Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

a Képújság 1976. november 30» A közművelődés kérdései Terveznek a művelődési házak Az elmúlt hetekben sor került az első községi tanács­ülésekre, amelyeken a községi kulturális tervet tárgyalták meg. Szándékosan nem írtuk azt, hogy „fogadták el”, mert ma már — talán a közműve­lődési törvény életbe lépésé­nek is köszönhető — nem a régi, mechanikus módon tör­ténik a terv tárgyalása, leg­alábbis néhány községben. A paksi járás egyik falujá­ban, ahol tiszteletdíjas nép­művelő készítette a tervet, a járási népművelési felügyelő észrevételei alapján elemez­ték a dokumentumot — sa tanácsülés nem fogadta el. Igaz, így ismét el kell készí­teni és ismételten napirendre tűzni : mégis a község érdeke­it védték ezzel a módszerrel. SZOCIALISTA SZERZŐDÉSEKKEL Bonyhádon, a községi ta­nács ablakaiból jól látszik az építkezés: alapozzák az új művelődési házat. Mire el­készül, talán a rangja „váro­si” lesz. A tanács elnökével és titkárával arról beszéltünk, hogy a közművelődési terv készítésénél miként tudják fi­gyelembe venni a törvény pontjait. Milyen lehetőségei vannak például a közös fenn­tartásnak, hogyan készítik elő a növekvő szakemberigény kielégítését. A kulturális hozzájárulás módját, mértékét ebben az évben is szocialista szerződé­Veszélyes vállalkozás újra elolvasni egy ifjúkorunkból emlékezetes könyvet, meg­nézni egy évekkel ezelőtt kü­lönösen tetszett filmet, mert hátha másodszor, vagy az el­telt évek hatására már nem fog tetszeni, az új élmény esetleg kétségessé teszi az akkori sikert is. Valahogy ilyen várakozás­sal ülök 'be minden Chaplin- film vetítésére. így vártam a Cirkusz című filmet is. És csalódtam. Kellemesen. Újra és újra magával ragadó, le­nyűgöző. A nyílt napok A minap úttörők népes csoportja érkezett a szek­szárdi úttörőházba, a III. számú általános iskolából. Az úttörők a városgazdálkodási vállalat megbízásából ké­szült diasorozatot nézhették meg, „Távfűtésről — min­denkinek” címmel. A szöve­ges film a forró víz útját a fűtőműtől a lakóházakig mu­sekben rögzítették a község vállalataival, szövetkezetei­vel. Huszonhét szervvel kö­töttek szerződést és ennyi partnerra mindenképpen szá­mítanak majd az új intéz­mény támogatásánál is. (Az építés 38 milliójából 5 milliót vállaltak a munkahelyek.) A szerződés utolsó pontja rög­zíti: az új művelődési köz­pontban biztosítva lesz az il­lető szerv dolgozóinak kultu­rális ellátása. És addig? A jelenlegi mű­velődési ház lehetőségeihez képest igyekszik a terület el­látására, amibe besegít a ZIM és a cipőgyár klubkönyvtára. (Mindkettő csak addig műkö­dik, amíg el nem készül a „nagyház”.) Bonyhádon az új népművelőknek biztosítják majd a lakást: — Talán ez jelzi legpon­tosabban, hogy megbecsüljük a közművelődési szakembe­reket — így Soczó Lajos ta­nácselnök. A tervet egyébként 1977 első tanácsülésén tárgyalják. KULTURÁLIS ALAMIZSNÁK Ozorán a múlt hétre ter­vezték a közművelődési terv tárgyalását. Nem került rá sor, ezt a napirendet elha­lasztották. A művelődési ház igazgatója, Palánki László kapásból ismerteti. Szóba ke­rül néhány nagyon érdekes módszer. Leginkább a „ta­nyázó ismeretterjesztés” tet­És nem azért, mert nevet­tet. Igaz, azt feszi, de más­ként, mint Stan és Pan, más­ként, mint a többi nevettetők. Ott kikapcsolódva, semmivel sem törődve nevethetünk. Chaplinnél tetszik vagy nem: gondolkodnunk kell és akkor már egyre kevesebb okunk van nevetni. Erről pedig nem ő tehet! Chaplin kedves — bohókás és nagyon emberi — alakja, az élet vastörvényei között csetlő-botló kisember min­denkiben szánalmat kelt. Ki­nevetjük, de sajnáljuk. Lát­jegyében... tatta be. A vetítésen igen jó támaszt kaphattak a tanulók a pályaválasztáshoz, mert megtudhatták, hogy a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vállalat milyen nagy munkát és időt fordít arra, hogy a város lakói jó fűtést kapja­nak a téli időszakban. Ifj. Orván György III. sz. ált. isk. szik: az ismeretterjesztő ház­hoz megy, ahol az összegyűlt ismerősök, rokonok hallgat­ják. Tíz év óta szervezi Pa­lánki László, tavaly 12 tanyá- zásra került sor. De tetsze­nek az ozorai ismeretterjesz­tő füzetek is — stencilezést kiadvány, egy-egy aktuális kérdés rövid, tömör feldol­gozása. Úgy tűnik, Ozorán nem ve­szi el sem az igazgatónak, sem a falubelieknek a kedvét, hogy a művelődési ház rend­kívül mostoha körülmények között működik. És ami a kooperációt, a tervkészítés sarkalatos pont­ját illeti? A termelőszövet­kezet kétezer forinttal járult hozzá a művelődési ház fenn­tartásához (szociális, kulturá­lis alapja 270 ezer forint) a Szikra Ktsz telepe 1977-től semmivel (eddig kétezret ad­tak ők is), az ÁFÉSZ viszont most ad kultúrára először — ötszáz forintot... Ami a népművelő megbe­csülését illeti: Palánki László 37 éves, tizenkét éve dolgo­zik ugyanitt. Tanítói okleve­le van, rövid ideje kap két­ezer forint helyett kétezer­ötszázat. Lakása: albérlet. Igaz, ragaszkodik Ozorához, akkor sem megy el, ha más­hova csábítják. Igaz, kérni nem kért szolgálati lakást. És eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy kérés, követelés nélkül is járna. juk, hogy a hosszú orrú bohóocipő, a szmoking, a mellény, a nyakkendő, a séta- pál'ca csak egyfajta sikervise­let. Mögüle kilóg a csavargó, az otthontalan, szánalmas kisemlber, akit mindenki fe­néken /rúghat, kihasználhat, ha már nincs szüksége ró — félreállíthat. Aki azért több a környezeténél és néha — igaz csak a filmben — visszaad­hat egy-egy rúgást, megaláz­tatást. A Cirkusz Chaplin filmjei közül nem a leg­zseniálisabb. A Kölyök és a csavargó ablaküvegező ka­landjain többet nevettünk, a MÓDSZERTANI SEGÍTSÉG Dér Miklósné a megyei művelődési központ igazgató- helyettese a szakfelügyelet vezetője. Két kiadványt mutat: mindkettőnek Tervezés a cí­me. A kulturális munkaterv készítéséhez ad a két füzet hathatós segítséget. Persze, ha használják. — Sajnos nagyon kevés he­lyen forgatják. Abban egé­szen biztos vagyok, hogy egyetlen tanácsi illetékes sem tanulmányozta... A népmű­velők közül pedig sokan a fiókuk mélyére süllyesztették, és a régi bevált séma szerint készítik újra és újra tervü­ket — mondja. A füzetek mellett járási munkaértekezletek is segítik a tervkészítést, az idén is megtartották ezeket, és külön is felhívták az igazgatók fi­gyelmét a közművelődési tör­vény felhasználására. Ezek után kedvetlenül és megdöbbenve kell leírni, hogy sok művelődési terv ké­szítője mégsem vette a fá­radságot, hogy magát a tör­vény szövegét is megismerje. Hallott róla, van némi sejtel­me tartalmáról, de nem ol­vasta el. Mindenképpen nagy a mu­lasztás — de a tervkészítést a törvény ismerete nélkül el­kezdeni, bizony felelőtlenség. Virág F. É. Diktátor záróbeszéde sokkal tartalmasabb gondolatokat sugall és mégis a Cirkusz ugyanolyan sikerrel megy a mozik műsorán. Talán, mert ébből is árad a zsenialitás? Mindenesetre nézői és után­zói nem tudják megfejteni, páratlan vonzerejét. Fogásai­ból, alaphelyzeteiből konven­ciók lettek, a szórakoztató­ipar receptjei. Ezt még lehet utánozni, de a Chaplini mű­vészet arra épül, hogy min­dig van valami közvetlen ér­zelmi hatása. A főszereplő csavargóból a legmulatságo­sabb helyzetekben is árad valami belső szomorúság. A keménykalap, a pamacs­bajusz és a harmonikanadrág mögött valami ismerőst vé­lünk felfedezni. Mert Chaplin az irreális mozgás, a burleszk világtól elszakított terébe, a képzelet játékaiba is magával viszi a világot. Sokan törnek pálcát Chap­lin fölött, azok, akik csak ré­gi csacskaságaira, indulása apró helyzetkomikumra épü­lő filmjeire emlékeznek. A kikapcsolódásra alkalmas fil­mek kategóriájába sorolják. De a hiba nem Chaplinben van, hanem a befogadók „ké­szülékében”. A Cirkusz befejező kép­sorában a csavargó — miután önmagát, saját érzelmeit fel­áldozva mindent rendbe ho­zott — egyedül ül a valami­kori cirkuszsátor helyén. A letaposott fűvön még látszik, hol állt a sátor. De a fű las­san újra felemelkedik, a csa­vargó pedig fogva kis ládáját — továbbáll. A film szerep­lői, a lány és a kötéltáncos is elfelejtik a csavargót, de mi, akik végignéztük a filmet és más Chaplin-alkotásokat, nem tudjuk elfelejteni, mert Chaplin ugyanúgy hozzátar­tozik a világ filmművészeté­hez, mint Eizenstein vagy a francia Lumiere fivérek. TAMÁSI JANOS Következő heti film jegyzetünket A felső tízezer című színes, szinkronizált angol filmről írjuk. Magyar kiállítás Párizsban Dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár és De­meter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese vasárnap Párizsba utazott, A század­elő magyar művészete című kiállítás megnyitójára. Mint arról korábban már hírt adtunk, a kiállítás kedden nyílik a francia fővárosban és három hónapon át ismerteti meg a közönséggel az 1900-as évek magyar művészeti törekvéseit, neves alkotóinak munkásságát. loziban Csetlő-botló kisember Tv-napló A Szovjet Televízió estje Csaknem hét órán át, a legkülönbözőbb műfajok­kal mutatkozott be a Szovjet Televízió, rövidfilmek­kel, dokumentumjátékokkal, irodalommal, zenével. A jól egybeválogatott rövidfilmek a legváltozatosabb vi­dékekre vittek el, Gladkov nagy sikerű regényének, a Cementnek filmváltozata pedig a polgárháború utáni évek hősi emlékeit elevenítette fel. A nagyobb vára­kozás a Fantázia című filmnek szólt, ami az Arany Prága-díjat nyerte el, s most került először a magyar nézők elé. Turgenyev költői kisregénye, a Tavaszi vizek, a kései alkotások közé tartozik, s fájó nosztalgia lengi át, az elmulasztott ifjúság fájdalma. Efrosz rendezé­sében ez a nosztalgikus hang dominált, s éppen ezért teljesen elhagyta az elbeszélés elég hosszú expozíció­ját, sőt, az eredeti helyszínt is (Frankfurt és Wiesba­den) kiemelte a turgenyevi valóságból, hogy annál jobban érvényre jusson a történet líraisága. Egy lé­nyeges motívum azonban így el is sikkad: Szanyin érzelmes történetét Turgenyev nagyon is ironikusan fejezi be, mert amikor az öreg, csalódott férfi har­minc év után megkeresi Amerikába szakadt szerelmét, az alig emlékszik már a régi történetre. Ugyanis Gem­ma levelében „nem hallgatta el. hogy amikor elhagy­ta, milyen nehéz pillanatokat élt át”, s hozzáteszi, hogy mégiscsak szerencsés volt találkozásuk, mert ez szabadította meg egy kellemetlen házasság lehetőségé­től, Szanyin hűtlensége miatt pedig megtalálta férjét, „akivel most huszonnyolc éve teljes boldogságban és jólétben él”. Efrosz lírai hangvétele mégsem idegen Turgenyev- től, s főleg ebben a megoldásban, amikor zene és ba­lettjelenetek fokozzák a líraiságot, s adnak új értel­mezést Turgenyev történetének. A film örvendetes eseménye, hogy Maja Pli- szeckaja nemcsak táncol, hanem — életében először, de talán nem utoljára — prózai szerepet is játszik. Minden udvariaskodás nélkül megállapíthatjuk: kitű­nően. Az alig tízesztendős, de ennek ellenére is világ­hírű Taganka Színház budapesti vendégjátéka a kevés szerencsések élménye volt, de a televízió jóvoltából eljutott hozzánk is. Bányai Gábor szerkesztő riporter arra törekedett, hogy keresztmetszetet adjon az együt­tes munkájáról, s ez sikerült is. örömmel hallottuk Ljubimov rendező és néhány vezető színész vallomá­sát munkájukról, céljaikról, csak azt fájlaltuk, hogy a bemutatott részletek nagyon rövidre sikerültek. A „Tíz nap”, amely Moszkvában évek óta műsoron van, a Csendesek a hajnalok nagyon modern és hatásos megoldása, vagy az új felfogásban játszott Hamlet csak arra volt így jó, hogy fokozza kíváncsiságunkat, mert a rövid részletek szinte kiáltottak a folytatás után. Szép és emlékezetes este volt, s talán nem meg­oldhatatlan, hogy a televízió legközelebb bőkezűbben bánjék a méltán világhírű moszkvai színházi élet be­mutatásával. CSÁNYI L. Kiállítás Szekszárdon: A szövés művészete A szekszárdi múzeumban az országhatáron túlról ho­zott értékes anyagból nyílt kiállítás vasárnap, és ezt már magáért ezért a tényért is is üdvözölni lehet. Szomszé­daink — és részben honfi­társaink — a sokácok, bunye- vácok és szerbek. Élőbbiek törénelmi múltjuk szerint tá­volabbi hazájukból a XVII. század folyamán elvándorol­ni kényszerült katolikus bos- nyákok, míg a bunyevácok eredendően katolikus szer- bek. A pazar szépségű szőt­teseik, törülközők, térítők, ta­risznyák, és a különösen szép övék a zombori városi mú­zeum gyűjteményéből kerül­tek átmenetileg Szekszárdra, és láthatók december 20-ig a megyei múzeumban, „A szö­vés művészete” címmel ren­dezett kiállításon. A népmű­vészet már jó ideje divat minálunk, színei, formakin­cse az öltözékek mai terve­zőinek is szolgál ötletekkel. Ami sokszor sajnos fordítva is igaz. Hasonlóan a Sárköz, népművészetéhez, itt szintén azok a darabok szebbek, maradandóbb értékűek, me­lyeken még nem érezhető a túl színes, túl bonyolult min­tázatú városi hatás. O. I. fotó: B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents