Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
BELESZÓLNI könnyű. Vitatkozva, érvelve a magunk igazát bizonyítani — és így felelősséget vállalni már nehezebb. Ä11 ez sok mindenre és áll különösképpen a munkahelyre, ahol életünk jelentős részét töltjük. S hogy hogyan, az nem mindegy. Ha a munkánkat kellő ismerettel végezzük — ezzel megteremtjük az alapot ahhoz, hogy beleszólhassunk munkahelyünk problémáiba, gondjaiba. Mindehhez azonban még valami kell. Munkánk, munkahelyünk gondjainak sokrétű ismerete. Enélkül az üzemi demokrácia biztosította „beleszólás lehetősége” üres formákká merevedne, kihűlne egy kis sistergés után, mint az öntödében az üres öntőformák ... * — Ismeri a munkahelyét? Kicsit csodálkozó arcok. — Mennyi a cipőgyár ez évi termelési értéke? A három arcon szinte egy- időben húzódnak fel a szemöldökök, mozdulnak tamáskod- va a vállak. — Hány dolgozója van az üzemnek? — Ezernyolcszáz — hangzik a megkönnyebbült, biztos válasz. — Hogy hívják a vállalat szakszervezeti titkárát? Az arcokon csodálkozó félmosoly, a szemek visszakérdeznek: „Hogy lehet ilyen naiv dolgot kérdezni?” — Hová kerülnek a Bonyhádi Cipőgyár termékei? — A legnagyobb részük exportra megy. — A Szovjetunióba és Magyarországra. — Sokat szállítunk nyugatra is... — Miért hajtják mindenütt, így itt a cipőgyárban is a minőség fokozását? — Megnőttek az emberek igényei és csak a hibátlan árut vásárolják — hangzik el- _sőnek egy tétova válasz. — Csak így, jó minőségű áruval tudjuk megtartani magunknak a piacot — hangzik egészen szakszerűen. — Hány fórumon nyilváníthatnak véleményt a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói? A szemek egymást keresik. Aztán megkezdődik a számolás, egymás szájából lesik el a szót: termelési tanácskozások, brigádértekezlet, brigádvezetői értekezlet... A fenti ,Ismeri-e munkahelyét?” kérdezz-felelek a Bonyhádi Cipőgyár egyik irodájában zajlott le. Akik vállalták a „vizsgáztatást”, Márton Miklósné, Molnár Erzsébet, és Becze Gáspár. Mindhárman már jó néhány éve a gyár dolgozói. A kollégák, a feletteseik mindhármukat olyan embereknek ismerik, akik élnek azzal a lehetőséggel, amit az üzemi demokrácia biztosít a számukra. Kérdeznek, érdeklődnek — és véleményt is nyilvánítanak. A kérdezősködés után mindegyiküket bántotta az, hogy nem tudták megmondani, mennyi értéket termel kollektívájuk egy év alatt. Pedig mint mondták, jóné- hány tanácskozáson elhangzanak ezek az adatok ... A legutóbbi termelési tanácskozáson sem pusztán résztvevők voltak, akik dül- leszkedve kivárják az egész „hacacáré” végét. Molnár Miklósné azt kérte, mihamarább intézzék el, hogy a tű- zöde ablakaira függönyök kerüljenek, mert az éles fény nemcsak a szemet rontja, de a kezük alól kikerülő munkadarab minőségének is árt. Azóta már varrják a függönyöket a tűzöde ablakára... Becze Gáspár sem hagyta szó nélkül, hogy nagyon rossz minőségű alapanyag került egy szériába a kezük alá és így „ha megfeszül az ember”, akkor sem tudja elérni azt a Minden fodrászüzletnek más a hangulata. A lég- _____c kört elsősorban nem a berendezés határozza meg, sokkal inkább az ott dolgozók. Szekszárdon a központi szalon Csébi testvérek szocialista brigádja mindig kellemes, vidám hangulatot teremt. Ha ők vannak szolgálatban, nem kell bájcsevegni, és nincs szervusz drágámos pusziszko- -dás sem. Minden vendéget egyformán udvariasan fogadnak. Tamás Istvánné brigádvezető mondja, hogy ha addig ismeretlen vendég érkezik, nem megy eléje aki éppen szabad, mert tizenegy éves tapasztalatból tudja, hogy minden nő szimpátia alapján választja meg a fodrászát. Rendszerint rokon egyéniséget. Neki is megvannak a visszatérő vendégei, akik alkalmazkodnak a jelenlétéhez. Nem mindig található bent, mert az idén érettségizik a szakmunkások hároméves középiskolájában. Frizuracsinálás közben vele mindig érdekes témáról lehet beszélgetni. A legutóbb vetített tévéfilmtől, színházi előadástól kezdve, a szakmunkásképzés nehézségéig mindenről van véleménye, megalapozott és felelős hozzászólása „közös dolgainkhoz”. Tavaly a tanműhelyt hiányolta, hiszen a vendéget nem nyi- rathatja a tanulóval, ha az azért ment őhozzá, mert vele akar hajat csináltatni. Az elkészült tanműhelyben a gyakorlaton lévők az oktató irányításával féláron dolgoznak. Most már újabb gondja van a tanműhellyel. Dolgozik ott egy szakmunkás is, akinek alkalmazása azért szükséges, hogy az iskolai napokon se legyen zárva az üzlet. De ez szerinte kínos helyzeteket teremthet a vendéggel, mert a szakmunkás teljes bérért dolgozik. Tamásné az elsők között tette le a sason-vizsgát. A divatos hajvágással kapcsolatban is van figyelemre méltó észrevétele. — Mólóban a divat, egy haszna mégis van a sasonnak: a tizenéveseket is behozta a fodrászatba. Azelőtt a fiatal lányok hosszú hajat viseltek és maguknak, vagy egymásnak vágták. Meg is látszott. Aki egyszer már viselt sasonfrizurát, az nem tudja többé elviselni a rendetlen fejet. Ha szakmájáról kérdezi a vendég vagy az újságíró, akkor találnak rá a fodrásznőt leginkább érdeklő témára. Egyszer Él a közművelődési törvény, néhány napja teljes szövegét olvashatjuk a Magyar Közlönyben. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetőjével, dr. Vadas Ferenccel arról beszéltünk, hogy a törvény hogyan erősíti a gyakorlati törekvéseket, miként befolyásolja Tolna megye közművelődését. minőséget, amit megszoktak tőle. A beszélgetés végén újra megkérdeztem, de már úgy, hogy: eléggé ismerik-e munkahelyüket? Mindhárman egybehangzóan mindták, jó • lenne sokkal többet tudni, jó lenne ismerni a másik üzemrész gondjait, problémáit, mindazt, ami az üzem falán belül végső soron azokat érinti, akik ott állnak nyolc órán keresztül a szalagok mellett. * Láttam jegyzőkönyveket a gyár különböző üzemrészeiben tartott termelési tanácskozásokról. Valamennyi írásos bizonyítéka volt annak, hogy ezek a tanácskozások kétoldalú, aktív megbeszélések voltak a vezetők és a beosztottak között. És mégis, maguk a dolgozók azok, akik szeretnének egyre többet tudni a gyárról, az üzemről — végső soron saját munkájukról. Mitagadás — azt hiszem —, valamennyien úgy vagyunk vele, hogy egy-egy tanácskozáson a szónok szájából elhangzó adatokat, számokat nem nagyon jegyezzük meg. És ez nem mindig a hallgatóság érdektelenségét bizonyítja. AZ ÜZEMI demokrácia nálunk megteremtett formái, fórumai jók. Bizonyíték erre a Bonyhádi Cipőgyár is. De javítanivaló itt is — mindenütt — akad. Mégpedig elsősorban azon, hogy a „lekerülő” információk jó időben, jó helyen mindig nyitott fülekre találjanak. És ha ez így van, akkor az üzemi demokrácia által nyújtott jogok — a beleszólás joga — a munkások, a dolgozók részéről valóban tartalmas, érvelő, jobbító vélemény-nyilvánítások lesznek. Győri Varga György — A törvényben is különös nyo- matékot kap a közművelődésben való együttműködés kérdése. Tolna megyében is erősödött az erre való törekvés. Vannak-e új elképzeléseké — Ez a probléma roppant összetett. Az együttműködés lehetőségei széles körűek, tehát ki keli választanunk, hogy melyik formáját, hol alkalmazzuk. Ismeretes, hogy a közös fenntartású intézmények létrehozását szorgalmazzuk és hogy a bátai, fiaddi próba jól bevált. Kísérletek folynak Kölesden és Tenge- licen, ahol azt próbáljuk ki, hogy beválik-e a kisebb településeken elképzelt komplexitás, az oktatási és művelődési intézmények közös működése. A nagyközségekben másképpen gondoljuk, Duna- föl'dváron már meg is történt a közművelődési intézmények közös irányítás alá vonása. 1977-től Pakson is elindul a kísérlet, amely előkészíti azt az állapotot, amely akkorra érik be, amikor a munkásművelődési központ elkészül. Dombóváron is megszületett az elképzelés az integrációra. De ha áttekintünk a közoktatás területére, ott is javában tart egy hasonló folyamat: a diákszállók és iskolák összevonása. ! — Szekszárdon? — Nagyobb települések, nagyobb intézmények esetében nem látjuk célszerűnek az összevonásokat. Már a nagyközségekben sem vonjuk ösz- sze az oktatási és művelődési intézményeket, Szekszárdon sincs ilyen terv. — Kulcskérdés a közművelődési- intézmény-hálózat építése. Hogyan állnak e téren? — Biztató helyzetben vagyunk. Mint ismeretes, túl vagyunk az első két szakaszon: először a megyei intézmények, aztán a járási könyvtárak készülték el. Már épül a dombóvári és a bonyhádi művelődési központ, a tamási könyvtár, ezután pedig a nagyobb községek következnek, ahol a helyi erők koncentrálásával kívánjuk létrehozni az új intézményeket. Bizonyos bővítésre sor kerül majd Szekszárdon a megyei könyvtárban és a művelődési központban is és örömmel közölhetem, hogy a volt zsinagóga is művelődési intézmény lesz, képzőművészeti galériával és olvasóteremmel, oda költözik a zeneműtár is. — A törvény hangsúlyozza a szakemberellátás szerepét. Sikerült-e megoldást találni a megye gondjaira? — Tudatosan készülünk az új intézmények szakemberszükségletének kielégítésére, tervezzük az új erők fokozatos beállítását Bonyhádon, Dombóváron és Pakson is. Az ösztöndíjas szerződések révén is várható a javulás, némileg enyhíti a gondot a középiskolai népművelő-könyvtáros fakultatív képzés, amelyet valószínűleg Dombóváron is bevezetünk. — A törvénytervezet vitáján sokszor került szóba a nemzetiségi művelődés. — Tolna megyében — úgy gondoljuk — nem követtünk el mulasztást ezen a téren. A nemzetiségi oktatás, könyvtári ellátás mellett a művelődés egyéb, önkéntes válfajait is ösztönzzük, s hogy nem eredménytelenül, arra példa a jól sikerült váraljai német nemzetiségi kulturális bemutató. — A közművelődés központi kérdése a munkásművelődés. Miben látja legfontosabb tennivalóinkatf — Alapvető feladataink egyike szerintem még mindig a felnőttoktatás kiszélesítése. Legyen a 'betanított munkásból szakmunkás, aztán érettségizett szakmunkás. A hagyományos formák mellett három konzultációs központja van a megyében a Mindenki iskolájának, Szekszárdon, Pakson, Tamásiban, de nem veszik eléggé igénybe egyiket sem az érdekeltek. Igyekszünk változtatni ezen a helyzeten. — A törvény leszögezi a vezetők felelősségét a közművelődés hatékonyságának növelésében. — A második fejezetben olvashatjuk: a dolgozók szakmai és általános műveltségének előmozdítása a vezető testületek és vezetők fontos feladata, Ehhez kapcsolódik a törvénynek egy másik pontja, ami azt hangsúlyozza, hogy a közművelődésben részt vevő szakembereket minden állami, társadalmi és szövetkezeti szerv köteles támogatni, gondoskodni munkájuk anyagi és erkölcsi megbecsüléséről. Köztudott, hogy ezen a területen még nagyon sok előítélettel, gonddal kell megbirkózniuk azoknak, akik a művelődési intézményekben dolgoznak. De rajtuk is múlik, hogy a törvény milyen hamar válik gyakorlattá. — A törvénypontok okozta szemléletbeli változásoktól remélhetjük az üzemi-szövetkezeti közművelődési szakember hálózat megerősödését is? — Ezen a téren nagyon rosszul áldunk, pedig vannak olyan nagyobb vállalatai a megyének, ahol a munkás- művelődés alapfeltétele lepne egy függetlenített népművelő munkába állása. De azt hiszem,, nem elsősorban azon múlik, hogy a vállalatok, szövetkezetek igazgatói szükségesnek tartják-e vagy sem, mert ha akarnák, akkor is nagyon nehezen találnának megfelelő szakembert. Ezen a helyzeten a közeljövő javulást ígér — mondotta a többi közt dr. Vadas Ferenc. ♦ „A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia kiteljesedése, a termelés, a tudomány és a technika fejlődése, a társadalmi tudat fejlesztése, az életmódváltozás és a növekvő szabad idő korunk emberétől mind sokrétűbb műveltséget kíván. A fejlett szocialista társadalom igénye: az általánosan és szakmailag művelt, folyamatosan művelődő, szocialista világnézetű, közösségi gondolkodású emberek formálása; hogy egész népünk részt vehessen a kultúra elsajátításában és ápolásában.” — írja a törvény, melynek szelleme és betűje — alapvető elveink szolgálója. VIRÁG F. ÉVA hosszan beszélgettünk arról, milyen összefüggés van a haj pillanatnyi minősége, az időjárás és az illető hangulata között. Szociológiai tanulmányra való megfigyelése van a szekszárdi nők fésülködési szokásairól. Az meg lélektani elemzés tárgya lehetne, mi mindent árul el magatartásunk a fodrászüzletben. A társadalmi munkát kivétel nélkül mindig személyre szólóan kellene adagolni, aszerint, ki mennyit képes elvégezni. Tamás Istvánné, akit vendégei Évának szólítanak, sokat vállal magára, és képes is elvégezni, amibe belevágott. A szövetkezet döntőbizottságának a tagja, a napokban választották be az MSZBT-tagcsoport vezetőségébe. Nemrég kezdett tanítani a szakmunkásképző intézetben. Szakmai elméletet ad elő. Máris van véleménye a tananyagról. Keveselli, amennyit a gyerekek tanulnak a haj biológiájáról, ahhoz viszonyítva, hogy egyébként milyen bőséges a biológiaanyaguk. — Nem vállaltam volna el a tanulás mellett a tanítást is, ha a férjem nem biztat. Nagyon sokat kell készülni az órákra, de ilyenkor derül ki, mennyi mindent elfelejtettem már! Remélem sikerül az érettségi, bár ezzel úgy vagyok, nem biztos, hogy művelt ember lesz, az aki érettségizett. A lányom például már most sokat olvas, a fiam kevésbé, de nem merem biztatni, nehogy végképp megutálja 9 könyveket, mert amire kényszerítik a gyereket, azt annál inkább nem szereti csinálni. Meg az is igaz, hogy a fiúk később érnek. Nincs velük sok gondom, jól tanulnak. Ha délutános vagyok, alig találkozunk, de hét végén mindig együtt van a család. Hozzánk járnak a gyerekek barátai is. — Tornatagozaton tanulnak. Évi tízéves, Pisti nyolc. Amikor elkezdték az iskolát, nagyon divatos volt a tagozatos osztályokba iratkozás. Azért választottuk a tornát, mert az egészséges életmód nagyon fontos. Nem tudhattuk, milyen tantárgyban lesznek tehetségesek. Ha nem abban, ahová íratjuk őket, az egy életre elveheti a kedvüket a tanulástól. A tanítónő azt mondja, még a heti nyolc tornaóra sem elégíti ki mozgásigényüket. Az ezüstkoszorús szocialista brigád vágja a csecsemőotthonos gyerekek haját, társadalmi munkában. A szocialista brigádok klubjába is el-eljárogatnak, néha színházba mennek. — Nem erőltetjük se a társadalmi munkát, se a brigádgyűléseket. Mindenki annyit végezzen, amennyit tud. Eddig minden évben megkaptuk a következő fokozatot. Most egy kicsit tartok tőle, hogy többet már nem tudunk vállalni. Mindenkinek nagyon beosztott az ideje. A jutalmat a brigád kapja, kollektiven osztják el, és náluk már nincs egyenlősdi. A jutalom egy részét a brigádpénztárba teszik, a többit lehetőleg úgy osztják el, hogy mindenki végzett munkája szerint kapjon belőle. Még sosem volt ebből komoly sértődés. — Ügy alakult az élete, ahogy kamaszlány korában megálmodta? — Igen — vágja rá határozottan, aztán pontosít. — Olyan fiatalon az embernek még nincsenek határozott elképzelései. És annyi rossz házasságot, elrontott életet lát az ember. Nekem sikerült. — Ha lehetősége lenne rá, mondjuk főállásban tanítana a szakmunkásképzőben, itthagyná az üzletet? _ Lehetőséé talán valóban lenne rá, de ahhoz fű-------------------2_ iskola kellene. Kedvem van tanulni, a szakmához a biológia vágna legjobban, de azt nem tanulunk a középiskolában. Különbözeti vizsgával talán lehetne... Nem tudom, de azt hiszem nem mennék el a szakmából. A közvetlen kapcsolat az emberekkel, a fodrászüzlet légköre, a kollégák semmi mással nem pótolhatók. Ihárosi Ibolya Ismeri jél a munkahelyé! ? r . T^' j t j j ?(^ , t j , *
