Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-10 / 266. szám

1976. november 10. KÉPÚJSÁG 3 Politikai gyakorlat és ideológia ánsadalmi fejlődé­T síinkben kulcsfon­tosságú szerepet tölt be a politikai jelle­gű központi irányí­tás. A termelőerők állami, illetve szövetkezeti tulajdonba vétele, a központi tervezés nagy szerepe és fontossága már önmagában jelzi — legalábbis egy oldal­ról — a politizálódás magas fókát. A politikai intézmény- rendszer aktívan belenyúl a társadalmi termelés szférájá­ba, meghatározza annak moz­gáslehetőségeit. Teszi ezt azért, hogy az ott ható érdek- viszonyokat, érvényesülési és gazdagodási lehetőségeket összhangba hozza a szocialis­ta fejlődés általános társa­dalmi érdekeivel. Központi döntések határozzák meg a termelési szférán túlmenő — szociális, egészségügyi és kul­turális — fejlődés tendenciáit és irányait is. A társadalom folyamatai­nak ez a tudatos befolyásolá­sa és meghatározása egyúttal az ideológia jelentőségét is hangsúlyozza. Történelmileg tekintve a munkásosztály po­litikai küzdelmeiben a polgá­ri ideológiákkal szemben a marxista ideológia éppen an­nak a felismerésnek a jegyé­ben formálódott ki, hogy a magántulajdonon alapuló társadalom anarchizmusával szemben a társadalmi tulaj­don és társadalmi rendelke­zés jelenti a dolgozó osztá­lyok problémáinak társadal­mi megoldását. A szocializ­musért folytatott történelmi küzdelmekben aztán tovább konkretizálódott a szocializ­musról, mint a társadalmi anta gon i zm usokat meghala­dó társadalmi formáról alko­tott ideológiai kép, bár a fej­lődés új tényei, az új körül­mények újra és újra megkö­vetelik az elmélet kipróbálá­sát és alkotó továbbfejleszté­sét. Az osztályharc a gyakor­lati társadalmi küzdelem így mindig próbaköve az elmé­letnek. A szocializmus építésének a lehetősége és programja új módon mutatta meg a gya­korlati politikai tevékenység és az ideológia összefüggését. Ha ennek ma is aktualizál­ható tapasztalatait kíséreljük meg összegezni, akkor ezt ab­ban jelölhetjük meg, hogy a nemzeti fejlődés vezetésére vállalkozó új politikai hata­lom nem maradhat meg a győzelem után sem a marxiz­mus tanításainak, illetve tételeinek általánosságánál. Ebből azonban az is követ­kezik, hogy a gyakorlati poli­tika nem elégedhet meg a marxista ideológia absztrakt elsajátításával, 'hanem az ideológiának a konkrét nem­zeti és nemzetközi fejlődés megismerésével egyúttal tár­sadalmi önismeretté is kell válnia. Ez a feltétele annak, hogy a marxista ideológia valóban betölthesse fontos társadalmi funkcióját. Nem elég tehát absztrakt-elvont módon1 megérteni egy-egy ideológiai tételt, hanem al­kalmazási lehetőségeinek és mértékének a hatását is is­merni kell. Ezt pedig a való­ságban élés, a konkrét fejlő­dési viszonyokkal való szám­vetés adhatja csak meg. Szá­mos példa illusztrálhatja az elmondottakat. Elvont ideoló­giai síkon vizsgálva kétség nem férhet hozzá, hogy az állami, szövetkezeti, kisáru- termelői tulajdonformák kö­zül melyik a legfejlettebb és legmegfelelőbb. Egy társada­lom meghatározott fejlettsé­gi szintjén, meghatározott gazdaságpolitikai viszonyai mellett azonban mindig az jeleníti a helyes választást, amelyik 'társadalmilag az adott szinten hatékonyabban funkcionál, illetve amelyik politikailag is elfogadható (azaz: rövid távon biztosítha­tó az érintettek egyetértése és közreműködése). A háztá­ji gazdaság, a szolgáltató kis­ipar megítélésében időnként 'tapasztalható bizonytalansá­gok például nyilvánvalóan abból erednek, hogy nem­egyszer csupán elvont ideoló­giai síkon közeledünk egy olyan problémához, amely­nek kezelése elsődlegesen és mindenekelőtt közgazdasági és gyakorlati-politikai meg­fontolásokat igényel. Különösen fontos tehát* hogy tudatosabban nézzünk szembe az „ideológiai forma­lizmus” veszélyeivel. Annál is inkább, mert ez a forma­lizmus nem márad meg az ideológia síkján, hanem pél­dául a gazdaság szférájában is fonmalisztikus megoldá­sokra serkenthet. Például a technológiai, társadalompoli­tikai és egyéb feltételek meg­léte vagy megteremtése nél­kül is „hajszolhatjuk” a na­gyobb társulások és vállala­tok, stb. megteremtését. A jó vezetés politikai vénájának erejét azonban nem egysze­rűen azon mérhetjük le, hogy a saját 'területén mindenáron keresztülhajtja-e a magasabb és nagyobb gazdasági for­mák megteremtését, hanem egyre inkább azon, hogy a meglévő formák és keretek belső lehetőségeit kellőkép­pen kibontakoztatja-e, mint­egy belsőleg teremtve elő az előrelépés feltételeit. Kétség­telenül az utóbbi a nehezebb és „körülményesebb”, de tár­sadalmilag csak ez a kifizető­dő. Végső soron még ideoló­giai szempontból is: mert a kitöltött keretek szükségsze­rűen vetik fel a magasabb társulások és termelői for­mák megteremtésének gazda­ságon belüli szükségességét is, s így találkozhat össze szer­vesen az ideológia és a gazda­sági elem. Persze a gyakorlati politi­ka és az ideológia kapcsolódá­sának áttételei és konkrétsá­ga nemcsak a gazdasági élet számára szükségszerűség. Hasonló példák hozhatók a kultúra, a közélet területéről is. Nincs hát életünknek olyan területe, ahol a való­sággal való konkrét számve­tés és az ideológiai kép között ne bukkannánk politikailag feloldásra váró ellentmondá­sokra. e .nem vezetne mind­ez az ideológia le­becsülésére? Ellen­kezőleg. Csupán ar­ról van szó, hogy a politika az ideoló­giával szemben is elsődleges. Ezen az elsődlegességen belü­li egységüket viszont az adja, hogy az ideológia reális, gya­korlatilag is érvényesíthető nemzeti önismeretté konkre­tizálódik. A szocializmus épí­tésének munkájában ez a fel­ismerés a gyakorlati politiku­si tevékenység mindenkori sikerének a feltétele. Márpe­dig a marxista ideológia sike­re és hatása szempontjából is ez a legfontosabb. HÜLVEliY ISTVÁN Hétfőn délután, pontosan négy óra. A tamási járási pártszékház egyik termében már percekkel előbb együtt volt az osztály, a kétéves marxizmus—leninizmus kö­zépiskola első évfolyamának hallgatói. A propagandista pár mondattal bevezeti a foglalkozást; a tőkés társada­lom kialakulásáról lesz gia szó. Hárman is jelentkeznek és egyikük már kezdi is. Az eredeti felhalmozással. Hogy a tőkés társadalom létrejöt­tének egyik feltétele az volt, hogy egyesek kezében pénz halmozódjék fel — ez külön­böző utakon történt —, más­részt pedig feudális kötöttsé­gektől mentes, szabad mun­kaerőre volt szükség. — Mit értünk az alatt, hogy szabad? Csak a személyi szabadságot? A másik hallgató egészíti ki a választ: Nem. Szabad­nak kell lennie olyan érte­lemben is, hogy ne legyen termelőeszköze, kénytelen le­gyen egyetlen áruját, a mun­kaerejét eladni. De az ilyen szabadságot én idézőjelbe tenném... Három órán keresztül vi­tatják, tanulják, emlékeze­tükbe vésik a marxista poli­tikai gazdaságtan egy-két alaptételét és a végén nyu­godt lelkiismerettel zárja le a foglalkozást Barkóczi Jó­zsef propagandista: Eredmé­nyes volt ez az este. A hallgatók már elköszön, tek, amikor munkájáról be­szélgetünk. — 1955-ben, még mint pártonkívülit, bíztak meg azzal, hogy szervezzem meg és vezessem munkahelye­men, a pári erdészetben a politikai oktatást. Nem volt könnyű feladat, hiszen na­gyon szétszórt munkahely ez, tíz-húsz, harminc kilomé­teres körzetben laknak és dolgoznak az erdészek. így az oktatást összekapcsoltuk az értekezletekkel, amikor úgyis össze Kellett hívni őket. Most is így van, mert nemcsak a marxista—leni­nista középiskolán tanítok, hanem az erdészetben — amelynek vezetője vagyok — én vezetem a gazdaságpoliti­kai tanfolyamot is. Aztán — különösen ha mai fejjel gondolok vissza, látom, — eléggé hiányos volt a politikai képzettségem is. Igaz, már a negyvenes évek végén jártam szeminá­riumra, alapfokúra, majd középfokúra, aztán SZKP története tanfolyamra. De csináltam, közben magam is tanultam. Még negyvenhat­ban olvastam Makarenkótói Az új ember kovácsát, világ­képem formálásában ez volt az első nagy lépcső. Aztán a Kommunista Kiáltvány, majd később — már a hat­vanas években, az esti egye­temen és a szakosítón a marxizmus—leninizmus klasszikusainak több műve következett. De a nevelési alapelveket — amelyeket munkahelyemen is igen gyak. ran kell alkalmaznom, hiszen nagyon vegyes összetételű munkásgárdával dolgozunk — a nagy szovjet pedagógus­tól tanultam. Öröm látni, amikor egy-egy cigányból rendes ember lesz, kiemelke­dik családjával együtt a put­rik, a kéregetés világából... Barkóczi József kitűnő eredménnyel végezte 1962. ben a marxista—leninista középiskolát, majd végig ötössel az esti egyetemet, a szakosítón csak egyik állam­vizsgája sikerült gyengéb­ben. Hatvanhétben lett párt­tag. — Szerettem volna koráb­ban is belépni, de valahogy nem mertem kezdeményez, ni. A járási titkár elvtárs szólt. Két évtizedes propagandis­ta munkáját jutalmazták ta­valy, a Lenin-emlékplaket- tel. Most, november hetedi­kére a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát kapta meg. Községi tanácstag, tagja a községfejlesztési állandó bizottságnak, vezetője az. Országos Erdészeti Egyesület szociálpolitikai bizottsága egyik albizottságának, elnö­ke a vadásztársaságnak, ugyancsak elnöke a vízmű­társulásnak. — Nem sok ez egy kicsit? — Még bírom. De ha még­is, valamelyiket „le kellene adni”, a propagandista mun káról semmiképp se monda­nék le. (J) Déli egy óra. Az asszony sietve nyit ajtót, nehogy az újabb csengetés fölébressze a három alvó gyer­meket. ______ Vagy tíz lépcsőt megyünk lefelé a lakásba.. Minden lé­pésnél sötétebb lesz. A lejárattal szemközti ajtót nyitja ki és betessékel. A szobában körben szekrénysor. A szekrénysorok előtt heverők és egy gyerekágy. Olyan az egész, mint egy bútorraktár. A legalább harmincfokos sűrű, párás meleg mellbevág. Csendesen váltunk szót, nehogy fölébresszük Gyenes Istvánék három apró — tízhónapos, két. és három­éves — gyermekét. A legidősebb kilencéves. Most iskolában van. — Egyetlen szobában lakunk, hatan. Itt alszunk, eszünk fürdünk... A két másik szobát és a fürdőszobát nem lehet fűteni. Persze, ez a szoba is... — legyint Gyenes Istvánné és az ajtó fölé mutat. A falakról dől le a vakolat, az ablakot nem lehet rendesen bezárni. És ha be lehetne? Akkor is ujjnyi réseken vágna be a hideg. Kénytelenek úgy fűteni, hogy a gyerekek ne érezzék a besüvítő szelet. A harminc­fokos meleg viszont előcsalja a falból a vizet, ami számtalan kis érben csorog lefelé. A gyerekek alszanak, izzadnak és né­ha, sípoló hang kíséretében köhögnek. A szuterénlakás Szekszárdon, a Dózsa György utca 9. számú, százhúsz centis falvastagságú műemlék épületben van. A kéményseprő-vállalat szakvéleménye szerint a háromból csak egy szoba nem fűthető. Az ehhez tartozó füstvezetékek átrakását a napokban csinálja is a városgazdálkodási válla­lat. A harmadik szobában fatüzeléses cserépkályha van, amit át kellene rakni. De valószínű, hogy Gyenes István 2400 forintos fizetéséből és az anyuka gyermekgondozási se­gélyéből nem jutna fára. És egyébként sem érnének sokat a fűtéssel, ugyanis ehhez a szobához alkóvszerűen — tehát ajtó nélkül — kapcsolódik a fürdőszoba, ami sok fokot el­húzna a szoba melegéből. Nem is szólva a huzatról, ami a rosszul csukódó szobai ablak és a fürdőszoba közt van. így nyilvánvaló, hogy a fürdőszobát sem használják, kiváltképp nem a gyerekek fürösztésére. Három és fél évvel ezelőtt a városgazdálkodási vállalat felújította a Dózsa utcai lakást. Mondhatnánk, hiába. Nem sokat változtak a körülmények. A falak nedvesek, ledobják a vakolatot. — Az épület jellegéből adódóan nincs mód arra, hogy ezt a lakást úgy rendbehozzuk, hogy valóban lakásnak le­hessen nevezni. Legfeljebb valamilyen alkalmanként hasz­nálható. mondjuk pinceklubot lehetne ott kialakitani — mondja Lantos Istvánné, a városgazdálkodási vállalat ház­kezelési csoportvezetője, majd a „Gyenes-dossziéból” jegyző­könyveket és leveleket vesz elő. A jegyzőkönyvek a lakást rossz műszaki állapota miatt véletlenül sem mondják lak­hatatlannak, ugyanakkor egyik levélben viszont (1976. okt. 2.) a vállalat kéri a városi tanács műszaki osztályát, hogy a négy kisgyermek érdekében intézkedjenek. Választ azóta sem kaptak. Péterfi Kálmán, az igazgatási osztály vezetője elmondta, hogy eddig nem tudtak lakást adni Gyeneséknek, noha sze­repelnek a lakásra váró nagycsaládosok listáján. A Tolna megyei Tanács elnökének 46—39/1974. számú utasítása a három- és több gyermekes családok kiemelt ál­lami lakásellátását szabályozza és többek között kimondja: „ ... a három- és több gyermekes családok benyújtott la­kásigényét (lakásépítési, -felújítási, -bővítési, -vásárlási szán­dékát) legkésőbb az igény benyújtását követő két éven belül teljesítsék.” Gyenesék kapnak lakást. 1977 márciusa körül. Igaz. hogy csupán kétszoba-összkomfortosat, mert akkor nagyobb lakást nem tudnak nekik kiutalni. így ebbe is belementek, „mert itt tovább nem lehet élni”. Megkerestük azt a körzeti gyermekszakorvost, aki kis­koruk óta kezeli a gyerekeket., — Mind a négy gyerek, sőt, a szülők is asztmásak és biztos vagyok abban, hogy az egészségtelen lakásuk is nagy­mértékben hozzájárul állapotuk romlásához. Erről már hi­vatalos orvosi igazolást is adtam ki. Ehhez hozzá kell ten­nem orvosilag fontos, de mégiscsak szubjektív véleménye­met. Nevezetesen azt, hogy Gyenesék nagyon gondos, jó szü­lők. Szeretettel, lelkiismeretesen gondoskodnak gyermekeik­ről és még soha nem adtam nekik úgy tanácsot (!), hogy azt ne fogadták volna meg. Egyébként a doktornő Gyenes családról alkotott jó vé­leményét erősítették meg a költségvetési üzemnél is, ahol Gyenes István, traktorvezetőként dolgozik. Azt mondják, megbízható, pontos munkásember, részükről minden támo­gatást megadnak neki, mert rászolgált. És mégis... Gyenes Istvánék lakásügye valahol „elcsúszott”. Valahol nem vettek tudomást a család gondjáról. _______________________________ V . HORVÁTH MARIA Kísérletező emberek konstrukciót: IFA tehergép. kocsit, vetőgéppel. Az IFÁ-ra egy 38 mázsa vetőmag befo­gadására képes tartály kerüli (hasonló mint a műtrágya­szóráshoz használatos), ki­hordólánccal az alján. A ki­hordólánc — különböző átté­telekkel a hátsó kerékről kapja a meghajtást — telje­sítménye egy szervestrágya- szóróéhoz hasonló kilincsmű­ves szerkezettel — szabá­lyozható a vetőgépről, bow- den segítségével. A gépkocsi után kötött vetőgépbe Y-alakban végződő csövön jut a mag. Itt két csigasor hordja szét egyenletesen el­osztva a magot a Lajta 32 magládájába. Az, hogy a szövetkezetben október végére végeztek a vetéssel, ennek a gépnek is köszönhető. Teljesítménye a vetőgépnek így 30—40 száza­lékkal jobb, főként abból ere­dően, hogy az állásidő le­csökkent, hiszen nem kell a magládák feltöltéséhez félre­állni a tábla melletti pótko­csihoz, folyamatosabb a munka, kevesebb, egyszerűbb az anyagmozgatás. Fejős Mi­hály szerint ez az eljárás — amelyet újításként még nem nyújtott be a téesznek — az idén főként azért vált be, mert nem kellett — a meg­késett betakarítás miatt — a kukoricához a tehergépkocsi. — st — Fotó: KZ. Fejős Mihály, az újító. Téeszekben járva gyakran találkozni velük és munká­jukkal. Kisebb-nagyobb újí­tásokkal járulnak hozzá a hatékonyabb termeléshez. A legkülönbözőbb munkagépe­ken apróbb-nagyobb módosí­tásokkal, az üzemek talaj- és domborzati viszonyaihoz megfelelőbbé teszik a gépe­ket. ősszel egyik legfontosabb, a lehető leggyorsabban el­végzendő feladat a vetés. Jól tudja ezt a sióagárdi tsz sze­relőműhelyének vezetője, Szűcs József és Fejős Mihály műszaki vezető. A vetési mun. kák meggyorsítása érdekében kidolgoztak és a műhely szak­embereivel létrehoztak egy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents