Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
1976. november 7, NÉPÚJSÁG 13 magazin magazin magazin Sok szó esik mostanában az ipari robotokról, az olyan távirányítású vagy automatizált gépi berendezésekről, amelyek bizonyos körülmények között az emberi tevékenységet helyettesíthetnék. A technikai fejlődés lehetővé tette, hogy ma már egyszerűbb logikai feladatokat is teljesítő robotokat építsenek. A képen látható berendezéstől nem várnak el ilyesfajta teljesítményt a tervezői, azt viszont igen, hogy az ember helyett megközelítsen robbanásveszélyes szerkezeteket és azokat biztonságosabb helyre magával vigye. A gumírozott lánctalppal rendelkező jármű mozgása a kábeles kapcsolat révén kellő távolságból irányítható; egyenetlen terepen is jól, simán mozog a bombakereső jármű, sőt akár lépcsőkön is haladhat. „Szeme” az oszlopos billenőkar tetején elhelyezett tv-kamera. amely átvizsgálja a haladás irányába eső terepet (a megvilágításhoz erős fényű reflektor is rendelkezésre áll), s a „látottakat” — ugyancsak a kábeles kapcsolaton át — a megfigyelőállásban levő monitorra továbbítja. Innen programozhatja a távirányítást végző személy a három dimen- ziójú mozgásra képes karok, a gém és az oszlop „mozdulatait”. E távirányítható manipulátort a Lón Angeles-i rendőrség konstruáltatta, azon 'kényszer hatása alatt, hogy a terrorizmus elharapódzásával egyre több időzített, vagy „befulladt” robannószerkeze- tet kell hatástalanítania, s ez a tevékenysége már nemegyszer emberáldozatot követelt. A legtöbb időzített robbanószerikezet rázkódásra, mozgatásra viszonylag érzéketlen, s csak akkor detonál, ha „eljött az ideje”. Remény van rá, hogy e szerkezettel, amelyet könnyen a veszélyeztetett helyszínre lehet szállítani, eltávolítható lesz a robbanó „csomagok” egy része. Automata áruház A jövő áruházaiban, éttermeiben egyre kevesebb lesz az eladó, a pincér. Munkájuk nehezét fokozatosan átveszik az eladónak, vevőnek egyaránt időt és bosszúságot megtakarító automaták. Tokió egyik peremvárosában már a jelenben megvalósították a jövőt. Párját ritkító megoldású áruházat hoztak létre, ahol csupán egyetlen személy, a pénztáros teljesít szolgálatot. A vásárlók a bejáratnál egy kosarat és egy 3 milliméter vastag magneti- zált lapot kapnak, ezekkel járják végig az automatákkal szegélyezett folyosókat. Ha valamelyik árucikket meg akarja vásárolni a vevő, jól megszemlélheti az üvegen keresztül, majd azt követően a kiszolgáló automata jobb oldalán található nyílásba kell illesztenie a mágneses lapot. Amikor megnyomja az árucikk megnevezésével megjelölt gombot, a rekesz (szekrény) kinyílik, az áru kivehető, a kosárba helyezhető. Kiemelendő a nyílásból a mágneses kártya is. amelyre a gombnyomás pillanatában alkalmas módon — láthatatlanul — ráíródott a kiemelt árucikk ára. Ha a vásárló a kosarába összegyűjtötte mindazt, amit venni akart, a pénztárhoz megy. Ott az áruház egyetlen személyzete az elszámoló gépbe helyezi a magnetizált lapot, s pillanatok alatt már meg is jelenik a gépi összesítés eredménye, a fizetendő összeg. A gyors összegezéssel egy időben a gép egy kis számlát is kiállít, amit a vásárló megkap, hogy ha akarja, tételes ellenőrzést végezhessen. A kis számla kinyomtatásának megtörténtekor a mágneses lapról — akárcsak a magnetofonszalagról — törlődnek a vásárlás közben odakerült jelek, újra kiadható a lap. Az elszámoló gép természetesen „saját magának” is feljegyzi a bevétel összegét. Sztereó Tökéletes hanghűség A hang természethű közvetítésének új irányzata, a sztereofónia mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdett feltűnni, (az első sztereófelvételeket 1958-ban készítették). Rájöttek ugyanis arra, hogy a mindkét fülével egyformán jól halló ember számára a „közönséges” hangátvitel nem ér fel az eredeti élménnyel, az „gépzene” marad, a monó (egycsatornás) hangvisszaadás ugyanis mindkét fül számára ugyanazt a hangképet szolgáltatja. Más a helyzet a sztereó (kétcsatornás) hangátvitel esetében. A sztereó hangfelvételhez a műsort két mikrofonon veszik fel, és ezek információját különválasztva viszik át, illetve rögzítik magnószalagra vagy hanglemezre. A sztereó hanglemezre a két csatornát egy tűvel rögzítik és lejátszáskor is egy tűvel veszik le a két információt, amelyeket egy- egy hangszóró alakít át hanghullámokká. Míg az egycsatornás hanglemezeknél a tű az egyenletesen mély barázda oldalirányú ingadozásait követve állítja elő a hanglemezbe „konzervált” hangot, addig a kétcsatornás hanglemez barázdáiban a tű nemcsak oldalirányú rezgéseket végez, hanem függőleges irányban is rezeg. Az oldalirányú (vízszintes) rezgés az egyik csatorna, a függőleges pedig a másik. A képen egy olyan sztereó lemezjátszó látható, amely még a „vájtfülűek” legkényesebb igényeinek is megfelel. A szovjet ipar állítja elő a „Phoenix—001”-et. Elektrodinamikus hangszedő karja csupán néhány grammnyi nyomással nehezedik a lemezre, s ezáltal nagymértékben kíméli azt. Az erősítő berendezés kimeneti fokozatára vagy a két, egyenként 20 W- os hangfal, vagy a jó hang- szigetelésű fülhallgató kapcsolható rá. A hangkeverésnek, a hangerő- és hangszín- változtatásnak sokféle lehetősége rendelkezésre áll a készüléken. Hetven éves az ózdi ipari fogaskerekű vasút Szerte Európában elterjedt személyszállító eszköz a dombos, hegyes vidékeken a fogaskerekű vasút. Ipari felhasználású fogaskerekű azonban csak kettő van egész Európában, közülük az egyik 70 éve az Ózdi Kohászati Üzemekben működik és a kohósalakot szállítják vele. A völgybe épült üzem tervezésekor problémát jelentett a kohósalak elhelyezése. A tervezők természet adta lehetőséget használtak ki, amikor az egyik sziklás völgykatlanban helyezték el a salakhulladékot. 1904— 1906. között közel egy kilométer hosszú fogaspályát építettek, ezen három — Svájcból importált — fogaskerekű gőzmozdony vontatta a szerelvényeket. A fogaskerekű pályáját 20 esztendővel ezelőtt kettősvágányúvá építették át, korszerűsítették, új mozdonyokkal látták el a szerelvényeket. Ma a fogaskerekű-pálya sokszorosát bonyolítja le a 70 évvel ezelőtti forgalomnak: naponta 2500—3000 tonna salakot, hulladékot szállítanak fel a szerelvények a meredek salakhányókra. Számítóközpont A fejlett társadalmakban a számítógép a gazdasági, a tudományos és a társadalmi élet minden területén nélkülözhetetlen eszköz. A számítástechnika a tudományostechnikai forradalomnak olyan alapvető tényezője, amelynek alkalmazásáról nem mondhatunk le. A gép sok ember munkáját végzi el, gyorsabban, nagyobb mélységben, magasabb színvonalon, többféle megoldást kínálva. A hatvanas évek végén, a világon addig kialakult számítástechnikai tapasztalatok felhasználásával, megszületett az Egységes Számítógép Rendszer (ESZR). a szocialista országok közös gyártási és alkalmazási programja. A KGST-integráció keretében hazánk csupán a legkisebb géptípusokat (R—10 és R— 12) gyártja, s a nagyobbakat a szomszédos baráti országokból szerzi be. A múlt év végén számítógép-állományunk egyharmada már a szocialista országokban gyártott ESZR, vagy azzal együttműködni képes berendezés volt (a kép egy ilyen ESZR berendezésekkel felszerelt számítóközpontba nyújt bepillantást, előtérben az adattároló tekercsekkel). Az előzetes számítások szerint 1980-ra kétharmadára növekszik hazánkban az ESZR-gé- pek aránya. Ezzel megszűnik majd az a gyakorta hallatott panasz, hogy igen heterogén a hazai géppark, túl sokféle típusú számítógép üzemel nálunk. Az ötödik ötéves terv végére várhatóan 650—700 számítógép működik majd az országban. Jelenleg kb. 2500 információs rendszer kidolgozása van folyamatban, amelyek mind „számítógépre várnak”. Szovjet szakemberek számításai szerint, ha jól szervezett információs rendszert hoznak létre egy vállalatnál, s megfelelően előkészítik a gép fogadását, akkor a sok milliós ráfordítás három-négy év alatt megtérülhet. Lengyel zsebszámológépek A világpiacon a zsebszámológépek ma már tömegcikknek számítanak. Széles körű elterjedésüket és sok milliós sorozatokban való gyárthatóságukat az integrált áramkörök és a fénydiódák alkalmazása tette lehetővé. A legelső példányok 1971-ben kerültek forgalomba, még igen magas áron. A kereslet óriási volt irántuk, így kialakult az elektronikában nagy hagyományokkal rendelkező országok versenye. Talán kevesen tudják, hogy hazánk egyik neves szövetkezete — elsőként a KGST- országok cégei közül — már 1973-ban bekapcsolódott a nemzetközi versenybe. Rövidesen négy alaptípus előállítását kezdte meg Kanadából kapott alkatrészekkel, összesen 25 ezer darab zsebszámológépet dobtak piacra, meglehetősen borsos áron, s hamar kiderült, hogy nem állhatják meg helyüket a világversenyben, nem a minőség. hanem az ár tekintetében. Bebizonyosodott, mint már sok más esetben is any- nyiszor, hogy nem kell feltétlenül a saját gyártásra törekedni, ha sokszorosan olcsóbb áron kínálja a világpiac a tömegcikkeket. így került sor azután svéd, kanadai, hongkongi stb. készülékek behozatalára. Újabban Bulgária és Lengyelország is előállít, illetve összeszerel már zseb- számológépeket (a kép a lengyelországi Bydgoszczban készülő ELTRA K—741 típusú zsebkomputer összeszerelését mutatja). A miniaitürizálási technika ma már olyan fejlettséget ért el, hogy e kis számológépek nagyságát nem is a belső szerkezet mérete, hanem a billentyűzet, a kijelzőszámsor és az áramszolgáltató telep helyszükséglete határozza meg. A készülékek „lelke”, az integrált áramkörök sokaságát rendkívül kis helyen összpontosító „chip” foglalja el a legkisebb helyet. ..... —■ A pénztárgép leolvassa a magnetizált lap jeleit.
