Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
12 Képújság 1976. november 7. Az Aeroflot új gépei A tizedik ötéves tervben a szovjet polgári repülésre fokozott feladatok várnak. 1976 és 1980 között az Aeroflot Légiközlekedési Vállalatnak 556 millió embert kell kiszolgálnia, s több mint 13 millió tonna árut kell szállítania. A megnövekedett feladatok fokozott technikai felkészültséget is követelnek. Nagyobb befogadóképességű, gyorsabb repülőgépekre van szükség. Ezért a következő években fokozatosan kivonják a forgalomból az IL—18-as, TU— 104-es, TU—124-es és TU— 114-es típusokat, s a repülőgépek új nemzedékébe tartozó reaktív hajtóművel rendelkező gépekkel váltják fel őket. 1980-ra IL—62-es és TU—144-es gépek bonyolítják le az Aeroflot teljes utasforgalmának a felét. Megkezdik a 350 személy szállítására alkalmas IL— 86-os légibusz használatba vételét is. A szovjet repülőgépgyártás újdonsága a 40 tonna áru szállítására alkalmas IL—76 és a 350 utast befogadó IL—86 repülőgép. Az IL—76 konténerek, gépkocsik és traktorok szállítására is alkalmas: 850—900 kilométeres óránkénti sebességgel 5 ezer kilométert képes repülni leszállás nélkül. A képen: az IL—76 repülőgép a moszkvai Domogyedovo repülőtéren. A TU—144 szuperszonikus repülőgépek rendszeres járatai a Moszkva—Alma-Ata útvonalon azt bizonyítják, hogy ezen a repülőgépen sokkal kellemesebb az utazás, mint bármelyik más, a hang- sebességet el nem érő gépen. A repülés sima, rázkódás nélküli, a menetidő pedig az előző, léglökéses gépekéhez képest 3—4-szeresére csökkent. A TU—144 sebessége 2500 kilométer óránként. A szovjet repülőgépipar új típusú utasszállító gépeinek egyike a JAK—42. Az Aeroflot 600—1500 kilométer hosz- szúságú helyi járatain a léglökéses JAK—40 és JAK—42 szilárdan tartja vezető helyét. Sok repülési-műszaki tulajdonságban és formában ezek a gépek hasonlítanak egymásra. Irányításuk egyszerű, megbízhatóak, kényelmesek, és földes pályára is képesek leszállni. Á 120 férőhelyes JAK—42 mégsem egyszerűen a 32 férőhelyes JAK—40 felnagyított változata: az új gépnek rendkívül kis üzemanyag-fogyasztású gázturbinás motorjai vannak. A JAK— 42-nek sokkal nagyobb a sebessége is: eléri a 820 kilométert óránként. Kevés olyan fogalom van, amelyről annyi ízes szólásmondást alkotott volna népünk kollektív bölcsessége, mint az időről. Igaz, ezek a szólások, közmondások kétfelé oszthatók: egy részük a múló időre, más részük az időjárásra vonatkozik. Az idő a gazda! — mondják a földművelők, s azt értik rajta, hogy az időjárás parancsolja, mikor van a mezei munkának az ideje. Ha valakire azt mondják, hogy „állhatatlan, mint az őszi idő”, azt megbízhatatlannak tartják. Lódulj, mint a rossz idő! — mondják egyes vidékeken, s azt értik, hogy pusztulj innen! Idő telik, nap halad — ez annyit jelent a nép nyelvén, hogy sok víz lefolyik még addig a Dunán. Néha versbe is szedik az időt: „Eljön az üdő, ha megázik a tüdő” — mondja a kocsmában iddo- gáló az asszonynak, közölvén vele, hogy hazabotladozik majd, ha eleget ivott. A várható időjárásról: „Nekiberetválko- zik az idő”, azaz kiderül és hidegre fordul. „Kinn hál az idő” : éjszakai fagy lehetséges. „Az időhöz szabja magát” — alkalmazkodik a körülményekhez, óvatosan viselkedik. „Eltarisznyázza az időt” — elfecséreli az idejét, szándékosan időt húz. További bölcsességek: „Az idő mindennek a mestere”: az idő múlása mindent megold. Ez azonban nem is olyan biztos, mint az itt következő mondásból kitetszik: „Az idő néha anya, néha mostoha”. „Elmúlt időt ne sirass!” — nem érdemes visz- szakívánni, ami már elmúlt. Idővel, dérrel a kökény is megérik (változatai: Idővel, szalmával a naspolya is megérik. Idővel érik a gyümölcs) — azaz mindennek eljön az ideje, illetve: a szorgalom meghozza gyümölcsét, s idővel minden jóra fordulhat. Hasznos figyelmeztetések: „Kinek bő az idő, még kifogy belőle ...” „Mindennek megvan a maga ideje”. „Ne gondoljunk az idővel, csak a házunk tetejével” (azaz semmiféle tatarozást, javítást nem szabad az utolsó percre halasztani). Nincs oly dolog, amit meg nem hajt (hajlít) az idő — az idő múlása mindenen, mindenkin nyomot hagy. S ezek után fejezzük is be, nehogy túl soká vegyük igénybe az olvasó idejét, mert hiszen: „Az idő pénz!” Cs. B. A jövő zajtalan, rázkódásmentes, nagy sebességű gyorsvonati közlekedésének megoldása már túljutott az elméleti tervezgetés stádiumán. A laboratóriumi kísérletek igazolták azokat az elgondolásokat, amelyek a bűvös, óránkénti 500 kilométeres sebesség elérhetőségét mágneses erővel lebegésben tartott, lineáris motorral hajtott, vezetősínek fölött hangtalanul suhanó vonatokban látták. A világ néhány iparilag fejlett országában — Japánban, az NSZK-ban, Franciaországban stb. — már rövidebb-hosszabb kísérleti pályákat is építettek, s azokon javában folyik a jövőbelinél jelentősen kisebb méretű járművek próbafuttatása. A képen a Japán Nemzeti Vasúttársaság „ML—100” típusjelű, 7 méter hosszú, 2,5 méter széles és 2,2 méter magas 3,5 tonna súlyú kísérleti járműve látható a hét kilométer hosszú próbapályán. Bebizonyosodott, hogy tartósan is képes az 500 km óra csúcssebességgel való száguldásra. A lineáris motornak — azonkívül, hogy nagy sebesség elérésére képes — az a nagy előnye, hogy zajtalanul működik és könnyen fékezhető. A mágneses lebegtetést úgy oldják meg, hogy a járműbe épített szupravezető mágnesek erős mágneses teret hoznak létre, ami örvényáramot indukál a sínként szolgáló alumínium lemezekben. Ezáltal olyan erős mágnestér keletkezik, hogy egy bizonyos sebességnél a jármű megemelkedik és lebeg. Az indulásnál és a megállásnál hagyományos kerekeken gördül a jármű. Ketten együtt nyolcvan évesek Kessler-nővérek A világhírű táncos lábú ikrek, Alice, és Ellen Kessler, összesen nyolcvan évesek, de még bőven akad számukra hely a világ sikerpódiumain. Pályafutásuk alatt hatalmas vagyont „táncoltak és énekeltek” össze, melynek sorsáról a közelmúltban végrendelkeztek. A testamentum szerint az egyik ikertestvér halála esetén a vagyon teljes egészét a másik ikertestvér örökli. A kíváncsi újságírók a végrendelkezés hallatán arra véltek következtetni, hogy az ikrek visszavonulnak a nyilvános szereplésektől. Alice és Ellen azonban tagadták ennek lehetőségét és kijelentették, hogy mindaddig szerepelni fognak, míg a közönség szívesen fogadja őket. A közönséggel egyelőre még nincs baj, mert a televízió érdeklődése még nem lanyhult irántuk, s egy percnyi fellépésüket ezer márkával honorálja, az Egyesült Államokban pedig egy esti fellépésért fejenként ötezer dollárt vágnak zsebre. Az igazság azonban az, hogy a lipcsei születésű Kessler-nővérek csillaga hanyatlóban van. Az ötvenes években a Kessler-nővérek fellépése mindenütt attrakció számba ment, s közös fellépéseiken az olyan nagy sztárok is a háttérbe szorultak, mint Frank Sinatra vagy Dean Martin. A fél óra különbséggel született ikrek karrierjük fénykorában éjjel-nappal azonos ruhákban jártak, ma viszont, kivéve a reflektorfényben eltöltött időt, mindinkább arra törekszenek, hogy mindjobban kifejezésre juthasson egyéniségük, még az öltözködésben is. Életüket teljesen hivatásuknak szentelték. Egyikük sem ment férjhez, életük férfikísérői mindig csak ideiglenesek voltak, s ismeretlenek maradtak a szépséges ikrek árnyékában. Állandóan együtt élnek düsseldorfi, müncheni vagy római lakásuk egyikében. A világsikerig hosszú volt az út. Pályájuk kezdetén esténként tizenhét márkáért táncoltak és énekeltek a düsseldorfi Palladiumban. Világsikerük a párizsi Lidóban indult meg néhány frankos honoráriummal. — A honorárium az éhen háláshoz túl sok volt, a jól- lakáshoz viszont kevés — emlékezik vissza Alice. — A Lidó konyhájáról kapott sült krumplin éltünk — mondja Ellen. Aztán az ötvenes évek folyamán a Kessler-nővérek csillaga mind magasabbra emelkedett a siker egén és Európa mellett Amerika és Japán is legnevesebb pódiumain fogadta őket. Egyesek szerint a szép ikrek négy karcsú lába volt az NSZK minőségileg legjobb exportcikke. — Az idő még nem szólít bennünket az aggok házába, ezért még nincs szándékunkban visszavonulni — mondják a negyvenéves lányok. L. Zs.
