban, de készí­tik az újakat. A napokban december húszadikára ígér­ték, hogy befejezik a munkát. A késés I - ter­__________I veztek a rege­neráló üzembe helyezését eredetileg — sok forintot, sok ezer liter olajat jelent. Emel­lett nehezíti egy új, nagyon fontos törvényünk betartását is. Ugyanis a kiöntött fáradt olaj nemcsak veszteségként jelentkezik, de nagymérték­ben szennyezi a környezetet is. — szí — Hogy hova kerül a gyümölcscefre, a borseprő és a szőlőtörköly? Hordókba, kádakba, vermekbe; ott meg­tapossák, a tetejét nedves agyaggal letapasztják, ősré­gi szokás a fák alól felszedni a hullott gyümölcsöt, pré­selés után összegyűjteni a mustos csutát. Pálinkának. Igaz, nem mindenki szereti a háromemberes, vaderős pálinkát, — de ha egyszer a hulladékokból nem lehet Gordon-gint készíteni, ritka alkalmakra ez is megteszi. A szesztermelés hazánkban állami monopólium, kö­vetkezésképpen kizárólag a szeszfőzdékben lehet, — és érdemes — szőlő-, gyümölcshulladékból pálinkát főzet, ni. Csakhogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt az ember elképzeli. Kevés a szeszfőzde, s ilyenkor az őszi csúcsidényben szinte órára be van programozva. (Az év más szakában folyamatosan kereskedelmi pálin­kát főznek.) Minden hulladék feldolgozása hasznos, a pálinkafőzés pedig — szolgáltatás. Ezért is furcsa, hogy éppen a szekszárdi borvidéken, ahol sok a pálin­kának alkalmas alapanyag, becsukták a Bogyiszlói úti szeszfőzdét. Hogy miért? Mert a Pannónia Sörgyárnak nem vág a profiljába, mert üzemeltetése gazdaságtalan, mert a munka idényjellegű. Sióagárdon és az őcsényi hegyen működik ugyan bérfőzde, — de például az utóbbi helyen már csak december végére vállalnak fő­zést. Aki tehát idejében nem gondoskodott hazairól, disznóöléskor kínálja sörrel a böllért. Persze ez is egyik módja az alkoholizmus elleni küz­delemnek. Hisz a zugfőzdék ellenőrizhetetlen forgal. mától eltekintve, hat liter töményszeszt iszunk meg évenként és fejenként, öntsünk hát kristályvizet a po­hárba! Ha néhanapján mégis egy kupica jó házi pálin­kára fáj valakinek a foga, szegfűszeget tegyen a tömés helyére. Egyébként a főzőmesterek jól ismerik a követ­kező szakkiféjezést: elgőzölési hányados. A szekszárdi szeszfőzde dolgában ezt bizonyára nem csupán a gőzök szesztartalmára értették. (d. v. m.) Vb-ülés Dombóváron Újabb 60 lakásos társasház épül (Tudósítónktól.) A dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak ülésén Gondi Lajos pénzügyi osztályvezető tar­tott beszámolót a tanácsi intézmények gazdálkodási tevékenységéről. Elmondta, hogy a pénzügyi osztály re­vizorai, a városi tanács el­nöke által jóváhagyott éves ellenőrzési terv alapján vég­zik a vizsgálatokat. Részle­tesen beszámolt az intézmé­nyekben folyó gazdálkodási tevékenységről, amely álta­lában jávulást mutat, de egy-két helyen — főleg a belső ellenőrzés hiánya miatt — tapasztalható lazaság a társadalmi vagyon nem meg­felelő őrzésében. A vitában felszólalók azt javasolták, hogy a pénzügyi osztály a jövőben a vizsgálatai során tovább törekedjen a pénz­ügyi fegyelem maradéktalan betartására, és a revíziókat differenciáltan végezzék. Az ügyintézők fluktuációja elle­nére el kell érni azt, hogy a 21 városi és 38 városkör­nyéki tanácsi intézményién a gazdákodási tevékenység, ha kell, személyi változások eszközlésével is — tovább szilárduljon. A vb megelégedéssel vette tudomásul Gyurisánné, dr. Javos Ilona igazgatási osz­tályvezető előterjesztését, az iktatás és ügyiratkezelés fe­lett gyakorolt felügyeletről. Megállapították, hogy a vá­rosi tanácsnál a nagyszámú ügyirat érkezése és a szak­osztályok több épületben történő elhelyezése igen nagy feladat elé állítja az ügy- iratkezeléssel megbízott dol­gozókat. Ezt a tényt erősí­tette meg a „jogi és igazga­tási” bizottság írásos tájé­koztatója is. Ezután jóváhagyta a vb azt a megállapodást, amely szerint Dombóváron a Hu­nyadi téren, az OTP-fiók mellett, az ötödik ötéves terv időszakában olyan 60 laká­sos társasház épül, melynek földszintjén óra-ékszer üz­let, totó-lotté iroda és szol­gáltatóegységek lesznek. Ez.- zel az épülettel is tovább folytatódik Dombóvár város- központjának kialakítása, amely dinamikus fejlődésé­nek újabb jelentős állomása lesz. Magyarszéki Endre Menetrend szerint MINDENKINEK volt már allkalma, utazás közben, pálya­udvaron járva, szemügyre venni a vasutasok munkáját. Teen­dőik közül, az utazó, a „kívülről” szemlélődő számára aligha­nem a kocsirendezés munkája a leglátványosabb; az ide-oda lóduló vagonokkal, csattanó ütközőkkel, a kocsik között haj­ladozó kapcsolósokkal, a gépek és emberek összehangolt moz­gásával. A szerelvények szétszedése, összerakása egyben a legveszélyesebb — hiszen az ütközők között a másodpercre kiszámított mozdulatokban nem lehet tévedni — és a legne­hezebb munka is. Már a század első harmadában műszakiak serege foglalko­zott azzal, miképp is lehetne ember nélkül, valamilyen gép­pel, szerkezettel elvégeztetni ezt a munkát. így születtek meg a 30-as években az első önműködő vagonkapcsoló készülékek a Szovjetunióban és Amerikában. A Szovjetunióban 1935-től 1957-ig a teljes vagon- és mozdonyparkot felszerelték ezzel a szerkezettel. Ma az USA-ban és a Szovjetunióban lényegében a teljes kocsipark önműködő kapcsolószerkezettel közlekedik. EURÓPÁBAN az önműködő kocsikapcsoló általános beve­zetésének terve körülbelül 20 esztendeje készült el. A terv lényege az volt, hogy egész Európában — idesorolva még a Szovjetunió Szibériai részét is — valamennyi ország nemzeti vasútjának egyugyanazon készülék alkalmazására kellene áttérni, hiszen az ebből származó előnyök kézenfekvőén csak. is így aknázhatók ki maradéktalanul. E gondolat jegyében a 60-as évek elejétől a Szocialista Or­szágok Nemzetközi Együttműködési Szervezete és az Európai Vasutak Nemzetközi Szövetsége, közös bizottság keretében látott hozzá az európai vasutak egységes, összekapcsolható (tipizált) önműködő kapcsolószerkezetének kifejlesztéséhez, a már korábban elkészült szocialista és nyugati konstrukciók és dokumentációk felhasználásával, illetve összehangolásával NEM KEVÉS műszaki probléma várt megoldásra, hiszen ennek az új készüléknek az előző évtizedekben elkészült ame­rikai és szovjet változatnál korszerűbbnek kellett lennie, fi­gyelembe véve a fejlődés azóta elért eredményeit, illetve ma már pontosan felvázolható új követelményeit. A 70-es évek derekára végül is elkészült, kipróbálva, a tapasztalatok alap. ján korrigálva két korszerű készülék, egy szocialista és egy nyugati változat. A közös érdek és előnyök alapján, a két ké­szülékben megtestesülő szabadalmakat a szakemberek díjta­lanul bocsátották egymás rendelkezésére. Európa tehát az önműködő kapcsolókészülékek elterjesztésé­nek időszakához érkezett, a fejlesztés befejeződött. Erre a szakaszra több ország nemzeti vasútja — így a MÁV is — már korábban megkezdte a felkészülést. A régebbi kocsikat az új szerkezet felszerelésére alkalmassá tették, illetve az új vagonokat már így készítette az ipar. A MÁV 1965-től végzi ezt az előkészítő munkát. Ami hátra van, az átállás érdeké­ben elvégzendő feladat, az sem kevés még.'A nyugati orszá. goknak például 2,5 millió, a szocialista országoknak 1,5 millió készülék szükséges az átálláshoz. Ezt az iparnak még el kell készítenie. A KGST-tagországok gyártásszakosítás keretében szervezik meg a kocsikapcsoló készülékek termelését is — a feladat azonban így is jelentős. Az áttérés például a magyar népgazdaságnak legalább 15—20 milliárd forintba kerül majd. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK szeretnék a következő 8— 10 évben — az eredeti menetrend szerint, a számottevő költ­ségek ellenére is — általánosan bevezetni a készülék haszná­latát. A nyugati országok viszont, egyelőre, a nagy ráfordí­tás-igényre hivatkozva — 1985 utáni időpontot javasolnak. Mérlegelés dolga, mindenképpen meg kell-e várni a nyugati országokat, nincs-e mód meggyorsítani a bevezetést a szocia. lista vasutakon. Hiszen az kézenfekvő, hogy ez a készülék je­lentősen bővítené a rendezőpályaudvarok teljesítőképességét a kocsirendezés átfutási idejének számottevő csökkentésével. Különböző számítások szerint, 20—40 százalékos időmegtaka­rítás érhető el a gépesített kocsirendezéssel, a kézi kapcsolás­sal szemben. Nem beszélve arról, hogy emberek ezreit szaba­díthatnák fel az egyik legnehezebb és legveszélyesebb fizikai munka alól. G. F. Gép a szőlőben Csaknem teljesen gépesítette a szőlőtermelést és -be­takarítást a Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A gazdaság bemutatókon ismerteti meg a szakemberekkel a nagy­üzemi szőlőtermesztésben használt legújabb technoló­giát. Képünkön egy Mercedes-Unimog gépre szerelt venyigezúzó és műtrágyaszóró. (MTI foto: Fehérváry Ferenc felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents