Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

s ^PÚJSÁG 1976. november 7. Pártunk és kormányunk vezetőinek hivatalos baráti lá­togatása egy-egy mérföldkő kapcsolataink erősítésében. Képünkön: Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát köszönti Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. Kézfogások. — A Ieninvárosi olefinművet és a kalusi vegyi üzemet összekötő csővezeték átadásánál készült ez az emlékezetes felvétel: Ihász László magyar és I. V. Danov szovjet hegesztő kézfogása a jól végzett munka alkalmából. A fotóriporter az utolsó méterek festését örökítette meg azon a csővezetéken, amely a Ieninvárosi olefinművet és Kalust köti össze. Magyar fiatalok ácsbrigádja az uszty-ilimszki cellulóz­kombinát építkezésén. SZOCIALISTA A horizont görög szó. Egyik jelentése: látóha­tár. A szocialista látóha­tár: tiszta, áttekinthető, táguló,; yonzó. ___________ J árjuk be együtt a KGST- országok tájait. A nyugati gazdasági élet vezetőinek homályos, előre meg nem határozható jövő- jükre vetett borús tekinteté­vel szemben a tervszerűen megvalósuló szocialista együttműködés pontos, tudo­mányosan megalapozott programja áll. A szocialista országokban az elmúlt öt év az 1971-ben elfogadott komp­lex program teljesítésének je­gyében telt el. Az integráció egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a KGST-országok népgazdasági feladataink megoldásában. Nagyrészt en­nek köszönhető, hogy az egész világon a KGST-országokban a legdinamikusabb az ipari fejlődés. Itt a nemzeti jöve­delem 1950-hez képest 1970- re 4,8-szeresére, 1975-re pe­dig már 6,5-szeresére nőtt. Az Európai Gazdasági Közösség országainak megfelelő muta­tói: 2,5, illetve 2,8. Az elmúlt öt évben az ipari termelés a KGST egészét tekintve, évi 8 százalékkal, míg a Közös Piac országaiban és az Egye­sült Államokban alig több mint 1 százalékkal növeke­dett. A KGST GYÖNYÖRŰ, vál­tozatos tájain él a világ né­pességének mintegy tíz szá­zaléka. Barátságban, együtt­működve, egymást segítve, szorgalmasan dolgozva. Mindez együttvéve tette le­hetővé azt, hogy míg 1950- ben földünk ipari termelésé­nek nem egészen 18 százalé­ka készült ezekben az orszá­gokban, napjainkban ez a részesedési arány elérte a 33 százalékot. Négy szocialista ország: a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Cseh­szlovákia a világ tíz legfej­lettebb ipari- állámai közé tartozik. A KGST-országok összessége az ipari termelés volumenét tekintve túlszár­nyalta a kapitalizmus legha­talmasabb ipari központjait: az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát. Hegyek, völgyek, erdők, folyók, szántóföldek ... Min­den olyan, mint a világ más tájain. De csak a szemlélődő számára, mert egy-két évvel ezelőtti adat szerint a tája­kon termett a világ teljes búzatermésének 37, árpater­mésének 41, cukorrépater­mésének 47, burgonyaterme­lésének 62, tejtermelésének 29, gyapottermelésének 20 százaléka. A KGST-orszá- gokra jut a világ halkonzerv­termelésének fele, az állati zsiradékok termelésének 36, a növényi zsiradékok terme­lésének 18, a cukor termelé­sének 25, sörgyártásnak 18 százaléka. MINT ISMERETES, a KGST-együttmüködés egyik igen hatékony és gyümölcsö­ző formája a tagországok részvétele, nagy ipari terme­lő kapacitások közös beruhá­zásában. Különösen előnyös az ebben való részvétel Ma­gyarország számára, hiszen hazánk így hosszú időn át garantáltan hozzájut azokhoz a fontos nyers-, illetve alap­anyagokhoz, amelyek nélkü­lözhetetlenek ipari termelé­sünk fenntartásához, növelé­séhez. Magyarok, románok, bul- gárok, szovjetek, csehek, né­metek, lengyelek dolgoznak együtt a Bajkál-tó környeze­tében, Uszty-Ilimszkben, ahol közös erővel épül egy hatalmas fa- és cellulózipari kombinát. Az Irkutszk kör­nyéki terület fakészletére és az Angara folyón épülő vízi­erőműre alapozott ipari óriás a maga nemében a világ leg­nagyobb létesítménye lesz. Hatmilliárd rubelbe kerül és évente 7 millió köbméter fát dolgoz fel, félmillió ton­na cellulózt állít elő. Évi öt­millió kilowattórás teljesít­ményű erőműve nagyobb, mint a világhírű bratszki erő­mű. Az építkezésen 300 ma­gyar fiatal dolgozik, összesen 25-féle szakmában. A közös beruházásban való részvétel ellenében hazánk fehérített szulfátcellulózt kap a Szov­jetuniótól. A