Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

1976. november 30. ^fepÚJSÁG 3 Jéggel főtt o uíz Apró szemű őszi eső per­metezi a bátai utcákat. A ko­rai szürkületben csak a közvi­lágításra hivatott villanykör­ték fénye csillan meg a pocso­lyákban. Aki teheti, fedél alá húzódik. Vacsorához készül­nek, rakják a tüzet a tv-szo- bákban, kérdezik a leckét a gyerektől a Rákóczi, a Mező Imre, a Fürst Sándor, meg az Árvíz utca lakói is. Valószínű­leg eszükbe sem jut, hogy húsz esztendővel ezelőtt, fél­évi más házán lakás, kínzó té- pelődés és bizonytalanság után végre isimét a saját por­tájukon csukhatták be maguk mögött az ajtót. A kaput nem, mivel a kerítés még hiány­zott. Csak a frissen vakolt, meszelt egy, esetleg két szoba, meg a konyha készült el. A pi­ros cserepes, piros téglás há­zakból álló új utcák néhány hónap alatt nőttek ki a föld­ből. ♦ ötvenhat márciusának első napjaiban jött az árvíz. Vele együtt érkeztek meg a kato­nák, vasutasok, rendőrök is: erősíteni, magasítani a gátat, menteni a menthetőt. Lánc­talpas honvédségi járművek, teherautók, dömperek alól fröccsent a sár a Fő utcán, tel­tek a homokzsákok, magasod­tak a nyúlgátak — a víz meg csak egyre nőtt, emelkedett. Áztatta a töltést, átbújt a seb­tében emelt kis nyúlgátak alatt, előbb csak az udvarok­ba szökött be, aztán a küszö­böket nyaldosta, meg a vert, tömött falakat. * Riadt szemű vénasszonyok .súgtak össze: „Lám, meg­mondta a Karádi örzse, el­süllyed az „Alszög!” A vén­ségére kissé meghibbant „lá­tó” asszony annyi mindent összehordott, hogy abból nem volt nehéz alkalomhoz illő „jóslást” citálni. Tény, hogy a Duna nem zavartatta magát, nemhogy az öregasszonyok pletykáitól, de még a kétszáz­ötven kilós bombáktól sem, amelyekét a jégtorlaszokra dobtak a repülők. Sümegi István, nyugdíjas tanácselnök: — Vízben állt az Ispánkert, a Dunaszél, egészen a szivaty- tyútelepig, meg a sziget, ahol a cigányok laktak. Lassan ha­ladt a kitelepítés, azt mond­ták az emberek, ha bemegy a víz a házba, majd ki is megy. Nem egy áradást vészelték át ezek az öreg épületek. Hiába magyaráztuk, hogy ez más, sokkal magasabb a vízállás a korábbiaknál. Fölpakoltak a padlásra, a szobában az asz­talra, bakra emelték a búto­rokat és maradtak. Nem hasz­nált a szép szó. Emlékszem, egy öreg házaspárt erőszakkal szedtem le a padlásról. Az asszony még meg is karmolt — szégyenkezve, nevetve em­legette aztán sokáig, mert ab­ban az éjszakában összedőlt a ház. Másutt éppen babot főz­tek. Ök addig innen el nem mennek, míg meg -nem eszik. Föltették az asztalra. Ott is maradt, szerencsére csak az ebéd, mert a lakók a nagy re­csegésre, ropogásra kiszalad­tak. Négy ingyenkonyháról osztattuk akkor az ételt. Ké­sőbb ruha, cipő, -pénz követ­kezett, zsákszám a kukorica, bab, búza, több kilós dobozok­ban a vaj. Sok millió forintot adott a kormány, az ország la­kossága, a hazad és a külföldi Vöröskereszt-szervezetek. Bő­ven kijutott a bajból, gondból. Elhelyezni az embereket, az állatokat, családokat összeköl- töztetná, a zajló Duna túlsó ol­daláról áthozni a gátcson­kon rekedt katonákat. ♦ A Rákóczi utca egyik leg­szebb, legtekintélyesebb „ár­vizes” házában Angyó Sándor nyugdíjas tűzoltó és családja lakik — Fölmentünk a hegyre, onnan néztük, hogy szakad a gát a túlsó oldalon, ömlik a víz a Mohácsi szigetre. De akkor már itt is recsegtek a gerendák, szarufák. A mi há­zunkból először a toldalékszo­ba fala dőlt kd. Ladikkal -men­tünk a bútorért. Kifűrészel­tem az ablakot, úgy emeltük ki a szekrényt, ágyat. Volt egy szép gyöngyösbokrétás fény­képem a falon. Az ott maradt. Meg amit a padláson hagy­tunk, minden. Szegény apó­som sírt a tehetetlenségtől meg elkeseredésében. Fogal­ma se volt, hogy mi lesz ve­lünk. Öt-hat hónapig laktunk másnál, aztán őszre elkészült ez a ház. Benne van az az épí­tőanyag is, amit a régiből meg tudtunk menteni. Tizenöt esz­tendeig fizettük az ötvenkét ezer forint kölcsönt. Persze, nem így nézett ám ki, mint most. Húsz évig mindig épí­tettük, csinosítottuk. Három­száz ölön fekszik, valamivel több, mint száz négyzetméter az alapterülete. * Az Alszeg a község legré­gibb és legszebb fertálya. A holt-Duna partján fekszik, közel az élő Dunához, az er­dőhöz. Zömmel halász, pá- ká-z, napszámos nép lakta a vert-, vályog-, vagy éppen sárból tapasztott falú kis há­zakat. Mikor a víz lehúzódott, ugyanoda, a hullámterületre akarták felépíteni az új haj­lékokat: közel a halban gaz­dag vízhez, az olcsó tüzelőt adó erdőhöz. Nehéz volt őket meggyőzni, hogy — az azóta megerősített — -gát túlsó ol­dalára költözzenek. Tetszett, nem tetszett, -az építési enge­délyeket, a kamatmentes köl­csönt csakis a Fölszögre ad­tak, így keveredtek aztán a szegényebb — és református vallású — alszögiek a -koráb­ban gazdagabbnak számító — és katolikus — fölszögiekkel. Döntő többségük megbecsülte magát, csak kevesen voltak, akik az első adandó alkalom­mal túladtak a szinte aján­dékba kapott házon, vagy az­óta is abban a komfort nélküli szoba-konyhában- laknak, amibe annak idején beköltöz­tek. Az árvíz után épült négy utca, beleértve azt, amelyben a szigeti cigányok laknak, az­óta is szépül, csinosodik, to­vább épül — erről tájékoztat bennünket Sükösdi Ferenc községi tanácselnök, akinek már meg kellett erőltetni az emlékezetét, ha számba akar­ja venni, hány házat húztak föl újonnan, hányat renovál­tak 1956. nyarán. ♦ Lapelődünk, a Tolnai Napló szerint: 1956. október végéig helyreállítottak 134, felépítet­tek 101 új házat. Ezek a bátai adatok. Hogy az országban, a Duna mindkét oldalán hány ház épült ú j já, hányat javítot­tak ki a jeges árvíz után, nem tudjuk. GYURICZA MIHÁLY A reményt nem adjuk fel, még az idén felépítjük házain­kat — mondta az árvíz után az akkor 72 éves Keresztes Mózes. Őszre tető alatt volt az ő háza is. (A fotókat Jantner János készítette Bátán, 1956. őszen.) A N£B megvizsgálta A szolgáltatások Pakson Tizenhárom népi ellenőr vizsgálta Pakson; lépést tud-e tartani a növekvő igényekkel a lakossági szolgáltatás. Ki­lenc helyen és a magánkis­iparosoknál mérték fel a helyzetet. Alapos vizsgálatot végeztek a járási NEB meg­bízásából és irányításával. Az eredmény mindenképpen tanúlságos. Kiderül a jelen­tésből, mekkora a fejlődés az utóbbi három esztendőben, ki mit tett azért, hogy a nagyközség lakói számára biz­tosítva legyen minden nélkü­lözhetetlen szolgáltatás, a ci­pőjavítástól a tüzelőolaj ház­hoz szállításáig, másrészt vi­szont az is kiderült, mik a hiányosságok, sőt bajok. A GELKA-szerviz 50 száza­lékkal tudja növelni a kész­pénzes átalánydíjas javításo­kat, amióta új, korszerű he­lyet kapott. Azelőtt Szekszár- don javították a bonyolult hi­bákat, most pedig bármilyen jellegű munkát el tudnak vé­gezni, megkapták ehhez a szükséges felszerelést a szer­viz dolgozói. A paksi cipők talpalását is Szekszárdon kel­lett elvégezni, amíg az erőmű lakótelepén épített szolgálta­tóházban meg nem nyíit a cipészszövetkezet új részle­ge. Sokat fejlődött a szolgálta­tások kulturáltsága az építő­ipari szövetkezetnél az idei évben, amikor a központi iroda mellett háztartási és kisgépjavító részleget alakí­tottak ki. Az irodagép „meg- gyógyítását” és a háztartási gépekhez való motorok teker­cselését éppúgy el tudja vál­lalni ez a részleg, mint a tv- javítást. A ktsz építeni akar gépkocsijavító üzemet is. Kor­szerűbben, jobb minőséggel tud dolgozni — az atomvárosi szolgáltatóházban — a Patyo­lat és a ruhaipari szövetkezet, egy-egy fiók üzemeltetésével. SZÁLLÍTÁS A fuvarozásban nagyon so­kat segít a lakosságnak a községi tanács, már második éve: külön gépkocsit állított be a tüzelőolaj házhoz szállí­tására. A magánfuvarosok ta­rifájánál lényegesen olcsób­ban és gyorsabban kapják így, akik igénybe tudják ven­ni. A Volán főként folyam­kavicsot és téglát szállít a la­kosságnak az utóbbi három évben. Ezenkívül vállal időn­ként költöztetést és segít a méhészeknek a vándorolta­tásban. Az ÁFÉSZ legjobb szolgáltatása az, hogy térítés nélkül házhoz szállítja a tar­tós fogyasztási cikkeket Pak­son: ez évente 90—100 ezer forint megtakarítást jelent a lakosságnak. A mostani terv­időszakban tovább akarja nö­velni az ÁFÉSZ az ilyen szol­gáltatást, élelmiszer és más cikkek házhoz szállítását is tervbe vette. A két tsz-ben csökken a fuvarigény. Aki te­heti, magángépkocsival viszi még a szőlőt is, nejlonzsá­kokban. Sokan használnak kisebb terhekhez kézikocsit, kerékpárt. (Ez nem NEB- megállapítás, hanem az új­ságíró megfigyelése.) KISIPAROSOK Kilencvenöt kisiparos dol­gozik Pakson. Egy szobafestő azért kéri iparengedélyének megszüntetését, mert bizo­nyos anyagok nem szerezhe­tők be. Anyagellátási nehéz­ség akadályozza a vasas mun­kát is. Kisiparosból hiány van sok szakmában: kevés az épí­tőipari, vízvezeték-szerelő, a gépkocsijavító, a villanysze­relő, a rádió-tv-szerelő és a háztartási kisgépjavító szak­munkás. Nagy baj, hogy a KIOSZ által kiutalt anya­gokért messzire kell utazni, gyakran 100—150 kilométer­re. A vizsgálat szerint koráb­ban a helyi boltokban meg­kapták a legtöbb anyagot. Ennek a megállapításnak természetes következménye az első javaslat, amit a járási Népi Ellenőrzési Bizottság el­küldött a paksi ÁFÉSZ igaz­gatósági elnökéhez. Röviden: különböző anyagok hiánya akadályozza a kisiparosok munkáját. „Az okok a for­galmazás szervezetlenségére, hiányosságaira is visszave­zethetők bizonyos esetekben. Nincsenek megfelelően szako­sított üzletek, például jármű- alkatrész és vas-műszaki áruk forgalmazására. Vegyes­kereskedés jellegűek, zsúfol­tak a boltok”. A másik realizálási javas­latot a községi tanács elnö­kének tette a NEB : „Ismétel­ten elismeréssel állapítottuk meg, hogy a községi tanács vb költségvetési üzeme nagy­ban segíti a közületek és a lakosság fűtőolajjal való ellá­tását. .. A kocsi a jövőben kevésnek bizonyul. Szüksé­gessé válik a gáz házhoz szállításának, cseréjének megszervezése is. Ha a költ­ségvetési üzem nem kíván foglalkozni ilyen fejlesztés­sel, javasoljuk, keressék meg a Volánt vagy az ÁFÉSZ-t és tapasztalataik átadásával egy­idejűleg, ajánlják e szolgál­tatások átvételét, további fej­lesztését.” Ismerve a paksi viszonyo­kat (gáztelep csak egy helyen van kilométereket kell men­ni odáig), és a gyakran el­hangzó óhajt, teljesen egyet­értünk a NEB javaslatával. (gemenci) • j: >* .■ <^/arp^>a/gtírí: Z5/T>éf€íek : Rendőrtiszt a katedrán j| A KÉT LÁNY és a har­mincnyolc fiú ugyanúgy áll sorban az osztály előtt, mint máskor. Arcukról mégis vá­rakozást lehet leolvasni. A most következő osztályfőnö­ki óra más lesz mint a töb­bi, mert egy rendőrtiszt tartja. Napokkal ezelőtt tud­tak már erről, az osztályfő­nökük szólt, hogy írják ösz- sze előre a kérdéseiket. Az igazgatóhelyettes iro­dájában nézegetjük a kutya­nyelv formájú papírszelete­ket. — Három óra sem lenne elég, hogy ezekre részletesen válaszoljak — sóhajt fel Tancz József, amikor a kér­déstömeget meglátja. A vá­laszadás a mai programnak csak egy része. Ma tulajdon­képpen előadás lesz „Véd­jük államunkat” címmel. A Tolna megyei Rendőr-főka­pitányság képviselői rendsze­resen tartanak előadásokat a megye középiskoláiban a ha- zafiság, az internacionaliz­mus, az államvédelem és honvédelmi, a fiatalkorú- és felnőttbűnözés kérdéseiről, a nyugati propagandagépezet fellazítási politikájáról és a kémkedés módozatairól. Fon­tos állampolgári ismeretek ezek. (Nem ártana, ha más szervek is részt vállalnának a terjesztésükből iskolai ke­retek között!) A szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában az intézet indulása óta van­nak hagyományai a rendőrök által megtartott osztályfőnö­ki órának. Népszerűek is ezek a foglalkozások. Érdek­lődéssel várják őket a gyere­kek. — Ismerem a megyét, bát­ran ki merem jelenteni, hogy ez az egyik legjobb szellemű iskolánk. Segítik, támogat­ják a munkánkat az itt ta­nuló fiaitalok. Évente több osztályfőnöki órát is tartunk itt. Érdemes. Belépünk az osztályba. Elhangzik a jelentés az osz­tályfőnöknek, aki bemutat­ja Tancz Józsefet és hátra­húzódik az utolsó padba. A katedra mostantól a rendőrtisztté, elkezdődhet az előadás. Az előadó nemcsak rendőrtiszt, hanem szakkép­zett pedagógus is. Az állam­ellenes cselekmények fajai­ról beszél, az összeesküvés­ről, ami ma már elő sem fordul, de beszél az enyhébb államellenes cselekmények ma még meggondolatlanság­ból előforduló módozatairól. Aztán rátér a kérdések meg­válaszolására. „Van-e Magyarországon ipari kémkedés?” — hangzik az első kérdés. Az előadó magyarázza, hogy a Btk. nem különböztet meg ipari és más kémkedést. Mindket­tő a kémkedés kategóriájába tartozik. Ennek ellenére elő­fordulhat ipari jellegű kém­kedés. Fejlett gyógyszeripa­runk eredményeinek meg­szerzéséért nem egy külföldi hírszolgálati iroda nagy ösz- szegeket áldoz. — „Mi az ön véleménye a Szabad Európa Rádió adá­sairól?” — szegezi az előadó­nak a kérdést a következő kutyanyelv. Minden kérdés sorra kerül. A rendőrtiszt beszél a fia­talkorú- és felnőttbűnözés megyei helyzetéről, össze­hasonlítja az országossal, vá­laszol arra a kérdésre is, hogy mikor hagyják abba egy-egy ügy nyomozását. A kérdések felénél sem tartunk, amikor az óra vé­gét jelző esendő belevág az előadó szavába. Erre a jelre még a legfegyelmezettebb diákok is mozgolódni kezde­nek általában. Most nem kezd nyüzsögni az osztály. Feszült figyelem követeli a folytatást. Tovább tart az óra. Mikor elfogynak a kérdések, Tancz József megköszöni a figyel­met és a diákok kitódulnak a tanteremből. A FOLYOSÓN beszélgetők egy csoportja mellett elha- adva, halljuk: „Jó lenne még több ilyen osztályfőnöki óra”. — Nekem is ez a vélemé­nyem. Tamási Karl-Marx-Stadt - Tolna Szolgáltatok együttműködése Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága és a Német Szocia­lista Egységpárt Karl-Marx- Stadt megyei Bizottsága kö­zötti megállapodás alapján létrejött testvérmegyei kap­csolat évről évre mélyül és bővül. Eddig hét intézmény, vállalat, szövetkezet alakítot­ta ki közvetlen kapcsolatát testvérmegyei „partnerrel”. Mint arról egy hete hírt ad­tunk, a Tolna megyei Szolgál­tató Ipari Szövetkezet kül­döttsége elutazott Karl-Marx- Stadtba, hogy az ottani szol­gáltatókkal megkösse az együttműködési megállapo­dást. A küldöttség hazaérkezett, Pálinkás István elnököt kér­tük meg, nyilatkozzék a láto­gatás eredményeiről. — A Karl-Marx-Stadt me­gyei Handelskammerrel — a megye szolgáltatási tevékeny­ségét végző 435 szövetkezetét és 16 000—50 000 alkalmazot­tat foglalkoztató — kisiparo­sát tömörítő szövetségén írtuk alá a megállapodást az 1977. évi programra. Együttműkö­désünk célja a szakmai ta­pasztalatcsere, rendszeres in­formációcsere az új technoló­giákról, anyagokról, tájékoz­tatás az aktuális politikai és társadalmi eseményekről. Munkatervünk szerint a ta­vasszal várunk testvérme­gyénkből egy öttagú küldött­séget. Az ősszel jön négy férfi- és női fodrász, valamint két kozmetikus, akik tájékoztat­ják a mi szakembereinket az ottani új divatirányzatokról, tedhmológiákról és néhány na­pig dolgoznak majd üzle­teinkben is. Tehát alkalmuk lesz üzleteink vendégeinek NDK-beli fodrászokkal meg­csináltatni frizurájukat és igényibe venni a testvérme-i gyei kozmetikusok munkáját. Természetesen ezt a látoga­tást — kéthetes lesz — hason­ló tartalommal viszonozzuk. Az év vége felé kötjük majd meg — az 1977-es tapasztala­tok figyelembevételével — az 1978. évi együttműködési megállapodást. A fényképezés idején — 1956. őszén — már kész volt idős Vincze János háza. A felvétel az istálló építését mutatja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents