Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

^PÜJSÁG 1976. november 19. A Orgona - 1976 A hangversenyt kedvelők régi vágyát teljesítik Vá­cott. Az állami zeneiskola hangversenytermében or­gonát szerelnek fel a drezdai Jemlich gyár szakembe­rei. Az 1976 sípú hangszer január első napjaiban szó­lal meg. Katona József emléke 185 éve, 1791. november 11-én született Katona József. Pesti egyetemi évei alatt ke­rült kapcsolatba a második fővárosi színtársulattal, amely 1807—1815 között működött a Várszínházban, a Rondellá­ban és a Hacker-ház nagy­termében. Több darabot for­dított, mint műkedvelő részt vett a társulat munkájában. Számos fordítását, divatos német regényből átírt lovag­drámáját bemutatták. Első eredeti drámája az Aubigny dementia (1813), ezt követte a Ziska és a Jeruzsálem pusztu­lása, valamint A rózsa c. víg­játéka. 1815-ben az Erdélyi Mú­zeum c. folyóiratnak a kolozs­vári új magyar színház meg­nyitása alkalmából meghir­detett drámapályázatára írta a Bánk bánt, amely azonban ott nem szerepelt eredménye­sen. Csak 1845-ben robbant ki a siker, 1848. március 15-én közkívánatra ezt adták elő a Nemzeti Színházban, s a XIX. század végétől majd­nem folyamatosan műsoron van. Színházzal foglalkozó hí­res értekezése — Mi az oka, hogy Magyarországban a já­tékszíni költői mesterség láb­ra nem tud kapni — 1821-ben jelent meg. Oktatás­technika A magyar oktatástechniká­nak országos szervezete van, mely egyedülálló a világon. Az Országos Oktatástechnikai Központ 1973 óta működik, 1975 óta Veszprémben. Uj székházuk átadása jövő évben esedékes. Az OOK célkitűzései : a technikai eszközök hatalmas méretű elszaporodása miatt egységes hazai eszközál'lo- mány létrehozása, informá­ciós központkén ti működés. Működéséhez nagyméretű ENSZ-támogatást kap a hel­sinki alapokmány szellemé­ben. Feladatai: oktatás, ku­tatás, információ, dokumentá­ció, technika fejlesztése, kí­sér’éti gyártás, oktatócsoma­gok, kooperáció, a fejlődő or­szágok oktatástechnikájának segítése. Az oktatás-képzés a peda­gógusképző intézményekben történik: az oktatástechnoló­gia című tantárgy -j- speciá­lis kollégium bevezetésével. Ez az egyik alapja az o'ktatás- technológus-képzésnek — diplomamunka is készíthető e tárgyból, mely igen népsze­rű a hallgatók körében. A továbbképzés egyrészt a köz­pontban: vezetők, oktatók, médiatervezés-kutatás, okta­tástechnológus, audiovizuális­technikus; másrészt a megyei bázisokon : gyakorló pedagó­gusok, igazgatók, felügyelők, munkaközösség-vezetők kép­zésével. Évente mintegy 10 ezer fő képzése folyik — bár a korszerű oktatástechnika általánossá tétele ennek öt­hatszorosát igényelné! Az ok­tatás terén a fejlesztési kon­cepció: komplex oktató­csomagok készítése. Egy ok- tatócsomag tartalmaz filmet, hangosított diasort, magnó­szalagot, írásvetítőhöz hasz­nálható kész transzparense­ket, segédkönyveket, alkal­mazási forgatókönyvet. Az OOK és társintézmé­nyei a Népművelési Intézet­tel közösen dolgozzák ki a művelődésügy területére a koncepciókat, melynek alap­ját az ez évben beindított (OOK-ban) népművelők me­gyei szintű művelődéstechno- lógus-képzése jelenti. Kiállítás és ankét Bábszínház c. szobor. A dombóvári művelődési központban november 7-től 14-ig tartott az a képzőművé­szeti kiállítás, melyen Juhos László mintegy 30 szobrát mutatták be. A művelődési ház és a vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya megteremtette azt a lehetőséget, hogy az érdeklő­dők az elmúlt napokban sze­mélyesen találkozhattak, be­szélgethettek a művek alkotó­jával. Az ankéton Máté Lász­ló, a művelődésügyi osztály vezetője mutatta be a 29 éves, erdélyi származású szobrászt. A kérdésre válaszolva Ju­hos László beszélt főisko­lai éveiről, melyek után a Szekszárd melletti Bogyisz- lón tanított, majd jelenlegi munkájáról, a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat csatári kerámiaüzeméről, ahol most üzemvezető. Nem úgy ült le közénk, mint egy művész, akinek mind a maga, mind mások művészetéről megdönthetet­len véleménye van, hanem mint velünk egyenrangú be­szélgető partner, aki szívesen mesél arról, mivel foglalkozik. Első önálló kiállítása ebben az évben a Szekszárdi Volán 11. sz. Vállalatnál volt, ezt követte a dombóvári meg­hívás. A feltett kérdések skálája a gyermekneveléstől kezdve a kiállított szobrok anyagáig, Székely vicc c. szobor. igen széles volt. Szó esett ar­ról, hogy szükséges-e bármi­lyen képzőművészeti alkotás­nak címet adni, van-e szük­ség műelemzésre, mennyire határos az ember fantáziája, avagy ki dönti el egy alkotás értékét. Azt, hogy a szobrász­nak nincs kimondottan test­hezálló témája, pusztán a művekből is észrevehettük, melyek mind anyagukban, mind pedig tartalmukban na­gyon különbözőek. Juhos László saját vendég­könyvének tanúsága szerint a dombóvári közönségnek (kb. 470 fő) a „Bábszínház”, a „Székely vicc” és a „Vasár­nap délután” c. szobrok kerül­tek közel a szívéhez. A bemutatkozás sikerült. Akik látták a kiállítást, régi ismerősként várják majd vissza Juhos Lászlót. Szilvási Sarolta Babits Mihály versmondó­verseny Tíz évvel ezelőtt rendezték meg először Szekszárdon a ma már nagy érdeklődésre számottartó Babits Mihály versmondóversenyt. 1972-ig ezen a vetélkedőn csupán a Tolna megyei versenyzők lép­tek fel. Akkor rangjához il­lően dunántúlira szélesítették és azóta rendszeresen, két­évenként tartják megyeszék­helyünkön a dunántúli vers­mondók seregszemléjét. A megyei döntőt november 13-án tartották Szekszárdon, és öt Tolna megyei fiatal ju­tott tovább a dunántúli vers­mondóverseny 19-én 10 óra­kor kezdődő középdöntőjébe, amit a döntőhöz hasonlóan Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ márványtermében tartanak. A döntőt 20-án délelőtt 10 órakor rendezik meg, majd a versmondóverseny győztesei­nek gálaestje vasárnap este hatkor kezdődik a művelődé­si központban, melyen a ver­seny győztesein kívül közre­működik Horváth Ferenc ér­demes művész, Czine Mihály irodalomtörténész és Frank Mária gordonkaművész. Ugyancsak a gálaesten adja át Debreceni Tibor, a Nép­művelési Intézet előadóosztá- lyának vezetője a győztesek díjait és a versmondóknak az emlékplaketteket. A versmondóverseny közép­döntőjére 47 dunántúli és budapesti (budai kerületek­ből) versmondót várnak, azo­kat tehát, akik a középdöntőt megelőző helyi, megyei, il­letve kerületi versenyek győz­tesei lettek. Együttműködés Évtizedesnél régebbi múlt ra tekint vissza a Tankönyv- kiadó Vállalat és a jugoszláv — újvidéki, zágrábi, belgrá di és ljubljanai —tankönyv- kiadók együttműködése. El­sősorban a tankönyv-kézira tok kimunkálásához nyúj­tottak és nyújtanak egymás nak segítséget, kölcsönösségi alapon. Jelentős a két ország kö­zött a tankönyvek átvétele is: eddig mintegy 650—700 féle tankönyvet és jegyzetei cseréltek. A sokrétű munkát a két ország tankönyvi vegyes bi­zottsága fogja össze, amely évenként felváltva ülésezik hazánkban, illetve Juge szláviában. A bizottság idei, immár hetedik ülését no­vember 23—26. között Pé­csett tartja. crp. aj SZOVJET IRODALOM Három évtized alatt nyolc­vanmillió példányban 13 029 szovjet irodalmi alkotás je­lent meg hazánkban. Ez az adat dr. Marczali László kul­turális miniszterhelyettes „A szovjet irodalom Magyaror­szágon” című cikkében ta­lálható. E számok is azt mutatják: népszerű hazánkban a szov­jet irodalom. Népszerűsítésé­hez nagyban hozzájárul a Szovjet Irodalom című fo­lyóirat is, amelynek novem­beri számában részletekétől-, vashatunk Vlagyimir Busin Semmi mást, csak az életet című könyvéből. A szerző történelmileg hitelesen, do­kumentumokra támaszkodva idézi fel művében Marx és Engels életének epizódjait. Tizenhét évig dolgozott a szerző mérnökként a bratsz- ki vízi erőmű építésén. Az ott töltött hosszú évek gyümöl­cse az a könyv, amelynek szövegét teljes terjedelmé­ben közli a folyóirat. A cí­me: „Bevezető egy látomás­hoz”. A folyóiratban több fiatal költő kapott helyet A Fiatal költők versei című összeállí­tásban Nyikolaj Dmitrijev, Vlagyimir Nurov, Toomas Liiv, Alla Nyizsegorodceva, Ny ina Zsoszu, Rigor Sze­maskevics, Gennagyij Kaszi- nyin, Avri Síig költeményei­ben gyönyörködhetünk. Egy író, Alekszandr Fagye- jev műhelyébe visz el ben­nünket a „Hogyan írtam a Tizenkilencen-t?” című írás, amelyben az ismert regény­író, aki most lenne hetvenöt éves, vall a regény megszü­letéséről. A folyóiratban találhatjuk Jurij Levitanszkij és Juhász Ferenc érdekes dialógusát a korszerű költészetről. Irósor- sok forrásánál címmel pe­dig arra kapunk választ: ho­gyan kerülnek az irodalmi életbe a fiatal prózaírók, köl­tők és kritikusok. JELENKOR Csorba Győző hatvanéves. A folyóirat novemberi szá­ma ünnepi összeállítással köszönti a költőt hatvanadik születésnapja alkalmából. A köszöntő írások sorában Arató Károly, Bárdosi Né­meth János, Bertók László, Bisztray Ádám, Galambosi László, Kalász Márton, Ká­rolyi Amy, Kiss Dénes, Ma- kay Ida, Pákolitz István, Pál József, Takáts Gyula és Weöres Sándor költeményét, Bertha Bulcsu, Fodor András, Kende Sándor, Kor­mos István és Thiery Árpád szépprózáját, valamint Fu- taky Hajna, Péczeli László, Rába György és Tüskés Ti­bor tanulmányát olvashatjuk. A köszöntők után az ünne­pelt Csorba Győző új költe­ményeit találjuk. A folyóirat további részé­ben többek között a Kolozs­váron élő Kántor Lajos: Em­beri képek, háttérrel című magyarországi útirajza, Kampis Péter Beremend cí­mű riportjának befejező ré­sze, Mészöly Miklós esszéi és Csuka Zoltán jugoszláviai jegyzetei kaptak helyet. A számot Martyn Ferenc Csorba Győzőnek ajánlott pécsi témájú rajzai és Bara­nya című sorozatának lapjai díszítik. SZOVJETUNIÓ A novemberi szám szer­kesztői ugyancsak sokat tet­tek az olvasók kíváncsiságá­nak kielégítéséért Magnyito- gorszk híre ötven évvel ez­előtt kezdett terjedni. A szo­cialista ipar egyik első léte­sítményét a kohómű igazga­tója mutatja be Magnyitka ötven éve címmel. A Szovjetunió északi ré­szén sok a víz, a délin pedig kevés. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha a folyó segít a folyónak. Az északi és a szibériai folyók vízhozamá­nak egy részét átirányítják a déli körzetekbe: a Volga me­dencéjébe, Kazahsztánba és Közép-Ázsiába. Erről az óriási vállalkozásról szól a Folyó segít a folyónak című írás. A művészet iránt érdeklő­dők is több érdekes olvasni­valót találnak a legújabb számban: A szovjet képző­művészet útja, Pszkov és a szovjet műemlékvédelem, Nyugat-európai iparművészet az Ermitázsban címmel. Érdekes a népi ülnöki in­tézményről szóló interjú és mindenki érdeklődésére szá­mot tarthat az a cikk, amely a kijevi III. országos geron­tológiai és geriátriai kong­resszus vitaanyagát ismerte­ti. Miről volt itt szó? Ilyen kérdésekről : miért öreg­szünk, lassítható-e az örege­dés...? Ebben a számban megis­merkedhetünk a „Vörös Dior”-ral, Vjacseszlav Zaj- cevvel, a moszkvai divatter­vező iparművésszel is. szputnyik Lunacsarszkij Lenin egyik legközelebbi harcostársa volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe alkalmá­ból közli a folyóirat Luna­csarszkij visszaemlékezéseit, amelyek az Uj világ embere című kötetben láttak napvi­lágot. A Hondvana titka című írásban 200 millió évvel ez­előtti kontinensekről, a belő­le kiszakadt földrészekről — Antarktisz, Ausztrália, Dél- Amerika, Afrika, Hindosz- tán — kapunk tájékozta­tást. Honnan származnak a szlávok? Mikor különültek el az indoeurópai népektől? — ezekre a kérdésekre is vá­laszt ad a szláv népek ős­történetével foglalkozó cikk, amelynek szerzője nyomon követi a szlávok sorsának alakulását. A folyóiratban közölt cikk bizonyítja: van már injekció tű nélkül. A moszkvai Klini­kai és Kísérleti Sebészeti Intézet új módszerét ismerte­tő cikk reményt kelt ben­nünk, injekcióstűtől félék­ben: egyszer nálunk is lesz injekció tű nélkül. Vajon gondoltak-e arra: mindegy a búzának, a bur­gonyának a zöldségféléknek, hogy nyugat—keleti vagy észak—déli irányba vetik ? és arra, hogyan hat a Föld mág­neses tere a növekedésükre ? Ezekre a kérdésekre ad vá­laszt egy érdekes kutatásról, a mágneses fej trágyázásról szóló cikk, melynek címe: Kenyér, mágnes és zöldség­félék. Ezer év múltán földmun­kák közben Jaroszlavl kör­nyékén több mint kétezer arab pénzérmét, dirhemet találtak. Az Ermitázs szakér­tői megállapították, hogy né­hány, a maga nemében egye­dülálló példány is található a. pénzérmék között. A pénz még abból az időből szárma­zik, amikor az itt áthaladó nagy volgai út Európa észa­ki területeit kötötte össze a keleti országokkal, vagyis a VIII—IX. századból.

Next

/
Thumbnails
Contents