Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

1976. november 21. Í^PÚJSÁG 3 A megyei vezetőtestület----------SZ— ülésén az utolsó n apirendi témára kerül sor: személyi kérdésekben kell dönteni. Felmentések, új ta­gok beválasztása. Az egyik javaslat meghökkent. Az el­nökség javasolja, hogy X elvtársat saját kérelmére a testület mentse fel tagsága és elnökségi tagsága alól. A „saját kérelmére” kész­tet gondolkodásra. Az illető ugyanis gyakorlatilag már hónapok óta nem vesz részt a testület munkájában, most sincs itt, hogy elmondja, mi­ért kéri felmentését. Talán megromlott az egészsége? Vagy beleunt a mozgalmi munkába? Netán jobb, test­hezállóbb munkát talált, ahol több a pénz is? Nem. Mert tudom, hogy az illetőnek — ahogy ilyenkor nemhivatalosan meg szokták fogalmazni — „mennie kel­lett”. És ezt tudja az is, aki a javaslatot előterjeszti, tud­ják azok is, akiknek dönte­niük kell. És azt is tudják, hogy miért. Olyat követett el, ami miatt méltatlanná vált korábbi funkciójára. Mégis, a szavazás egyhangú, tehát minden rendben van. Alkalmam volt végigülni az egyik szövetkezeti kong­resszust. Hogy a végén kezdjem el: egyetértettem a tömören megfogalmazott el­nöki zárszó ama megállapí­tásával, hogy a tanácskozás nagyon hasznos volt, előre­vitte az ügyet és a korábbi­aknál jobban sikerült. Nem voltam ott a régebbieken, de az elnöknek elhiszem, amit mond, mert az „induláskor”, az írásos beszámolóhoz fű­zött szóbeli kiegészítése is a valóságot tükrözte, őszintén, önkritikusan. tömören be­szélt az eredményekről, hi­bákról, tennivalókról. Ami gondolkodásra és el­lentmondásra késztet: fülta- núja voltam a szünetben egy beszélgetésnek. Az egyik kül­dött mérgelődött, mondván, „ha ez így megy, ha ilyen sok lesz a lefety-lefety, ak­kor én nem jutok szóhoz, mert kevés az idő. Pedig len­ne mondandóm. Mit gon­dolsz? Ha az időt nézzük, hány százalékot tesz ki a fel­szólalásokból az, ami újat adott, előrevitte a munkát? Én azt hiszem, egyharmada volt a hasznos, kétharmada a felesleges. Magamban egyetértettem a mérgelődő küldöttel, még ha talán túlzott is egy kicsit. Mondjuk, az arány fordított: a felszólalásokban elhang­zottaknak csak egyharmada Otthon jártam. Egy falumibeli panaszko­dott. — Még mindig nem fejezte be a gazdaság a szüretet! Az illető gépkocsivezető. Teherautóval hordja az építő­anyagot. Még örültem is, hogy aggasztja : jön az esős időszak, tönkremegy a szőlő. — Miért aggaszt, hogy a gazdaság még nem fejezte be a szüretet? Rámnézett és magyarázni kezdte : — Tudod, hogy van nekünk is szőlőnk. Kezdő vagyok eb­ben és ezért nem csoda, hogy rosszul számítottam ki a dol­gokat. Én azt hittem, hogy azon a nagy területen lesz negyven hektó bor. — És nem lett? — Nem! Csák húsz. És én negyven hektóra szerződtem. A hiányzó húszat úgy kell össaeböngészni. — Húsz hektót, böngészni? — össze lehet! — erőskö- dött. — Kimegy az egész csa­lád és meglesz. Osak addig nem mehetünk, amíg telje­sen be nem fejezték a szüre­tet. így is lehet bé-bort készí­teni. Sőt bé-'borral még a szerződésben előírt kötele­zettségeket is teljesíteni. * A bé-bor rávezetett: van más is, ami bé-vel kezdőd­hetne. Van például: bé-paprika. Illetve csak volt. A böngé­szők leszedték. Ellepték a termelőszövetke­zet paprikaföldjét és szabad volt a felesleges. De a lénye­gen nem változtat. A meghökkentő megint- csak az, hogy akik a tanács­kozást vezették — félnapon­ként változott az elnök — sorra-rendre megköszönték „az elvtárs tartalmas és ta­nácskozásunkat előrevivő felszólalását” — a jelzők vál­takoztak — és bejelentették, ki következik hozzászólásra. Megköszönte annak is, aki semmi újat nem mondott. Pedig a hallgatóságra nézve le lehetett olvasni az arcok­ról az ítéletet. A felszólalást követő tapsból is. Lanyhább vagy erőteljesebb volt-e. Meggyőződésem, hogy az el­nöklő vezető fejében is néha megfordult a gondolat: ugyan mikor akarja már be­fejezni a felszólalást az ép­pen soron lévő. Mégis, a vé­gén udvariasan megköszönje. — Hogyan kerül most a két — látszólag egymástól távol álló téma együtt az „asztalra”? Mert Van bennük valami ------------------ közös. Mindket­tő táplálja azt a meggyőző­dést, hogy szépek, jók az el­vek, de más a gyakorlat. Azt, hogy bizonyos helyze­tekben nem illik kereken ki­mondani az igazat, azt, amit az ember gondol. Legyünk humánusak, legyünk udva­riasak. Magyarán kimondva: az elvtelen udvariaskodást emeli hivatalos szintre, aka­dályozza a szocialista de­mokratizmus fejlődését, ami­re — nem első ízben — a XI. pártkongresszus is olyan nagy súlyt helyezett. J átszadozom a gondolat­tal: mi történik, ha a har­madik — zömében tartal­matlan — felszólalás után az elnök nem megköszöni a hozzászólást, hanem a követ­kezőket mondja: „Kedves elvtársam! Figyeltem az órát, kereken huszonhárom percig beszélt. Ebből három perc volt az, ami előrevitte a ta­nácskozást, a többit otthon kell elmondani és biztosan el is mondta. Ne raboljuk egymás idejét, mert az drá­ga. És ne akadályozzuk meg, hogy mindenki szót kapjon, aki újat akar mondani”. Azt hiszem, a legnagyobb tapsot kapta volna és nem sokan tekintették volna ün­neprontásnak. Szokatlannak annál inkább. És akkor tény­leg, szót kaphattak volna so­kan, akik csak írásban ad­hatták be felszólalásukat. Köztük az a Tolna megyei küldött is, aki lázasan készült a kongresszusra — első ízben vett részt ilyen fórumon — a vásár: szatyrokba, kosarak­ba, nylonzsákokba szedték a töveken maradt paprikát. Amire a termelőszövetke­zet vezetői azt mondták: nem éri meg a közösnek, az meg­érte az egyénnek. A tehető­sebbeknek is. Azoknak is, akik Dáciával, Wartburggal, Zsigulival álltak meg a tábla szélén, vagy hajtottak be a paprikaföldre. Napokig hordták a személy- gépkocsik a bé-paprikát haza és a piacra. Ingyen szedték, drágán ad­ták. Hozzájárultak ezzel a jobb paprikaellátáshoz és gyarapí­tották a jövedelmüket. Nem kapáltak, nem öntöz­tek, nem palántáztak : csak szüreteltek. Ez ám a szüret! Az ilyen szüretre mindig van munkaerő. Még a tehetősebbek is be­állnak, hogy még tehetőseb­bek lehessenek. Ha már nem érte meg a tsz-nek leszedni a paprikát, annyit talán megért volna, hogy kiállít oda egy embert, aki leméri a paprikát és mondjuk negyedáron adja el a böngészőnek! Még így is megérte volna a böngészés. Persze, ingyen jobban meg­éri. És a böngészők a fizetést nem forszírozták. * Valamikor csak a varjak kísérték a kukoricakombáj- nökat, a földet forgató ekéket. és volt mondanivalója. Uj, ami más részéről nem hang­zott el. Persze, azt is lehet monda­ni, hogy a demokratizmus megköveteli : mindenki mondhassa el véleményét, nem illik félbeszakítani. Valóban? — Nem! A de­mokratizmus megsértése az is, sőt súlyosabb megsértése, ha a különféle értekezlete­ken éppen a „hivatásos fel­szólalók” miatt nem jutnak szóhoz mások. Kapásból ki­oktatni a felszólalót? Talán túlságosan drasztikus lépés lenne és nem is biztos, hogy ez a megoldás. De valamit tenni kéne, hogy még tartal­masabbá váljanak a tanács­kozások és ha csak néhány kezdő mozgalmi ember, aki első ízben vesz részt ilyen kongresszuson, a jó pár ruti­nos felszólalótól tanulja el, hogy kell ilyen helyen visel­kedni, és nem illik kimonda­ni az igazát, amit az ember gondol, akkor is kár. Vegyük a másik példát. A szóban forgó elvtárs sorsán mit sem változtatna, ha azért mentenék fel, ami annak valóságos oka, amivel „rá­szolgált”. Mert szocialista rendszerünkben nincs elve­szett ember, ö sem az. Bizo­nyára levonja a következte­téseket és új munkakörében igyekszik jóvátenni hibáját. Nem elveszett ember az az egykori funkcionárius — kö­zel harminc éve ismerem — aki annak idején igen hatá­rozottan és következetesen küzdött az olyan jelenségek ellen, amit később, gazdasá­gi funkcióba kerülve maga is elkövetett. Kérte a me­gyei pártbizottság első titká­rát, hogy — korábbi érde­meire való tekintettel — en­gedjék korkedvezménnyel nyugdíjba. Természetes, hogy elutasításra talált: ne jöjjön itt érdemekkel, azt eljátszot­ta. Bizonyítson a munkájá­val. De ha az idézett elnökségi tagot azért mentik fel, ami a tényleges ok, akkor min­denki megtanulja, hogy az alapszabályt, amit egyébként tanfolyamok százain oktat­nak, komolyan kell venni. Mert nem elég tanítani és------------------------- tanulni az e lveket. A tanítás hatékony­ságát rendkívüli mértékben növeli, ha mindenki látja, hogy azok a gyakorlatban is érvényesülnek. Megfordítva: hasztalan idő- és energia- pocsékolás olyan elveket hangoztatni, amelyeket a gyakorlat nem igazol. JANTNER JÁNOS Mostanában a varjak csak az emberek után következnek. Előbb jönnek az emberek: kosarakkal, zsákokkal, a ku- koricaföfd szélén megálló gépkocsikkal. A zsákok, a kosarak meg­telnek kukoricával. Bé-kukoricával. Egy nap alatt néhány má­zsát könnyen összeszed az, aki nem vetett, nem vegysze- rezett, csak böngészett. Furcsa, de így van. Ha maguknak böngésznek az emberek, akkor van mun­kaerő. Ha a közösnek kellene összeszedni a kombájn után heverő kukoricacsöveket — akkor nincs. Az egyénnek megéri össze­szedni, a közösnek nem! Mit lehetne tenni? Megtiltani a böngészést? Ez nem megoldás. A szőlő, a kukorica, a paprika kárba- Veszne. A bé-bor, a bé-papri­ka, a bé-kukorica mégiscsak értékesül : az emberek meg­isszák, megeszik, disznót hiz­lalnak vele. A gazdaságokban egyre több gép dolgozik. A gabona- kombájnok után már nem ér­demes menni. Ott nem terem bé-búza. A többi gépet is úgy kelle­ne gyártani, beállítani, hogy ne legyen érdemes utánuk menni! * A pohárba ismét bé-bor csurrant. Koccintottunk. Én a változásra emeltem a poharam. SZALAI JÄNOS A tsz-elnök naptára Az egyesülés 1974-ben egyesülni kívánt három tsz : a nagyszokolyi Béke, az iregszemcsei Új Élet és a Rákóczi. A tamási járási pártbizottság munka­társai mindhárom szövetke. zet elnökétől és párttitkárá­tól megkérdezték: gazdaság­szervezeti és személyi kérdé­sekben hogyan képzelik a jövőt. Varga János, a nagy­szokolyi tsz párttitkára ja. vasolta: a szövetkezetek, a főagronómusok vezetésével kerületté alakuljanak, az el­nöki posztra pedig olyan em­ber kerüljön, aki a vezetés­ben gyakorlott, politikailag képzett, s a szervezés termé­szetes készsége. Az előkészítő bizottság térképeket készített, s a termelés minden ágában az adottságoknak megfelelő­en meghatározta a tennivaló­kat. 1974, szeptember 21-én ötszázhetvenegy szavazttal és ötvenöt ellenszavazattal Varga Jánost tsz-elnökké vá­lasztották. A szövetkezet ne­ve: Iregszemcse—Nagyszo­koly Egyetértés. 1976. november 15. Hétfő. Reggel 7 és 8 között az el. nökhelyettessel ellenőrizzük, hogy az esőzések miatt ho­gyan állítja át az agronómia a gépeket. A szárogatótól a magtárba kell hordani a ku. koricát és a vasútállomásra vinni a borsót, búzát. Saj­nos, annyira zuhog az eső, hogy csak a vagonírozást le­het az ütemtervnek megfele­lően befejezni. Aki ügyes, bajos dolgát szeretné elin­tézni, mindennap 8-tól 9-ig az irodában talál. Postát bontok — naponta húsz-har­minc levél érkezik hozzánk —, s az ügyintézőnek szig­nálom. Az elnökhelyettessel, a főagronómussal és a gép- üzemeltetővel megbeszéljük; segítséget kérünk a Tamási Állami Gazdaságtól. Ötszáz­ötven hektár kukorica még aratatlan, s mivel esős időre lehet számítani, gyorsítani kell a betakarítást. A polgá. ri védelem szervezőjével meghatározzuk a szakasz személyi összetételét. Kilenc óra, kezdődik a községi párt­vezetőségi ülés. Kérem, hogy a vezetőség fejezze ki elis­merését a munkásőrszakasz személyi állományának és vezetőjének. Délután az esti párttag­gyűlésre készülök, ahol ér­tékeljük az agitációs és pro. pagandamunkát és javasla­tokat teszünk a munka ha­tékonyságának fokozására. A főkönyvelővel és az elnökhe­lyettessel megtárgyaljuk az október 30-án elkészült pénz. ügyi felmérést és a követke­zőket határozzuk el: változ­tatni kell a takarmányvásár­lás programozásán, s a- jövő. ben csak a legszükségesebb alkatrészeket vesszük meg. Nem fogadjuk el az állat- tenyésztés ötszáztízezer fo­rintos lemaradását, mert a termelés mutatói ezt egyál­talán nem indokolják. November 16. Kedd. A járási főállatorvosnővel értékeljük a szövetkezetben dolgozó állatorvosok munká­ját. O. Papp Ferenc felkeres, s reklamálja, hogy noha 12 ólát dolgozik, csak tíz órára kap munkabért. A reklamá­ció jogos, azonnal intézke­dem. Délután kettőkor kez­dődik a községi tanácsnál az az értekezlet, amely két-há- rom havonta esedékes. Ireg. szemcse párt- és gazdasági vezetői itt beszélik meg a legfontosabb tennivalókat; most éppen a 65-ös főközle­kedési út világításának kor­szerűsítése és a jövő évi köz. művelődési terv van műso­ron. November 17. Szerda. Kora reggel indulok Be- lecskára: a NEB megbízásá­ból a rét-, legelő- és takar­mánygazdálkodást vizsgáljuk. A felmérő vizsgálat egész nap tart. November 18. Csütörtök. A tsz ellenőrző bizottsága minden évben komplex vizs­gálatot végeztet a tsz-szövet- ség revizori irodájával. Dél­előtt a revizori iroda vezetője ismerteti a vizsgálat eredmé­nyét az ellenőrző bizottság­gal, a főkönyvelővel, a párt­titkárral és az elnökkel. Dél­után GAZ-kocsiba ülök, megnézem, hogyan halad a talajmunka és a kukorica­betakarítás. Ha nem esik az eső, a kukoricát csütörtökön nyolcvan százalékban learat, juk, s az őszi mélyszántás háromnegyed részén túl va­gyunk. November 19. Péntek. Reggel 7 órakor a terme­lési főmérnökkel határjárás, ra indulunk. A határjárásra sohasem sajnáljuk az időt, mert a tagokkal beszélgetni csak nyugodtan, ráérősen le­het. így aztán mindig akad egy-egy kitűnő javaslat; tár­csával forgassuk le a csutát, mielőtt a Steiger szántani megy, rendesebben kezdjük meg a kazlakat. Persze nem­csak „dolgozunk”, tereferé. lünk is; kinek, mi baja, hogy tanul a gyerek, jó volt-e a tévéműsor, mi újság a köz­ségben, hány gólt lőtt a foci­csapat. Szívem szerint töb­bet lennék az emberek kö­zött, mint amennyit vagyok. Talán majd később, talán egy-két év múlva. Kettőkor kezdődik a kö­vetkező heti munkák elosz­tása, az ágazatvezetők és a területi vezetők részvételé­vel. A jövő héten a legfon. tosabb munkánk a kukorica­aratás, a mélyszántás befe­jezése és a terményelszámo- lás a gabonafelvásárlóval és üzemen belül. A műszaki főágazatvezetőt megkérjük, hogy még gyorsabban javít­sák meg a hibás gépeket. A háztáji ágazatvezetőt utasít, juk, hogy siettesse a háztáji betakarítást, szállítást, szár- lehordást. November 20. Szombat. Készülök a jövő heti veze­tőségi ülésre. Napirendi pon­tok: lejárt határidejű hatá­rozatok, a termelőszövetke. zeti fiatalok helyzete, a fő- ágazatvezetők beszámolója az éves tapasztalatokról. * I' adatôfc Varga János, született 1941-ben Iregszemcsén. Csa­ládi állapota nős, gyerme­keinek száma 1. Vagyona: háromszobás, iker családi ház, Polski Fiat'személygép­kocsi. Iskolai végzettsége : mezőgazdasági gépésztechni­kum, marxista—leninista esti egyetem. Funkciói: a községi pártvezetőség, a já­rási pártbizottság, a járási párt-vb tagja. Rendszeresen részt vesz a NEB munkájá­ban, és patronálja a szövet­kezet sportkörét. Terve: be­iratkozni a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola üzemszer­vezési karára. D. Varga Márta AZ IDÉN CSAKNEM 400 MILLIÓ FORINT ÉR­TÉKBEN KÉSZÍTENEK GARÁZSIPARI ÉS AUTÓÁPOLÁSI CIKKE­KET, SZERSZÁMGÉPE­KET, VÁKUUMTECH­NIKAI ÉS HÍRADÁS­TECHNIKAI CÉLGÉPE­KET A CSEPEL MÜ­VEK HÍRADÁSTECHNI­KAI GÉPGYÁRÁBAN. AZ IDÉN A GYÁR TER­MÉKEINEK MINTEGY 70 SZÁZALÉKÁT EX­PORTÁLJA. AKGST-N BELÜL A VÁLLALAT A LEGNAGYOBB GA­RÁZSIPARI BERENDE- ZÉSSZÁLLITÓ. KÉ­PÜNK KOCSIMOSÓK KIPRÓBÁLÁSÁT MU­TATJA. (MTI Fotó — Fehér József—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents