Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
a Képújság 1976. november 30» A közművelődés kérdései Terveznek a művelődési házak Az elmúlt hetekben sor került az első községi tanácsülésekre, amelyeken a községi kulturális tervet tárgyalták meg. Szándékosan nem írtuk azt, hogy „fogadták el”, mert ma már — talán a közművelődési törvény életbe lépésének is köszönhető — nem a régi, mechanikus módon történik a terv tárgyalása, legalábbis néhány községben. A paksi járás egyik falujában, ahol tiszteletdíjas népművelő készítette a tervet, a járási népművelési felügyelő észrevételei alapján elemezték a dokumentumot — sa tanácsülés nem fogadta el. Igaz, így ismét el kell készíteni és ismételten napirendre tűzni : mégis a község érdekeit védték ezzel a módszerrel. SZOCIALISTA SZERZŐDÉSEKKEL Bonyhádon, a községi tanács ablakaiból jól látszik az építkezés: alapozzák az új művelődési házat. Mire elkészül, talán a rangja „városi” lesz. A tanács elnökével és titkárával arról beszéltünk, hogy a közművelődési terv készítésénél miként tudják figyelembe venni a törvény pontjait. Milyen lehetőségei vannak például a közös fenntartásnak, hogyan készítik elő a növekvő szakemberigény kielégítését. A kulturális hozzájárulás módját, mértékét ebben az évben is szocialista szerződéVeszélyes vállalkozás újra elolvasni egy ifjúkorunkból emlékezetes könyvet, megnézni egy évekkel ezelőtt különösen tetszett filmet, mert hátha másodszor, vagy az eltelt évek hatására már nem fog tetszeni, az új élmény esetleg kétségessé teszi az akkori sikert is. Valahogy ilyen várakozással ülök 'be minden Chaplin- film vetítésére. így vártam a Cirkusz című filmet is. És csalódtam. Kellemesen. Újra és újra magával ragadó, lenyűgöző. A nyílt napok A minap úttörők népes csoportja érkezett a szekszárdi úttörőházba, a III. számú általános iskolából. Az úttörők a városgazdálkodási vállalat megbízásából készült diasorozatot nézhették meg, „Távfűtésről — mindenkinek” címmel. A szöveges film a forró víz útját a fűtőműtől a lakóházakig musekben rögzítették a község vállalataival, szövetkezeteivel. Huszonhét szervvel kötöttek szerződést és ennyi partnerra mindenképpen számítanak majd az új intézmény támogatásánál is. (Az építés 38 milliójából 5 milliót vállaltak a munkahelyek.) A szerződés utolsó pontja rögzíti: az új művelődési központban biztosítva lesz az illető szerv dolgozóinak kulturális ellátása. És addig? A jelenlegi művelődési ház lehetőségeihez képest igyekszik a terület ellátására, amibe besegít a ZIM és a cipőgyár klubkönyvtára. (Mindkettő csak addig működik, amíg el nem készül a „nagyház”.) Bonyhádon az új népművelőknek biztosítják majd a lakást: — Talán ez jelzi legpontosabban, hogy megbecsüljük a közművelődési szakembereket — így Soczó Lajos tanácselnök. A tervet egyébként 1977 első tanácsülésén tárgyalják. KULTURÁLIS ALAMIZSNÁK Ozorán a múlt hétre tervezték a közművelődési terv tárgyalását. Nem került rá sor, ezt a napirendet elhalasztották. A művelődési ház igazgatója, Palánki László kapásból ismerteti. Szóba kerül néhány nagyon érdekes módszer. Leginkább a „tanyázó ismeretterjesztés” tetÉs nem azért, mert nevettet. Igaz, azt feszi, de másként, mint Stan és Pan, másként, mint a többi nevettetők. Ott kikapcsolódva, semmivel sem törődve nevethetünk. Chaplinnél tetszik vagy nem: gondolkodnunk kell és akkor már egyre kevesebb okunk van nevetni. Erről pedig nem ő tehet! Chaplin kedves — bohókás és nagyon emberi — alakja, az élet vastörvényei között csetlő-botló kisember mindenkiben szánalmat kelt. Kinevetjük, de sajnáljuk. Látjegyében... tatta be. A vetítésen igen jó támaszt kaphattak a tanulók a pályaválasztáshoz, mert megtudhatták, hogy a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat milyen nagy munkát és időt fordít arra, hogy a város lakói jó fűtést kapjanak a téli időszakban. Ifj. Orván György III. sz. ált. isk. szik: az ismeretterjesztő házhoz megy, ahol az összegyűlt ismerősök, rokonok hallgatják. Tíz év óta szervezi Palánki László, tavaly 12 tanyá- zásra került sor. De tetszenek az ozorai ismeretterjesztő füzetek is — stencilezést kiadvány, egy-egy aktuális kérdés rövid, tömör feldolgozása. Úgy tűnik, Ozorán nem