Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

/"tolnaN . 2 Képújság 1976. november 21. KOZLEMEIUY (Folytatás az 1. oldalról) Arra törekszenek, hogy az enyhülési folyamat vissza­fordíthatatlanná váljék. Megállapították, hogy a fegyverkezési verseny foly­tatása növekvő veszélyt je­lent a világbékére és az em­beriség jövőjére. Egyetértet­tek, hogy a politikai enyhü­lést ki kell egészíteni kato­nai enyhüléssel. Ez követke­zetes és határozott intézke­déseket követel a fegyverke­zés korlátozása és a leszere­lés területén. Hangsúlyozták a leszerelési tárgyalások eredményessé tételének szük­ségességét és kijelentették, hogy ezek végső céljának az általános és teljes leszere­lést kell tekinteni. Ezzel kapcsolatban kifejezték re­ményüket, hogy a stratégiai fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai, és a Közép-Európában lévő fegy­veres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésére irá­nyuló bécsi tárgyalásokon, valamint a genfi leszerelési bizottságban mielőbb ered­ményeket érnek el. Támogat­ják a leszerelési világérte­kezlet összehívását, s úgy vélik, hogy az ENSZ közgyű­lésének rendkívüli ülésszaka előrelépés lehet ebben az irányban. Támogatják nem­zetközi egyezmény kötését az erőszakról való lemondásról a nemzetközi kapcsolatok­ban. A felek hangsúlyozták a nukleáris fegyverkezés, a nukleáris és más tömeg- pusztító fegyverek elterje­dését, valamint az új típusú tömegpusztító fegyverek ki- fejlesztését és gyártását megakadályozó intézkedések jelentőségét. Ilyen intézke­dés lehet, többek között, az atomsorompó-egyezmény egyetemessé tétele és garan­ciális rendszerének megerő­sítése, a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozása és a nukleáris kísérletek teljes betiltása. Más nemzetközi kérdések­ről szólva a felek kölcsönö­sen megállapították, hogy a nemzetközi politikában ta­pasztalt pozitív fejlődés el­lenére továbbra is aggoda­lomra ad okot az ingatag po­litikai helyzet a világ külön­böző pontjain. Az a véleményük, hogy tartós és igazságos béke a Közel-Keleten csak az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak határozatai alapján ér­hető el oly módon, hogy Iz­rael kivonja csapatait az 1967-ben megszállt vala­mennyi területről, hogy elis­merik a palesztinai arab nép nemzeti és politikai jogait és tiszteletben tartják vala­mennyi közel-keleti állam jogát a független létezéshez és fejlődéshez, biztonságos és elismert határok között. Támogatják a közel-keleti válság rendezésével foglal­kozó genfi konferencia ösz- szehívását. A felek megvitatták a ciprusi helyzetet is. Úgy vé­lik, hogy a ciprusi kérdést békés úton, tárgyalások ré­vén kell megoldani, a Cip­rusi Köztársaság szuvereni­tásának, függetlenségének és területi egységének tisztelet­ben tartásával. A felek kifejezték mélysé­ges aggodalmukat az afrikai déli térségben kialakult helyzet miatt. Remélik, hogy a Zimbabwe és Namí­bia jövőjét érintő tárgyalá­sok lehetővé teszik a békés rendezést és a többség ha­talmának megteremtéséhez vezetnek, a szabadságukért harcoló afrikai népek szá. mára elfogadható módon. El­ítélik a Dél-afrikai Köztár­saságnak az ENSZ ismételt felhívását semmibe vevő, kíméletlen fajüldöző politi­káját, amelyet a törvényte­lenül megszállva tartott Na­míbiára is kiterjesztett. ’ A felek nyomatékosan hangsúlyozták az ENSZ fon­tos szerepét a világbéke biz­tosításában. Kifejezték kész­Szombaton elutazott Ma­gyarországról Urho Kekko. nen, a Finn Köztársaság el­nöke, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának és Lo. sonczi Pálnak, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnö­kének meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. A finn államelnök kísére­tében volt Keijo Korhonen külügyminiszter, Kustaa Vilkuna akadémikus, Veikko Saarto parlamenti képviselő, a Finn Népi Demokratikus Unió parlamenti csoportjá­nak elnöke, Jaakko Ilonie- mi, a külügyminisztérium politikai főosztályának veze­tője, Kaarlo Yrjö-Koskinen, a külügyminisztérium ta­nácsadója, Juhani Suomi, a külügyminisztérium osztály- vezetője, Jukka Seppinen, a külügyminisztérium osztály­titkára. A Finn Köztársaság elnö­két és kíséretét ünnepélyesen búcsúztatták a Ferihegyi re­pülőtéren. A főépület hom­lokzatát finn és magyar zászlók, üdvözlő feliratok díszítették. A búcsúztatásra több ezer fővárosi dolgozó, fiatal gyűlt össze. A repülő­tér betonján katonai dísz­zászlóalj sorakozott fel, csa­patzászlóval. Megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke, dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. Hava­si Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügyminisz­ter, Bondor József építés­ügyi és városfejlesztési mi. niszter, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­ségüket, hogy tovább erősí­tik az ENSZ hatékonyságát a nemzetközi problémák megoldásában, az alapok­mánynak megfelelően. A felek örömmel állapítot­ták meg, hogy a megvitatott kérdésekben álláspontjuk azonos, vagy közel áll egy­máshoz. Mindkét fél kifejezte elé­gedettségét a tárgyalásokon elért eredmények felett. Köl. csönösen kifejezést nyert az a meggyőződés, hogy a ma­gyar vezetők és Kekkonen elnök találkozása jelentősen hozzájárult a két ország és a két nép baráti kapcsolatai­nak fejlesztéséhez. Urho Kekkonen köztársa­sági elnök meghívta Kádár Jánost és Losonczi Pált hi­vatalos látogatásra Finnor. szágba, később meghatáro­zandó időpontban. A meghí­vásokat köszönettel elfogad­ták. (MTI) niszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Simon Pál nehézipari miniszter, dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Ta­nács tagja, Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács el­nöke, dr. Matusek Tivadar, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete, s a po­litikai, a gazdasági, a kul­turális élet több más vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál Paul Jyrkän- kallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezető­je és tagja. Eljöttek a bú­csúztatásra a magyarországi finn kolónia tagjai is. Díszjel harsant, a katonai egység parancsnoka jelen, tést tett Urho Kekkonennek, majd felcsendült a magyar és a finn himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést ad­tak le a finn államelnök tiszteletére. Urho Kekkonen Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt, s köszöntötte az egységet. A finn vendégek/szívélyes búcsút vettek a magyar köz­életi vezetőktől, a diplomá­ciai képviseletek vezetőitől és tagjaitól. Urho Kekkonen Kádár János társaságában elhaladt a búcsúztatásra összegyűlt fővárosiak hosz. szú sora előtt, akik finn és magyar zászlócskákkal inte­getve, nagy szeretettel kö­szöntötték a finn államelnö­köt. A díszzászlóalj díszmenete után úttörők virágcsokrok­kal kedveskedtek az elutazó vendégeknek. Urho Kekko­nen szívélyes, baráti kézfo­gással vett búcsút Kádár Jánostól és Losonczi Páltól. Néhány perc múlva a ma. gasba emelkedett a finn államelnök különgépe. Elutazott Urho Kekkonen Legfontosabb feladat az újjáépítés Az USA nem vétóz ? Az ENSZ Biztonsági Taná­csa megkezdte az Angolai Népi Köztársaság ENSZ-fel- vételével kapcsolatos kérdés vitáját. A testület — az el­járási szabályoknak megfe­lelően — a kérdést az új ta­gok felvételével foglalkozó bizottság elé utalta. A bizottság rövid tanács­kozás után ülését helyi idő szerint hétfő délelőttre na­polta el. Az ENSZ szóvivője az ülést követően beszámolt ar­ról, hogy az Egyesült Álla­mok tájékoztatta a tanácsko­zás résztvevőit: az amerikai kormány „ez alkalommal nem akadályozza meg az An­golai Népi Köztársaság fel­vételét”. A libanoni mohamedán és keresztény, baloldali és jobboldali vezetők figyelme most a polgárháború ütötte sebek begyógyítására, az or­szág romokban heverő gaz­daságának újjáépítésére irá­nyul. A baloldali és a jobbolda­li rádióadók egyaránt felszó­lították a rendőröket, a kor­mánytisztviselőket és a bankalkalmazottakat, hogy álljanak ismét munkába. Bejrút nemzetközi repülő­tere pénteken incidens­mentesen fogadta az első polgári légi járatokat. Politikai források szerint Eliasz Szárkisz államfőnek az az álláspontja, hogy a tartós béke biztosításának egyetlen módja az ország gazdaságá­nak gyors ütemű újjáépítése. Libanon gazdasági élete a háborús cselekmények kö­vetkeztében mintegy egy­milliárd dollár kárt szenve­dett. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és Abdel Halim Khaddam szíriai külügymi­niszter Damaszkuszban a szí­riai—palesztinai nézeteltéré­sek áthidalásáról, a paleszti­nok jövőjéről tárgyalt. Bejrútban hétfő óta nyu­galom van. Tripoliból és az ország déli részéből azonban jobboldali fegyveresek újabb támadó akcióiról érkeztek jelentések. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Hétfő: Az USA megvétózta a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét az ENSZ- be. — Karamanlisz görög miniszterelnök tárgyalásai Párizsban. Kedd: Carter, a megválasztott amerikai elnök sajtóértekezlete Blaiins-'ben. — Az első nyugodt nap Bejrútban, fegyverropo­gás nélkül. Szerda: Közös közlemény aláírásával vé­get ért Leonyid Brezsnyev belgrádi látoga­tása. — Kekkonen finn köztársasági elnök Budapestre érkezett. Csütörtök: A madridi kortez megszavaz­ta az alkotmány módosítását. — Az ameri­kai Wililiaimsburgban véget ért az úgyneve­zett NATO-parlament ülése. Péntek: Népszavazás Algériában az új alkotmány elfogadására. — A bonni szövet­ségi gyűlésben Franz-Josef Strauss pártja, a CSU külön frakciót alakított. Szombat: Kekkonen elnök befejezte ma­gyarországi látogatását. — El Kholi befejez­te az Arab Liga megbízásából Libanonban végzett közvetítői tevékenységét. KOMMENTÁTORUNKÉ, PÁLFY JÓ­ZSEFÉ A SZŐ: A hét 4 kérdése. 1. Mii az eredménye a belgrádi csúcstalál­kozónak? Bebizonyosodott, hogy a szovjet—jugo­szláv kapcsolatok még szilárdabbá tételé­hez megvan minden feltétel. Leonyid Brezs­nyev és vendéglátója, Tito ismételten meg­erősítette a két párt és a két ország közti kapcsolatok alapelveit: a szuverenitás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás egyformán ezek kö­zé tartozik. Érdemes idézni a sajtóvissz­hangból egyrészt a moszkvai Pravdát, amely rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia a nemzetközi élet kérdéseiről vagy azonosan vélekedik, vagy nagyon kö­zel álló álláspontot foglal el, másrészt a belgrádi Politikát, amely arra utalt, hogy a két ország útjai a belső fejlődést és a szo­cializmus építésének formáját tekintve nem esnek egybe, ez a tény viszont csak növeli a közös közlemény rendkívüli értékét. A viliágsajtót bejárta a Brezsnyev-pohár- köszöntőből vett idézet és az a találó hason­lat, amely a nyugati propaganda „meséi­ben” a Szovjetuniót „farkasnak”, Jugo­szláviát pedig „Piroskának” titulálta. Csat- tanós válasz volt ez mindazoknak, akik mindenütt „szovjet veszélyt” látnak és Belgrádra is valamiféle „szovjet fenyege­tést” éreznek ránehezedni. 2. Miért született új alkotmány Algériá­ban? A tizennégy éve függetlenné vált ország új belső fejlődés előtt áll, ennek megfelelően a világban is, mindenekelőtt az úgynevezett harmadik világban és az el nem kötelezet­tek között akar nagyobb súllyal fellépni. Nemrég ott jártam Algériában és a viilaják (a megyék) főnökeivel, az FNL (az egyetlen párt) vezetőivel vagy éppen diákokkal, fia­tal munkásokkal folytatott beszélgetések közben érezhettem: ez az év a politikai mozgósítás esztendeje Algériában. Június­ban már rendeztek egy népszavazást: akkor a 190 oldalas „nemzeti chartát” fogadták el a választók, most ennek sűrített, rövidített és alaptörvénnyé emelt változatát. Meg­tanultam, hány jelző illik az ország neve mellé: arab is, afrikai is, mohamedán ál­lam vallású is, ugyanakkor el nem kötele­zett és a harmadik világhoz tartozó. Szemé­lyes élményként még egy jelző kívánkozik ide: fiatal ország! Húsz-egynéhány éves po­litikusokkal, harminc-egynéhány éves gyár- igazgatókkal, egyetemi tanárokkal talál­koztam... S a fiatalságból adódik az is, hogy a népszaporulat terén ugyancsak gyarapod­nak. Ma már 17 millióan vannak, pedig 1962-ben a háború befejeztekor 10 millióra fogyatkozott az a lakosság, amely másfél- millió halottját siratta. S nem is szegény ez az ország: évi 50 millió tonna olaja, vagy éppen hihetetlen nagy földgáztartaléka (ösz- szesen 4000 milliárd köbméterre becsülik!) megadja a fejlődés lehetőségét. 3. Miért adta be a derekát a spanyol szélsőjobboldal ? Való igaz, a kortezban elsöprő többség alakult ki az alkotmánymódosítás mellett. Az embernek az az érzése, hogy — túl szép a menyasszony! A „bunker”, vagyis a fran- coista szélsőjobboldal egy tekintélyes része egyszeriben belement volna abba, hogy a jövő évi választásokon egyenlő esélyekkel induljon vele szemben a keresztény demok­rácia vagy a polgári baloldal? Alighanem az rejlik a francoisták látszólagos meghát­rálása mögött, hogy biztosítékokat kaptak: ezért azok a „szabad választások” nem lesz­nek annyira szabadok... A választási rend­szer, a választókerületek határainak meg­vonása, stb., stb. a jobboldal javára fordít­hatja majd a választások kimenetelét. S az is valószínű, hogy Suarez kormánya csupán a nem kommunista baloldalt engedi indul­ni. Az antikommunizmus árnya nem tűnik el Madrid felől a kortez mostani szavazása után sem. 4. Mi is az a „NATO-parlament”? Semmi esetre sem igazi parlament! A ti­zenöt ország parlamentjeiből amúgy meg­hívásos alapon toboroznak össze vagy 200 képviselőt, természetesen még véletlenül sem hívnak oda kommunistát (pedig a ró­mai és a párizsi törvényhozók között te­kintélyes az arányuk!) hanem csupa olyan „megbízható”, a NATO céljaival messze­menően egyetértő politikus jön össze egyszer egy évben, aki előtt nyugodtan lehet be­szélni fegyverkezési kiadások növeléséről, a szocialista országokkal szembeni diplomá­ciád taktika és katonai stratégia kérdései­ről. Nem igazi parlament, mert döntéseket nem hozhat, nem is tartozik neki senki és semmi felelősséggel. Mi hát akkor? Jobbá­ra csupán fórum, ahol újra meg újra el le­het mondani az atlanti propaganda szóla­mait, s az egészet úgy lehet tálalni, mint valamiféle „népképviselet” megnyilatkozá­sát. Csak azért érdemes mégis odafigyelni, mert néha valóban előre elárulják a szó­szátyár képviselők, hogy mire is készülnek valóban a Pentagon és a brüsszeli NATO- központ vezetői. LAPZÁRTA BONN Szombaton Bonnban rend­kívüli ülésre gyűlt össze a CDU elnöksége. Azzal az új helyzettel foglalkoznak, amely azáltal állt elő, hogy a CSU a Bundestagban sa­ját frakciót hoz létre, fel­bontva parlamenti szövetsé­gét a CDU-val. Az ülés a nyilvánosság teljes kizárásá. val zajlik. Az elnökség tagjai az ülés kezdete előtt semmifajta nyilatkozatra nem voltak hajlandóak. Ludwig Erhard, egykori kancellár csupán annyit mondott: „Az egész ügy rendkívül sajnálatos és megszégyenítő.” BELGRAD Szombaton befejezte jugo­szláviai hivatalos látogatását és elutazott az országból Si- teke Mvale a Zambiai Köz­társaság külügyminisztere, aki Belgrádban vendéglátó­jával, Milos Miniccsel, a kormány alelnökével és kül­ügyminiszterrel, valamint más vezető személyiségekkel folytatott tárgyalásokat. LABDARUGÓ NB I. MTK-VM—Csepel 2:1, FTC —Kaposvár 2:0, ZTE—Hala­dás 0:0, Dorog—Videoton 1:1, Diósgyőr—SZEOL 2:1, Hon­véd—Salgótarján 3:0, Rába ETO—Tatabánya 5:1, Vasas —Dunaújváros 3:2, U. Dózsa —Békéscsaba 6:1. Meghökkentem, amikor így invitált egy ismerősöm: „Jöj­jön, kóstolja meg a bé-boro- mat!” El sem tudtam képzel­ni: milyen lehet az a bé-bor. Mesterséges borra gondoltam, de mint később kiderült : nem mesterséges bor a bé-bor, sőt mi több még cukor sincs ben­ne. A bé-bor szőlőből készült. Olyan szőlőtőkéről szárma­zott, amit nem kapált senki. A bé-borhoz a szőlőt csak szedni kellett. Igaz, derékig érő gazban, de megérte. — Három óra alatt tele­szedtem a huszonöt literes kannát. Csak szemeltem. így húsz liter must lett belőle. — És nem szólt érte senki? — Ugyan! Ki szólt volna?! Pedig látták, hogy a derékig érő gazban szemelgetem a fürtöket. Az alagsorban nagy ballo­nokban forr a bor. A bé-bor, vagyis böngészett bor. Tölt, koccintunk. — Príma! — Azt meghiszem. És ka­pálni, permetezni, kötözni se kellett. Nézegetem a ballonokat. — Tudja, volt nekem egy munkatársam — magyaráz­za. — Nem volt valami okos ember, de tőle is tanultam. Egyszer azt mondta: „Az ál­lamnak nem tűnik fel, hogy üresen járnak a földön a ve­tőgépek!” Neki feltűnt. Ké­sőbb az államnak is. Azt is mondta nekem ez az ember: „Semmi sem örök, csak a vál­tozás”. Azóta én is jobban fi­gyeltem erre a gondolatra. Az{ hiszem: igaza volt. Csak az a baj, hogy gyakran késve jön a változás. Kacsint. — Hát így van ez a szőlő­vel is. Sok szőlő megmüvelet- len a hegyben. Én, meg má­sok, felfigyeltünk rá. Én nem keresem az okát, csak lesze­dem a termést, hogy ne vesz- szen kárba. Ismét teletölti a poharat. Emlékeket idézek. * Emlékszem, egyszer nagyon meglepődtem, amikor a köz­ségi hangosbemondó tudtára adta a lakosságnak: „Felkér­jük mindazokat, akik az ál­lami gazdaság szőlőjében böngésztek, jelentsék be az ebből készített bort is, mert ez is adóköteles... Aki...” — és következett a szokásos szöveg. Több emberrel beszéltem. Volt köztük olyan is, aki annyi szőlőt böngészett, hogy tizenöt hektó bort készített belőle. Vakarta is a fejét. Azon gondolkodott : mennyit jelentsen be ebből, hogy a kö­vetkező évben se legyen nagy az adója. Néhány évvel ezelőtt tör­tént ez. Azóta sincs semmi válto­zás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents