Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
2 Í&PÚJSÁG 1976. november 11, Genfi kilátások Szovjet javaslat a BT ülésén: Tartós politikai rendezést a Közel-Keleten Szadat a genfi konferencia mellett Ivor Richard, a Rhodesia jövőjéről tárgyaló genfi konferencia brit elnöke az egynapos londoni jelentéstétel után úgy nyilatkozott, hogy ■Callaghan miniszterelnöktől és Crosland külügyminisztertől nem kért és nem kapott új utasítást a konferencia irányítására nézve. Londonból való elutazása előtt a heathrow-i repülőtéren azt mondotta, hogy egy-két napig próbálkozik még a függetlenség időpontjának kérdésében közelebb hozni az álláspontokat, de ha nem sikerül, más irányban tapogatózik. A Times diplomáciai tudósítójának értesülése szerint Ivor Richard az ideiglenes kormány formájának és szerkezetének kérdését készül felvetni Genfben. Ez lenne a genfi konferencia napirendjének egyik legkényesebb része, mert az afrikai őslakosság képviselői kereken elvetették a Kissinger-formu- lában javasolt fehér többségű államtanácsot. A genfi tárgyalások most már nyilvánvalóan nem hozhatnak gyors sikert. Anglia, az egykori gyarmatosító hatalom, igyekszik kibújni a valódi függetlenséget biztosító politikai folyamat irányításának felelőssége alól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta a vitát az Izrael által megszállt arab területeken uralkodó helyzetről. A tanács ülésén elhangzott felszólalásában Oviny- nyikov, a Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy az Izrael által megszállt arab területeken a helyzet tűrhetetlen. Az izraeli hatóságok barbár megtorlásokat követnek el az arab lakossággal szemben, és ez teljes mértékben megengedhetetlen, mivel sérti az I949-es genfi konvenciót, és az elemi emberi jogok lábbal tiprását jelenti. Mint a Szovjetunió képviselője kijelentette, elsősorban politikai problémáról van szó, arról, hogy Izrael már tíz éve tart megszállva idegen területeket. A közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtése érdekében átfogó politikai rendezésre van szükség — állapította meg Ovinnyikov és hangsúlyozta, hogy a közel-keleti konfliktust kiváltó okok megszüntetésének a korábbiakhoz hasonlóan három alapvető feltétele van. Először: ki kell vonni az izraeli csapatokat az 1967-ben megszállt összes arab területekről. Másodszor : teljesíteni kell Palesztina arab népének jogos nemzeti követeléseit, beleértve a saját állam létrehozására való elidegeníthetetlen jogát. Har- modszor : nemzetközi garanciákkal kell szavatolni a közel-keleti térség minden állama határainak biztonságát és sérthetetlenségét, az ott lévő országok jogát a ■független fejlődésre. Ovinnyikov emlékeztetett arra, a Szovjetunió nemrég ismét kérte a közel-keleti konfliktusban közvetlenül érdekelt összes feleket, a genfi békeértekezlet minden résztvevőjét e fórum munkájának felújítására, mivel az értekezletet politikailag elfogadhatónak tartja minden érdekelt fél. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy nincs alternatívája a közel-keleti átfogó politikai rendezésnek, a genfi közel-keleti békeértekezlet haladéktalan ösz- szehívásának. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy megvan a reális lehetőség a közel-keleti konfliktus alapvető okainak felszámolására, a konfliktus átfogó rendezéséről való megegyezésre. Ennek érdekében a Szovjetunió a továbbiakban is kész kitartóan együttmunkálkodni a genfi békeértekezlet összes többi résztvevőjével. A genfi konferencia felújítását javasolta Szadat egyiptomi elnök is, aki megbeszélést folytatott az amerikai képviselőház jogügyi bizottságának 12 tagú küldöttségével. Az egyiptomi államfő közölte: ha Izrael kivonja csapatait az 1967-es háborúban megszállt arab területekről, Egyiptom kész vele aláírni békeegyezményt. Az egyik képviselő kérdésére azonban megismételte azt a korábbi egyiptomi álláspontot, hogy közvetlen tárgyalásokat nem hajlandó Izraellel folytatni. Mint mondotta, véleménye szerint a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó izraeli igényt a legteljesebb mértékben kielégíti a genfi konferencia. „Üljünk a genfi tárgyalóasztal mellé. Legyen itt helye az izraelieknek, az egyiptomiaknak, a szí- riaiaknak, a jordániaiaknak, a palesztinaiaknak és a libanoniaknak. Oldjuk meg e konfliktust és vessünk véget a hadiállapotnak” — mondotta. Libanon Elültek a karcok Gyorshírben jelentette az UPI, hogy Bejrútiban és elővárosaiban szerdán hajnalban elültek a harcok, s az arabközi biztonsági erők Szíriái alakulatai a központi hegyvidéken ellenállás nélkül vonultak be mind a jobboldal, mind a baloldal ellenőrizte körzetekbe. Az akció zökkenőmentes végrehajtását Bejrútiban az első konkrét lépésnek tekintik az Eliasz Szárkisz libanoni államfő irányításával kidolgozott béketerv megvalósítása felé. E terv az egymással szemben álló felek szétválasztásáról, a legfontosabb közutak újbóli megnyitásáról, a több mint 18 hónap óta tartó polgárháború beszüntetéséről intézkedik. A szélsőjobboldali falangis- ta párt egyik szóvivője szerint a Szíriái csapatok szerdán hajnalban Aléyn, a baloldali fegyveresek egyik eddigi „fellegvárán” áthaladva két irányban vonultak tovább: egyik részük Kabale, a jobboldaliak „fellegvára” felé, másik 'részük a kettéválasztott város baloldaliak ellenőrizte kikötőnegyede felé. Ellenállásba nem ütköztek. Mind a jobboldali, mind a baloldali hírközlő szervek hadijelentésekben számoltak be arról, hogy kedden éjjel újabb harcok törtek ki Bejrutban, a főváros környéki hegyvidéken és az észak- libanoni Tripoli, térségében. A szemben álló felek egy baloldali rádió híradása szerint nehéztüzérségi fegyverekkel, aknavetőkkel és rakétákkal lőtték egymás állásait. A baloldali fegyveresek egyik szóvivője közölte még, hogy Dél-Liibanonban jobboldali fegyveresek az izraeli tüzérség támogatásával tűz alá vették a haladó erőknek a libanoni—izraeli határ közelében lévő állásait. Vesztegető diktátor Pák Csöng Hi diktátor és a dél-koreai rezsim más magas rangú személyiségei a legközvetlenebb módon bekerültek az Egyesült Államokban zajló politikai botrányba. Mint a New York Times közli, a szövetségi nyomozók 'tudomására jutott, hogy Pák és közvetlen beosztottai személyesen irányították a kongresszusi képviselők megvesztegetésének kampányát, hogy Dél-Korea nagyobb 'katonai és gazdasági segítséget, politikájához támogatást kapjon az Egyesült Államoktól. A kongresszusi képviselők megvásárlása 1970 végén vagy 1971 elején kezdődött, amikor Szöulban Pák Csöng Hi diktátor vezetésével értekezletet tartottak a hírszerzés és a diplomáciai képviseletek vezetői számára. Itt vitatták meg azokat a módszereket, amelyekkel „befolyást gyakorolhatnak” a kongresszusi képviselőkre. Az értekezlet után a dél-koreai hírszerző tisztek összeállították annak a 90 kongresszusi képviselőnek névsorát, akiket ennek megfelelően „meg akartak dolgozni”. Az amerikai vámőrök 1973-ban egy bizonyos Pák Tong Szun poggyászának megvizsgálásakor véletlenül megtalálták ezt a névsort. Pák Tong Szun, aki üzletembernek adta ki magát, akkor tért vissza Szöulból, miután jelen tést lett Pák Csöng Hinek. Libanonban megkezdődött az arabközi békefenntartó erők fölvonulása; a képen: egy szíriai tiszt egységének élén elfoglalja állását Bejrút térségében, Dahr el-Wahsh falu közelében. (Telefoto) Angola - egy év múltán Csaknem öt évszázad telt el azóta, hogy Diego Cao, az első portugál hajósok egyike felfedezte uralkodójának Angolát, ezt a délnyugat-afrikai, talán még nem is sejtett Ef- dorádót. 1975. november 11-e a vadonatúj, független Ango. dai Népi Köztársaság kikiáltása keserű évszázadok elnyomását szüntette meg. Az örökség béklyói A korbács és a kényszer- munka, a rabszolgakereske. delem és a rablógazdálkodás évszázadait véres harcokban fogant új rendnek kellett felváltania. A nyugati országok és a térség legerősebb hatalmának számító Dél-Afrika támogatta szakadár szervezeteket kellett csaknem vert helyzetből visszaszorítani, diplomáciailag elszigetelni. A portugál gyarmatosítók elleni harcban megedződött nemzeti felszabadító erő: az Angolai Népi Felszabadító Mozgalom (portugál betűnevén MPLA) nem maradt ma. gára. Szövetségesei, a szocialista országok (mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba) támogatásával felülkerekedett a jobboldali nyomáson. Az ország csaknem egész területén hozzálátott a népi hatalom szerveinek kiépítéséhez, s a szakadár erőket a délkeleti térség apró gerillafészkeibe szorította vissza. Tavaly ilyenkor, november 11- én, a függetlenség ünnepén még javában dörögtek az ágyúk. A végső győzelmet, a döntő fordulatot az idei tavasz hozta meg. Terhes örökséggel indult az új útnak a haladó Népi Felszabadító Mozgalom, a forradalmár költő-orvos-el. nők, a „camarade présidente”: Agostinho Neto vezetésével. A hazánknál tízszer nagyobb ország gazdasága ugyanis csupán lehetőségeiben hatalmas. A föld méhe kincseket rejt: csaknem valamennyi nyersanyag és ásvány — ma még javarészt feltáratlanul! — megtalálható ebben a délnyugat-afrikai államban. Az antiimperialista úton elindult országnak mérhetetlen kulturális .elmaradottsággal kell szembenéznie: a haladó mozgalom hatékony oktatási kampányai ellenére az ország lakosságának kilencven százaléka még ma is írástu. datlan. Az ötmilliós lakosságot alig több mint 400 (négyszáz!) orvos próbálja ellátni. A szakemberek többsége zömmel a városokban dolgozik. A lakosság fő foglalkozási területe a mezőgazdaság — így égető szükség van a földreformra, a mezőgazdasági kultúra újjávarázsolására. Csata - sorban Az induló lépteket, az első esztendő konszolidációs ki. sérleteit harcok, nem kis belső feszültség légkörében tette meg a fiatal afrikai ország. Agostinho Neto elnök fontos nemzetközi megbeszélé. sek egész során képviselte országát. A szocialista országok segítségét várják a saját termelési, út-, híd- és annyi más csatájuk megvívásához. Az együttműködést pecsételte meg az a 20 évre szóló barátsági és együttműködési szerződés is, amelyet Moszk. vában írt alá Neto és Leo- nyid Brezsnyev. Kommunisták között Lisszabonban A lig egy hónapja, kimustrált nyomdagépekben gyönyörköd, hetett a hömpölygő tömeg a portugál főváros nemzetközi vásárterén. Csakugyan gyönyörködtek : sok százezren jártak ugyanis csodájára — a vadonatúj termékekhez szokott kiállítási téren — azoknak az ódon gépeknek, amelyek a portugál kommunisták fesztiváljának legérdekesebb kellékei voltak. A párt lapjának, az Avante! (Előre!) című újságnak szokásos ünnepségsorozatán azokat a masinákat állították közszemlére, amelyeken több mint 43 esztendőn át a leg. szigorúbb illegalitásban készítették a fontos orgánumot. A majd fél évszázadon át országló fasiszta érában, Salazar és Caetano diktatúrájában a kommunistákat mindvégig üldözték — a föld alá, börtönökbe vagy külföldre kényszerítették. A fasizmust megdöntő „szegfűk forradalma” (1974. április 25.) után tartott pártkongresszusukon például azt jelentették, hogy a párt 247 választási jelöltje összesen 440 (!) évet töltött börtönben. A portugál kom. munisták jelenlegi vezetője, Alvaro Cunhal főtitkár, maga 12 esztendeig volt a fasiszták foglya,, míg sikerült külföldre szöknie a Peniche. erődítményből. A párt első főtitkára, Bento Goncalves „a lassú halál táborában”, a rettegett tarrafali koncentrációs táborban vesztette életét. A Portugál Kommunista Pártot 1921-ben alapították. Két esztendővel később tartotta első kongresszusát. És rövidesen — a köztársasági rendszer eltiprása, a fasiszta hatalomátvétel után — 1927- ben megkezdődött az üldöztetés, a földalatti munka. Alvaro Cunhal pártja ma már merőben más körülmények között tevékenykedik. A fasizmus 48 éve alatt természetesen nem tettek közzé adatokat a párt taglétszámáról. Az előretörést, a Caetano- rendszert megdöntő „szegfűk forradalmát” követő csaknem másfél év után sem hozták nyilvánosságra a párt tagjainak számát. A párt jelentőségét azonban le lehetett mérni az első ideiglenes kormányokban betöltött szerepén, majd a választásokon elért jelentős részarányával. Miután kudarcot vallottak a szocialista párttal kialakítan. dó szövetség kísérletei és az egyre erőteljesebb jobbrato- lódás jelei váltak megfigyel- hetővé a kontinentális Európa legnyugatibb csücskében, a portugál kommunisták munkája új szakaszhoz érkezett. Az antifasiszta fordulat második évfordulóján tartott nemzetgyűlési választások után Cunhal pártja ellenzékbe szorult, s a szocialisták irányításával (és a nemzet, közi szociáldemokrata mozgalom támogatásával) Mario Soares alakított kormányt Lisszabonban. A forradalom egy szakasza lezárult. Portugália lassan felsorakozott a nyugat-európai típusú, többpártrendszerű polgári demokráciákhoz. To. vább erősítette atlanti kapcsolatait (az ország egyébként kezdettől tagja a NATO- nak), majd egyre szorosabbra fonta gazdasági szálait a Közös Piaccal. A z állandóan támadásoknak kitett kommunista párt új munkamódszerekkel küzd a szé. les néptömegek jogaiért, érdekeiért. „A kommunisták készek összefogni mindenkivel, aki hajlandó a szabadságjogok védelméért és az április 25-e után elért forradalmi vívmányok konszolidá. lásáért harcolni” — jelentette ki az „Avante!” ünnepség- sorozatán Alvaro Cunhal. Most kezdődő nyolcadik kongresszusán is ezekért a célokért küzd a Portugál Kommunista Párt. BENDA LÁSZLÓ LAPZÁRTA HANOI A Vietnami Szocialista Köztársaság és Franciaország légügyi egyezményt írt alá. Az egyezmény értelmében Párizs és Hanoi között légijáratot indítanak. A járat gyakoriságát és a menet közbeni leszállóhelyeket a későbbiekben fogják meghatározni. Jelenleg a vietnami fővárost hetente két szovjet, két kínai és egy NDK légijárat köti össze a külfölddel. BERLIN Berlinben szerdán folytatódtak az NDK és az NSZK szakszervezeti szövetségének kedden megkezdett tárgyalá. sai. A nyugatnémet szakszervezeti küldöttség szerda délelőtt látogatást tett a berlin- marzahni szerszámgépgyárban, majd megtekintette az NDK fővárosának építkezéseit. KAIRÓ Szerdán Anvar Szadat elnök és Hoszni Mubarak alelnök előtt letette az esküt az új egyiptomi kormány. Az új kabinet nem különbözik lényegesen a korábbitól. SAN JOSÉ Hondurasban tucatnyi ember életét vesztette, sokan megsebesültek és több mint háromezren fedél nélkül maradtak a nagy esőzések okozta árvíz következtében. Hon. duras Atlanti-óceáni partvidékének legfontosabb kikötőit, Telát és La-Ceibát a víz elzárta az ország többi részétől. (TASZSZ) Szultán Ibn Abdul Aziz szaúd-arábiai had- és légügyi miniszter Londonba érkezett, ahol Mulley angol hadügyminiszterrel (a háttérben) tárgyal egyebek között komoly nagyságrendű brit fegyvereladásról. A képen; a miniszter vendéglátója kíséretében elvonul a katonai díszalakulat előtt. (Telefoto)