KGST-országok legna­gyobb közös vállalkozása az orenburgi földgázvezeték építése. A megállapodást 1974. június 21-én írták alá a tagországok kormányfői. Az Ural délnyugati lábánál fek­vő orenburgi gázkondenzá­ciós lelőhely kiaknázásáról és az Oreiíburgtól a Szovjetunió nyugati határáig haladó gáz­vezeték építéséről, valamint a Szovjetunió földgázszállítá­saiban való együttműködés­ről szóló „Általános Egyez­mény” a vezetéképítés befe­jezését 1978 harmadik ne­gyedévére tűzte ki. AZ ORENBURGI lesz a vi­lág legnagyobb gázvezetéke. A közel 3000 kilométer veze­téket 2 millió tonna másfél méter átmérőjű csőből építik meg. A vezetéken évente 28 milliárd köbméter gázt to­vábbítanak. A gázmezők fel­tárását és üzembe helyezését, a földgázelőkészítő kombinát építését, a távvezeték nyom­vonalának földtani feltárását a Szovjetunió vállalta, az építkezésben részt vevő töb­bi ország feladata a beruhá­zási költségek szempontjából egyenértékű vezetékszaka­szok építése. Magyarország, amelyre az országhatárhoz legközelebb fekvő szakasz építése jutott, a Szovjetunió­val kötött külön megállapo­dás alapján ténylegesen csak e szakasz három kompresz- szor-állomását : a husztit, a bogorodcsánit és a guszjatyi- nit építi fel a hozzájuk tar­tozó lakó- és kommunális lé­tesítményekkel. A vezeték- építés többi munkáit a Szov­jetunió vállalta Ikarus autó­buszok, gépek és anyagok ellenében. Az orenburgi távvezeték építésében való részvétel nép­gazdaságunk számára rend­kívül nagy jelentőségű. 1979- től kezdve, húsz éven át ga­rantálja számunkra azt az energiahordozó-mennyiséget — évente 2,8 milliárd köb­méter földgázt —, amit csak évi tízmillió tonna szénnel, vagy 2,5 millió tonna olajjal helyettesíthetnénk. Viszont Magyarországon sem a szén, sem az olaj kitermelésének ilyen arányú növelésére nincs lehetőség, a tőkés olajimport pedig — Európában nincs megvásárolható földgáz — évente körülbelül 250 millió dolláros kiadást jelentene. KIJEMBAJEVET a térké­pen az Ural délkeleti térsé­gében találhatjuk. Az itteni építkezésekben is érdekeltek vagyunk. Közös beruházással épül itt egy évi 500 ezer tonna kapa­citású azbesztdúsító kombi­nát. A tervek szerint két ütemben, az 1970-es évek vé­gén, illetve 1980 után helye­zik üzembe. Hazánk a beru­házásban különféle gépek és berendezések szállításával, építő- és szerelőmunkával vesz részt. Az első azbeszt­szállítmány a jelenleg folyó ötéves terv végén már meg is érkezik Magyarországra. Ukrajnában is ismerősökre bukkanhatunk : magyar gé­pekre és berendezésekre. Ma­gyarország különböző gépeket és berendezéseket szállít azokhoz az Ukrajna különbö­ző pontjain építendő üzemek­hez, amelyekből összességük­ben egy hatalmas teljesítmé­nyű vasérc-, pellet és kon- centrátumelőállító kombinát alakul majd ki. A beruházás teljes befejezését az 1980-as évek elejére tervezik. Ma­gyarország számára nagy je­lentősége van az együttmű­ködésben való részvételnek. Hazánk acélgyártását ugyanis az 1975. évi nem egészen 3,7 millió tonnáról az ötödik öt­éves terv végéig 4,3—4,5 mil­lió tonnára kell növelni. Azt a többlet-vasércet, vastartal­mú anyagot pedig, ami ehhez a fejlesztéshez szükséges, a Szovjetuniótól tudjuk besze­rezni a már említett gépek és felszerelések fejében. TIZENÖT ÉVEN keresztül teszi lehetővé a magyar fer- romangán-szükségletek ki­elégítését a Szovjetunió euró­pai területén építendő ferro- ötvözet-üzem, amelynek be­ruházásába országunk szin­tén bekapcsolódott. Ez az óriási létesítmény ugyancsak a most folyó ötéves tervidő­szakban épül fel. Már megszoktuk e kifeje­zéseket: hatalmas, óriási, leg­nagyobb. Most ismét csak ezt a jelzőt tudjuk használni. Hat KGST-ország együtt­működésével épül a szovjet­unióbeli Vinnyica és Albert- irsa között húzódó 750 kilo­voltos távvezeték. A 860 kilo­méter hosszú és 2000 mega­watt átviteli kapacitású táv­vezeték építésében 1974 ele­jén állapodott meg Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor- .szág, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió. A vezetéket a Szovjetunió és Magyaror­Képünkön: a szovjet gyártmányú PAZ—32033 típusú városi autóbusz és az Ikarusz—211 típusú városi autóbusz a moszkvai próbapályán. Ukrajnában, a Kommunard acélkombinátban új kohót építenek.

Next

/
Thumbnails
Contents