veszi el sem az igazgatónak, sem a falubelieknek a kedvét, hogy a művelődési ház rendkívül mostoha körülmények között működik. És ami a kooperációt, a tervkészítés sarkalatos pontját illeti? A termelőszövetkezet kétezer forinttal járult hozzá a művelődési ház fenntartásához (szociális, kulturális alapja 270 ezer forint) a Szikra Ktsz telepe 1977-től semmivel (eddig kétezret adtak ők is), az ÁFÉSZ viszont most ad kultúrára először — ötszáz forintot... Ami a népművelő megbecsülését illeti: Palánki László 37 éves, tizenkét éve dolgozik ugyanitt. Tanítói oklevele van, rövid ideje kap kétezer forint helyett kétezerötszázat. Lakása: albérlet. Igaz, ragaszkodik Ozorához, akkor sem megy el, ha máshova csábítják. Igaz, kérni nem kért szolgálati lakást. És eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy kérés, követelés nélkül is járna. juk, hogy a hosszú orrú bohóocipő, a szmoking, a mellény, a nyakkendő, a séta- pál'ca csak egyfajta sikerviselet. Mögüle kilóg a csavargó, az otthontalan, szánalmas kisemlber, akit mindenki fenéken /rúghat, kihasználhat, ha már nincs szüksége ró — félreállíthat. Aki azért több a környezeténél és néha — igaz csak a filmben — visszaadhat egy-egy rúgást, megaláztatást. A Cirkusz Chaplin filmjei közül nem a legzseniálisabb. A Kölyök és a csavargó ablaküvegező kalandjain többet nevettünk, a MÓDSZERTANI SEGÍTSÉG Dér Miklósné a megyei művelődési központ igazgató- helyettese a szakfelügyelet vezetője. Két kiadványt mutat: mindkettőnek Tervezés a címe. A kulturális munkaterv készítéséhez ad a két füzet hathatós segítséget. Persze, ha használják. — Sajnos nagyon kevés helyen forgatják. Abban egészen biztos vagyok, hogy egyetlen tanácsi illetékes sem tanulmányozta... A népművelők közül pedig sokan a fiókuk mélyére süllyesztették, és a régi bevált séma szerint készítik újra és újra tervüket — mondja. A füzetek mellett járási munkaértekezletek is segítik a tervkészítést, az idén is megtartották ezeket, és külön is felhívták az igazgatók figyelmét a közművelődési törvény felhasználására. Ezek után kedvetlenül és megdöbbenve kell leírni, hogy sok művelődési terv készítője mégsem vette a fáradságot, hogy magát a törvény szövegét is megismerje. Hallott róla, van némi sejtelme tartalmáról, de nem olvasta el. Mindenképpen nagy a mulasztás — de a tervkészítést a törvény ismerete nélkül elkezdeni, bizony felelőtlenség. Virág F. É. Diktátor záróbeszéde sokkal tartalmasabb gondolatokat sugall és mégis a Cirkusz ugyanolyan sikerrel megy a mozik műsorán. Talán, mert ébből is árad a zsenialitás? Mindenesetre nézői és utánzói nem tudják megfejteni, páratlan vonzerejét. Fogásaiból, alaphelyzeteiből konvenciók lettek, a szórakoztatóipar receptjei. Ezt még lehet utánozni, de a Chaplini művészet arra épül, hogy mindig van valami közvetlen érzelmi hatása. A főszereplő csavargóból a legmulatságosabb helyzetekben is árad valami belső szomorúság. A keménykalap, a pamacsbajusz és a harmonikanadrág mögött valami ismerőst vélünk felfedezni. Mert Chaplin az irreális mozgás, a burleszk világtól elszakított terébe, a képzelet játékaiba is magával viszi a világot. Sokan törnek pálcát Chaplin fölött, azok, akik csak régi csacskaságaira, indulása apró helyzetkomikumra épülő filmjeire emlékeznek. A kikapcsolódásra alkalmas filmek kategóriájába sorolják. De a hiba nem Chaplinben van, hanem a befogadók „készülékében”. A Cirkusz befejező képsorában a csavargó — miután önmagát, saját érzelmeit feláldozva mindent rendbe hozott — egyedül ül a valamikori cirkuszsátor helyén. A letaposott fűvön még látszik, hol állt a sátor. De a fű lassan újra felemelkedik, a csavargó pedig fogva kis ládáját — továbbáll. A film szereplői, a lány és a kötéltáncos is elfelejtik a csavargót, de mi, akik végignéztük a filmet és más Chaplin-alkotásokat, nem tudjuk elfelejteni, mert Chaplin ugyanúgy hozzátartozik a világ filmművészetéhez, mint Eizenstein vagy a francia Lumiere fivérek. TAMÁSI JANOS Következő heti film jegyzetünket A felső tízezer című színes, szinkronizált angol filmről írjuk. Magyar kiállítás Párizsban Dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár és Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese vasárnap Párizsba utazott, A századelő magyar művészete című kiállítás megnyitójára. Mint arról korábban már hírt adtunk, a kiállítás kedden nyílik a francia fővárosban és három hónapon át ismerteti meg a közönséggel az 1900-as évek magyar művészeti törekvéseit, neves alkotóinak munkásságát. loziban Csetlő-botló kisember Tv-napló A Szovjet Televízió estje Csaknem hét órán át, a legkülönbözőbb műfajokkal mutatkozott be a Szovjet Televízió, rövidfilmekkel, dokumentumjátékokkal, irodalommal, zenével. A jól egybeválogatott rövidfilmek a legváltozatosabb vidékekre vittek el, Gladkov nagy sikerű regényének, a Cementnek filmváltozata pedig a polgárháború utáni évek hősi emlékeit elevenítette fel. A nagyobb várakozás a Fantázia című filmnek szólt, ami az Arany Prága-díjat nyerte el, s most került először a magyar nézők elé. Turgenyev költői kisregénye, a Tavaszi vizek, a kései alkotások közé tartozik, s fájó nosztalgia lengi át, az elmulasztott ifjúság fájdalma. Efrosz rendezésében ez a nosztalgikus hang dominált, s éppen ezért teljesen elhagyta az elbeszélés elég hosszú expozícióját, sőt, az eredeti helyszínt is (Frankfurt és Wiesbaden) kiemelte a turgenyevi valóságból, hogy annál jobban érvényre jusson a történet líraisága. Egy lényeges motívum azonban így el is sikkad: Szanyin érzelmes történetét Turgenyev nagyon is ironikusan fejezi be, mert amikor az öreg, csalódott férfi harminc év után megkeresi Amerikába szakadt szerelmét, az alig emlékszik már a régi történetre. Ugyanis Gemma levelében „nem hallgatta el. hogy amikor elhagyta, milyen nehéz pillanatokat élt át”, s hozzáteszi, hogy mégiscsak szerencsés volt találkozásuk, mert ez szabadította meg egy kellemetlen házasság lehetőségétől, Szanyin hűtlensége miatt pedig megtalálta férjét, „akivel most huszonnyolc éve teljes boldogságban és jólétben él”. Efrosz lírai hangvétele mégsem idegen Turgenyev- től, s főleg ebben a megoldásban, amikor zene és balettjelenetek fokozzák a líraiságot, s adnak új értelmezést Turgenyev történetének. A film örvendetes eseménye, hogy Maja Pli- szeckaja nemcsak táncol, hanem — életében először, de talán nem utoljára — prózai szerepet is játszik. Minden udvariaskodás nélkül megállapíthatjuk: kitűnően. Az alig tízesztendős, de ennek ellenére is világhírű Taganka Színház budapesti vendégjátéka a kevés szerencsések élménye volt, de a televízió jóvoltából eljutott hozzánk is. Bányai Gábor szerkesztő riporter arra törekedett, hogy keresztmetszetet adjon az együttes munkájáról, s ez sikerült is. örömmel hallottuk Ljubimov rendező és néhány vezető színész vallomását munkájukról, céljaikról, csak azt fájlaltuk, hogy a bemutatott részletek nagyon rövidre sikerültek. A „Tíz nap”, amely Moszkvában évek óta műsoron van, a Csendesek a hajnalok nagyon modern és hatásos megoldása, vagy az új felfogásban játszott Hamlet csak arra volt így jó, hogy fokozza kíváncsiságunkat, mert a rövid részletek szinte kiáltottak a folytatás után. Szép és emlékezetes este volt, s talán nem megoldhatatlan, hogy a televízió legközelebb bőkezűbben bánjék a méltán világhírű moszkvai színházi élet bemutatásával. CSÁNYI L. Kiállítás Szekszárdon: A szövés művészete A szekszárdi múzeumban az országhatáron túlról hozott értékes anyagból nyílt kiállítás vasárnap, és ezt már magáért ezért a tényért is is üdvözölni lehet. Szomszédaink — és részben honfitársaink — a sokácok, bunye- vácok és szerbek. Élőbbiek törénelmi múltjuk szerint távolabbi hazájukból a XVII. század folyamán elvándorolni kényszerült katolikus bos- nyákok, míg a bunyevácok eredendően katolikus szer- bek. A pazar szépségű szőtteseik, törülközők, térítők, tarisznyák, és a különösen szép övék a zombori városi múzeum gyűjteményéből kerültek átmenetileg Szekszárdra, és láthatók december 20-ig a megyei múzeumban, „A szövés művészete” címmel rendezett kiállításon. A népművészet már jó ideje divat minálunk, színei, formakincse az öltözékek mai tervezőinek is szolgál ötletekkel. Ami sokszor sajnos fordítva is igaz. Hasonlóan a Sárköz, népművészetéhez, itt szintén azok a darabok szebbek, maradandóbb értékűek, melyeken még nem érezhető a túl színes, túl bonyolult mintázatú városi hatás. O. I. fotó: B. J.