Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

1976. november 23.

KÉPÚJSÁG 3

Raktárosok, raktárak

Néhány adat. A TITÁN Nagykereskedelmi Vállalat Tolna megyében évente mintegy 500 millió forint értékű árut forgalmaz. Hogy ez az értékben és mennyiségben is egyaránt hatalmas tömegű áru gyorsan és megfelelő időben jusson el a fogyasztókhoz, sok feladatot ad a vállalat valamennyi dolgozójának, a vezetőknek, a raktári segédmunkásnak egyaránt. Tény persze, hogy ez a megállapítás önmagában elég keveset mond arról

nyék sem éppen rózsásak, — mondja Orbán Józsefné, a TITÁN Nagykereskedelmi Vállalat Tolna megyei le- rakatának vezetője.

Az évi 500 millió forintos forgalom, a jelen körülmények között valamennyi dolgozónktól tudásának, képességeinek a legfelső határát követeli meg. Raktáraink zsúfoltak és pusztán ez a tény meggátol mindenféle olyan fejlesztést, amely az ott dolgozók munkáját jekat a súlyos milliókat, amelyek nem egyszerűen átmenetileg enyhítenék csak a gondokat — hanem megnyugtató megoldást is kínálnának a jövőre nézve.

*

Lenn az áruval rakott, szűk kis utcácskában az ebédidőt kihasználva, fiatal srácok kergetik a labdát. Bent az 1-es számú vasraktárból éppen indulnak ebédre a dolgozók.

— Tizenhat évet nyomtam már le itt a vállalatnál. Volt ebben olyan időszak, amikor a mi raktártelepünkön bemutatót rendeztek a korszerű raktározásról. Mi voltunk a példa... Azóta aztán jócskán megváltozott a helyzet, hisz a megnövekedett feladatokat nem kísérték olyan méretű változások, hogy akárcsak a közelében maradhassunk régebbi rangos „helyezésünknek” — mondja, kezével a hűvös betonfalnak támaszkodva Széles Ferenc, az egyes számú vasraktár vezetője.

— Tudom, hogy nehezen hihető, így első látásra, de

Akrobatika az áruhegyek tetején. Munkában a raktárosok.

itt a plafonig érő áruhegyek között is megtalálni a kereskedői szakma szépségeit, — mondja Kancsár József, a helyettes, aki szintén nem mai dolgozó a vállalatnál. A panaszaink a nehéz munka- körülményekhez nem egyszerűen sirámok. A zsúfoltság, a fűtetlenség, a korszerűtlen raktározás nemcsak bennünket tesz próbára. Megviseli a szó legszorosabb értelmében a sok millió forintot érő árut is. Tudjuk, hogy nem könnyű megoldást találni gondjainkra. De azt is tudjuk, hogy a megoldás nem várathat soká magára. Milliókról — és emberekről van szó...

— gyvgy — Fotó: Gottvald

Százezrek — a szabad ég alatt.

a munkáról, amely a milliónyi áruval, zsúfolt rideg raktárfalak között zajlik.

A látogató szemében az egész valóságos dzsungelnek hat, ahol óriási mennyiségben zsúfolódnak egymás mellett a televíziókat, kerékpárokat, vascsöveket, „termő” polcrendszerek.

A raktárak zegzugos, hideg, barátságtalan világa — munkahely.

♦

— Évek óta munkaerőgondokkal küszködünk. A raktári munka nem könnyű és ugyanakkor a körülmélentős mértékben könnyít- hetné. Télen a raktárfolyósókra belopódzó mínuszok elől a pufajkák és védőruhák sem védik kellőképpen a dolgozókat és a forró tea sem lehet végleges megoldás. Az emberi vonatkozásokon túl a jelenlegi mostoha körülményeinknek figyelmen kívül nem hagyható következménye például az is, hogy évente a raktározási nehézségek miatt mintegy kétszázezer forint értékű árut vagyunk kénytelenek kiselejtezni. Saját erőből lehetetlen előteremtenünk azo„Sufniban” az áru. Aligha vehetnének részt vele a szekszárdiak korszerű raktározási bemutatón.

Kongresszusra

készülve

Interjú dr. Moharos Józseffel, a TOT elnökhelyettesével

Munkatársunk felkereste dr. Moharos Józsefet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettesét, hogy a közelgő kongresszusról beszélgessen vele.

— Hol tart a kongresz- szus előkészítése? '

December 15-én ül össze a harmadik országos termelőszövetkezeti kongresszus. A területi szövetségek október 15. és november 15. között tartották azokat a gyűléseket, amelyeken megválasztották a kongresszusi küldötteket, sőt részben már a TOT-tagokat is.

— A demokrácia szélesítésének jegyében ez alkalommal a termelőszövetkezetekbe előre kiküldtük azt az anyagot, amely a kongresz- szus napirendjén is szerepel. Ellenőrizzék, hogy jól ítéltük-e meg a helyzetet és ha úgy gondolják, módosítsák az elképzeléseket. Másik fontos célunk volt, hogy a kongresszusra olyan küldötteket válasszanak, akik képviselni tudják azokat a speciális kívánalmakat, amelyeket a szövetkezetek a mozgalom fejlődésével szemben támasztottak.

— Mennyiben teljesült ez a várakozás?

— Nagy örömünkre szolgál, hogy kivétel nélkül valamennyi közgyűlés, részközgyűlés, küldöttgyűlés — márpedig ezek száma meghaladta a másfél ezret — már az első összehívásra határozatképes volt. Akadtak már témák a mozgalomban, amelyek megtárgyalására csak második, harmadik alkalommal sikerült határozat- képes közgyűlést összehozni.

— Volt-e a vitának kiemelkedő, központi témája?

— Második kongresszusunk előkészítése során a viták középpontjában az SZTK-ügyek álltak. Tehát az, hogy a tsz-tagok hátrányban vannak a betegellátásban, a nyugdíjazás szempontjából. A kormány azóta ezt a panaszt orvosolta.

— A mostani vita legjellemzőbb érdekessége: a tsz- ekben együtt dolgozó különböző rétegek aktivitása. A legtöbb felszólaló a traktorosok és a baromfigondozók közül került ki.

— Nagy számban szerepeltek a vitában a választott vezetők is, tehát az agronó- musok, közgazdászok, áruforgalmisok, munkaügyisek. Észrevehető azonban, hogy hiányoztak a vitából azok,

akik oktatással, továbbképzéssel, kulturális kérdésekkel, sportügyekkel foglalkoznak.

— Mit kívántak a „rétegképviselők?”

— Eltérő helyzetüknek megfelelően mást és mást. Általános volt az igény a fokozottabb képviseletre. Tehát arra, hogy a kongresz- szus, vagy a TOT ne az „elnökök testületé” legyen, hanem többen kerüljenek be a fizikai dolgozók és a középvezetők, valamint a nők soraiból.

— A nődolgozók képviselői, de a választott vezetők is elmondták, hogy tanulni, fejlődni kell, ám a képzés és továbbképzés nem mindenben felel meg a tsz-adott- ságoknak. A továbbképző tanfolyamok tartósak és bentlakásosak. A nők ezeken családi okok miatt nem tudnak részt venni, a vezetők pedig nem szívesen hagyják el tartósan a gazdaságot. A tsz-sa- játosságokhoz jobban igazodó képzési és továbbképzési rendszert kellene találni.

— Az idősebbek, az alapító tagok figyelme általában a háztáji problémák és a nyugdíjba került tsz-tagok sorsa felé fordult. Hangoztatták például, hogy az érdekképviseleti szervezetekben a nyugdíjasoknak is helyet kellene biztosítani.

— Szolgált-e meglepetéssel a vita?

— Meglepően sokat foglalkoztak a felszólalók a sajtó, a hírközlő szervek munkájával. Megállapították, hogy a megyei lapok, a rádió és a Szabad Föld sok segítséget ad munkájukhoz, így például a kongresszusi előkészítéshez is.

— Végül is „mi maradt állva” a kiadott tézisek közül és min keli majd, a viták tanulságait levonva, változtatni?

— örömmel nyugtázhatom, hogy a kiadott tézisek 90 százaléka egyetértésre talált a közgyűlésen részt vevő százezrek körében. A tanulságokat levonva azonban két irányban módosítani fogjuk az elképzeléseket. Az egyik: határozottabban fogjuk sürgetni az állami irányítás egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét. A másik: a szövetkezeti demokrácia és az elhangzott kívánságok figyelembevételével gondoskodni igyekszünk arról, hogy az egyes rétegek — a nyugdíjasok is — megfelelő képviseletet kapjanak.

— Köszönjük a beszélgetést.

FÖLDEÁKI BÉLA

November 24-én ünnepeljük pártunk megalakulásának 58. évfordulóját. Majd hat évtized telt el e történelmi dátum óta, s az alapítók többségének neve már mindörökre bevonult a magyar nép forradalmi történetébe. Köztünk élnek, dolgoznak, figyelnek még jó néhányan az első évek harcosai közül. Rájuk emlékezünk ezekkel a sorokkal.

I.

IVeteranok

A nemzetközi kommunista mozgalom a veterán jelzővel tiszteli mindazokat, akik egész életük során részesei, vezetői vagy közkatonái a marxizmus—leninizmus eszméinek valóra váltásáért folyó önfeláldozó küzdelemnek.

Nehéz lenne megmondani: hányán álmadoztak a magyar munkásosztály soraiban a proletariátus hatalmáról, amely először és végérvényesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban öltött testet.

Az Októberi Forradalomban, a polgárháború, a honvédő háború harcaiban az orosz néppel vállvetve küzdöttek a többi népek fiai is.

Köztük sok magyar hős áldozta életét, a forradalomért. Idézzük fel emléküket. Mindenekelőtt Ligeti Károly emlékét, aki 1918 május— júniusában az Omszkot védő internacionalista osztag parancsnoka volt, aki sebesülten fogságba esett és Kol- csak fehérgárdistái kivégezték. Ligeti Károlyt, a költőt és lánglelkű agitátort, aki a munka és a forradalom vörös zászlaja alá ilyen szavakkal tömörítette magyarok és más nemzetiségűek ezreit: „A mi jövendőnk, gyermekeink, unokáink egyetlen öröksége: a forradalom! Készek vagyunk arra, hogy az orosz forradalmat, amely az egész világnak békét és testvériséget hoz, az életünkkel is védelmezzük.., az orosz forradalom, mint a dolgozó népek fölszabadításának forradalma, egyúttal a mi forradalmunk is, magyar dolgozóké.”

Ma Omszk városában emlékmű őrzi emlékét, hirdeti a hős magyar internacionalista dicsőségét.

1918. május 22-én Szamuely Tibor így lelkesítette a hazatérő és a Szovjet- Oroszországban maradó hadifoglyokat: „A forradalom

útjai tiszták, világosok és egyenesek. A proletariátust a forradalom útjára sodorta osztályhelyzete. Proletárérdekeink eléréséhez, a tőkés kizsákmányolástól való teljes felszabaduláshoz, a kommunizmus első grádicsáig csakis ez az út vezet. Akik pedig ezt az utat járják, nem té- velyeghetnek rajta sem jobbra, sem balra: az ingadozás, a sötétben tapogatózás nem a forradalmár tulajdonságai közé tartoznak.

..jMenjetek haza, de nem azzal a céllal, hogy újból az imperializmus jármába hajtsátok fejeteket, újból fegyvert fogva kezetekbe, újabb testvérgyilkosságra induljatok. A fegyverekkel zsarnokaitok kezetekbe adják egyúttal a hatalmat is: ne felejtsétek el soha, hogy a hatalommal élni is lehet, sőt élni is kell. A példa előttetek áll, az orosz forradalomból sok mindent megtanulhattatok!”

Szamuely Tibor lelkesítő és útmutató szavai a bizalmat és győzelembe vetett hitet plántálták el ezrekben és tízezrekben, amely nem marad nyomtalan.

A világtörténelem nagy fordulópontján a magyar munkásmozgalom történetében is új fejezet kezdődött. Hazánkban is kibontották a szocializmus zászlaját, megalakult és elindult útjára a magyar munkásosztály forradalmi, marxista—leninista élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja, majd négy hónappal később 1919. március 21-én — a magyar proletárok orosz testvéreik példáját követve — kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot.

A Tanácsköztársaság kivívásában nagy szerepük volt a hazatérő hadifoglyoknak, akik az orosz proletariátus forradalmi harcában ismerték meg) a győzelemhez vezető utat, s hazai osztálytestvéreikkel összefogva, a magyar proletariátus és minden kizsákmányolt harcának eredményeként teremtették meg a világ második tanácshatalmát, a magyar proletariátus első diktatúráját.

A nemzetközi imperializmus minden erejét latba vetve összefogott a magyarproletariátus forradalma ellen. A fiatal Vörös Hadsereg hősiesen védte szocialista hazáját, harcai — különösen a dicsőséges északi hadjárat — egyike legszebb nemzeti hagyományainknak. Az ellenség túlereje győzött, 1919 augusztusában vérbefojtották a Tanácsköztársaságot. Az orosz proletariátus még nem volt olyan helyzetben, hogy katonai segítséget is tudott volna adni.

D

e az a tudat, hogy a proletárforradalom a világ egyhatodán győzött, s ezzel a szocializmus győzelmes útjára indult, erőt és bátorságot adott a magyar internacionalistáknak és forradalmi erőknek ahhoz, hogy a harcot — ha ideiglenesen más módszerrel is — folytassák, s ha később is, de eljön a végső győzelem.

(Folyt, köv.) KŐSZEGI FRIGYES