Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-07 / 264. szám

1976. november 7. Képújság 5 Exportra termelnek Vad János és Csillag József esztergályosok munka közben (Fotó: Galló Tibor) Hatékonyság, export, minőség: foglal­hatjuk össze az V. ötéves terv célkitűzé­seit. A szekszárdi műszergyárban van egy kis csoport; 8 esztergályos és 4 betanított fúrós, akik egész évben exportra termel­nek. A FESTO-gyűrűk gyártása pár éve megy a szekszárdi gyárban. A fiatal szak­emberek hamar megtanulták, hogy ezen a munkán pontosan, gyorsan és jól kell dol­gozni. A technikai felszerelések néha hiá­nyoztak, ezt Szabó László esztergályos, az ifjúsági parlamenten felvetette, de azért a munkának menni kellett. A negyedik negyedévben felemelt prog­rammal kell számolni. Feladatuk jobb el­látása érdekében most egy olyan befogó­készüléket kísérleteztek ki, amely 15—20 százalékkal emeli a termelékenységet, de a legfontosabb, hogy a minőség is jobb lesz. Vad János, Csillag József, Szabó László, Nyárai József, Kiss Lajosné, Budai Erzsébet. Vida Júlia, Cseke Sándor és Nagy László esztergályosok, valamint Ku- perczkó Istvánné, Loboda Ilona, Kiss Gyuláné, Szabolcsky Gizella, Vörös János- né, Kiss Istvánné betanított fúrósok és Tóth József gépbeállító fogadják, hogy de­cember közepéig jó minőségben és időben befejezik a FESTO-programot. óti Balázs sokra vit­te. Nyolcvanezer fo­rintos autója van, kánikulában a du- naföldvári strandra jár fürödni a csa­ládjával, más időben pedig Igalra. Az idei nyáron meg­nézte Hortobágyon a hidi vásárt, hazafelé a Kecske­mét mellett föllelhető Erdő­csárdában birkapaprikást evett. Ez a kedvenc étele. Ha birkát vágnak a szövetke­zetben, Kóti Balázs mindig hozzájut egy kis húshoz. Szól vagy üzen neki a juhász. Kétszer járt külföldön, ebből az utóbbi alkalom egyhetes üdülés volt a jugoszláviai tengerparton. így emlegeti azt az időt: a párttitkárral minden áldott este megfüröd- tünk az Adriában. Kóti Balázs termelőszövet­kezeti tag, tehenészeti dolgo­zó Dunakömlődön. Tizenegy évvel ezelőtt került ide Haj- dú-Biharból. Rögtön tehe­nésznek állt és a havi előle­gek után zárszámadáskor 21 000 forintot számoltak le neki. Megdöbbent. Csak há­rom-négyezer forintot kapott azelőtt, egy alföldi szövet­kezetben. A zárszámadó közgyűlésen nem vehetett részt, mert dolgozott az is­tállóban, de amikor végzett, még nyitva volt a szövetke­zeti iroda pénztára, átvehet­te a keresetét. Először nem is tudta, mit tegyen. Megke­reste az elnököt, Uhrin Ven­delt, köszönetét mondott ne­ki és megszorította a kezét. Az elnök így válaszolt: ne énnekem köszönje, hanem a jó munkájának. Az elmúlt tizenegy év alatt Kóti Balázs kilenc esztendőben a legjobb eredményt érte el a hat te­henész közül. A pénzt nem vaktában adják. Fiatal volt Dunakömlődre kerülése ide­jén, s nyolc év óta vezetősé­gi tag. Helyzetét, erkölcsi megbecsülését két ténnyel lehet legjobban kifejezni : haragosa, sőt irigye sincs, mert tudják róla, milyen munkás, és még soha nem történt meg, hogy ha valamit kért a tsz-ben, vezetőktől vagy tagoktól, munkatársak­tól, ne teljesítették volna. Anyagi jólétben és nyu­godt, sőt szinte baráti lég­körben él tehát az éppen kö­zépkorú, szorgalmas, jó ké­pességű ember. Nézzük meg közelebbről, hogyan él. A bevezetőben említett dolgok, az utazások, a tengerparti üdülés természetesen nagy­szerű epizódok, hasonlóak sok más magyar falusi em­ber élményeihez. De ez nem minden. A dunakömlődi te­henész ennél igényesebb. Az italok közül csak a pálinkát szereti, de nem issza, mert „nincs rá szüksége”. Viszont el nem mulasztaná soha, hogy megnézze a televízió­ban a „Hét” című riportmű­sort, a „Deltát”, a jó doku­mentumfilmeket és a jónak ígérkező, vidám műsorokat. A híradó mellett vacsorázik. Pontosabban: a belpolitikai események kezdetére jut a televízióhoz, mert csak há­romnegyed hétkor ér haza, és meg kell fürödni. Hat évvel ezelőtt alakította ki apró há­zukban a fürdőszobát. Ami­kor megvették a házat, ide- költözésük után rögtön, csak szoba-konyha volt. Hozzáépí­tettek még egy szobát és a fürdőszobát. Berendezték, megvettek minden szükséges háztartási gépet. Három éve jött a gépkocsi. De a tizen­egy esztendő nem úgy telt el, hogy csak munka, evés, al­vás és megint a munka, bár a munkából mindig jutott bőven. Az esték azzal kezdődnek a családban, hogy mindenki elmondja, mi történt aznap. A gyerekek az iskoláról, a tanulásról, ők a szövetkezet­ről. Néhány mondat ez leg­többször, máskor meg alapos tanácskozás. Meg is látszik a nevelés a fiúkon. Jól tanul­nak és olyan önzetlenek, hogy külön témát érdemelne a viselkedésük. Az utcában, ahol laknak (Bajcsy-Zsilinsz- ky u. 24.) nincs tüzelőszállí­tás, kukoricahordás vagy más egyéb, hogy Lajos és a két évvel fiatalabb Balázs ne segítene. Mindketten autószerelő szakmát tanul­nak, Lajos harmadik éve, Balázs pedig most kezdte el. Hazajárnak Szekszárdról. Beszélgetni, segíteni, muzsi­kálni, együtt élni a szüleik­kel. Lajos szaxofonon ját­szik, Balázs harmonikázik. Nyári estéken sokszor össze­gyűlik áz utca gyerekhada, Kótiéknál szórakoznak az udvaron. A Kóti-gyerekek olyanok lesznek, mint a szüleik. Dol­gos, de nem kapzsi, becsüle­tes és igényes munkásembe­rek. Határozottan erre mu­tatnak bizonyos jelek. A gya­korlati munkában jól meg­állják a helyüket, nem sze­retik a kocsmát (így fogal­maz az édesanya), a gépko­csit nem száguldozásra való eszköznek tartják, hanem a nagy kirándulások örömét őr­zik magukban, például hogy a szekszárdi múzeumban mi­lyen szépeket láttak, és ra­jonganak a vasárnapért, amikor sokáig együtt lehet­nek a szüleikkel. Nincs ilyen vasárnap min­den héten. Édesapjuk ugyan­is akkor veheti ki a szabad­napját, amikor éppen ráke­rül a sor. Időnként vasárnap, máskor hétköznap. Örökké korán kelnek: az apa negyed négykor, a fiúk és az anya föl ötkor, mert menni kell. De vasárnap fölfordul a vi­lág. Alusznak hét óráig is. A főzés közös gond. Azért gond, mert mindenkinek a kívánságát teljesíteni kell. Megengedhetik maguknak. Évek óta lazítanak egy ki­csit — mondja Kótiné. D agy lazaságra azért ne gondoljunk. Két éve végezte el Kóti Balázs tehenész az általános iskola nyolcadik osztályát. Előtte három évvel jogosít­ványt szerzett. Karácsonykor is hajnalban kel és megy az istállóba, etetni, fejni. De már sokkal több az ünnep. Nem hejehuja, nem kocsma­mámor, nem is szent áhitat. Ünnep, amit a jó munka és az értelmes élet ad. Sokszor megadja Kótiéknak. Több­ször, mint ahány pirosbetűs nap van a naptárban. GEMENCI JÓZSEF K A Hazafias Népfrontnak nincsenek az üzemekben szer­vei, bizottságai, nincs is szük­ség rájuk, hiszen az üzemek­ben, szövetkezetekben, intéz­ményekben már korábban ki­épült a tömegszervezetek rendszere. A népfrontmozga­lom elsősorban a lakóterüle­teken működik. Am az utóbbi időben egyre több az üzemi munkás ezekben a népfront­bizottságokban, Munkások, akik az üzemekben szerzett mozgalmi tapasztalataikat hasznosítják a népfrontmun- kában. Közülük mutatunk be négyet. A TÉGLAGYÁRI KEMENCERAKÓ BALOGH SÁNDOR tős­gyökeres téglás, téglagyárban — pontosabban téglagyári la­kásban — született 26 évvel ezelőtt. Gsak éppen nem itt, a dombóvári 2-es számú gyár­ban, hanem az azóta már le­állított 3-asban. Szülei is tég­lások voltak, ő is a téglagyár­ban kezdett — jó tíz évvel ez­előtt — dolgozni. Ma huszon­hat éves, vezetője a kemence­munkás szocialista brigádnak, munkásőr, tagja a vállalati szakszervezeti tanácsnak, ugyancsak tagja — talán ez­zel kellett volna kezdeni tisztségeinek felsorolását — a gyári pártszervezet vezetősé­gének. Ezért mondja, amikor mozgalmi munkájáról beszél­getünk, a hétórás műszak le­járta után, a téglagyári mun­káslakás konyhájában: Van szavam, mert én ha beszélek, egyszerre beszélhetek a párt- szervezet, a szakszervezet és a népfront képviseletében. — Hogyan kezdődött mun­kája a népfrontban? — Három évvel ezelőtt — akkor már egy éve párttag voltam — mondta Kővári Gyula üzemi párttitkárunk: Sanyi fiam, régóta ismerlek, belevaló munkásember. vagy és szeretsz, tudsz is dolgozni a közösségért. Adnánk egy újabb pártmegbízatást. — Mi lenne az, Gyula bá­tyám — kérdeztem —, mert ha úgy látják, tudom csinálni, természetesen vállalom. — A népfrontban kellene dolgoznod. Ajánlunk a városi népfrontbizottságba és ha megválasztanak, majd ott a titkár, a Kurucz elvtárs meg­mondja a teendődet. így lettem három éve váro­si .népfrontbizottsági tag, majd egy évvel ezelőtt meg­választották az elnökségbe. Szeretem csinálni, és örülök, ha valamilyen akciónk sike­rül. Huszonhárom család la­kik itt és az én munkám is benne van abban, hogy azóta több háziasszony elvégezte a nyolc általánost. Nézzen ki az ablakon, itt van a készülő DANCS MARIA gyerek játszótér, odébb lesz a focipálya. Társadalmi munká­ban csináltuk. Patronáljuk az újdombóvári iskolát, előadá­sokra, tanácstagi tájékozta­tókra mozgósítjuk az embe­reket, legközelebb pedig — most indult a pártoktatás, és ott téma lesz a népfront — én tartom az előadást. A TEJIPARI SZAKMUNKÁSLÁNY DANCS MÁRIA az érettségi után került laboránsnak a kölesdi tejüzembe. De akkor már volt mozgalmi tapaszta­lata, a gimnáziumban osztály- vezetőségi tag volt. „Ráhú­zott” az iskolára még -két évet — most már levelezőként — és így szerezte meg a tejipari szakközépiskolai végzettséget. Most tehát tejipari szakmun­kás, ám már csak rövid ideig. Ugyanis jelentkezett techni­kusi minősítő vizsgára és az írásbelin már túl van. 1970-ben vezetője lett a „Dózsa” szocialista brigád­nak, két év múlva, amikor a versenyfelelősi tisztséget el­vállalta, lemondott á brigád­vezetésről1, most brigádtag. Pártonkívüli — mint mond­ja, remélhetőleg — egyelőre. Mert nyilván eljön az ideje annak is, hogy felvegyék a pártba. Különben az elmúlt nyolc óv alatt az üzem min­den munkahelyén megfordult, mindegyikhez ért, kivéve azt az egy-két, tipikusan férfi- munkakört, ami van az üzem­ben. Most az átvevőcsoport vezetője. — Számomra emlékezetes az idei nőnap, március nyol- cadika. Akkor választottak meg a községi népfrontbizott­ság titkárának. Az elején ki­csit féltem, hiszen be kall val­lanom őszintén, keveset tud­tam a népfrontról. De bátorí­tottak, főleg dr. Kiiszler Gyu­la állatorvos, népfrontelnök : Nem kell félni, Marika, tud­juk, hogy van gyakorlata., ta­pasztalata a mozgalmi mun­kában, menni fog. Azóta már elvégeztem Dom- boriban a kéthetes tanfolya­mot, nagyon sókat tanultam ott és túl vagyunk — mármint a községi népfrontbizottság — néhány sikeres akción. Az is­kolánál megszerveztük a szü­lők akadémiáját, fórumot tar­tottunk aktuális kérdésekről, résZt vettünk a gyermeknap és a pedagógusnap megszer­vezésében, szabás^varrás tan­folyamot akarunk indítani a hónap végén. Úgy érzem, be­lejövök és lesz eredménye a munkámnak. AZ ÉPÍTŐIPARI MŰVEZETŐ PAPP VILMOS a Szekszár­di Szakály testvérek Építő­ipari Szövetkezet művezetője, az újvárosi népfrontbizottság titkára. Harmincegy éves, 1968 óta párttag. Mozgalmi tapasztalatait a szövetkezet­ben szerezte, nyolc éve vá­lasztották be a szövetkezeti bizottságba, hat évig pedig a bizottság elnöke volt. — Örömmel fogadtam a megbízatást, de meg kell mondanom, az első hetekben — egy éve választottak meg népfronttitkárnak — kicsit el­kedvetlenedtem. Hát bizony, itt a mozgósítás nem olyan könnyű, mint az üzemben, mert a legkülönbözőbb fog­lalkozású és hadd tegyem hozzá, felfogású emberekből áll a bizottság. Egyben azon­ban egyformák vagyunk: va­lamennyien tenni akarunk a közért, az emberek nevelésé­ért, meggyőzéséért, mozgósí­tásáért, foglalkozni problé­máikkal, segíteni az intézke­dést, ha valahol1 hibát látunk. Emlékszem az első nép- frontbizóttsági ülésre, és itt volt az első sikerélményem : a 31 tagból 25 megjelent és leg­többjük aktívan részt vett az órákig tartó vitában. Vannak jó, aktív segítőtársaim, ez is egyik „titka” ennek a mun­kának. Elkészítettük a munkater- vet és sorra megvalósítjuk, amit előirányoztunk magunk­nak. Hadd beszéljek csak egy­ről: elhatároztuk, hogy a kör­nyezetvédelmi munkát meg­indítjuk. Létrehoztuk az utca- bizottságokat, megbíztunk embereket, jelezzék, ha vala­hol környezetszennyezést ta­pasztalnak, hogy aztán intéz­kedhessünk. Persze, nemcsak „fölfelé”. Magam is a városi ■tanácstaggal bejártam a Séd- paitak környékét és a tapasz­talatok alapján udvarias le­vélben kértük az ott lakókat, ne dobálják a patakba és partjára a szemetet. Harminc levelet küldtünk ki és amikor egy-két hét múlva újra „szem­lére” indultunk, már tapasz­taltuk a változást. Sokan még meg is tisztították a szemét­től a patakpartot a házuk előtt vagy mögött. AZ ORION-G Y ARI MUNKÁSLÁNY BOGNÁR IBOLYA a tamási Orion-üzem transzformátor­műhelyének betanított mun­kása, a Gőgös Ignác szocialis­ta brigád helyettes vezetője. Huszonegy éves és pontosan hét éve, 1969. novemberében, az általános iskola befejezése után kezdte a munkát a gyár­ban. A nyolcadik osztályban lett KISZ-tag, ma a gyári KISZ-szervezet vezetőségé­nek termelési felelőse. Tagja a vállalati szakszervezeti ta­nácsnak, így részt vesz a nagyvállalat legfelsőbb szak- szervezeti vezető testületének ülésein is. — Magam is meglepődtem, amikor közölték : javasoltak a szakszervezet és a népfront Domboriban induló tanfolya­mára. Addig nem sokat hal­lottam a népfrontról, bár va­lamit olvastam, tanultam ró­la, azt, hogy a második világ­háború előtt kezdődött a moz­galom világszerte, a munkás- osztály, a kommunisták veze­tésével az antifasiszta erőket fogta össze. És főleg az utób­bi időben egyre többet tudok a Hazafias Népfrontról, erről a hatalmas t ömegmo zga lorn- ról, amelyik a szocializmus építésére, megvédésére moz­gósít mindenkit, aki híve a szocializmusnak. Ebben pedig nálunk mindenki „benne van”. — Kapott már megbízást? — Konkrétan még nem, csak általában beszélgettek velem, hogy vállalom-e. Ter­mészetesen igent mondtam, szeretek a közösségért dol­gozni. Bár most van egyéb elfoglaltságom., beiratkoztam a gimnázium levelező tagoza­tára, de jut még időm a moz­galmi munkára is. Mondták, hogy a lakóterületen lesz dol­gom. Úgy érzem, otthon, Kop- pányszántón, ahonnét napon­ta járok be dolgozni, tudnék sokat tenni. Mert a faluban még van tennivaló az embe­rek felvilágosításáért, mozgó­sítani őket a közös munkára. (J)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents