Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
1976. november 7. AolnaN. TtffcPUJSAG 3 szerA társadalomba vező- dött emberiség történelmén végigvonulnak azok a nagy ünnepek, amelyek — korok, osztályok és a belőlük fakadó eszmék változtatásától függően — mindenkor a felfelé törekvők szándékait, vágyait voltak hivatottak mindenki vívmányává, örömévé avatni. Október évfordulója — idén immár az 59. — a legfiatalabb ezeknek az ünnepeknek a sorában, s egyben az első a történelemben, amelyről fenntartás nélkül mondható el, hogy programjában is, tényleges hatásában is az egész világra szóló. Nincs olyan zuga földünknek, amelyben az emberek ma ne élnének azért is másképpen, mint elődeik, mert október megtörtént, mert a szovjethatalom megjelenésével a hajdani Oroszország területén, egyszer s mindenkorra megtört a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszer monopóliuma. Ez nemcsak azokra a nemzetekre és országokra vonatkozik, amelyek ma a reális szocializmusban élnek, hanem azokra is, amelyek fejlett tőkés társadalmakat alkotva, vívmányaik tekintélyes részét a szocializmus közvetett hatásának köszönhetik. S még inkább érvényes ez a megállapítás a Föld lakóinak legnagyobb részét magában foglaló fejlődő világra, amely a gyarmati rendszer teljes felszámolásának útján el sem indulhatott volna, ha az elnyomók és elnyomottak klasszikus, történelmileg kialakult erőviszonyait nem borította volna fel előbb a szovjetország megszületése, majd a második világháborút követően a szocialista világ- rendszer kialakulása és szakadatlan bővülése. Mennél távolabb jutunk időben 1917. november 7-től, annál jobban erősödnek e szocialista világünnep aktuális vonásai. A ma élő, tanuló és alkotó generációk november hetedikén az 59 évvel ezelőtt történtek mellett, azokra az alapvető vívmányokra emlékeznek, amelyek a mi szocialista rendszerünkben magától értetődnek. Az ünnepen a szocialista közösség erejének gyarapodását, társadalmaink erősödését és rendszerünk kiteljesedését vesszük szemügyre, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom befolyásának a növekedését e mozgalom egyik alapvető ismérvének, a cselekvő szolidaritást is jelentő internacionalizmusnak a szellemében. A Magyar Szocialista Munkáspárt — programja szerint — ma már a fejlett szocializmus megvalósításán dolgozik, az ünnepen nem csupán azért köszöntjük egymást és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom országának népeit, mert évtizedekkel ezelőtt leráztuk magunkról a kapitalizmus bilincseit, hanem főként azért, mert az időközben eltelt évtizedek munkája nyomán nagy utat tettünk kommunista ideáljaink megvalósulása felé. A harcban és a munkában a társadalmi fejlődés objektív törvényei, s természetesen a cselekvő szubjektív sikerei, vagy kudarcai szerint vannak kiemelkedő esztendők és vannak olyan évek, amelyek viszonylag szürkén festenek, ha számadáskor, ünnepi alkalommal visszatekintünk. Mozgalmunk — szerencsére rég túljutott ama gyermek- betegségen, amely azt képzelte, hogy a szocializmus építése egyetlen nagy ünnepnap, sikerek soha meg pem szakadó lánca. Visszapillantva a legutóbbi ünnep óta eltelt évre, a legelső, ami szemébe ötlik ellenfeleinknek is, a szocialista berendezkedésű nemzetek körének nagymértékű bővülése. Vietnam — szocialista köztársasággá egyesülve — ma ötvenmilliós nagy ország. Laosz is túljutott a nemzeti felszabadulásért és a szocialista forradalomért vívott hosszú harcán, s ma ugyancsak egyike ama köztársaságoknak, amelyben forradalmi marxista—leninista párt gyakorolja a politikai hatalmat. Tudjuk, hogy mindannyiunk, de kiváltképp Kuba és a Szovjetunió segítségével Angola népének sikerült döntő vereséget mérni a neokolo- nializmus erőire, s az MPLA a szocialista fejlődés útján akarja vezetni ezt az országot. Ilyen sikerek, ekkora haladás a világforradalom frontján nem minden esztendőben adódnak. Tipikusnak az mondható, ami például az európai szocialista országok életét jellemzi. A lényeg ezekben az országokban az, hogy miközben a gazdasági építőmunka számtalan, évről évre bonyolultabb problémájával több-kevesebb sikerrel birkózunk, befolyásunk a világra, a nemzetközi politikára, a béke erősítésére elsősorban azért növekszik, mert rendszereink stabilitása még ellenségeinkre is mély benyomása gyakorol. Kell-e külön hangsúlyozni, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom tekintélye és ereje mennyit növekszik egy olyan demonstráció nyomán, mint amilyen az európai kommunista- és munkáspártok berlini tanácskozása volt? Aligha. A kézenfekvő tanulságok közül is legfeljebb az érdemel külön említést, hogy minden egyes kommunista párt politikai sikereinek csak egyik mércéje az, hogy mit ért el odahaza. A másik: mivel és hogyan járult hozzá a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom erősödéséhez. S nem igazi siker az, aminek ára a szolidaritás lazítása. Húsz esztendő tapasztalatai megengedik a magyar kommunistáknak, hogy elmondják: a vörös és a nemzeti színű lobogó egymást kiegészítő, egymást feltételező szimbóluma a sikeres politikának. • évfordulója Október régesrégaz egész emberiség ünnepe. A megkülönböztetett tisztelet hangján ezen a napon mégis azt a pártot, azt az országot, a Szovjetuniót köszöntjük, amely Októbert mindany- nyiunknak adta. Hajdú János BMÏÏI Tambovba A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója alkalmából táviratot küldött testvérmegyénk az SZKP Tambov megyei Bizottsága első titkárának, V. I. Csornának K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára és Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. A táviratban megyénk vezetői Tolna megye dolgozóinak szívből jövő jókívánságait tolmácsolják „Az elmúlt 59 év alatt a szovjet nép — lenini pártja vezetésével — eredményesen munkálkodott a szocializmus, a kommunista társadalom építésén és következetesen halad előre a Nagy Október eszméi megvalósításának útján. Kívánjuk Önöknek, hogy érjenek el újabb és újabb sikereket az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak végrehajtásában és a X. ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósításában” — olvasható többek között a táviratban, amely a következő szavakkal fejeződik be: „Éljen a magyar és a szovjet nép, benne Tolna és Tambov megye népeinek örök és megbonthatatlan barátsága.” NEM KÉRDEZTEM MEG, mégis tudom, hogy Sörös Gyula a munkásőrség dombóvári századának parancsnoka már elkészítette életmérlegét. Amikor legutóbbi kitüntetését hírül véve felkerestem, már a beszélgetés elején ennek a legjellemzőbb számadatait sorolta. — Negyven éve folyamatos a munkaviszonyom. Harminc éve, hogy párttag vagyok. Két hét múlva lesz huszonöt éve annak is, hogy hivatásos tiszt lettem. Január 1-én pedig éppen huszadik éve lesz, hogy munkás- őrparancsnok vagyok. így jöttek össze ezek a dátumok. Már a múlt rendszerben belekóstoltam a katonaságba. Két és fél év, ebből egyet a fronton töltöttem. Azután közel egy évet már az új demokratikus hadseregben. Tizedes voltam és amikor 1946 novemberében leszereltem, nagyon boldog voltam. Akkoriban minden más szívesen lettem volna, csak katona nem. Visszamentem a szüléimhez, a Szekszárd melletti Kajmád pusztára. Mire én hazaértem, már megtörtént ott is a földosztás, és nekem nem jutott. Munkát azért találtam. Keresőmunkát is, meg közéleti munkát is. Alig léptem be a Magyar Kommunista Pártba, rövidesen rámbízták.a pártbizottságot Kajmádon. 1950-ben a járási pártbizottság függetlenített munkatársa lettem. Ezután elküldték a hadseregbe, mert akkor az nagyon fontos terület lett. így lettem hivatásos katonatiszt. Különböző helyeken, egységeknél szolgáltam, 1957-ben a megyei párt- bizottság javaslatára helyeztek Dombóvárra, munkásőr- parancsnoknak. OLYAN ELVTÁRSAK — alegység- és törzsparancsnokok — közé kerültem, akik rátermettek voltak tisztségükre és mindenben segítettek. Korábban nem nagyon ismertem Dombóvári, nekik köszönhetem, hogy nagyobb zökkenők nélkül be tudtam illeszkedni az egység életébe és jól megértettük egymást. Az eredményekről faggatom. — 1965-ben kezdődött nálunk a szocialista verseny. A mi egységünk eddig négyszer lett a megye legjobbja. Három éven keresztül egymás után — 68-ban, 69-ben és 70-ben — meg 1975-ben is. — Hogyan érték el ezeket a szép eredményeket? Van-e valami sajátos módszerük? — Semmi különös, vagy titkos módszerünk nincs. Jó a testületi munka és nem a parancsnok egyszemélyi tevékenységének az eredménye ez. Az emberekben mindig az elvtársat, a tettrekészséget láttam. Eleve feltételeztem — még ismeretlenül is —, hogy megvan bennük a jószándék. És megvolt. — Hallottam, hogy nyugdíj előtt áll. Mik a tervei a következő évekre? — Igen. December 31-én nyugdíjba megyek. Már beszélgettünk is erről Gyuricza elvtárssal, a pártbizottság első titkárával. Azt mondtam neki: A munkahelyemről megyek nyugállományba, de a pártból nem. Azt válaszolta erre, hogy számít a társadalmi munkámra a pártbizottság továbbra is. Ilyen formán vagyok a szolgálattal is. „összeházasodtam” ezzel a hivatással. így aztán leendő utódomnak is meghagyom: Itt maradok Dombóváron. Ha kellek, ha segíthetek, csak hívjon bármikor. — Nem akar pihenni, egy kicsit kikapcsolódni? — Dehogynem! Kell már a pihenés is. Néhány éve az egészségem nem a legjobb, a feleségem is beteges. Ezért azt tervezem, hogy eljárogatok majd horgászni, meg gyakrabban ellátogatok Szekszárdra és Kajmádra. A gyerekeinkhez is többször eljutunk majd. Kettő van, mindkettő érettségizett. A fiú eladó az ÁFÉSZ-nél, a lányom meg gyógyszerész. IRIGYLÉSRE MÉLTÓ, boldog ember az, aki saját életmérlegével bátran odaállhat csal.ádja, barátai, a többi ember elé: teljesítettem a rám bízott feladatot. Sörös Gyula ilyen ember. Palkó László ntomeromli-épltkezes Központi karbantartó műhely Szerszámgépek kirakása. A szerelőcsarnokban jól elfér egymás mellett a teherkocsi és az autódaru. A végleges létesítmények közül ismét elkészült egy épület Pakson, az atomerőmű üzemi területén. Felépítették és műszakilag átadták a központi karbantartó műhelyt. Ez a szó, hogy műhely, nem fejezi ki jelen esetben sem a méreteket, sem a sokféle rendeltetést. Az épület nyolcezer négyzetméter alapterületű, négy hatalmas csar- nak van benne, és még sok egyéb helyiség. Érdemes felsorolni : kovács-, hegesztő-, asztalos- és bádogosműhely (külön-külön), laboratóriumok, raktárak, rajzterem, tervtár, irodák, mosdók, öltözők, továbbá az üzemeltetéshez külön kapcsolóház és szellőző gépház. A csarnokok fölött — kivéve a középső, legmagasabb csarnokot — helyezkedik el az irodasor és a szociális rész, tehát emeleti megoldással. így gazdaságosan kihasználják az egész létesítményt. A legnagyobb csarnokban tíz tonna teherbírású darut helyeztek el, a többiben pedig összesen 4 öttonnás darut. A központi karbantartó műhely rendeltetése az, hogy a felépítendő atomerőmű részére végezzenek benne különböző javításokat. Mivel az első erőmű csak négy év múlva készül el, addig más célra használják a műhelyt. Egyik csarnokában az atomerőmű vállalat szakmunkásai dolgoznak majd, forgácsolással, köszörű- és egyéb szerszámgépekkel segítik magának az erőműnek az építését. Természetesen kis létszámmal, hiszen az egész karbantartó műhely benépesítése csak 1980-tól valósul meg, szükséglet szerint. A többi csarnokot és kis műhelyrészeket különböző alvállalkozók használják a következő években, olyan vállalatok dolgozói, akik részt vesznek az erőmű megvalósításában. Például a Gyár- és Gépszerelő Vállalat veszi át ideiglenes használatra az egyik tágas helyiséget. Ott jártunk alkalmával már javában folyt a szerszámgépek beszállítása, elhelyezése abban a csarnokban, ahol a PAV szakmunkásai dolgoznak majd, előreláthatólag a jövő év elejétől. A berendezést az Erőmű Beruházási Vállalat kirendeltsége végzi el, és akkor adja át a PAV-nak a létesítményt, amikor az alkalmas lesz az első munkák megindítására. A karbantartó műhely hatalmas épületét a 26- os Állami Építőipari Vállalat készítette. Fotó: Gottvald A szellőzőberendezés automatikáját szerelik a VERTESZ fiatal dolgozói: Hegedűs József, Takács László, Felső László. Az egyik csarnok a négy közül
