Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-21 / 276. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXVI. évfolyam, 276. szám. ARA: 1,— Ft 1976. november 21., vasárnap liai számunkból ELVEK ÉS GYAKORLAT (3. old.) BÉ-BOR ÉS TÁRSAI (2—3. old.) A TSZ-ELNÖK NAPTÁRA (3. old.) SZfNHÁZI ESTÉK (5. old.) BÁBSZÍNHÁZAK LENGYELORSZÁGBAN (4. old.) Rangok — hatáskör nélkül M ines okunk tartózkodni a rang szótól, hiszen természetes az állá- és fölérendeltség akkor, ha emberek kisebb vagy nagyobb csoportjainak tevékenységét — főként termelőmunkáját — kell megszervezni. A rang, legyen az művezetői, vezérigazgatói, főmérnöki, osztály- vezetői, jogosítvány bizonyos cselekedetekre és cselekedetsorokra, s ezekkel arányiban felelősségvállalásra, beszámolásra kötelez. Forrna, papír szerint, a vállalati, intézményi, működési sémát felületesen szemlélve. Figyelemesebb vizsgálódás nyomán ugyanis rájövünk: több a rang, mint a hatáskör, nagyoíbb a cím súlya, mint a vele járó jog és felelősség. Szó sincs véletlen, elszórt, kivételként szabályt erősítő esetekről. Meglehetősen általános jelenségről beszélhetünk, olyan hagyományról, amelynek élettere ugyan szűkül, de nem tűnt él. Hosszú időn át a vállalatok — s hasonlóan a szövetkezetek, intézmények — úgy próbáltak megbirkózni feladataikkal, hogy új és újabb részekkel bővítették a szervezetet. Megnőtt az értékesítés jelentősége, tehát létrehozták a piackutató csoportot, főosztállyá dagasztották a kereskedelmi osztályt. Jó néhányan megkapták az ilyen meg amolyan rangot, de kiderült: az illetékes igazgatóhelyettes nem enged részükről semmiféle érdemi beleszólást az ügyekbe. Azután : a kereskedelmi főosztály csak szemlélője lehetett annak, mit csinál az anyaggazdálkodási osztály, hatásköre nem terjed ki oda, s kínlódhatott, míg elsózta a silány terméket, amelyet az anyagbeszerzők hozta alapanyagból készítettek, szintén küszködve a műhelyekben1, üzemekben. Látszatra a szervezet rendiben volt, a munka mégis akadozott. Hagyjuk most azt a szerencsére nem sűrű esetet, amikor valaki „végkielégítésként”, esetleg kétes szívességek jutalmaként kap rangot, mindenféle hatáskör nélkül. Kecs- kepásztorságból királyságra megy, mondták az ilyen emberre valamikor, azt sem hallgatva el, hogy képességeiben királyként is megmarad kecskepásztomak. Fontosabb, mert sűrűbb az előbbieknél az, amikor a vállalati szervezet csak a rangot adja, de megtagadja a rang gyakorlásának feltételeit, nem jelöli ki a jog- és hatáskört, a felelősségi rendszerben elfoglalt helyet, nem szabja meg a célokat, nem bocsátja a rang birtokosának rendelkezésére a célok elérésének erkölcsi, dologi eszközeit. Korántsem irigységből, felületességből történik ez így, hanem mert a vállalati szervezet legfőbb formálói valójában nem értik igazán teendőiket. Úgy hiszik, a puszta kinevezési határozat egyenlő bizonyos feladatok megoldásával, letehetik tehát azok gondját. Később ők csodálkoznak a legjobban, ha mégsem mozdul előre semmi, mondván, „hiszen kineveztük oda”... Miért nem boldogult? Mert csak rangot kapott. Formális lehetőséget, s vele formális felelősséget. Ha nagyon becsületes, telje« szívvel igyekvő ember, akkor szenvedett emiatt. Ha azonban a dolgok könnyebb végét kereső, akkor húzott egyet a vállán, ha a főnökségnek jó így, nekem is megfelel, ezzel intézte el lehetétlen helyzetét. Elgondolkoztató néhány számadat. Az, hogy a szocialista ifarban 1960 és 1975 között 93 ezerről 159 ezerre nőtt az adminisztratív és 97 ezerről 160 ezerre a műszaki alkalmazottak száma. Persze, a növekedés egy része indokolt, természetszerű következménye a gazdálkodás bonyolultabbá válásának, a gazdasági egységek önállósága fokozódásának, ám az is kétségtelen, hogy sok hatáskör nélküli rang, beosztás rejlik e bővülés mögött. S nemcsak ipari gond ez, hiszen például az építőipari közös vállalkozásoknál az 1970-es 19 ezres munkáslétszám 1975-re 17,6 ezerre csökkent, ugyanakkor az alkalmazottak 2700 fős tábora 3300-ra gyarapodott. Vajon attól lesz jobb a munka, ha a művezető fölött ott áll egy főművezető, ha az üzemvezetőnek két helyettese is van, s a főosztályvezető a valóságban mindössze három embert „vezet”? N apjaink bokros teendőinek első sorában áld a vállalati szervezet korszerűsítése, mint az üzem- és munka- szervezés ésszerűsítésének elengedhetetlen része. E feladat azért égetően sürgős, mert alapja, sarkköve a munka társadalmi hatékonysága növelésének, a vállalatokkal szemben támasztott magasabb követelmények teljesítésének. A rang önmagában nem biztosítéka a sikeres munkának, s még kevésbé, ha puszta cím, papírfontosság. A rang nem a szép hangzásától kapja meg súlyát, tekintélyét, ezt csak a munka, a cselekvés, jogok és kötelességek gyakorlása, teljesítése teremti meg mások és — a rang viselője előtt. LÁZÁR GÁBOR KÖZLEMÉNY a Finn Köztársaság elnökének magyarországi látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a meghívására Urho Kekko- nen, a Finn Köztársaság elnöke november 17. és 20. között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kekkonen elnök és kísérete megismerkedett Budapest nevezetességeivel, látogatást tett a Láng Gépgyárban, a főváros környékén és a székesfehérvári Vörösmarty Termelőszövetkezetben. Urho Kekkonen elnök baráti légkörben és a kölcsönös megértés szellemében beható eszmecserét folytatott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával és Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével a magyar— finn kapcsolatokról és a két országot érdeklő nemzetközi kérdésekről. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság hagyományosan jó, baráti kapcsolatai és sokoldalú együttműködése minden téren eredményesen fejlődik, s egyaránt szolgálja mindkét ország és nép érdekeit, valamint a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Kifejezték készségüket, hogy továbbfejlesztik országaik kapcsolatait politikai, gazdasági és kulturális téren. A felek megerősítették, hogy mind kétoldalú kapcsolataik fejlesztésében, mind nemzetközi tevékenységükben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában foglaltakkal teljes összhangban járnak el. Örömmel állapították meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Finn Köztársaság kapcsolatai és együttműködése a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jó példája. A tárgyalások során megvitatták a magyar—finn gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi helyzetét. Megállapították, hogy a hosszú lejáratú ipari, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési egyezmény, valamint a kereskedelmi akadályok kölcsönös megszüntetéséről 1974-ben kötött egyezmény biztosítja a mindkét fél számára előnyös, széles körű gazdasági együttműködés fejlesztését. A felek ugyanakkor megállapították, hogy még nem használták ki teljes mértékben a magyar—finn kereskedelmi forgalom növelésének és sokoldalúvá tételének lehetőségeit; ebből kiindulva erősíteni kell a gazdasági, kereskedelmi, ipari és műszaki-tudományos együttműködéssel foglalkozó vegyes bizottságaik tevékenységét. Megállapodtak, hogy az áruforgalom bővítésére és a gazdasági információcsere elősegítésére törekszenek, s hozzájárulnak a vállalatok kölcsönös kapcsolatainak fejlesztéséhez. A felek nagy figyelmet szenteltek a két ország hagyományos és gyümölcsöző kulturális kapcsolatainak, melyek szélesítésében jó eredményeket sikerült elérni. Egyetértettek azzal, hogy a kulturális kapcsolatok a két ország együttműködésének fontos részét képezik. Készek továbbfejleszteni a kulturális együttműködést különböző területeken, ezzel is elősegítve az országaikra vonatkozó kölcsönös ismeretek további gazdagítását. Megállapítást nyert, hogy a magyar—finn vegyes bizottság fontos szerepet játszik a kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésében. Jól szolgálják ezt a célt a Magyar- országon és Finnországban megrendezett barátsági hetek, s mindkét fél támogatni kívánja ezeket a jövőben is. Elősegítik a kulturális és tudományos intézmények és szakértők tapasztalatcseréjét, az ösztöndíjascserét a humán és alkalmazott tudományok kölcsönös érdeklődésre számot tartó területein. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere középpontjában a nemzetközi enyhüléssel, valamint az európai biztonsággal és együttműködéssel, továbbá az 1977. évi belgrádi találkozóval összefüggő kérdések állottak. Ezzel kapcsolatban Kádár János és Losonczi Pál nagyra értékelte Finnország békeszerető, aktív semlegessé- gi politikáját, valamint a finn kormány és személy szerint Kekkonen elnök igen értékes hozzájárulását a nemzetközi béke és enyhülés megszilárdításához és az európai biztonság és együttműködés ügyéhez. Kekkonen elnök kifejezte Finnország nagyrabecsülését Magyarország eredményes békepolitikája iránt. A felek egyetértettek abban, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának a megvalósításában jelentős haladást sikerült elérni. Megelégedéssel állapították meg, hogy az enyhülés az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta tovább folytatódik. Számos kétoldalú és sokoldalú javaslat született a záróokmány rendelkezéseinek megfelelő együttműködés szélesítésére, a különböző ajánlások végrehajtására. A felek üdvözlik az ENSZ európai gazdasági bizottságának ez év tavaszán elfogadott munkaprogramját, úgyszintén azokat a javaslatokat, amelyek a környezetvédelemmel, a közlekedéssel és az energia- gazdálkodással foglalkozó konferenciák megtartására vonatkoznak. A felek úgy vélik, hogy további erőfeszítések szükségesek az enyhülés folyamatának, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya végrehajtásának elősegítésére. Kifejezték eltökéltségüket, hogy folytatják aktív, céltudatos tevékenységüket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által kitűzött célok megvalósításáért. Meggyőződésük, hogy a záróokmány rendelkezéseinek teljes alkalmazása fontos hozzájárulás a biztonság erősítéséhez, a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Magyarország és Finnország kész elősegíteni, hogy az 1977-ben Belgrádban megtartandó találkozó eredményesen járuljon hozzá a Helsinkiben elfogadott dokumentumok további végrehajtásához, belértve a jövőbeni közös erőfeszítéseket is. A felek kijelentették, hogy további lépéseket is tesznek a béke és a biztonság megszilárdításának elősegítésére. (Folytatás a 2. oldalon.) Szombati műszak A TOTÉV asztalosüzemének ötven dolgozója ebben az esztendőben tizenkétmillió forint értékű munkát végez. Elkészítik többek között négyszáz lakás ajtóit és ablakait és ezeknek helyszíni szerelését is elvégzik. Ezenkívül iskolák, bölcsődék, óvodák és egyéb létesítmények munkáit végzik el a műhelyekben, illetve a helyszínen. Még az idén egy új szociális létesítményt is birtokba vehetnek az itt dolgozók. Felvételünket szombaton déleiét készítettük az üzemben. Meglehetősen mostoha volt a szombati időjárás a szabadban dolgozókhoz. A TOTÉV saját dolgozói részére épülő 2x20 lakásnál azonban szorgalmas munka folyt. Még az idén összeszerelik a két épületet. Jövő tavasszal az elsőt, az év második felében pedig a másodikat is átadhatják. Foto: Bakó Jenő
